Izrael hitehagyása. – 1. szám

TAM1897 Q1 33.61897. március 7-én, vasárnap este elhangzott prédikáció Megjelent a General Conference Bulletin 1897. első negyedévi számában, 2. évf., 1. sz., 33–40. o.

TAM1897 Q1 33.7A minapi esti tanításban elmondtam, hogy egészen a közelmúltig soha nem láttam olyan, a hetednapi adventisták által kiadott példányt a tízparancsolatról – a Biblián kívül –, amelyben a parancsolatok pontosan úgy szerepeltek volna, ahogyan Isten kimondta azokat. Örülök, hogy eljött az az idő, amikor a hetednapi adventisták rendelkezhetnek Isten törvényének olyan példányával, amilyenben Isten adta azt. Örülök, hogy Howe testvér kiadta Isten törvényének példányait, ahogyan Isten adta azokat. És most ne tegyük magunkat tovább kiszolgáltatottá ugyanannak a vádnak, amelynek mások is ki vannak téve, miszerint kihagyjuk Isten törvényének egy részét, amikor az emberek elé lépünk.

TAM1897 Q1 33.8Nyilvánvaló, hogy az a férfi, aki először terjesztette azt a példányt Isten törvényéből, amelyet szinte mindenki más használ, egyiptomi volt. Ez így szól: „Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kivezettelek téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.” De ő így gondolta magában: „Ez nem vonatkozik rám, sem a mai emberekre; hiszen minket soha nem vezettek ki Egyiptomból. Ez csak a zsidókra vonatkozott.” Ezért kihagyta ezt a részt, és kinyomtatta a törvény többi részét, így a világnak egy csonkított változatát mutatta be annak a törvénynek, amelyet maga az Úr adott. Így azt a látszatot keltette, hogy az egyetlen dokumentum, amelyet az Úr valaha is a mennyből mondott, úgy kezdődött, hogy nem közölte, ki a szerzője, sőt, még csak nem is mutatta be őt, hanem egyszerűen, határozatlanul így kezdődött: „Ne legyenek más isteneid mellettem.” Azonnal felmerülhet a kérdés: Ki vagy te egyáltalán? Ki az, aki beszél? Nos, ha a törvényt úgy vesszük, ahogyan meg lett adva, Isten elmondja, ki az, aki beszél. „Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kivezettelek téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.” Ő az, aki beszél; ne legyenek más isteneid mellettem, „aki képes vagyok megváltani az egyiptomi szolgaságból.”

TAM1897 Q1 33.9Itt fontos még egy gondolat: amikor a törvényt a maga az Úr által elmondott bevezetés nélkül nyomtatják ki – ahogyan ez általában a táblázatokon és kártyákon szokás –, szükségesnek bizonyul a törvény elejére feltenni az „Isten törvénye” szavakat. Ez azt mutatja, hogy az emberek felismerik annak szükségességét, hogy legyen valamilyen igazolás arról, kinek a törvénye ez, és ki az, aki ezeket a parancsolatokat mondja. És látva ezt a szükségességet, az emberek Isten törvényének elejére teszik azt az igazolásukat, hogy ez Isten törvénye.

TAM1897 Q1 33.10De ha csak úgy nyomtatnák ki a törvényt, ahogyan az Úr adta, akkor az Úr saját igazolásával rendelkeznének arról, hogy ez Isten törvénye, és hogy ő maga mondja ki ezeket a parancsolatokat. Ő így szól: „Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kivezettelek téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyenek más isteneid mellettem” stb. És amikor az emberek rendelkezhetnek az Úr saját igazolásával arról, hogy ez az Ő törvénye, akkor bizonyára nincs szükség semmiféle emberi igazolásra arról, hogy ez Isten törvénye.

TAM1897 Q1 33.11És nem jobb-e az Úr tanúsága arról, hogy ez az Ő törvénye, mint bármely ember vagy az összes ember együttes tanúsága? És amikor az emberek kihagyják az Úr saját tanúságát arról, hogy ez az Ő törvénye, és helyette a saját tanúságukat teszik oda, lehet-e ennél egyértelműbb példa arra, hogy az emberek Isten helyébe lépnek? Ó, tegyük félre ezt az önkényes, ügyetlen munkát; és fogadjuk el a szent törvényt úgy, ahogyan annak szent Szerzője kimondta és leírta! „Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kivezettelek téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.” Ámen. Legyen így.

TAM1897 Q1 33.12Mivel ott van minden, amit az Úr mondott, Isten törvénye így a Megváltót és a Teremtőt egyaránt bemutatja a világnak. Így minden embernek elmondja, hogy az, aki e törvény Szerzője, az, aki az embert a törvény betartására hívja, egyaránt Megváltó és Teremtő. Ezt maga a törvény is megmutatja. És amikor kihagyják azt a részt, amely a Megváltót tárja fel, nem csoda, hogy hajlandóak és készek kihagyni azt a részt is, amely az ember Teremtőjét tárja fel. Sátán mindig is meg akart szabadulni a törvénytől, és el akarta rejteni az emberek elől annak fontosságát. Azzal kezdte, hogy kihagyta belőle a Megváltót; most pedig azzal fejezi be, hogy kihagyja belőle a Teremtőt. De az Úr azt akarja, hogy tudjuk: ő az, aki kiszabadított minket Egyiptomból, hogy így mind a Megváltót, mind a Teremtőt láthassuk abban a törvényben, amelyet az ember számára adott.

TAM1897 Q1 34.1Még valami. Amikor ti és én látjuk – és valóban látjuk –, hogy Izrael, amikor bement a földre, egyáltalán nem abba a földbe ment, amelyet az Úr szánt nekik, hanem teljesen eltévesztette azt, akkor megérthetjük, milyen csalódás volt Mózes számára, hogy nem mehetett be oda. Amikor pedig úgy tűnik – ahogyan egyesek számára tűnik –, hogy Izrael belépett abba a földbe, amelyet az Úr készített számukra, és hogy pontosan oda akarta vinni őket az Úr, majd látják, hogy Mózes meghalt és a mennybe ment, azt mondják, hogy végül is Mózes jött ki jobban az ügyből; és hogy nem volt olyan nagy csalódás, hogy kivitték őt a földről, és a mennybe vitték.

TAM1897 Q1 34.2De amikor megértjük, hogy az Úr be akarta vinni őt szent lakóhelyére, arra a helyre, amelyet magának készített, hogy ott lakozzon, abba a szentélybe, amelyet kezei hoztak létre; akkor láthatjuk, hogy még Mózes számára is csalódás volt meghalni és a mennybe menni anélkül, hogy belépett volna abba a földbe. Amikor belátta, hogy az ő bűne is közrejátszott abban, hogy nem jutottak be az ígéret áldott földjére; amikor belátta, hogy Izrael elmulasztotta azt, amit az Úr számukra szánt: amikor meglátta a dicsőséges földet – ahogyan a Nebó hegyéről látta –, és kénytelen volt szemlélni a hosszú vándorlás, a hitehagyás és a nyomorúság korszakait, amelyeken Isten ügyének és népének át kellett mennie, és tudta, hogy neki is volt némi köze ahhoz, hogy ez a hosszú vándorlás bekövetkezett; könnyű belátni, milyen fájdalmas csalódás volt számára, hogy egyáltalán nem léphetett be abba a földbe anélkül, hogy meghalt volna – még akkor is, ha a sírból a mennybe emelték.

TAM1897 Q1 34.3Van még egy szövegrész, ha egyáltalán szükség lenne rá annak a ténynek a megerősítésére, hogy Izrael nem szabadult ki Egyiptomból mindaddig, amíg a pusztában volt, és ez a Józsué könyvében található. Emlékeztek a szakaszra: miután átkeltek a Jordánon, akkor körülmetélték őket – így van írva: „Ma eltávolítottam rólatok Egyiptom gyalázatát.” Látjátok, azok az emberek, akik elhagyták Egyiptomot, addig nem jutottak ki Egyiptomból, amíg át nem keltek a Jordánon; mert csak akkor vette le róluk Egyiptom gyalázatát. Akkor már mindannyian megtért emberek voltak. Az egész nemzet hit által kelt át a Jordánon. Olyan nemzet volt, amely hitt Istenben, és nem volt köztük sem ellentmondó hang, sem kételkedő gondolat – akkor kerültek ki Egyiptomból. Így láthatjátok, hogy teljesen nyilvánvaló: a szellemi Egyiptom a Biblia szó szerinti Egyiptoma.

TAM1897 Q1 34.4Most pedig térjünk rá a ma esti szövegre. Ez a 4Mózes 23:9. A hetedik verssel kezdem az olvasást. Bálámról van szó, amint Bálák, Moáb királya számára prófétál.

TAM1897 Q1 34.5És példázatos beszédbe kezdett, és így szólt: „Bálák, Moáb királya, elhozott engem Arámból, a keleti hegyekből, mondván: Jöjj, átkozd meg nekem Jákóbot, és jöjj, szidalmazd Izraelt! Hogyan átkozzam meg azt, akit Isten nem átkozott meg? Vagy hogyan szidalmazzam azt, akit az Úr nem szidalmazott meg? Mert a sziklák tetejéről látom őt, és a dombokról szemlélem őt: ÍME, EZ A NÉP EGYEDÜL FOG LAKNI, ÉS NEM SZÁMÍTJÁK MAJD A NEMZETEK KÖZÉ.”

TAM1897 Q1 34.6Ez a szöveg ma este hozzánk szól. Ez a jelenvaló igazság. Ez volt Isten kifejezett akarata népe iránt, amikor azok annak a földnek a határán álltak, ahová el akarta őket vinni, miután kihozta őket Egyiptom földjéről. Negyven évig vándoroltak a pusztában, és most eljutottak a föld határához. És ez az ő akarata velük kapcsolatban: hogy egyedül lakozzanak, és ne számítsanak a nemzetek közé.

TAM1897 Q1 34.7Ennek alapvető okát – vagy inkább az egyik okát – az Apostolok cselekedeteinek hetedik fejezetében találjátok meg. István beszélt azon a napon, és elmondta, hogy az Úr csodákkal és jelekkel vezette ki a népet Egyiptomból, a rabszolgaság földjéről, és a 37. és 38. versben ezek a szavak állnak; a 38. versben található a konkrét szakasz:—

TAM1897 Q1 34.8Ez az a Mózes, aki Izrael fiainak ezt mondta: »Prófétát támaszt nektek az Úr, a ti Istenetek, testvéreitek közül, mint engem: őt hallgassátok.« Ez az, aki ott volt a gyülekezetben, a pusztában.

TAM1897 Q1 34.9Akkor mi volt Izrael a pusztában? – Az egyház. Mi lett volna belőle, amikor átkeltek a folyón, és beléptek a földre? – Az egyház. Mit jelentett ez a mondás, ha nem azt, hogy el kell választani az egyházat az államtól? – Pontosan úgy, ahogyan amikor Ábrahámot kihozta abból az országból, az Úr megtanította a világnak az egyház és az állam szétválasztását, és pontosan úgy, ahogyan Ábrahámon keresztül megmutatta, hogy az egyház és az állam szétválasztásának az egyén szívében kell kezdődnie.

TAM1897 Q1 34.10Ha a szívemben nem vagyok elválasztva az államtól, ott, ahol vagyok, az egyház és az állam egyesülni fog. Így tehát, még ha nem is töltök be tisztséget az államban, vagy nem indulok ott választásokon, a gyülekezetben politikus leszek; ott fogok tisztségért indulni, és ott fogok a háttérből intrikálni. Így ha valaki szívében nem választja el magát az államtól, és mégis a gyülekezethez tartozik, jobb, ha részt vesz a világ politikájában, és ott lesz politikus, minthogy a politikáját a gyülekezetbe vigye.

TAM1897 Q1 34.11Így amikor az Úr elhívta Ábrahámot, először is azt mondta: „Menj ki a te országodból!” És most, hogy Ábrahám megsokasodott és egyházzá vált, és ez az egyház a nemzetek előtt az Úr különleges szolgálatába készül belépni, kijelenti, hogy ezt az egyházat nem szabad a nemzetek közé sorolni; egyedül kell lakniuk. Láthatjátok, mennyire akarta az Úr, hogy a nép ragaszkodjon ehhez, mert tudta, mik a nemzetek; és tudta, hogyan jutottak el a nemzetek abba az állapotba. Azt akarta, hogy egyháza külön éljen, ne legyen más uralkodója, csak ő maga, ne legyen más törvénye, csak az ő törvénye, ne legyen semmiféle jogalkotás, csak az Úr szava, ne legyen más kormánya, csak az Úré.

TAM1897 Q1 35.1Isten szándéka az volt, amikor bevezette őket a földre, hogy ő legyen az egyház feje. Jézus Krisztus természetesen az egyház feje volt, éppúgy, ahogyan most is az. Az eddig tanult leckékből tudjátok, hogyan jutott el a nép a királysághoz, a monarchiához és így tovább; úgy, hogy eltávolodtak tőle, és nem ismerték el Istent egyetlen uralkodójuknak, az Ő törvényét pedig egyetlen törvénynek. Bálványimádókká váltak, és így elvesztették Isten felettük gyakorolt uralmát, valamint törvényének rájuk gyakorolt hatalmát; és miután elszakadtak Istentől, kormányra volt szükség közöttük, hogy kielégítsék azok ambícióját, akik uralkodni akartak társaik felett, és megvédjék őket saját maguktól a barbárságukban, ami abból fakadt, hogy elszakadtak Istentől.

TAM1897 Q1 35.2De az Úr elkülönítette Izraelt minden néptől és kormányzattól a maga számára. Az Úr most ugyanarról a kiindulópontról indította el Izraelt, ahonnan Ábrahámot is: elválasztva a körülöttük lévő királyoktól és uralkodóktól, a körülöttük lévő mindenféle földi kormányzattól. Azt akarta, hogy népe egyedül éljen, és ne tartozzon egyetlen nemzet közé sem, hogy amikor a nemzetek rájuk néznek, lássák: Izrael nem sorolható a magukfajta közé.

TAM1897 Q1 35.3Azt akarta, hogy Izrael olyan egyértelműen álljon a világ előtt – és ez különböztetné meg őket minden más nemzettől –, hogy az összes nemzet, amely rájuk néz, azt mondja: „Ez különleges; ez nem olyan kormányzati forma, mint a miénk. Nincs királyuk; úgy tűnik, mindegyikük uralkodó nélkül boldogul.” És elkezdenének utánajárni ennek; azt mondanák: „Mi az oka ennek? Hogyan boldogultok király, hadseregek, adók és mindazon terhes intézmények nélkül, amelyeket nekünk el kell viselnünk?” A válasz pedig az lenne: „Hát, Isten a mi királyunk. És az Ő kormányzásának fenntartása közel sem olyan költséges, mint a tiéteké; hiszen nekünk nincsenek olyan gondjaink, mint nektek. Igen; nincsenek adóink, és Ő olyan jó, hogy szívesen adjuk Neki mindazt, amink van, hogy támogassuk és terjesszük kormányzásának áldásait.”

TAM1897 Q1 35.4És amikor az Ő népe ezt elmondaná a pogányoknak, a pogányok így szólnának: „Bizony, ez a nemzet bölcs és értelmes nép; és melyik nemzet olyan nagy a földön, amelynek olyan bölcs és jó ítéletei vannak, mint ennek a törvénynek? És melyik nemzetnek van olyan közel Isten, mint az Úr, a te Istened, mindenben, amiben hozzá kiáltunk?” Ez volt az Úr szándéka. És azt mondta: Izrael „egyedül fog lakni, és nem számítják majd a nemzetek közé”. Az volt a szándéka, hogy az egész világnak megtanítsa az egyház és az állam szétválasztását, nemcsak az egyházon belül, hanem a nemzetek között is, az államok tekintetében, és az egyház tekintetében is.

TAM1897 Q1 35.5Csak nézzétek meg ezt a szentírási helyet, és meg fogjátok látni. Mózes 5. könyve, 4. fejezet. Néhány vers elég ahhoz, hogy leírja mindazt, amit vázoltam. Az első verssel kezdve, a nyolcadikig olvasva:—

TAM1897 Q1 35.6Most tehát hallgass, Izrael, azokra a rendeletekre és ítéletekre, amelyeket tanítok nektek, hogy azokat betartsátok, hogy éljetek, és bemenjetek, és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene ad nektek. Ne adjatok hozzá semmit ahhoz a szóhoz, amelyet parancsolok nektek, és ne vegyetek el belőle semmit, hogy megtartsátok az Úr, a ti Istenetek parancsolatait, amelyeket parancsolok nektek. Saját szemetekkel láttátok, mit tett az Úr Baál-Peór miatt: az Úr, a ti Istenetek, kiirtotta közületek mindazokat a férfiakat, akik Baál-Peórt követték. Ti azonban, akik hűségesek maradtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindannyian éltek ma. Íme, megtanítottam nektek a törvényeket és az ítéleteket, ahogyan az Úr, az én Istenem parancsolta nekem, hogy így cselekedjetek abban a földben, ahová mentek, hogy birtokba vegyétek. Tartsátok meg tehát és cselekedjétek azokat; mert ez a ti bölcsességetek és értelmetek a nemzetek szemében; akik meghallják ezeket a törvényeket, és azt mondják: Bizony, ez a nagy nemzet bölcs és értelmes nép. Mert melyik nemzet olyan nagy, amelynek Istene olyan közel van hozzá, mint az Úr, a mi Istenünk, mindenben, amiben hozzá kiáltunk? És melyik nemzet olyan nagy, amelynek olyan igazságos törvényei és ítéletei vannak, mint ennek a törvénynek, amelyet ma elétek tárok?

TAM1897 Q1 35.7Vajon volt-e akkor Izrael között helye bármiféle törvény vagy jogszabály megalkotásának? – „Ne adjatok hozzá semmit ahhoz a szóhoz, amelyet parancsolok nektek, és ne vegyetek el belőle semmit.” Pontosan ezt kellett tenniük. Minden törvényüket nekik alkották. Jogalkotásuk teljes volt és tökéletes; és amíg ez megvolt nekik, nem volt szükségük másra, és amint kiderült, hogy szükségük van másra, az már önmagában is bizonyíték volt arra, hogy elhagyták Istent.

TAM1897 Q1 35.8Amíg szükségük volt arra, hogy maguk alkossanak bármiféle jogszabályt saját közösségük számára, az bizonyíték volt arra, hogy elhagyták Istent, hogy az Ő törvénye már nem volt elég számukra, és hogy az Ő kormányzata már nem volt elegendő számukra. Pontosan így van ez a többi pogány néppel is. Így van ez minden nemzet esetében. Így lettek pogányok. És tudjátok, hogy Izrael is pontosan ugyanezt az utat járta be. Elfelejtették Istent, és bálványimádásba kezdtek, majd azt mondták: „Királyra van szükségünk, hogy olyanok legyünk, mint az összes nemzet.” De ne felejtsétek el, hogy el kellett utasítaniuk Istent, mielőtt királyuk lehetett volna; és azzal, hogy elutasították Istent, hogy olyanok lehessenek, mint a nemzetek, mint a pogányok – ez a szó szerinti értelem –, azzal, hogy elutasították Istent, hogy olyanok lehessenek, mint a nemzetek, olyanok lettek, mint azok a nemzetek, amelyek elutasították Istent. Ezt a későbbi történelem egészéből tudjátok.

TAM1897 Q1 35.9Tehát teljesen egyértelmű, hogy nem Isten akarata, és nem az Ő népének érdeke, hogy olyanok legyenek, mint a nemzetek. Nem Isten akarata, és nem a nép javát szolgálja, hogy bármilyen olyan kormányzattal rendelkezzenek, mint a körülöttük lévő nemzetek. Tudjátok, hogy ezek nem Isten követéséből fakadtak, hanem a hitehagyásból. Mindezből teljesen egyértelmű, hogy Isten nem szándékozta, hogy népe saját maga állítson fel kormányzatot maguk között.

TAM1897 Q1 36.1Az Úr nem szándékozta, hogy olyan kormányzatot hozzanak létre, mint a körülöttük lévő nemzeteké. Amikor azt mondja: „Ne adjatok hozzá semmit ahhoz a szóhoz, amelyet parancsolok nektek, és ne vegyetek el belőle semmit”, láthatjátok, hogy ezzel eltiltotta őket mindenfajta törvényalkotástól, a jogalkotás legcsekélyebb árnyékától is, és így megtiltotta nekik, hogy valaha is bármilyen kormányzati formát hozzanak létre maguk között.

TAM1897 Q1 36.2Ebből pedig teljesen egyértelmű, hogy amikor szükségét érezték valamilyen kormányzatnak maguk között – amelyben Istenen kívül más törvényekre és uralkodókra volt szükségük –, az már önmagában is egyértelmű bizonyíték volt arra, hogy elfelejtették Istent; hogy eltávolodtak tőle; hogy az Ő kormányzata nem volt elég; hogy hatalma nem volt rajtuk, hogy megőrizze őket, és ezért kénytelenek voltak létrehozni és megalapítani valamilyen saját kormányzati formát, hogy megvédjék magukat önmaguktól.

TAM1897 Q1 36.3Így láthatjátok, hogy nem az Úr akaratának megfelelő volt, hogy az Ő népe, egyedül élve, saját kormányzattal rendelkezzen maguk között. Nem az Ő akarata volt, hogy a nemzetek között éljenek, és olyan kormányzattal rendelkezzenek, mint a nemzetek; mert amikor saját kormányzatot hoznak létre, hogy magukat kormányozzák, az pontosan olyan lenne, mint a nemzetek kormányzatai, mivel mindannyian emberek voltak, és az emberiség mindenütt egyforma. Így amikor Izrael vállalkozott arra, hogy kormányzatot hozzon létre saját maguk irányítására, az olyan lett, mint a körülöttük lévőké, és nem is lehetett más. Pogány jellegű volt. És mindig pogány jellegű lesz, bárhol is kísérlik meg.

TAM1897 Q1 36.4„Ne adjatok hozzá semmit ahhoz a szóhoz, amelyet parancsolok nektek, és ne vegyetek el belőle semmit, hogy megtartsátok az Úr, a ti Istenetek parancsolatait, amelyeket parancsolok nektek.” Isten úgy akarja, hogy parancsolatai, törvénye, kormányzata elegendő legyen népének. És ez elég a népének. Ez eldöntött tény. Mindig elég lesz a népének. De nem elég azoknak, akiknek nincs meg; nem elég azoknak, akik elszakadnak Istentől, a törvényétől és a kormányzásától. A kormányzása tehát nem elég nekik, mert nincs meg nekik; és ha saját maguknak hoznak létre egyet, az pont olyan lesz, mint a pogányoké.

TAM1897 Q1 36.5Saját szemetekkel láttátok, mit tett az Úr Baál-Peór miatt: az Úr, a ti Istenetek, kiirtotta közületek mindazokat a férfiakat, akik Baál-Peórt követték. Ti azonban, akik hűségesek maradtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindannyian éltek ma. Íme, rendeleteket és ítéleteket tanítottam nektek, ahogyan az Úr, az én Istenem parancsolta nekem, hogy így cselekedjetek abban a földben, ahová mentek, hogy birtokba vegyétek azt. Tartsátok meg tehát és cselekedjétek azokat; mert ez a ti bölcsességetek és értelmetek a nemzetek szeme előtt.

TAM1897 Q1 36.6„Ez a ti bölcsességetek és értelmetek a népek szemében.” Nem csupán az én szememben; hanem tegyétek ezt, és minden nép, a pogányok is azt fogják mondani, hogy bölcsek vagytok. A népek, a pogányok azt fogják mondani, hogy józan eszetek van.

TAM1897 Q1 36.7Íme, tanítottam nektek törvényeket és ítéleteket, ahogyan az Úr, az én Istenem parancsolta nekem, hogy így cselekedjetek abban a földben, ahová mentek, hogy birtokba vegyétek azt. Tartsátok meg tehát és cselekedjétek azokat; mert ez a ti bölcsességetek és értelmetek a nemzetek szemében, akik meghallják ezeket a törvényeket, és azt mondják: Bizony, ez a nagy nemzet bölcs és értelmes nép. Mert melyik nemzet olyan nagy, amelyhez Isten olyan közel van, mint az Úr, a mi Istenünk, mindenben, amiben hozzá kiáltunk? És melyik nemzet olyan nagy, amelynek olyan igazságos törvényei és ítéletei lennének, mint ennek a törvénynek, amelyet ma elétek tárok? Csak vigyázz magadra, és őrizd meg lelkedet gondosan, nehogy elfelejtsd azokat a dolgokat, amelyeket szemeid láttak, és nehogy azok eltávozzanak szívedből egész életed napjain; hanem tanítsd meg azokat fiaidnak és fiaid fiainak; különösen arról a napról tanítsd őket, amikor a Hóreben álltál az Úr, a te Istened előtt.

TAM1897 Q1 36.8Ne felejtsétek el, amit láttatok és hallottatok, de különösen ne felejtsétek el, amit hallottatok, amikor azon a napon Hóreben álltatok. Mit hallottak? – Ó, Isten törvényét; Isten parancsolatait és Jézus hitét hallották azon a napon; egy hang a mennyből hirdette a megváltást és a teremtést, hogy az emberek ne vétkezzenek. De Izrael elfelejtette Istent, bálványimádóvá vált, és így szólt: „Adj nekünk királyt; adj nekünk királyt, mint a többi népnek.” De arról az időről, amikor még tiszták voltak, az Úr később így szólt (Zsoltárok 81:13–16):—

TAM1897 Q1 36.9Bárcsak hallgatott volna rám népem, és Izrael az én utaimon járt volna! Hamar legyőztem volna ellenségeiket, és kezemet ellenfeleik ellen fordítottam volna. Az Úr gyűlölői alávetették volna magukat neki; de idejük örökké tartott volna. A legfinomabb búzával táplálta volna őket; és a sziklából származó mézzel elégítettelek volna meg téged.

TAM1897 Q1 36.10Most az Úr rólunk azt mondja, hogy megszabadított minket a sötétség hatalmától, és átvitt minket szeretett Fiának országába. Isten országa újra megalapozódott népe között, és „Isten országa bennetek van”, és köztetek van, mivel mindegyikőtökben és mindnyájatokban ott van. Nos hát, Isten országa tökéletes ország, mert a király tökéletes király, mert annak az országnak a törvénye tökéletes törvény. Akkor elég nektek egy tökéletes király, egy tökéletes törvény és egy tökéletes ország? Elég? Elég ez egy embernek? – Ó, igen, bizony! Elégnek kell lennie egy embernek?

TAM1897 Q1 36.11És ha mindez nem elég egy embernek, akkor a baj a királysággal van, vagy az emberrel? – Tudjátok, hogy a baj csak az emberrel lehet. De tegyük fel, hogy az ember kereszténynek vallja magát. Akkor is az emberrel van a baj, vagy a királysággal?

TAM1897 Q1 36.12(Hangok) Az emberrel.

TAM1897 Q1 36.13Tegyük fel, hogy hetednapi adventistának vallja magát, és Isten országa nem elég neki; tegyük fel, hogy összegyűjtötök egy csomó ilyet, és Isten országa nem elég nekik, hanem saját országukra van szükségük, egy másik országra; kormányt kell felállítaniuk, adót kell kivetniük magukra, uralkodókat kell kiválasztaniuk maguk közül, hogy kormányozzák magukat; vajon ők Isten gyermekei? Elég nekik Isten tökéletes királysága? Isten kormányához tartoznak? Elég nekik Isten kormánya? Bennük van-e Isten királysága? Bennük van? Hogy lehetne, amikor a tökéletes királyság, a tökéletes király és a tökéletes törvény sem elég nekik?

TAM1897 Q1 37.1Látjátok tehát, hogy az egyház és az állam szétválasztása még a hetednapi adventisták körében is a szívben kezdődik; és ott kell kezdődnie minden embernél, mindenhol, különben ott, ahol ő van, nem lehet az egyház és az állam szétválasztása. Ha a negyedik században, a Római Birodalomban senkinek sem lett volna az egyház és az állam egyesülése a saját szívében, akkor a negyedik században nem alakult volna ki a pápaság. Ha csak az egyház lett volna a szívében, kizárólag az egyház, és semmi az államból, semmi az állam elveiből, csak az egyház – Isten, az Ő országa, az Ő törvénye, az Ő igazsága, egyedül Ő uralkodva ott –, vajon létezhetett volna valaha pápaság?

TAM1897 Q1 37.2(Hangok) Nem.

TAM1897 Q1 37.3Akkor mi az, amit mindig el kell kerülni? – Az egyház és az állam bármilyen egyesülését a szívben. Mi tehát az egyetlen biztos védelem a pápaság ellen? – Az, hogy teljes szívből, teljes lélekből, teljes elmével és teljes erővel szeressük Istent. Az, hogy „menj el a te országodból, a te nemzetségedből és a te atyád házából”. Az, hogy hátat fordítsatok Egyiptomnak. Az, hogy „egyedül lakozz, és ne számítsanak téged a nemzetek közé”.

TAM1897 Q1 37.4Most felolvasok az „Empires of the Bible” című könyv 152. oldaláról és onnan tovább néhány idézetet, amelyeket én magam illesztettem be oda a „Patriarchs and Prophets” című műből, a vonatkozó bibliai versekkel együtt, éppen ezzel a témával kapcsolatban. Először felolvasok néhány saját szavamat; de jelzem, amikor a „Patriarchs and Prophets” szavait olvasom fel:—

TAM1897 Q1 37.5„Íme, a nép egyedül fog lakni, és nem számítják majd a nemzetek közé.” Az Úr soha nem szándékozta, hogy népe királyságot, államot vagy kormányzatot alkosson, mint a világ népei. Nem volt szabad olyanoknak lenniük, mint a körülöttük lévő nemzetek. Istennek elkülönítve el kellett válniuk „minden néptől, amely a föld színén van.” „A népet nem számítják majd a nemzetek közé.”

TAM1897 Q1 37.6Ha tehát úgy tekintek magamra, mint aki a német államhoz tartozik, akkor a nemzetek közé sorolom-e magam? Ha úgy tekintek magamra, mint aki az angol kormányhoz tartozik, annak része, hűséges és hazafias polgár, aki harcolna a zászlóért, akkor a nemzetek közé sorolom-e magam? És ha harcolok azért a zászlóért, a saját zászlómért, a brit zászlóért, és az itteni hetednapi adventista testvérem az Egyesült Államokhoz tartozik, hűséges és hazafias, és a két nemzet háborúba keveredik, neki pedig vissza kell vernie a támadásokat, és konfliktus alakul ki, akkor én az egyik oldalon állok, a testvérem pedig a másikon, és testvér harcol testvér ellen. Isten rendelte-e ezt így? – Tudjátok, hogy nem. Akkor vajon volt-e bármilyen értelme annak, amikor azt mondta, hogy a nép egyedül fog lakni, és nem számítanak a nemzetek közé?

TAM1897 Q1 37.7Tovább olvasok egy keveset saját írásomból, az „Empires of the Bible” című műből: – Kormányzásuknak tiszta és egyszerű teokráciának kellett lennie – Isten volt az egyetlen királyuk, az egyetlen uralkodójuk, az egyetlen törvényhozójuk. Valóban egy egyházi szervezet volt, kezdve a „pusztai gyülekezet” megszervezésével; és el kellett válnia minden államra vonatkozó elképzeléstől. A rendszer, amely a pusztában Mózes révén alakult ki, és Kánaánban Józsué révén folytatódott, örökre szólónak szánták.

TAM1897 Q1 37.8Most a „Patriarchs and Prophets” című műből olvasok fel:

TAM1897 Q1 37.9Izrael népének kormányzása Isten nevében és tekintélyének alapján történt. Mózes, a hetven vén, a fejedelmek és bírák tisztsége csupán abban állt, hogy érvényt szerezzen Isten törvényének; ám önhatalmúlag nem alkothattak törvényeket.

TAM1897 Q1 37.10Kinek nem volt jogköre törvényeket hozni a nemzet számára?

TAM1897 Q1 37.11(Hangok) Az egyház.

TAM1897 Q1 37.12Hányan alkották az egyházat? Egyet, kettőt, tízet, tizenkettőt vagy akár ötvenet is magában foglalt? – Igen. Akkor volt-e nekik, vagy bármelyiküknek, bármiféle jogköre törvényeket hozni a többiek, vagy akár saját maguk számára? – Nem volt.

TAM1897 Q1 37.13Figyelj, Izrael, a rendeletekre és ítéletekre, amelyeket tanítok neked, hogy azokat megtartsd, hogy élhess, és bemenj, és birtokolhasd azt a földet, amelyet az Úr, atyáid Istene ad neked. Ne adj hozzá semmit ahhoz a szóhoz, amelyet parancsolok neked, és ne vegyél el belőle semmit.

TAM1897 Q1 37.14Ismét idézek a „Patriarchs and Prophets” című műből:—

TAM1897 Q1 37.15Ez a rendelkezés fennmaradási feltétele volt és maradt Izrael nemzetének.

TAM1897 Q1 37.16Amikor Izrael eltért ettől, és megtette azt a lépést, hogy királyságot alapítson, és olyan legyen, mint a többi nemzet, mit jelentett ez? – A létezés elvesztését. Ne felejtsétek el ezt.

TAM1897 Q1 37.17Most egy másik bekezdés, amelyet én írtam, és amelyet most meg akarok ismételni:—

TAM1897 Q1 37.18Izrael kormányzásának alapelvei kizárólag a tiszta teokrácia elvei voltak. Bármely kormányzat esetében csak a polgárok részéről a kormányzati elvek iránti hűség teheti azt sikeressé.

TAM1897 Q1 37.19Ezt általánosan elfogadottnak tartják. Melyik kormányról beszélünk itt? – Isten kormányáról. Melyik kormány polgárai voltak ők? – Isten kormányának. Akkor az e kormány elvei iránti hűség volt az egyetlen dolog, ami sikeressé tehette azt a kormányt és azt az uralmat, még Isten esetében is.

TAM1897 Q1 37.20Csak Isten állandó jelenléte Izrael mellett tette lehetővé, hogy az ott létrehozott kormányzat sikeres lehessen. Az emberek részéről az adott kormányzat elvei iránti hűség ezért megkövetelte, hogy mindegyikük a mindennapi életének minden területén folyamatosan törekedjen arra, hogy Isten – mint egyetlen Király, Uralkodó és Törvényadó – állandóan vele legyen. De „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt”. „A hit által” lakozik Isten a szívben és uralkodik az életben. Ezért Izrael kormányzásának alapelve, sőt maga a létezése is az izraeli nép élő, állandó hitében rejlett.

TAM1897 Q1 38.1És éppen ebben bukott el Izrael. Valójában ez az egyetlen terület, ahol elbukhattak. Nem maradtak meg a hitben; nem maradtak hűségesek királyukhoz és kormányukhoz. Azok az emberek, akik bevonultak az országba, akik hit által száraz lábbal keltek át a Jordán folyón, amikor az teljesen megduzzadt, akiknek a hite által Jerikó falai porig dőltek, miután hét napig körbejárták a várost, és kiáltották a hit győztes kiáltását – ezek az emberek hittek az Úrban, és Ő hatalmával velük volt. De változás következett be. A nép elvesztette a hit tisztaságát, és formalizmusba süllyedt. A történetet a Szentírás néhány tömör versben meséli el nekünk. „A nép az Úrnak szolgált Józsué minden napján, és azoknak a véneknek minden napján, akik Józsuét túlélték, és akik látták az Úr minden nagy cselekedetét, amelyet Izraelért tett. Józsué, Nun fia, az Úr szolgája, száztíz éves korában halt meg... És az egész nemzedék is csatlakozott atyáihoz, és utánuk felkelt egy másik nemzedék, amely nem ismerte az Urat, sem azokat a cselekedeteket, amelyeket Izraelért tett. És Izrael fiai gonoszt cselekedtek az Úr szemében, és a Baálokat szolgálták; elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kivitte őket Egyiptom földjéről, és más isteneket követtek, a körülöttük élő népek isteneiből, és leborultak előttük, és felkeltették az Úr haragját. És elhagyták az Urat, és Baálnak és Asztarótnak szolgáltak.” – „Empires of the Bible”, 153., 154. o.

TAM1897 Q1 38.2Pontosan így tettek Nimród idején is. Mi volt a következménye ennek Nimród idején? – Közülük valakit királlyá tettek, miután elutasították Istent, mint királyt. Van-e tehát valami furcsa abban, hogy a következmény most, ebben az időben Izrael esetében is ugyanaz legyen?

TAM1897 Q1 38.3Mivel nem volt meg bennük Isten jelenléte a szívükben, amely elválasztotta volna őket még önmaguktól is, és így más népektől is megkülönböztette volna őket, annyira hasonlítottak a környező nemzetekre, hogy teljesen természetes volt, hogy csatlakoztak hozzájuk isteneik imádásában. Amikor hitehagyásuk következtében saját cselekedeteik terhe és a pogányok elnyomása olyan nehézzé vált, hogy már nem tudták tovább elviselni, teljes szívükből az Úrhoz fordultak, kizárólag benne helyezték bizalmukat, és így benne találtak dicsőséges szabadulást bűneiktől és minden elnyomójuktól. De miután megszabadultak, továbbra sem ápolták és nem keresték Uruk és Szabadítójuk jelenlétét; ezért vallásuk ismét formálissá vált, és hamarosan újra átvették a pogányok szokásait, és imádták isteneiket.

TAM1897 Q1 38.4Ha csak a szívüket az Úrra irányították volna, és mindig bíztak volna benne, ahogyan ezekben a megújulási rohamokban tették, rájöttek volna, hogy Ő számukra mindig pontosan az volt, amilyen ezeken az alkalmakon volt. Akkor egész életútjuk olyan lett volna, amilyennek Ő mindig is szerette volna, hogy legyen – egy folyamatos előrehaladás és felemelkedés, növekedés a kegyelemben és a mi Megváltónk, az Úr ismeretében. Akkor ragyogó és fényes világosságot jelentettek volna minden nemzet számára.

TAM1897 Q1 38.5Ahelyett, hogy ezek az ismétlődő tapasztalatok oda vezették volna őket, hogy végleg és örökre megtanuljanak nem bízni magukban, és kizárólag az Úrban bízzanak, valójában oda jutottak, hogy végül már nem bíztak az Úrban, és azt tervezték, hogy teljes mértékben magukban bíznak. Hitetlenségükben és hitehagyásukban a pogányok folyamatos portyáiban, amelyek során az országot kifosztották és a népet elnyomták, csupán azt a bizonyítékot látták, hogy gyakorlatilag Isten kormányzata kudarcot vallott. — „Empires of the Bible”, 154., 155. o.

TAM1897 Q1 38.6Most ismét idézünk a „Patriarchs and Prophets” című műből:—

TAM1897 Q1 38.7A bajokért, amelyek saját bűneik és balgaságaik következményei voltak, természetesen az istenuralmat okolták.

TAM1897 Q1 38.8Látjátok tehát, mi a baj, amikor bármely nép, amely azt vallja magáról, hogy az Úré, más kormányzásra szorul, mint az Övé. Elfordultak Istentől; a gonoszságba sodródtak; sokféle bajtól szenvednek; és ezeket Isten kormányzására kenik. Isten kormányzása nem volt elég jó számukra; nem tett eleget értük. Miért? – Mert nem rendelkeztek vele.

TAM1897 Q1 38.9Továbbolvasok a „Patriarchs and Prophets” című műből:

TAM1897 Q1 38.10Az istenfélelmet lassan-lassan elhanyagolták, a kiváltságot pedig, amelyben, mint Isten választott népének részük volt, nem becsülték. Egyszerű tisztaságukra ráuntak, mert elvakította őket a pogány fejedelmek és királyok pompája. Így lassan féltékenység és irigykedés lett úrrá a törzsek között. A belső viszálykodás természetesen elgyengítette a nemzetet, s így minduntalan tartaniok kellett a pogányok betöréseitől. Végre is a nép között az a meggyőződés alakult ki, hogy ellenségeik között csak egy összpontosított kormányzat mellett maradhatnak meg. Minél messzebb kerültek az Isten törvényeinek megtartásától, annál inkább kívántak szabadulni mennyei uralkodójuktól, s így lassan általános lett az egyeduralom megalapításának kívánsága.

TAM1897 Q1 38.11Most felolvasok abból, amit az „Empires of the Bible” című művemben írtam:

TAM1897 Q1 38.12Ugyanaz a történet ismétlődött meg, mint Babilonban és Egyiptomban. A főcsaló bálványimádásra csábította őket, a bálványimádásból pedig a monarchiába, hogy így uralmat szerezzen felettük, és földi befolyással elcsábítsa őket, vagy erőszakkal megakadályozza őket Isten szolgálatában.

TAM1897 Q1 38.13És tudjátok, hogy Izrael valóban üldözte a prófétákat, valóban megtiltotta Isten igéjének hirdetését, pontosan úgy, ahogyan a földön minden más pogány nemzet tette Nimród idejétől egészen a mai napig, és pontosan úgy, ahogyan minden más pogány nemzet is tenni fogja, még akkor is, ha azt hetednapi adventisták alapítják.

TAM1897 Q1 38.14Most ismét idézek a „Patriarchs and Prophets” című műből:—

TAM1897 Q1 38.15Isten elvárta, hogy népe Őt az áldások forrásának és törvényadójának tekintse. Mert tőle való függésének tudatában állandóan közelebb kell jutnia hozzá. Ennek következtében pedig fennköltté, nemessé növekedik és méltóvá lesz a választott nép az isteni elhívatáshoz. De ha embert ültetnek a trónra, szívüket, gondolataikat elvonja Istentől.

TAM1897 Q1 38.16És nem érdekel, ha az illető hetednapi adventista; ez hajlamos elfordítani a nép gondolatait Istentől.

TAM1897 Q1 38.17Továbbolvasok a „Patriarchs and Prophets” című műből:

TAM1897 Q1 38.18… hogy inkább emberi erőben, mint az isteni hatalomban bízzanak –

TAM1897 Q1 39.1Szükségük volt-e védelemre a pogányokkal szemben? – Igen. Nem támadták-e meg őket a pogányok, és nem hajtottak-e rajtaütéseket ellenük? – Igen. Szükségük volt-e védelemre? – Igen. Miért hoztak létre kormányzatot? – Védelemért – védelemért a pogányok rajtaütései ellen.

TAM1897 Q1 39.2Mit mondott az Úr arra az esetre, ha engedelmeskednek neki és betartják törvényeit? Az ünnepek idején a férfiak mind elhagyhatták otthonaikat, és felmehettek Jeruzsálembe, és senki sem ártott volna nekik, és nem kívánta volna a földjüket. De amikor eltávolodtak Istentől, és már nem részesültek az Ő védelmében, nem hagyhatták el házaikat, mert a pogányok betörtek volna hozzájuk. Sőt, még akkor is, amikor mindannyian otthon voltak, a pogányok betörtek hozzájuk. Amikor a búzájuk beérett és betakarításra kész volt, a pogányok bejöttek, és elvitték az egészet, még akkor is, ha a férfiak mind otthon voltak. És amikor a szőlő beérett és szüretelésre kész volt, a pogányok bejöttek, és az egészet leszedték. Miért? – Mert a nép eltávolodott Istentől, és Ő nem áldhatta meg őket eltávolodásukban úgy, ahogyan megáldotta volna őket, amikor vele voltak, mert ezzel csak bátorította volna őket eltávolodásukban.

TAM1897 Q1 39.3Tehát:—

TAM1897 Q1 39.4Ha embert ültetnek a trónra, szívüket, gondolataikat elvonja Istentől, hogy inkább emberi erőben, mint az isteni hatalomban bízzanak. Sőt a király bűne őket is bűnre csábíthatja, mígnem elválasztja a nemzetet Istentől.

TAM1897 Q1 39.5Ennek megfelelően így szóltak Sámuelhez: „Állíts nekünk királyt, hogy ítéljen felettünk, mint a többi nemzetnél.”

TAM1897 Q1 39.6Most ismét idézek a „Patriarchs and Prophets” című műből, egy másik részt, amely egészen a jelenig ér:—

TAM1897 Q1 39.7Istennek úgynevezett népe között még ma is [Hova vezet ez? — A jelenbe.] fenn áll az a kívánság, hogy gyakorolhassák a világi szokásokat. Az Istentől való eltávolodás arányában kívánkoznak a világi előnyök és megbecsülés után. A keresztények állandóan azok utánzására törekednek, akik a világ istenét imádják. Sokan állítják, hogy jobban tudnak hatni az istentelenekre, ha elvegyülnek közéjük és utánozzák szokásaikat.

TAM1897 Q1 39.8Ezt mondta Izrael is.

TAM1897 Q1 39.9De akik így cselekszenek, elszakadnak az erő örök forrásától. Mert ha barátkoznak a világgal, Isten ellenségeivé lesznek. Földi kitüntetések miatt feláldozzák azt a végtelenül nagy megtiszteltetést, amellyel az Isten megtiszteli azokat, akiket „[...] a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el”, hogy hirdessék az Istennek hatalmas dolgait. — „Patriarchs and Prophets”, 59. fejezet, 13. bekezdés.

TAM1897 Q1 39.10Most továbbolvasok a régi Izraelről:—

TAM1897 Q1 39.11„Úgy mint a többi népek”. Az izraeliták nem látták be, hogy különös kiváltság, megkülönböztetett áldás volt rájuk nézve, hogy nem kellett úgy élniük, mint a pogányoknak. Isten azért különítette el őket minden néptől, hogy különleges kincsévé tegye őket. Ők azonban semmibe vették ezt a magas kitüntetést, és királyt akartak, mint ahogy más nemzetnél volt.

TAM1897 Q1 39.12Tovább olvasom a „Patriarchs and Prophets” című műből:—

TAM1897 Q1 39.13Izráel legnagyobb virágzásának napjai azok voltak, amikor Jehovát ismerték el Királyuknak, amikor az általa megállapított törvényeket és kormányzást minden más nemzet törvényeinél és kormányzásánál felsőbbrendűnek tekintették. (szó szerinti fordítás)

TAM1897 Q1 39.14Ha Isten kormányzását és törvényét minden más nemzeténél felsőbbrendűnek tekintem, hogyan lehetne bármi közöm a többi nemzethez? Ha tehát kénytelen vagyok valami olyasmit kialakítani, mint a többi nemzet, hogy kormányozzam magamat, hogy rendben tartsam magamat és a hozzám hasonlókat körülöttem, akkor vajon Isten kormányzását és törvényeit felsőbbrendűnek tekintem-e azoknál, amelyeket én fogok létrehozni? Ha tehát az Ő törvényeit nem tartom felsőbbrendűnek azoknál, amelyeket én fogok létrehozni, akkor ez hova helyez engem?

TAM1897 Q1 39.15(Hangok) Isten fölé.

TAM1897 Q1 39.16Pontosan úgy, mint a másik pápa; pontosan úgy, mint Nimród – Isten helyébe lépve. Senki sem léphet Isten helyébe anélkül, hogy Isten fölé helyezné magát.

TAM1897 Q1 39.17Ehhez kapcsolódóan leírtam azt, amit igazságnak fogtok elismerni:—

TAM1897 Q1 39.18De mindezt most már elfelejtették, elszánt szándékukban, hogy királyuk, kormányuk és államuk legyen, mint minden más nemzetnek. Az Úr kifejezett akarata ellenére Izrael azt akarta, hogy a nemzetek közé számítsák... Ó, bárcsak Izrael tudta volna abban az időben, mi szükséges a békéjéhez! Ó, bárcsak hittek volna az Úrnak, és elismerték volna, hogy Ő jobban tudja náluk, melyik utat kell választaniuk a javukra! De a leghatározottabb könyörgése és a legkomolyabb figyelmeztetése ellenére befogták a fülüket, és megkeményítették a szívüket, és ott és akkor ráléptek arra az útra, amely könyörtelen logikával vezetett megsemmisülésükhöz, mind nemzetként, mind kiválasztott népként.

TAM1897 Q1 39.19Aztán az is bekövetkezett, hogy a törzsek megosztódtak – a tíz és a kettő. Mi lett a tízzel? – Folyamatos hitehagyásba süllyedtek, mígnem így kiáltottak: „Nincs királyunk.” Ekkor az Úr a próféta Hóseáson keresztül szólt hozzájuk, és így mondta: „Én leszek a királyotok; térjetek vissza hozzám, ó Izrael, elmenekültél tőlem; én leszek a királyotok.” De ők nem akartak visszatérni; és fogságba hurcolták őket, és örökre elvesztek.

TAM1897 Q1 39.20Amikor ez megtörtént, Hóseás így írt Júdáról: „Júda még mindig Istennel uralkodik, és a szentekkel együtt hűséges.” De tudjátok, hogy Júda lépésről lépésre haladt lefelé a hitehagyás útján, amíg el nem jött az ige: „Vedd le a diadémot, és vedd le a koronát: ez nem lesz többé ugyanaz; emeljétek fel az alacsonyat, és alázzátok meg a magasat. Felforgatom, felforgatom, felforgatom; és nem lesz többé, amíg el nem jön az, akinek joga van hozzá; és neki adom.”

TAM1897 Q1 39.21Az Úrnak a pogányokat kellett rávennie, hogy uralkodjanak a saját népén. És amikor az Úr a pogányok által, a pogányok kormányzása révén megőrizte őket, amíg ő maga el nem jött hozzájuk, ők még mindig azt a szót kiáltották, amit Saul idején is mondtak: „Nem; hanem királyt akarunk.” És amikor Krisztus nem akart a királyuk lenni, keresztre feszítették, és kiáltották: „Nem királyunk van, hanem császárunk!”

TAM1897 Q1 40.1Amikor az Úr Sámuel által közölt tiltakozása ellenére azt kiáltották: „Nem, hanem királyt akarunk magunk fölé”, abban a kiáltásban az Úr meghallotta – és ma már mindenki számára könnyen hallható –, a végső kiáltásukat ellene: „Nem királyunk van, hanem császárunk!” Azzal, hogy elutasították Istent, hogy „olyanok lehessenek, mint az összes nemzet”, olyanokká váltak, mint az összes nemzet, amely elutasította Istent.

TAM1897 Q1 40.2Az a kiáltás, amelyet Krisztus ellen hallattak Pilátus ítélőszéke előtt, benne volt abban a kiáltásban: „Királyt akarunk”, amelyet Saul idején hallattak; és Isten meghallotta. Ez a logikája, és nincs menekvés előle. És ha te és én el akarunk menekülni előle, teljes szívünkkel, teljes lelkünkkel, teljes elménkkel és teljes erőnkkel Istenhez kell fordulnunk. El kell hagynunk hazánkat, rokonainkat és atyánk házát. Hátat kell fordítanunk Egyiptomnak, még akkor is, ha a földi uralom trónjának lépcsőjén állunk; le kell lépnünk onnan, hátat kell fordítanunk neki, és mindent hátrahagyni, és élő hitben Istenhez kell fordulnunk; és akkor egyedül kell laknunk, és nem szabad a nemzetek közé számítani minket.

TAM1897 Q1 40.3Így láthatjátok, hogy Isten mindig is tanította népét és a nemzeteket, hogy népe és minden ember örök üdvössége a szívben az egyház és az állam teljes elválasztásától függ.