Kijutni Babilonból és Egyiptomból
TAM1897 Q1 45.81897. március 15-én, hétfő este elhangzott prédikáció Megjelent a General Conference Bulletin 1897. első negyedévi számában, 2. évf., 1. sz., 45–54. o.
TAM1897 Q1 45.9Tegnap esti tanulmányunkban eljutottunk Júda történelmének ahhoz a pontjához, ahol az Asszíriából érkező bajok árvízként árasztották el az országot. Meg akartak menekülni előle, és az Úr arra hívta őket, hogy teljes szívükből keressék Őt, hogy megszabadíthassa őket. Ők pedig szövetségek, összefogások és Egyiptommal kötött szövetségek révén igyekeztek magukat megmenteni.
TAM1897 Q1 45.10Így folytatódott a helyzet, amíg el nem értek egy olyan időponthoz Ezékiás életében, amikor az egyiptomi segítség teljesen elapadt – nem azért, mert ő így akarta, hanem mert így alakult. Az asszír király Jeruzsálem és a Földközi-tenger között haladt át, és beállt Egyiptom és Jeruzsálem seregei közé, hogy megakadályozza Júda és Egyiptom haderejének egyesülését. Így bármelyiket külön-külön legyőzhette.
TAM1897 Q1 45.11Amikor Sennacherib először támadt Jeruzsálem ellen, ugyanezt tette, és Ezékiás annyira vétkezett, hogy a Szentírásban az áll, hogy kiment az asszír királyhoz, és így szólt: „Vétkeztem; vonulj vissza tőlem: amit rám rósz, azt elviselem.” Az asszír király pedig harminc talentum aranyat és háromszáz talentum ezüstöt rótt ki rá, és Ezékiás kénytelen volt kifosztani az Isten házát, hogy kifizesse az adót.
TAM1897 Q1 45.12Ennek a bajnak az oka az volt, hogy Ekron népe fellázadt az asszír nép ellen; de Ekron királya hűséges maradt az asszír királyhoz, és nem csatlakozott a nép lázadásához. Ekkor a nép erőszakkal foglyul ejtette őt, és Jeruzsálembe vitte, majd Ezékiás gondjaira bízta. Ezékiás pedig befogadta őt. Ezékiás annyira szimpatizált az asszír király elleni lázadásukkal, hogy hajlandó volt ennyire csatlakozni hozzájuk.
TAM1897 Q1 45.13Az asszír király felvonult, és elfoglalta Ekront. Ezután Jeruzsálembe indult, hogy elhozza Ekron királyát, és újra trónra ültesse őt Ekronban. Ezékiás megerősítette a várost, és épített bástyákat, valamint minden szükséges védelmi építményt; de ez nem segített, nem mentette meg őket; mert Isten nem menthette meg őket ezen a módon. Felolvasom Sennacherib beszámolóját arról a hadjáratról, valamint a Biblia beszámolóját is. Ez a két beszámoló összefonódik az „Empires of the Bible” című könyv 322. oldalán és az azt követő három oldalon. A 15. bekezdéssel kezdem az olvasást. Sennacherib elmeséli, hogyan lázadtak fel Ekron lakói, és hogyan fogták el királyukat, és tették foglyul. Azt mondja:—
TAM1897 Q1 46.1Ekron főpapjai, nemesei és népe, akik Pedáját, királyukat (aki az asszír hitet és istentiszteletet követte), vasláncokba verték, és átadták Ezékiásnak, Júda királyának, és ellenségesen viselkedtek az istenség iránt; ezek az emberek most rettegtek a szívükben.
TAM1897 Q1 46.2És elfoglalta a várost, majd így folytatja: „Ezékiás, Júda királya, nem hajolt meg az én igám alatt.” Ezután a Biblia így szól: „Ezért Sennacherib, Asszíria királya, felvonult Júda minden erődített városa ellen, és elfoglalta azokat.” Majd Sennacherib így szól:—
TAM1897 Q1 46.3Ezek közül a városok közül negyvenhatot, erős erődítményeket, és a területükön lévő számtalan várost, hadi gépekkel ostromoltam meg, elfoglaltam, kifosztottam, és zsákmánynak számítottam... Kétszázezer-százötven embert, kicsiket és nagyokat, férfiakat és nőket, lovakat, kancákat, szamarakat, tevéket, ökröket és számtalan juhot elvittem közülük, és zsákmányként osztottam szét őket.
TAM1897 Q1 46.4Aztán a Biblia így szól:—
TAM1897 Q1 46.5Amikor Ezékiás meglátta, hogy Sennacherib megérkezett, és hogy harcolni szándékozik Jeruzsálem ellen, tanácsot tartott fejedelmeivel és vitézeivel, hogy elzárják a városon kívüli források vizét; és ők segítettek neki. Így hát sok nép gyűlt össze, és elzárták az összes forrást, valamint a föld közepén átfolyó patakot, mondván: „Miért jöjjenek az asszír királyok, és találjanak bőséges vizet?” Ezenkívül megerősítette magát, és felépítette az összes lerombolt falat, és a tornyokig emelte azokat, valamint egy másik falat is emelt a városon kívül, és helyreállította a Millót Dávid városában, és rengeteg dárdát és pajzsot készített.
TAM1897 Q1 46.6Most pedig Sennacherib így szól:—
TAM1897 Q1 46.7Őt [Ezékiást] magát, akár egy madarat a ketrecben, Jeruzsálemben, a királyi városában, bezártam; ostromtornyokat emeltem ellene (mert parancsot adott, hogy újítsák fel városa nagy kapujának védőfalait).
TAM1897 Q1 46.8A Biblia pedig így szól:—
TAM1897 Q1 46.9És hadvezéreket állított a nép élére, és összegyűjtötte őket magához a város kapujának utcáján, és bátorító szavakat intézett hozzájuk, mondván: Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek, és ne csüggedjetek az asszír királytól, sem az ő vele lévő egész seregtől; mert velünk többen vannak, mint vele: nála csak húsból való kar van; de velünk van az Úr, a mi Istenünk, hogy segítsen nekünk, és harcoljon a csatáinkban. És a nép bízott Ezékiás, Júda királyának szavaiban.
TAM1897 Q1 46.10Mindez elég igaz lett volna, ha csak ártatlan lett volna ebben az ügyben; de mivel Pedája, Ekron királya, abban a pillanatban Jeruzsálemben börtönben volt, az Úr nem tudta jóváhagyni az Ezékiás által a város védelme érdekében választott magatartást. Következésképpen Sennacherib így szól:—
TAM1897 Q1 46.11Ezékiást magát is elborította a félelem, hogy megszégyenüljön felségem előtt; és ugyanígy az Urbit, valamint a saját katonáit és a többi katonát is, akiket ő engedett be Jeruzsálembe, a királyi városába.
TAM1897 Q1 46.12Ezután a Biblia így szól:—
TAM1897 Q1 46.13És az asszír király háromszáz talentum ezüstöt és harminc talentum aranyat szabott ki Ezékiás, Júda királyára. Ezékiás pedig odaadta neki az összes ezüstöt, ami az Úr házában és a királyi kincstárakban találtatott. Abban az időben Ezékiás levágta az aranyat az Úr templomának ajtóiról és azokról az oszlopokról, amelyeket Ezékiás, Júda királya, beborított, és átadta azt az asszír királynak.
TAM1897 Q1 46.14Erről Sennacherib így szól:—
TAM1897 Q1 46.15Az évente fizetett korábbi adóhoz hozzáadtam az én uraságom szövetségi adóját is, és azt is ráterheltem… A munkások, katonák és építők, akiket ő a királyi város, Jeruzsálem megerősítésére gyűjtött össze a városon belül, most az adót szállították. Harminc talentum aranyat, 800 talentum ezüstöt; szőtt, skarlátvörös, hímzett szövetet; nagy méretű drágaköveket; elefántcsont kanapékat, mozgatható elefántcsont trónokat, bivalybőröket, danfát, ku-fát, mindenféle hatalmas kincset; valamint leányait, palotájának eunuchjait, férfi és női zenészeit; mindezt Ninivébe, királyi városomba, utánam küldette. És hogy adót fizessen és hódolatot tegyen, elküldte követét. A városait, amelyeket kifosztottam, elvágtam a királyságától, és Mitintinek, Asdód királyának, Pedájának, Ekron királyának, valamint Zilli-Belnek, Gáza királyának adtam őket. Csökkentettem a királyságát.
TAM1897 Q1 46.16Ez a teljes története annak a versnek a Szentírásban, ahol az áll, hogy Ezékiás elküldött az asszír királyhoz, és így szólt: „Vétkeztem; vonulj vissza tőlem: amit rám rósz, azt elviselem.”
TAM1897 Q1 46.17Ezt követően egy idő múlva Ezékiás követeket küldött Egyiptomba, és Egyiptom szövetségre lépett Ezékiással, majd hadsereget küldött. Sennacherib időben értesült erről, így hadseregét Egyiptom és Jeruzsálem közé állíthatta. Ekkor először felszólítást küldött Jeruzsálembe Ezékiásnak, hogy adja meg magát, és várja meg, amíg visszatér Egyiptomból; akkor eljön, és mindannyiukat fogságba viszi egy olyan földre, amely hasonló a sajátjukhoz, és épp olyan jó lesz, mint az övék. De Ezékiás azt mondta nekik, hogy egyáltalán ne válaszoljanak, és a követ visszatért Lákisba, ahol megtudta, hogy a király Libnába ment, és ott jelentették neki a dolgot.
TAM1897 Q1 46.18Ekkor Sennacherib meghallotta, hogy az egyiptomi seregek közelednek, és ismét levelet küldött Jeruzsálembe, amelyben elmondta, mire képes ő, és mire nem képes az Úr; és hogy Ezékiásnak nem kell az Úrra támaszkodnia, mert az Úr nem tudja őket kiszabadítani a kezéből; és hogy miután végzett az egyiptomi királlyal, felvonul, és Jeruzsálemnek viselnie kell a következményeket.
TAM1897 Q1 46.19Ekkorra Ezékiás már megtanult bízni az Úrban; hiszen senki másban sem bízhatott. Végül kénytelen volt az Úrban bízni. Ezért felment a templomba, Sennacherib levelét az Úr elé tette, és így szólt az Úrhoz: „Itt van hát; mi semmit sem tehetünk. Uram, vedd magadra a dolgot értünk!” És az Úr így is tett. Azon az éjszakán Sennacherib seregei megsemmisültek, ő pedig hazatért Ninivébe. Így végül, mindezen nehéz idők, mindezen bajok által, amelyek rájuk nehezedtek, és amelyek olyan teljesen bezárták őket, hogy sem Egyiptomból, sem máshonnan nem kaphattak segítséget, oda jutottak, ahová az Úr eleve akarta őket – oda, ahol meg tudta őket szabadítani.
TAM1897 Q1 47.1Ha csak végig úgy támaszkodtak volna az Úrra, ahogy akkor tették, az Úr végig azt tette volna értük, amit akkor tett. Soha nem kerültek volna Asszíria uralma alá, és semmi közük nem lett volna Egyiptomhoz. Soha nem rabolták volna ki őket, és nem vitték volna őket fogságba. Mindig az Úr népe és az Ő királysága maradtak volna, egyedül élve, nem számítva a nemzetek közé.
TAM1897 Q1 47.2Nem szükséges részletesen végigkövetnem Júda történetét. Ez a tíz törzs történetének megismétlése. Csak azt a történetet ismételném, amelyet tegnap este megemlítettünk, egészen addig a pontig, amikor az Úr prófétáját elküldte Sedékiáshoz, az utolsó királyhoz, és így szólt: „Vedd le a diadémot, és vedd le a koronát: ez nem lesz többé ugyanaz; emeld fel az alacsonyat, és alázd meg a magasat. Felforgatom, felforgatom, felforgatom: és többé nem lesz, amíg el nem jön az, akinek joga van hozzá; és neki adom.”
TAM1897 Q1 47.3Röviddel ezután az egész népet fogságba hurcolták Babilonba – kivéve az ország legszegényebbjeit, akiknek semmijük sem volt. Őket az országban hagyták, hogy azt birtokolják, ahogy akarnak. Így tehát abban az időben előny volt szegénynek lenni és semmivel sem rendelkezni; és ezt azért írták le, hogy megértsék mindazok, akik ma a földön élnek. Ma nem áldás gazdagnak lenni és nagy birtokokkal rendelkezni. És hamarosan eljönnek azok a napok, amikor a szegények és a semmivel sem rendelkezők lesznek a legjobban járók ebben a világban. Így volt ez akkor is, amikor Jeruzsálemet elpusztították, és őket fogságba hurcolták Babilonba, vagy megölték őket.
TAM1897 Q1 47.4Akkoriban azok, akiknek semmijük sem volt, az ország bármely pontján otthonra lelhettek; hiszen az egész ország a rendelkezésükre állt. Mindenki mást fogságba hurcoltak. És így lesz ez ismét. Azok, akik ragaszkodnak e világ javaihoz, azok, akik gazdagok akarnak lenni, gazdagságuk miatt fogságba hurcoltatnak, és az egész világgal együtt elpusztulnak. Akkor azok, akik szegények a világ javai tekintetében, és nincs semmijük, mert mindent Isten ügyére szenteltek, azok az Úr földjén fognak lakni, amikor a föld minden lakóját fogságba viszik, és az egész föld elpusztul.
TAM1897 Q1 47.5Ez a beszámoló Izrael hitehagyásáról és pusztulásáról nem hiába íródott. Hóseás és a tegnap este említett próféciák sem hiába íródtak. Ézsaiás nyolcadik fejezete sem hiába íródott. Ezeket a szavakat nekünk írták, és napjainkban figyelembe kell vennünk őket.
TAM1897 Q1 47.6Most pedig eljutunk Júda utolsó napjaihoz. Olvassátok el Jeremiás és Ezékiel könyveit! Ezek ma is a jelenvaló igazságot jelentik a hetednapi adventisták számára, éppúgy, mint a Jelenések könyve. Jeremiás és Ezékiel könyveit nekünk írták, akikre a világ vége eljött, mert ezeket a könyveket abban az időben írták, amikor Júda végére került sor; és Jeruzsálem pusztulását, valamint az azt kísérő eseményeket egyszerűen azért rögzítették, hogy a világ minden népének rámutassanak azokra az időkre, amikor a világ vége és pusztulása közeledik, és hogy figyelmeztessék őket az azt kísérő eseményekre és a vele járó nyomorúságokra.
TAM1897 Q1 47.7Izrael az Úr tiltakozása ellenére választott magának királyt. Amikor elszakadtak, a tíz törzs olyan helyzetbe került, hogy kénytelenek voltak azt mondani: „Nincs királyunk”; az Úr pedig így szólt: „Én leszek a királyotok.” Ők azonban ismét azt felelték: „Nem; nekünk királyra van szükségünk.” És kaptak még egyet, és az volt az utolsó. Azután már nem volt sem királyuk, sem királyságuk; hanem fogságba hurcolták őket, és örökre elvesztek, mert nem akarták az Urat királyuknak.
TAM1897 Q1 47.8Júda még egy ideig kitartott, majd bekövetkezett, amit az imént olvastunk: „Vedd le a diadémot, és vedd le a koronát!” Júdának többé nem lehet királya. Kénytelen azt mondani: „Nincs királyunk.” Fogságba kell mennie Babilonba. A népnek és a törzseknek mint olyanoknak nem volt többé királyuk, amíg el nem jött az igazi Királyuk, akinek joga van uralkodni és kormányozni; és még akkor is annyira elszántak voltak, annyira eltöltötte őket ugyanaz a szellem, amely Saul idején elutasította Istent, hogy nem akarták, hogy az Úr uralkodjon felettük; elutasították őt, és egy e világi királyt választottak: „Nem királyunk van, hanem császárunk!”
TAM1897 Q1 47.9Ez mind egy történet. Amikor elutasították Istent, azt az Ő tiltakozása ellenére tették, és olyan királyt választottak, akinek a neve Saul volt. Az Úr ebben látta, hogy elutasítják Jézust, a királyukat, és a császárt és Barabbást választják. Krisztus elutasítása és a császár választása csupán annak a logikus következménye volt, hogy elutasították Istent és Sault választották. Amikor elutasították Őt és Sault választották, az Úr tudta, hogy el fogják utasítani Őt és a császárt fogják választani. És az utolsó lépés már az elsőben benne volt.
TAM1897 Q1 47.10Ezért mondta az Úr: „Sámuel, nem téged utasítanak el, hanem engem, hogy ne uralkodjak felettük”; és ez a hetednapi adventistákra is ugyanígy vonatkozik. Isten akar lenni népe Uralkodója, akar lenni népe Királya. Lehet-e az? Elég lesz-e királysága? Elég lesz-e az Ő kormányzása a népének? Ez a kérdés ma is, ahogyan az akkori kérdés is az volt. Akkor nem volt elég nekik; mert nem engedelmeskedtek Neki teljes szívből. A formalizmusba süllyedtek, és annyira hasonlítottak a világra, hogy belesodródtak a világ bálványimádásába. Királyra volt szükségük, mint a többi pogánynak. És ma is ugyanaz a helyzet. Ha Isten nem elégséges uralkodó a hetednapi adventisták számára, az azért van, mert nem hisznek benne teljes szívből. Azért van, mert annyira hasonlítanak a pogányokra, hogy szükségük van egy pogány kormányra és pogány hatalomra, hogy megvédjék magukat önmaguktól, és hogy uralkodjanak maguk felett. Ó, hadd hallgassanak ma a hetednapi adventisták az Úr szavára: Én leszek a ti királyotok.
TAM1897 Q1 48.1Júda, amint azt az imént elmondtam, fogságba került Babilonba, és csak néhányan maradtak az országban a legszegényebbek közül. Ott kellett volna maradniuk. De önként mentek Egyiptomba. Ismét az Úr tiltakozása ellenére mentek Egyiptomba. Így az Úr egész népe szétszóródott a pogányok között, Babilonban és Egyiptomban. És így attól az időtől kezdve a Szentírás mindenhol arról beszél, hogy népét elhozzák Babilonból és Egyiptomból; és ez ma is így van.
TAM1897 Q1 48.2Ma az a parancs: „Fussatok ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesei bűneiben, és ne kapjatok a rámért csapásokból.” Ez Babilon. A Jelenések könyvének tizenegyedik fejezetében pedig arról van szó, amit „szellemileg Egyiptomnak neveznek”; és azok, akik győzelmet aratnak a fenevad felett, a képe felett, a bélyege felett és a nevének száma felett, „Mózes dalát éneklik” – nem valami hasonlót –, hanem „Mózes, az Isten szolgájának dalát”. Mi volt Mózes éneke? – Az Egyiptomból való megszabadulás éneke. Tehát amikor azok, akik győzelmet aratnak a fenevad felett, a képe felett, a bélyege felett és a nevének száma felett, Mózes énekét éneklik, az azért van, mert megszabadultak Egyiptomból. Mert ma, és a világ végéig: „Egyiptomból hívtam ki az én fiamat.” Ma is van Babilon és Egyiptom. Ma is vannak Isten népéhez tartozó emberek Babilonban és Egyiptomban. És ma is így szól az Úr: „Fussatok ki belőle, én népem!”, és: „Egyiptomból hívtam ki az én fiamat.”
TAM1897 Q1 48.3Nézzük meg még egyszer: Hol volt Nimród? – Babilonban volt, és Babilon birodalmát kormányozta. Hol volt Ábrahám? – Abban az országban volt, amelyet a Nimród által alapított királyság uralt. De Isten kihívta őt abból az országból. Az az ország mind szellemileg, mind fizikailag Babilon volt. És ennél is több: Nimród Kús fia volt, Kús pedig Hám fia, és Egyiptom Hám földje. Így tehát Nimródban ott volt mind Egyiptom, mind Babilon. És amikor Isten elhívta Ábrahámot, mind Egyiptomból, mind Babilonból elhívta őt. És „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.” És titeket is elhívtak mind Egyiptomból, mind Babilonból.
TAM1897 Q1 48.4Ó, fogjunk mindannyian hozzá a Biblia tanulmányozásához, és olvassuk azt annak alapján, amit mond, a benne rejlő szellemi jelentésekért. Akkor az egész Biblia, az első versétől az utolsóig, élő, ragyogó dolog lesz mindannyiunk számára.
TAM1897 Q1 48.5Ezután Izraelt Egyiptomban találtuk, és az Úr ismét kihívta őket Egyiptomból. Aztán elutasították az Urat, és ennek vége az lett, hogy fogságba kerültek Babilonba, majd ismét Egyiptomba mentek. Amikor pedig Jézus eljött, elutasították őt, és a császárt választották. Ezután jött a keresztény egyház, és bekövetkezett az egyház hitehagyása, amely egy újabb Babilont hozott létre, és Isten kihívta az embereket abból a Babilonból. A reformáció idején Isten felszólította őket, hogy jöjjenek ki abból a Babilonból. Aztán jött a protestantizmus, a reformált kereszténység, és az is hitehagyóvá válik, és most képet készít a fenevadnak, ami ismét előhozza Babilont, az anyát és a leányait, összekapcsolva a világ kormányaival. És Isten még mindig hív: Jöjjetek ki Babilonból, „Fussatok ki belőle, én népem!”
TAM1897 Q1 48.6Az a filozófia, amely a keresztény egyházban a hitehagyáshoz vezetett; az a hamis, pogány tanítás, amelyet a keresztény iskolákba csempésztek, és amely a hitehagyást előidézte, Egyiptomból származott. Ez az egyiptomi filozófia megrontotta a keresztény iskolákat, előidézte a hitehagyást, és felépítette a Római Egyházat, amely ma egyszerre Babilon és Egyiptom is. És így van ez: ma, az élő, jelenvaló igazságban az Úr népét mind Babilonból, mind Egyiptomból hívja ki.
TAM1897 Q1 48.7De az Úr mindent akar. Ő mindenen uralkodni akar. Ő azt akarja, hogy az Ő királysága mindenre kiterjedjen. Azt akarja, hogy így legyen az egyházban; azt akarja, hogy így legyen az iskolában; azt akarja, hogy így legyen a kiadói intézményekben; azt akarja, hogy így legyen mindenütt, ahol az Ő nevét emlegetik. Megengeditek-e neki, hogy így legyen?
TAM1897 Q1 48.8Ha igen, akkor mindegyikőtöknek személyesen azzal kell kezdenie, hogy saját szívében teljesen átadja a helyet az Úrnak. Hagyjátok, hogy az a Király ott uralkodjon a saját királyságában, a Lélek királyságában. Ennek a királyságnak és uralomnak olyan teljesnek és abszolútnak kell lennie, hogy ne ismerjetek el más királyt, más uralkodót, csak Istent, és más törvényt, csak Istenét.
TAM1897 Q1 48.9Akkor, és csakis akkor fogunk megszabadulni Egyiptomból és Babilonból. És akkor, miután így megszabadultunk Egyiptomból és Babilonból, igazán elmondható lesz, és az Úr is ezt fogja mondani az egész világegyetemnek: „Itt vannak azok, akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét” (KJV, szó szerinti fordítás), – nem azok, akik minden tőlük telhetőt megpróbáltak –, hanem ez lesz Isten igazolása a világegyetem előtt, rámutatva egy olyan népre a földön, amely megtartja Isten parancsolatait és Jézus hitét. Az az idő közeledik, és Isten kihív egy népet Babilonból és Egyiptomból, hogy ez megvalósulhasson, és hogy igazolhassa: „Íme, egy nép, amely hagyja, hogy én uralkodjak felette, és amelynek nincs szüksége más uralkodóra, más törvényre és más kormányra, mint Istenére.”
TAM1897 Q1 48.10Most nézzük át ezt még egyszer röviden. Isten az embert azzal a parancsolattal indította el, amely az első volt az összes közül, és amely jelen volt benne, és benne élt: „Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből.” Az ember más utat választott, más szavára hallgatott, és így mindent elveszített. Isten újra talpra állította, és újra megadta neki azt a kiváltságot, hogy teljes szívéből, lelkéből, elméjéből és erejéből szeresse Istent. Rövid időn belül leszármazottai annyira eltávolodtak Istentől, hogy az Úrnak egyáltalán nem volt helye az életükben, és az embereket el kellett söpörni a földről egy özönvízzel. Csak nyolc lélek volt hajlandó befogadni az Urat az életébe.
TAM1897 Q1 49.1Az Úr nyolc emberrel kezdte újra munkáját a földön. Számukra az első parancsolat az volt: „Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből.” De eltávolodtak ettől, más isteneket imádtak, és a bálványimádástól eljutottak a monarchiáig. Létrejött egy állam – a világ első állama. Ez volt a hitehagyás gyümölcse.
TAM1897 Q1 49.2Abból a gonosz államból Isten újra elhívta népét, és egy új emberfajtát hozott létre. Isten elhívta Ábrahámot abból az országból, a rokonai közül és apja házából egy olyan földre, amelyet meg fog mutatni neki. És nem adott neki még egy talpalatnyi földet sem; de amikor még nem volt gyermeke, megígérte, hogy azt neki és utána a magvának adja majd. Így hívta ki őt Isten abból az országból, ahol lakott, és nem adott neki országot a világon. Ezért Ábrahám, Isten barátja, Isten egyháza, ország nélkül maradt ezen a világon, és „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.”
TAM1897 Q1 49.3Az atyánk, Ábrahám hitének nyomdokaiban kell járnunk, amely hit már akkor is megvolt benne, amikor még körülmetéletlen volt. Nincs hazátok ezen a világon? Az Úr elhív titeket a hazátokból arra a földre, amelyet megmutat nektek. Ez a mennyei haza. Elfogadjátok-e?
TAM1897 Q1 49.4Ábrahám leszármazottai Egyiptomba mentek, és Isten elválasztotta őket attól az országtól. Mózes volt a kor nagy példaképe. Ő volt a trónörökös. De hátat fordított neki, és Istennel ment; és hátat kellett fordítania neki, hogy Istennel mehessen.
TAM1897 Q1 49.5Isten megszabadította a saját népét, és így szólt hozzájuk: „A nép egyedül fog lakni, és nem számítják majd a nemzetek közé.” De elpártoltak Istentől, és királyt és államot állítottak fel maguknak, mint a körülöttük élő pogányok; és mi lett belőle? Hozott nekik valami jót? Az Úr nem hagyta el őket; de hozott-e nekik az a dolog valami jót? Egy folyamatos lefelé, lefelé, lefelé vezető út volt, amíg meg nem osztódtak, és aztán mindkettő semmivé vált; és attól a naptól kezdve a mai napig „vándorok a nemzetek között”. Nem számították őket a nemzetek közé, még ha meg is próbálták.
TAM1897 Q1 49.6Így amikor Krisztus eljött, újra felállított egy szellemi családot. De ismét bekövetkezett a hitehagyás, és az egyház bálványimádásba és pogányságba süllyedt, és ismét felállított egy kormányzatot – egyházat és államot. Ez volt a pápaság; és mi lesz vele? – Tudjátok, hogy „elveszik”. Ekkor Isten a keresztény protestantizmusban ismét felállított egy szellemi családot. De az is hitehagyóvá vált, csatlakozott a paráznák anyjához, és felállítja a fenevad képét – egy földi államot, amely azt állítja magáról, hogy Isten országa; és mi lesz mindezzel? – Tudjátok, hogy örök pusztulással fog elpusztulni.
TAM1897 Q1 49.7Mi lett Nimród királyságával? – Elpusztult. Mi lett Egyiptom királyságával? – Elpusztult. Mi lett Asszíria királyságával? – Elpusztult. Mi lett a tíz törzs királyságával? – Elpusztult. Mi lett Júda királyságával? – Elpusztult. Mi lett Babilon királyságával? – Elpusztult. Mi lett a médo-perzsa királysággal? – Elpusztult. Mi lett a görög királysággal? – Elpusztult. Mi lett a római királysággal? – Elpusztult. Mi lett az azt követő tíz királysággal? – El fognak pusztulni. Mi lett a pápasággal, amely Róma romjain építette fel magát? – El fog pusztulni. Mi lesz azzal a királysággal, amely annak képére jött létre az Egyesült Államokban? – Elpusztul.
TAM1897 Q1 49.8Az Úr meg akarja mutatni nekünk, hogy nem akarja, hogy népe kapcsolatba kerüljön ezekkel a dolgokkal. Nem ez a tanulsága ennek? Azt akarja-e, hogy népe a mulandó dolgokhoz ragaszkodjon? Ádámtól kezdve egészen a mai napig Isten arra hívja az embereket, hogy engedjék Őt uralkodni, hogy Ő lehessen a királyuk; hogy a nép elhagyja országát, rokonait, atyja házát, és egyedül éljen, és ne számítsák a nemzetek közé. Talál-e valaha olyan népet, amely engedi, hogy az Ő akarata érvényesüljön?
TAM1897 Q1 49.9(Hangok) Igen.
TAM1897 Q1 49.10Igen; tudjuk, hogy lesz neki ilyen népe, mert Isten szava így mondja. De vajon azok között lesz-e ez a nép, akik most azt vallják, hogy az Ő népe? Ez a kérdés. Ti is közéjük fogtok tartozni? Akartok-e közéjük tartozni? – Igen, mondjátok. Akkor elhagyjátok-e hazátokat, rokonaitokat és atyátok házát? Egyedül fogtok-e élni, és nem fogtok-e a nemzetek közé tartozni? Istent fogjátok-e királyotoknak tekinteni, és nem lesz más királyotok? Isten kormányzását fogjátok-e kormányzatotoknak tekinteni, és nem lesz szükségetek más kormányra?
TAM1897 Q1 49.11Nem mintha bármely más kormányzat ellen lázadnátok; egyszerűen nincs szükségetek másra, mert a legjobb kormányzatotok van – a tökéletes kormányzat. Ha ez a kormányzat jelen van az életetekben, nem lesz szükségetek semmilyen földi kormányzatra, hogy irányítson titeket, és nekik sem lesz veletek semmilyen gondjuk vagy nehézségük. Ez minden, amit az Úr kér. Megengeditek-e neki, hogy jelen legyen az életetekben?
TAM1897 Q1 50.1Éppen a harmadik angyal üzenete által kívánja Isten „a kereszténységet örök alapokra helyezni”. Amilyen bizonyos tehát, hogy Isten a harmadik angyal üzenetében örök alapokra helyezi a kereszténységet, olyan bizonyos, hogy ez a kereszténység semmihez sem fog kapcsolódni ezen a földön. Csak Istennel lesz kapcsolatban; csak az Ő örök szavával; az Ő örök Lelke által megvilágosítva; annak tanításában részesülve, akinek származása az örökkévalóság napjaira nyúlik vissza; és így elvezetve az örök Istenhez, hogy Ő uralkodhasson, és alatta legyenek az örök karok.
TAM1897 Q1 50.2Tudom, és ti is tudjátok, hogy vannak olyan testvérek, akik nem tartják ezt helyesnek. Két évvel ezelőtt hirdették ezt, és megjelent a BULLETIN-ben. Sokan nem fogadták el. Néhányan még mindig nem fogadják el. Teljesen tévesnek tartják. De a legutóbbi Generál Konferencián két bizonyságtételt olvastak fel nekünk – amelyeket kifejezetten erre a konferenciára írtak, és az egyiket, úgy látom, a BULLETIN 4. számában kinyomtatták; a másikat még nem nyomtatták ki, de feltételezem, hamarosan megjelenik; ezekben a hetednapi adventistákat bírálják azért, mert politikai ügyekbe keverednek. Felolvasok itt egy szakaszt, amely megmutatja nektek a lényegét:—
TAM1897 Q1 50.3Az Úr Jézus csalódott népében. Ő a Parancsnok, nekik pedig az Ő zászlaja alatt kell sorakozniuk. Nincs idejük, bölcsességük vagy erejük arra, hogy politikai pártok oldalára álljanak. Az embereket alulról heves tevékenység hajtja, és Isten fiainak és leányainak nem szabad befolyásukat e politikai viszályba vetniük. De milyen szellem hatalmába keríti népünket, amikor azok, akik hisznek abban, hogy most a harmadik angyal üzenete, a világnak szóló utolsó irgalmi üzenet alatt élünk, ugyanazon hit testvérei, ellentétes politikai pártok jelvéneit viselik, egymással ellentétes nézeteket hirdetnek és megosztott véleményüket nyilvánítják ki?
TAM1897 Q1 50.4Most egy állítás formájában teszem fel ezt a kérdést: Ha azt, amit két évvel ezelőtt a kormány és az egyház témájáról hirdettek, minden hetednapi adventista elfogadta és követte volna, lehetett volna egyáltalán helye annak a bizonyságtételnek? – Nyilvánvalóan nem. Akkor tehát azok a tanítások rosszat követeltek, amikor Isten népét olyan álláspontra hívták, ahol Istennek lehetetlen lett volna hibát találni bennük? Erre a konkrét pontra gondolok. Arra gondolok, hogy amikor Isten szavából olyan tanítást tárnak elénk, amely – ha az Ő népe Isten és a világ előtt elfogadná – olyan helyzetbe hozná őket, hogy az Úrnak lehetetlen lenne hibát találni bennük az e tanításhoz kapcsolódó dolgokban, akkor nem biztonságos-e azt igazságként elfogadni? Hogyan lehetne az egyáltalán helytelen?
TAM1897 Q1 50.5De ez csak az egyik bizonyságtétel. A másik bizonyságtétel oldalról oldalra tartalmaz hasonló feddéseket az Ő népének, amiért részt vettek a legutóbbi kampány politikai vitáiban; így két egymást követő bizonyságtételben az Úr kénytelen volt feddést küldeni népének azért, mert éppen azt tették, amitől megmenekültek volna, ha elfogadták volna azt az üzenetet, amelyet tizennyolc hónappal a kampány kezdete előtt kaptak. Miért küldte tehát az Úr azt az üzenetet népének tizennyolc hónappal azelőtt, hogy bármilyen alkalom adódott volna számukra az ellenkező irányba haladni? Nem akarta-e, hogy népe felkészüljön, amikor eljön az a zavaros és vitákkal teli idő, hogy ismerjék a helyes utat, és ne zavarodjanak össze, mint a többi összezavarodott ember, és így ne vegyenek részt azokban a dolgokban, amelyekért kénytelen őket megfeddni?
TAM1897 Q1 50.6Nem azt kérem most, hogy bárki is fogadja el ezt pusztán azért, mert ott szerepel. Arra kérem őket, hogy fogadják el, tanulmányozzák át, imádkozzanak felette, vizsgálják meg, és fogadják el azért, mert ez az igazság, és megóvja Isten népét attól a lehetőségtől, hogy Istennek valaha is szüksége legyen arra, hogy ilyen kérdésekben megfeddje vagy kijavítsa őket. Mégis tudom, hogy vannak testvérek, akik még mindig azt gondolják, hogy ez az egész téves; és azt mondják, hogy ez arra szólította fel népünket, hogy szélsőséges álláspontot foglaljon el, és hogy ez maga is szélsőséges álláspont volt. Lehet-e szélsőséges álláspont az, amely Isten népét oda helyezi, ahová Ő akarja, hogy álljanak, hogy így teljesen mentesek legyenek mindazoktól a zavaros dolgoktól, amelyek megzavarják a világot?
TAM1897 Q1 50.7Idén ugyanaz a gondolatmenet más formában jelent meg. Azok a szentírási helyek, amelyekre két évvel ezelőtt hivatkoztak, egyáltalán nem szerepelnek az idei tananyagban. Akkor is az evangélium volt; most is az evangélium; hiszen egyszerűen az evangélium áthatja az egész Bibliát, és a Bibliában sehol sem találhatunk olyan helyet, ahol ne ezt mondaná.
TAM1897 Q1 50.8Van még egy dolog, amit figyelembe kell vennünk. Ha részt veszünk a politikai ügyekben és a politikai vitákban, különböző személyek különböző oldalakat fognak képviselni, ellentétes politikai pártokban, ellentétes nézeteket hirdetve, és megosztott véleményüket kinyilvánítva, miközben testvéreknek vallják magukat. Mi a politikai tevékenység utolsó lépése? – Természetesen a háború. Akkor mi van benne az elején? – Egyszerűen az, ami a végén is benne van: háború. Ez a szellem uralkodik az elejétől a végéig. Vajon a Krisztusban testvérek, akik egyek Krisztusban, részt vehetnek-e bármiben, ami az ellenségeskedés szellemében megosztja őket? Tehetik-e? – Nem; nem tehetik, ha Krisztusban egyek akarnak maradni. Az egységre kell törekedniük, a Lélek egységére kell törekedniük, „igyekezve megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében.”
TAM1897 Q1 50.9Vannak, akik hajlandóak voltak követni ennek a logikáját, és elismerik, hogy végső soron még a keresztényeknek is, bármely kereszténynek, hetednapi adventistáknak vagy másoknak, megengedett a harc. Természetesen nem egymás ellen, hanem a hazájukért, és háborúba szállni a polgári kormányzat fenntartása érdekében. De hol van a keresztény hazája? Hol van a keresztény kormánya? Meg tudjátok mondani?
TAM1897 Q1 50.10(Hangok) „Nem ebből a világból.”
TAM1897 Q1 50.11Nem ebből az országból való, és nem ebből a világból való. Királyságunk és országunk nem ebből a világból való. De harcolhatnak-e a keresztények hazájukért a testi háború fegyvereivel? Azon ország Királya inkább hagyta, hogy keresztre feszítsék, megöljék és eltemessék, hogy eltűnjön a szem elől, mintsem hogy kezet emeljen hazája védelmében. Akkor lehet-e igaz az elejétől fogva bármi, amelynek logikája ilyen messzire megy?
TAM1897 Q1 51.1De ez még nem minden. Ha mi, hetednapi adventisták, ezeket az elveket hirdetjük, és ragaszkodunk hozzájuk, akkor egy fontos lépést kell tennünk az Egyesült Államok kormánya, Michigan állam és több más állam iránti igazságosság érdekében, hogy megfelelő fényben tűnjünk fel.
TAM1897 Q1 51.2Ismétlem, hogy megértsétek, miről beszélek. Ha úgy kell lennie, hogy elfogadjuk azt az elvet, miszerint a keresztények harcolhatnak, felemelhetik a jobb karjukat az ország, a kormány és más hasonlók védelmében, akkor a felekezetnek – önmaga iránti igazságosságból, és különösen az Egyesült Államok kormánya és több állam iránti igazságosságból – nyilvánosan ki kell hirdetnie ezt, és el kell utasítania, illetve vissza kell vonnia azt az irányvonalat, amelyet a felekezet mint olyan egykor követett.
TAM1897 Q1 51.3Van itt két kis dokumentumom, amelyeket 1865-ben nyomtattak ki, de ami bennük szerepel, az 1864-ben történt. Az egyik címe: „A hetednapi adventisták fegyverviseléssel kapcsolatos nézetei, amint azokat több állam kormányzója és a katonai rendészet főfelügyelője [azaz az Egyesült Államoké] elé terjesztették, a sorozási törvény egy részével együtt.”
TAM1897 Q1 51.4Akkoriban a hetednapi adventisták a Generál Konferencia Bizottságán keresztül kifejtették az Egyesült Államok kormányának, valamint Illinois, Michigan, Pennsylvania, Wisconsin és még egy-két állam kormányának, hogy a hetednapi adventisták, mint keresztények, és éppen azért, mert keresztények, semmilyen körülmények között nem engedhetik meg, hogy keresztények fegyvert viseljenek vagy harcoljanak. A másik dokumentum a hetednapi adventisták írásaiból és kiadványaiból származó kivonatokból áll, amelyek igazolják a kormány számára, hogy a felekezettől érkező érvelést hitelesnek fogadja el.
TAM1897 Q1 51.5Ha most ezt a rendelkezést vissza kell vonni, és el kell fogadnunk azt a nézetet, hogy a keresztények bármilyen körülmények között harcolhatnak – akár a kormányért, akár bármilyen más célból –, akkor tartozunk annyival az Egyesült Államok kormányának, hogy a felekezetet képviselő Generál Konferencia Bizottság felkeresse az Egyesült Államok kormányát, és közölje velük, hogy megváltoztattuk nézeteinket; és felkeresse ezen államok kormányzóit, és közölje velük, hogy megváltoztattuk a nézeteinket; hogy a jegyzőkönyvek az e témában kialakított új és felülvizsgált nézeteinknek megfelelően szerepeljenek.
TAM1897 Q1 51.6Nos, egy pillanatig sem hiszem, hogy ragaszkodnunk kellene valamihez, ami megtörtént, pusztán azért, mert megtörtént. De ha az, ami megtörtént, helyes volt, akkor ragaszkodjunk hozzá. És most azt mondom, hogy ha a nézeteink megváltoznak ebben a kérdésben, akkor tartozunk annyival ezeknek a kormányoknak, hogy tájékoztassuk őket erről a tényről, hogy ne gondoljanak rólunk másként, mint amilyenek valójában vagyunk. Ez csak tisztességes a kormányokkal szemben; mert felekezetként hivatalosan is nyilvántartásba vettük, hogy az ellenkező álláspontot képviseljük.
TAM1897 Q1 51.7Két évvel ezelőtt, amikor azokat az előadásokat tartottam, nem tudtam, hogy ezek a dokumentumok léteznek. Körülbelül 1897 elejéig nem is tudtam a létezésükről. Valaki egy borítékban elküldte őket nekem, és ennyit tudok róluk. 1865-ben nyomtatta ki őket a „Steam Press of the Seventh-day Adventist Publishing Association, Battle Creek, Mich.” Az Egyesült Államok kormányának benyújtott dokumentumokon a Generál Konferencia Bizottságának tagjai aláírták a nevüket, az egyes államok kormányzóinak benyújtott dokumentumokon pedig az Állami Konferencia Bizottságok tagjai aláírták a nevüket.
TAM1897 Q1 51.8Most felolvasok nektek néhány olyan kivonatot, amelyet akkoriban a hetednapi adventisták dokumentumaiból, kiadványaiból és lapjaiból közöltek, bizonyítékként az Egyesült Államok kormányának és az egyes államok kormányzóinak arra vonatkozóan, hogy a felekezet Generál Konferencia Bizottsága által képviselt álláspont az általuk elfogadott, vallott álláspont volt, és nem olyan, amelyet az alkalomra találtak ki, hogy elkerüljék a sorozást, vagy hogy elkerüljék azokat a következményeket, amelyek a háború miatt az országra vártak. Ezt az anyagot bizonyítékként terjesztették ezeknek a kormányoknak, hogy ez a hetednapi adventisták elve volt, és ragaszkodtak hozzá, mert ez a kereszténység.
TAM1897 Q1 51.9Felolvasok belőle néhány részletet, és ti is látni fogjátok, amit én is láttam, amint elolvastam: ha két évvel ezelőtt itt, ebben a Tabernákulumban előttem lett volna ez a dokumentum, nem tudtam volna a benne szereplő elveket világosabban tanítani, mint ahogyan azt az általam tartott, és a BULLETIN-ben közzétett leckéimben tettem. Íme egy részlet abból, amit James White lelkész írt a Signs of the Times-ban 1853-ban:—
TAM1897 Q1 51.10A magát Krisztus egyházának valló egyház elhagyta igazi férje karját, és most a törvény erős karjára támaszkodik. Védelmet keres, és táplálékot vár a világ korrupt kormányaitól, és helyesen képviselik őt az öreg anya parázna leányai, aki a katolikus egyház szimbóluma. Ahogyan az asszonynak ragaszkodnia kell férjéhez, úgy kell az egyháznak is ragaszkodnia Krisztushoz, és ahelyett, hogy a törvény karjától keresne védelmet, kizárólag Szeretettje hatalmas karjára támaszkodjon. Az egyház törvénytelenül házasságot kötött a világgal. Ez megfigyelhető a polgári kormányzat különböző területein. Még a hadügyminisztériumban is látható, hogy Jézus Krisztus állítólagos lelkésze a csatában való sikerért szóló imáival gúnyt űz a béke Istenéből.
TAM1897 Q1 51.11Ismét egy idézet a Review and Herald 1854. május 9-i számából:—
TAM1897 Q1 52.1Akár közelednek ezek a dolgok, akár nem [az Úr eljöveteléről van szó], a tény változatlan marad: háborús szellem uralkodik, a gyűlölet és a megtévesztés szelleme. E szellem romboló hatásától tartunk – a háború és a vérontás gondolatához való hozzászokás erkölcsromboló hatásától, az egészségtelen izgalomtól, a keserű pártszellemtől, amely gonosz, és a gonosz terjedését okozza.
TAM1897 Q1 52.2Ne mondják, hogy ezek az okok nem jelentenek veszélyt Krisztus tanítványaira nézve. Van veszély, hiszen ezt olvassuk: „Mivel pedig a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.” Olyanok azok a titokzatos és megmagyarázhatatlan lelki kötelékek, amelyek az embert az emberhez kötik, és amelyek tiltják az elkülönült és elszigetelt érdekeket, hogy öntudatlanul átvesszük az uralkodó hangnemet, és csak akkor vesszük észre, amikor az elme már eltorzult és megzavarodott; és így, mivel egészségtelen állapotban van, készen áll a gonosz befogadására és kitervelésére. Az erkölcsi csapás még a pestisnél is pusztítóbb.
TAM1897 Q1 52.3Egy másik újraközölt kivonat, amely a Review and Herald 1856. július 31-i számából származik:—
TAM1897 Q1 52.4Jézus azt mondta: „Kövess engem!” Mi, kedves testvérem, kedves nővérem, mi a hited mércéje? Hát nem a Biblia? Azt mondod: Igen. Akkor oda fogunk fordulni, hogy megtudjuk, követjük-e Jézust vagy sem. Eléd lépek az utadon, és veled vitatkozom; és ez az út az életünk minden cselekedete. Először átfogó képet alkotunk, és megkérdezzük: Úgy cselekszel, mint a világ? De ti megkérdezitek: „Mit értesz ezen?” Megpróbálom elmagyarázni. Osztjátok-e a világ elveit és törvényeit? Ha igen, akkor az utatok nem az, amelyet Jézus járt be. Jézus azt mondta: „Ők (a tanítványok) nem a világból valók, ahogyan én sem vagyok a világból való.” Mikor láttátok Jézust a császár ítélőtermében? – Soha, csak amikor bárányként vezették a vágóhídra.
TAM1897 Q1 52.5De mi jó törvényeket akarunk, és kötelességünk, hogy jó embereket szerezzünk, akik megalkossák és végrehajtsák azokat.
TAM1897 Q1 52.6Valóban jó törvényeket akarunk; és Jézus nem hagyott bennünket jó törvények nélkül, miközben őt követjük. Azt mondja: „az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.” János 14:24.
TAM1897 Q1 52.7A zsoltáros így mondja: „Az Úr törvénye tökéletes, megtéríti a lelket.” Zsoltárok 19:7. Pál így ír: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy az Isten embere alkalmas és a jó cselekvésére kész legyen.” 2 Timóteus 3:16–17. Mi többet akarsz még? Vagy mi kevesebbet akarsz, kedves testvérem?
TAM1897 Q1 52.8A következő lépés, amit képviselődtől megkövetelsz, az, hogy törvényeket hozzon, amelyeket, ha figyelmen kívül hagynak, karddal – egy nem keresztény fegyverrel – kényszerítenek betartásra. Az említett törvények az említett kormányzat lényege, létfontosságú elemei, amelynek ő is része, és amely nemzeti létét csak fegyvertárakkal vagy halálos eszközökkel, nagy haditengerészetekkel és halálos fegyverekkel felszerelt hadsereggel tudja fenntartani. Ezután a jó keresztény testvéredet, a Béke Hercegének követőjét a vérpad mellé állítod, hogy halált szabjon ki; vagy egy katonai egység élére állítod, egy habeas corpus végzéssel, hogy visszataszítson a rabságba egy szegény testvért, azért a bűnért, mert a menny szabad levegőjét akarta belélegezni. Vagy, ha ő a nemzet államfője, akkor a jó püspököt felülteted egy harci lóra, tetőtől talpig felfegyverkezve, a nemzet összes halálos erejének főparancsnokaként.
TAM1897 Q1 52.9Megkérdezném, Jézus kedves követői, vajon az ember igazolhatja-e a gyilkolást, amikor Isten azt mondta: „Ne ölj”? Nem a kardra épül-e az emberi kormányzás egész szerkezete? Nem kell-e azoknak darabokra törniük, amikor eljön az, akinek joga van igazságosan uralkodni?
TAM1897 Q1 52.10De én nem háborúzom az emberi kormányzatokkal. Nem, nem. Dávid így mondja Isten dicsőítésére írt zsoltárában: „Bizony, az ember haragja dicsér téged; a harag maradékát te visszatartod.” Zsoltárok 76:10. „Az elöljárók nem a jó, hanem a rossz cselekedeteket büntetik. Akarod, hogy ne kelljen félned a hatalomtól? Cselekedd a jót, és dicséretet kapsz tőle, hiszen Isten szolgája az a te [keresztény] javadra.” A Rómaiakhoz írt levél 13:3, 4.
TAM1897 Q1 52.11Ha, testvéreim, szem előtt tartjátok, hogy a keresztények egy külön társaság, egy kis nyáj, elválasztva, kiválasztva a világból, hogy világosságok legyenek a világban, vagy a világ számára, hogy a világ, látva jó cselekedeteiket (világosságukat), indíttatást kapjon arra, hogy csatlakozzon a kis nyájhoz, amelyet egész nap levágásra szánnak, és így dicsőítse Mennyei Atyátokat, akkor képesek lesztek megérteni olyan igéket, mint a Rómaiakhoz írt levél 13. fejezete, és a Timóteushoz írt első levél 1. és 2. fejezete, amelyekre később még visszatérek. „A cserépdarab küzdjön a föld cserépdarabjaival” [Ézsaiás 45:9]; de ha a keresztények Jézus gondolkodásmódját magukévá teszik, akkor Jézust fogják követni.
TAM1897 Q1 52.12Láttuk-e már néhány következményét annak, hogy a magukat kereszténynek valló emberek a világot követik? Készítsen fel minket ez tehát arra, hogy felmenjünk egy magaslatra, ahogyan Bálám tette, amikor Bálák hívta őt, hogy átkozza meg Izraelt, és ő elmondta a példabeszédét, mondván: „Hogyan átkozzam meg azt, akit Isten nem átkozott meg? Vagy hogyan szidalmazzam azt, akit az Úr nem szidalmazott meg? Mert a sziklák tetejéről látom őt, és a dombokról szemlélem őt: íme, a nép egyedül fog lakni, és nem számítják majd a nemzetek közé.” 4Mózes 23:8, 9.
TAM1897 Q1 52.13Most felolvasok egy másik részletet, amelyet a Review 1856. augusztus 14-i számából nyomtattak át:—
TAM1897 Q1 52.14Jézus evangéliuma megadta-e neked a jogot, hogy kardot használj, hogy testi fegyverekkel felfegyverkezz, hogy kardot ragadj „hogy gondoskodj a saját házadról”, hogy kiszabadítsd az elnyomottakat az elnyomó hatalmából, megszegve ezzel Isten hatodik parancsolatát: „Ne ölj!”? Jézus azt mondja: „Szeressétek ellenségeiteket!”
TAM1897 Q1 52.15Gondoljátok-e, hogy nektek, mint az evangélium szerint élő keresztényeknek, bibliai engedélyetek van arra, hogy bármilyen módon is részt vegyetek a politikai viszályokban? Akár a törvényalkotásban, akár az emberi kormányzat törvényeinek végrehajtásában? Ha igen, akkor szerintem nagyot tévedtek.
TAM1897 Q1 52.16Ezt mondta a felekezet 1864-ben. Ezt terjesztették elő az Egyesült Államok kormánya előtt, bizonyítékként arra, hogy nem hisznek a háborúban, és hogy nem vehetnek részt fegyverviselésben, és ha behívnák őket, nem várható el tőlük, hogy harcoljanak. Az Egyesült Államok kormánya meghallgatta az érveiket, és rendelkezett arról, hogy kórházakban szolgálhassanak, ahol az evangélium lelkészeiként végezhetik munkájukat, gondoskodhatnak a betegekről, és üdvösséget hozhatnak a haldoklóknak. Ha most ezt vissza kell vonni, tisztességesen ki kell állnunk a kormány előtt, és kijelentenünk, hogy ezt az álláspontot megváltoztattuk.
TAM1897 Q1 52.17Folytatom az olvasást:—
TAM1897 Q1 52.18Bármely szöveget idéztek is, vagy bármilyen tetszetős érvet hoztok is fel, azt a Szentírás egyszerű, szó szerinti értelmezésével kell megvizsgálni. Lehet, hogy a megfelelő időben foglalkozunk az összes ilyen igehellyel vagy érvvel, amelyet felhoztok; de először is meghallgatjuk az evangéliumot. Azoknak a keresztényeknek, akik hajlandók követni Jézust, ennek elégnek kell lennie.
TAM1897 Q1 52.19Jézus azt mondja: „Aki nekem szolgál, engem kövessen.” János 12:26. De talán azt mondjátok: „Ezt meg tudom tenni, és hűséges polgárként szolgálhatom hazámat, támogatva annak nemzeti politikáját és kormányát?” Álljatok meg! Jézus azt mondja: „Senki sem szolgálhat két úrnak.” Máté 6:24. „Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé, de mivel nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ.” János 15:19.
TAM1897 Q1 52.20Hogyan vehettek részt a világ politikájában, ha „nem a világból vagytok”, hanem a világ gyűlöl benneteket, és „a világból” lettetek kiválasztva? „De hát át kell-e adnunk a hatalmat a gonoszok kezébe?” – kérdezitek. Ezt nem tudjátok megakadályozni. A gonosz emberek és a csábítók egyre rosszabbak lesznek; és a világ végének idején a gonoszok gonoszul cselekszenek, és a gonoszok közül senki sem fog megérteni. Dániel 12:10. Ennek az az oka, hogy a világ nem hajlandó engedelmeskedni Istennek, sem követni Jézust, és nem ismeri el, hogy egyetlen Törvényadó van. Jakab 4:12.
TAM1897 Q1 53.1„Ezért mondá az Úr: Mivel e nép szájával közeledik hozzám, és ajkaival tisztel engem; de szívüket távol tartják tőlem, és az irántam való félelmüket emberek tanításából merítik: ezért íme, csodálatos művet fogok véghezvinni e nép között, csodálatos művet és csodát; mert bölcseik bölcsessége elvész, és okosaik értelme elrejtetik.” Ézsaiás 29:13, 14. Milyen csodálatos módon példázza ezt az a sok magas rangú teológus magatartása, akik még nemrégiben a vallási ébredések, az erkölcsi reformok és a békeszervezetek élén álltak: Krisztus egyházát vezették, felfegyverkezve az életet és a halhatatlanságot megvilágító evangéliummal; könyörgésekkel, imákkal és könnyekkel hatva; most pedig az evangéliummal szöges ellentétben cselekszenek, amikor Jézus azt mondta: „Hallottátok, hogy megmondatott: »Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.« Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket! Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy a mennyei Atyátok fiai legyetek, aki felhozza napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak.” „Legyetek azért irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas.” Máté 5:43–45; Lukács 6:36. Ezen szentírási helyek ellenére látjuk a keresztény egyházak siralmas állapotát, ahogyan erkölcsi hanyatlásuk és a világhoz való alkalmazkodásuk egyre fokozódik. A sok példa közül néhányat idézünk.
TAM1897 Q1 53.2Íme néhány neves prédikátor kijelentése, amelyekben „fegyverek”, „harc”, „csata”, „háború” stb. kifejezések szerepelnek. Ezután a szöveg a következőképpen folytatódik:—
TAM1897 Q1 53.3Ilyen tényekre tekintettel, amelyek azt mutatják, hogy a legfinomabb arany is rosszabbá vált, mint a salak, valamint Krisztus bizonyságainak és korábbi hitvallásuknak a teljes figyelmen kívül hagyását látva, ki kell kiáltanunk: „Kain útján indultak el, és … Bálám tévelygésére adták fejüket.”
TAM1897 Q1 53.4Ezek az emberek Jézust követik? Felövezik-e magukat és követőiket az evangélium fegyvereivel? Megmutatják-e a feltétlen bizalmat Isten tökéletes törvénye iránt? Elismerik-e, hogy a keresztény számára csak egy Törvényadó van? Hallják-e Pál szavait: „Harci fegyvereink sem testiek, hanem erősek Isten szolgálatában erődítmények lerontására”? A 2. Korinthusbeliekhez írt levél 10:4. Végül is figyelnek-e azokra a szentírási helyekre, amelyeket állítólag tanítanak?
TAM1897 Q1 53.5Vegyétek fel Isten teljes fegyverzetét, hogy képesek legyetek ellenállni az ördög cselvetéseinek. Miért? – „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk.” Nem; ez nem Jézus követőinek hivatása. Hanem „a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei [gonosz lelkek, széljegyzet] ellen, melyek a magasságban vannak.” küzdünk. „Ezért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindent elvégezve megállhassatok.” Az Efezusbeliekhez írt levél 6:11–13.
TAM1897 Q1 53.6Pál az Efezusbeliekhez írt levél 6:14–18-ban sorolja fel a keresztény fegyvereket, és azt mondja: Vegyétek fel „a Léleknek [nem acélból való] kardját, amely az Isten beszéde. Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozva minden időben a Lélek által”; viseljétek ezt a mennyei fegyverzetet, és lábatokat a békesség evangéliumának felkészültségével cipőzzétek fel, arra törekedve, hogy részesüljetek Krisztus áldásában: — „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. … Boldogok a békességre igyekezők [nem a békesség megrontói], mert ők az Isten fiainak mondatnak.” Máté 5:7, 9. Hallgassuk meg Jánost, amint a katonákhoz szól, amikor azok megkérdezik tőle, mit tegyenek. Ő így válaszol: „Ne alkalmazzatok erőszakot senkivel szemben.” Lukács 3:14.
TAM1897 Q1 53.7Ne feledjétek, hogy Jézus mit mondott Péternek, amikor minden keresztény számára tanította azt a nagy gyakorlati tanítást, hogy mit kell tenni a karddal: „Tedd helyére szablyádat, mert akik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniük.” Máté 26:52.
TAM1897 Q1 53.8Ha a keresztények e igazságok fényében járnának, alig lenne keresztény tábornok vagy katona, aki használná „Beecher tiszteletes huszonöt Sharp-puskáját” – még akkor is, ha mindegyik csövének hátsó részéhez álszent módon egy Bibliát rögzítenének.
TAM1897 Q1 53.9Hallják Jézus szavait: „Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim harcolnának.” János 18:36. A keresztények, akik így fel vannak fegyverkezve ezekkel az evangéliumi fegyverekkel, és teljesen letették testi fegyvereiket, teljesen elkülönülve a világ kormányaitól, hagyhatják, hogy a világ, halálos fegyverekkel felfegyverkezve, ahogyan van, rohanjon le a széles úton, és halálbüntetéssel kényszerítse ki kereszténytelen törvényeinek betartását.
TAM1897 Q1 53.10Az egyház maradékának kimondhatatlan kiváltsága, hogy visszatekintve a múlt történelmére látják: bár Krisztus tanítványai, Pálhoz hasonlóan, így kiáltottak: „Éretted gyilkoltatunk minden napon, úgy tekintenek minket, mint vágó juhokat [Róm 8,36]”; miközben útjukat könnyek öntötték el, vérük áztatta át, és széttépett holttesteik és kifehérített csontjaik borították be; – kiváltságuk, hogy Bálámmal együtt kiáltsanak fel, amikor látják, hogy Isten „népe egyedül fog lakni, és nem számítják majd a nemzetek közé”, „Hadd haljak meg az igazak halálával, és legyen a végem olyan, mint az övé!” 4Mózes 23:9, 10.
TAM1897 Q1 53.11Ebben a röpiratban még jóval több is olvasható, de nem kell tovább olvasnom belőle. Felolvasok még egy-két szakaszt az Úrtól, amely a mi korunkra vonatkozik. Ezt négy évvel ezelőtt kaptuk a prófétaság lelkétől, és felolvasták nekünk ebben a Tabernákulumban:—
TAM1897 Q1 53.12„Az Úr magának választotta Jákóbot, és Izraelt saját különleges kincséül. Mert tudom, hogy az Úr nagy, és hogy a mi Urunk minden isten felett áll.” Gondoljatok bele, testvéreim, hogy az Úrnak van egy népe, egy kiválasztott népe, az ő egyháza, amely az övé, az ő saját erődje, amelyet egy bűnös, lázadó világban őriz; és az volt a szándéka, hogy abban ne legyen más hatóság, és ne ismerjenek el más törvényeket, csak az övét.
TAM1897 Q1 53.13Egy másik üzenet is eljutott hozzánk az idei Generál Konferencián. Ez visszavezet minket oda, ahol a hitehagyás kezdődött, és szemtől szembe hoz minket Istennel, az Ő igazságával, valamint ezzel a témával, ahogyan az az Úrtól származik; ahogyan Ő ma is együtt kíván lenni népével.
TAM1897 Q1 53.14A határvonal az Isten parancsolatait betartónak valló nép és a világ között már nem olyan egyértelmű, mint egykor volt. Azok, akik összhangban járnak Istennel, nem vesznek részt politikai gyűléseken. Akik ezt teszik, azzal bizonyítják, hogy nem Jézus hű szolgái. Olyan sokáig bántak közönséges tűzzel, hogy elvesztették megkülönböztető képességüket. Van egy nép, amely felállt Jézus zászlaja alá. Ők Krisztus serege. Megfogadták, hogy kilépnek a világból, és elkülönülnek tőle. Megfogadták, hogy a Lélek kardját, Isten igéjét használják, hogy támadó háborút folytassanak a bűn és minden gonoszság ellen. Meg kell mutatnunk hűségünket.
TAM1897 Q1 53.15Ez a kormányzás körébe tartozó kifejezés; olyan kifejezés, amely az állampolgárságra vonatkozik. Mi iránt kell hűségünket kimutatnunk? Ez a kérdés.
TAM1897 Q1 53.16Hűségünket Királyunknak, az Úr Jézus Krisztusnak kell megmutatnunk. Jakab apostol kijelenti: „Aki tehát a világ barátja akar lenni, az Isten ellensége.” És a szeretett János, a lelkületében Jézushoz leginkább hasonló tanítvány, így figyelmeztetett: „Ne szeressétek a világot, sem a világban lévő dolgokat. Ha valaki szereti a világot, az Atya szeretete nincs benne.” Senki sem találhat boldogságot abban, ha Ádám példáját követi, és eltávolodik Teremtőjétől.
TAM1897 Q1 54.1Így ezek a tanítások pontosan ott zárulnak, ahol kezdtük – Ádámmal és Teremtőjével, valamint az egész világegyetem legelső parancsolatával: „Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből.” Akkor nem fogtok eltávolodni Teremtőtöktől. Akkor nem lesz hitehagyás. Akkor nem lesz bálványimádás. Akkor nem lesz olyan kormányzat, amely az Istentől eltávolodott pogányok példájára jönne létre; hanem Isten lesz minden mindenben, és elvezeti népét arra a dicsőséges földre, amelyet megmutatott atyánknak, Ábrahámnak, amikor elválasztotta őt a világ minden kormányzatától, és elkülönítve tartotta, amíg a világban élt.
TAM1897 Q1 54.2Aki arra hív minket, hogy annak a hitnek a nyomdokain járjunk, amely atyánkat, Ábrahámot már körülmetéletlen korában is jellemezte, elvisz minket majd arra a földre, amely minden föld dicsősége; és ott fogunk lakozni az Úr jelenlétében, a Mindenható dicsőséges szárnyai alatt, mindörökké – teljes szívből, teljes lélekből, teljes elméből és teljes erőből szeretve Istent; és Ő rámutathat ránk most, akkor és mindörökké az egész világegyetem jelenlétében, és azt mondhatja: „Itt vannak azok, akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét” (KJV, szó szerinti fordítás).
TAM1897 Q1 54.3És mondja az egész nép: „Ámen és Ámen.”