A prófétaság lelke. – 1. szám

TAM1897 D 2.21897. február 9-én, kedden délelőtt elhangzott prédikáció Megjelent a General Conference Daily Bulletin című lapban, 1897. február 12., 1. évf., 1. szám, 2–6. o.

TAM1897 D 2.3GONDOLOM, nincs ebben a teremben senki, aki ne gondolná, hogy igazán hisz a prófétaság lelkében; vagyis abban, hogy a prófétaság lelke az egyházhoz tartozik – ehhez az üzenethez, ahogyan az White nővér révén megnyilvánul –, és hogy ezekben a dolgokban hisznek, legalábbis saját bevallásuk szerint hisznek, ami magát az elgondolást és azokat a szentírási szakaszokat illeti, amelyek bizonyítják, hogy ezek a dolgok e munka részét képezik. De nem ez a baj forrása, mert jelenleg bajban vagyunk. Ha nem vagyunk tudatában ennek, sokkal rosszabb helyzetben vagyunk, mintha bajban lennénk, és tudnánk róla. Sőt, Isten ügye, valamint ti és én is olyan nagy bajban vagyunk, hogy napról napra annak a veszélynek vagyunk kitéve, hogy magunkra vonjuk Isten haragját, mert ott vagyunk, ahol vagyunk. Az Úr ezt többször is elmondja nekünk, és elmondja, hogyan kerültünk ide, és azt is, hogyan juthatunk ki belőle. Az egyetlen dolog, amit itt mondani tudok nektek, az az, hogy tanulmányozzátok a prófétaság lelkét, és merítsétek ki belőle, amire szükségetek van.

TAM1897 D 2.4Ez csak az egyik kijelentés a sok közül. Mivel ismerem ezeket a kijelentéseket, és már egy ideje ismerem őket, örömmel maradtam volna otthon, és folytattam volna ott a munkát, mert olyan sok a tennivaló, és olyan sokan érintettek. Isten számos változást követel azoknak az embereknek a körében, akik bizottságokat, testületeket, tanácsokat stb. hoztak létre, és éppen azok az emberek, akik ezeket a bizottságokat, testületeket és tanácsokat alkotják, azok, akik itt összegyűltek, és akikre hárul a feladat, hogy végrehajtsák a változásokat. Nos, hogyan fogják ezek az emberek végrehajtani azokat a változásokat, amelyek őket magukat is érintik, ha nem változnak meg először maguk? A változás megvalósításának egyetlen módja az, hogy az emberek megváltozzanak. Mindenkin keresztül fog Isten cselekedni, aki ezt megteszi, és mindazok, akik nem teszik meg – mi lesz velük? Ezért mondom, hogy ma bajban vagyunk. Amikor az Úr elmondja nekünk, milyen bajban vagyunk, megmondja azt is, hogyan kerültünk oda, és hogyan juthatunk ki belőle. Mindez a Bizonyságtételek figyelmen kívül hagyásából fakad. Amikor tehát a Bizonyságtételek figyelmen kívül hagyása miatt bajba kerülünk, és a Bizonyságtételek pontosan megmondják, hogyan juthatunk ki abból a bajból, és követjük azt a bizonyságtételt, amely kivezet minket, akkor a Bizonyságtételekkel összhangban leszünk.

TAM1897 D 2.5Nincs semmi, amit rátok akarnék hárítani, hiszen én is ugyanabban a helyzetben vagyok, mint ti. Az Úr azt mondja, hogy az ügy bajban van, és én az ügy része vagyok; hozzá tartozom, az életem összefonódik vele, ahogy a tiétek is; ez jelent mindent számunkra. Tehát amikor az ügy bajban van, ti és én is bajban vagyunk. Lehet, hogy nektek személyesen nem volt közvetlen kapcsolatotok azokkal a lépésekkel, amelyek az ügyet bajba sodorták; mégis mi, mivel az ügy részesei vagyunk, és maga az ügy az életünk, ugyanúgy bajban vagyunk, mert az ügy is az. De Isten megmondja nekünk, mit tegyünk, hogy kijussunk belőle.

TAM1897 D 2.6Nem emberi tanácsot akarok adni nektek, hanem az Úrét. Lehet, hogy emberek neveit fogjuk látni, és ha így van, nem fogom elkerülni a témát. Ha egy nevet kihagynak és nem olvasnak fel, és mi tudjuk, ki az, az nem jelenti azt, hogy támadást indítanak az adott testvér ellen. Tegyük fel, hogy elkövetek egy hibát, és az Úr egy bizonyságtételben rámutat erre. Amikor az a bizonyságtétel eljut hozzám, hátat fordítok a hibának, és ti azt használhatjátok, amennyit csak akartok, de az nem fog ellenem szólni; mert már nem vagyok benne, ha elfordultam tőle azáltal, hogy elismertem, és ennek megfelelően cselekedtem.

TAM1897 D 3.1Valójában kérdéses, hogy valaki egyáltalán megtalálja-e a szívének legmélyén a hitet a Bizonyságtételekben, amíg nem kap egy, két vagy három neki szóló bizonyságtételt, és el nem fogadja mindet; csak ilyen tapasztalat után lehet igazán meggyőződve arról, hogy hisz a Bizonyságtételekben. Az Igével kezdem és az Igével fejezem be. Itt van valami, ami megmondja nekünk, mit tegyünk, amikor ilyen helyzetbe kerülünk: „Ha az Úr a tanácsotok közepén van, és látja a rendet, a szeretetet és a félelmet, valamint azt, hogy reszkettek az Ő szavától, akkor készek vagytok önzetlenül elvégezni a munkáját.”

TAM1897 D 3.2Itt vagyunk a tanácsban. Bár jellemünkben különbözünk, ha Krisztusnak ugyanaz a lelke formál minket, egyek vagyunk. Akkor az egyház olyan tisztán emelkedhet fel, mint a déli nap, és olyan félelmetes erővel vonulhat előre, mint egy zászlókkal felvonuló sereg.

TAM1897 D 3.3Istent kizárták munkájából, munkája irányításából általában, az egyes államok munkájában, a tanácsokban, a testületekben, az egyházakban stb. Hamis isteneink voltak, mert az emberek embereket állítottak, és az emberek megengedték, hogy őket állítsák Isten és a munka közé. Isten mindenképpen cselekedni fog az ügye érdekében, és ha nem álltok félre az útjából, és nem hagyjátok, hogy a maga módján cselekedjen, Isten haragja azokra fog lesújtani, akik az útjában állnak. Az emberek ott tartják magukat, és hagyják, hogy ott tartsák őket, ahonnan már régen ki kellett volna lépniük. Ha félreállunk az útjából, és hagyjuk, hogy cselekedjen, ő szelíd kézzel fog cselekedni. Nem akarunk kötélből készült ostort. Jobb, ha most egy kicsit meglepődünk, mint hogy egy idő után nagy meglepetés érjen minket; és jobb, ha szeretettel feddnek meg minket, mint hogy továbbra is tudatlanul éljünk, és úgy kényszerüljünk elmenekülni a templomból, ahogyan aznap tették, vagy hogy teljesen váratlanul érjen minket a meglepetés, amikor már nem tehetünk semmit.

TAM1897 D 3.4Tehát ha az Úr jelen van a tanácsotok közepette, látja a szereteteteket, a félelmeteket és az Ő szavától való reszketéseteket, akkor készek vagytok az Ő munkáját végrehajtani; és Ő nem lesz társa semmiféle igazságtalan ügyletnek.

TAM1897 D 3.5Ismét felolvasom: „Az ember útja a tervezés és a cselszövés. Isten elvet ültet el.” És ahol Isten elvet ültetett el, ott életünk és cselekedeteink együttesen egyszerűen annak az elvnek a kifejeződései. Ha pedig Isten elve nincs ott, akkor az ördög elve van ott. „A körülmények nem munkálhatják a megújulást. A kereszténység a szív megújulását javasolja. Amit Krisztus belül elvégez, azt kell a megtért gondolkodás felügyelete alatt megvalósítanunk. Az az elgondolás, hogy kívülről kezdjünk befelé haladni, sohasem vált be és sosem fog beválni.”

TAM1897 D 3.6Nem alkalmazhatom a bizonyságtételt másra, csak magamra, mert azt a szívben kell alkalmazni, és belülről kell hatnia. Isten pedig akkor alkalmazza azt, bárhová is megyek. És ugyanez vonatkozik mindannyiunkra a bizonyságtétel tekintetében, amely bárkihez eljut, bármely gyűlésen, tanácskozáson vagy a Generál Konferencia ülésén. Az elnök nem alkalmazhatja az egész területen azt a bizonyságtételt, amelyet neki adtak. Először a lelkében kell elfogadnia, és testével, lelkével és szellemével át kell adnia magát neki; és akkor Jézus Krisztus mindenütt alkalmazni fogja azt a bizonyságtételt, ahová ő, az elnök, eljut. Ez élő dolog benne, és ha ő előrehalad, azt a bizonyságtételt az Úr alkalmazza, bárhol is legyen. De az emberek megpróbálták másokra alkalmazni a Bizonyságtételeket anélkül, hogy az a bizonyságtétel élő dolog lett volna bennük. Ezt újra és újra megpróbálták, és éppen ebben rejlik a baj. Ha az elnök nem fogadja el a bizonyságtételt testével, lelkével és szellemével úgy, hogy a benne rejlő elv élő dologgá váljon benne, akkor nem számít, mennyit olvassa azt a bizonyságtételt és alkalmazza másokra: saját befolyása ellentétes lesz azzal a bizonyságtétellel, amelyet alkalmaz. Mert ha az nem jelenik meg az életében, és mindabban, amit mond és tesz, akkor a cselekedetei elpusztítják azt. És ez az, ami a jelenlegi helyzetet eredményezte. „Isten módszere az, hogy az embernek olyasmit adjon, amije nincs.” El kell fogadnunk azt, amink nincs, amit Isten ad nekünk, és ez fog minket az Úrban hatalommá tenni. A 2. Korinthusbeliekhez írt levél 2:14: „De legyen hála az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatát terjeszti általunk.” Amikor ez az elv érvényesül, bárhová is megyünk, Isten szól; ő beszél. Mindenütt általunk hirdeti önmagáról szóló ismeretét. Lehet, hogy ez egy üzleti ügylet; az nem számít. Minden, amit teszünk, Istenre fogja emlékeztetni őket, miután elmentünk, így ő mindenütt általunk hirdeti az ő ismeretének illatát.

TAM1897 D 3.7„Isten útja az, hogy az embert olyanná tegye, amilyen nem;” hogy engem olyanná tegyen, amilyen nem vagyok. Akkor, amikor egy bizonyságtétel érkezik hozzám, amely azt mondja, hogy nem vagyok rendben, az a bizonyságtétel arra szolgál, hogy olyanná tegyen, amilyen nem vagyok – hogy rendbe hozzon. Nem alkalmazhatom ezt úgy, hogy közben ott maradok, ahol vagyok; de amikor alkalmazom, olyan leszek, amilyen nem voltam, és bárhová is megyek, Isten megnyilvánulhat.

TAM1897 D 3.8„Az ember útja az, hogy kényelmes helyet szerezzen magának, és hódoljon vágyainak és önző ambícióinak. Isten útja az, hogy hatalommal cselekedjen. Ő megadja a kegyelmet, ha a beteg ember felismeri, hogy szüksége van rá. Az ember túl gyakran elégszik meg azzal, hogy kuruzslói módszerek szerint bánik magával, majd igazolja, hogy munkamódszere helyes.” Isten útja más. Mindannyian betegek vagyunk, és ha ezt felismernénk, Isten megadná a szükséges gyógyulást. Az ember a sarlatánságot részesíti előnyben, és azt hiszi, hogy munkamódszere helyes; de Isten célja a lélek megtisztítása. János 7:38: „Aki hisz énbennem, amint az Írás mondta, annak belsejéből élő víznek folyamai ömlenek.” Ez az Isten országa benne. „Napról napra kiderül, hogy Isten országa bennük van-e. Ha Krisztus uralkodik a szívükben, elvi erőt, hatalmat és képességet nyernek arra, hogy hűséges őrök, igazi reformerek legyenek; mert nem lehet reformáció anélkül, hogy teljes mértékben együttműködnének Jézus Krisztussal. Krisztus kegyelmén keresztül az embereknek az Isten által adott képességeiket kell felhasználniuk saját maguk megújítására. Ezzel az önmegtagadó cselekedettel, amelyet a mennyek Ura jóváhagyólag szemlél, győzelmet aratnak saját örökletes és kialakult hajlamaik felett; majd, Dánielhez hasonlóan, olyan benyomást keltenek másokban, amely soha nem fog eltűnni. Ez a hatás eljut a föld minden tájára.”

TAM1897 D 4.1Ez az a tanúságtétel, amelyre egy perce utaltam. Amikor bizonyságtételt kaptok, és azt befogadjátok a szívetekbe és az életetekbe, az olyanná tesz titeket, amilyenek korábban nem voltatok, és akkor Isten országa bennetek lesz, és a tanúságtétel eljut a föld minden tájára. Lehet, hogy soha nem fogtok kilépni az államotokból. Akkor hogyan lehet ez egyáltalán lehetséges? Akárhová mentek, akárhová megyek én, Isten olyan benyomásokat kelt a szívben, amelyek soha nem törlődnek el, és ezeken keresztül újabb benyomásokat kelt, és így tovább. Lehet, hogy valaki megkeményíti magát ellene, de attól még oda fog jutni; és amikor ezt a benyomást ti keltitek, ő tudni fogja, hogy az az Úrtól származik. A szadduceusok nem hittek a feltámadásban, de ők is azt mondták, hogy felismerték a tanítványokban, hogy Jézussal voltak, és tőle tanultak halála után. A szívük mélyén tudták, hogy feltámadt. A tény ott volt, de nem tértek meg általa. Ez az elv szerepel a Bibliában. Egy 1896-ban írt bizonyságtételből felolvasom: „Sok olyan embert, aki tanácsadóként működött közre az igazgatósági és tanácsi üléseken, ki kell szűrni.” Figyeljétek meg, azt mondja, hogy sokakat. Összességében nincsenek túl sokan, így ha sokukat kiszűrik, nem maradhat sok. „Más férfiaknak kell átvenniük a helyüket, mert a hangjuk nem Isten hangja. Terveik és fondorlataik nem Isten rendje szerint vannak. Ugyanazokat a férfiakat tartották hivatalban az igazgatótanácsok vezetőiként, amíg saját irányításuk és saját módszereik alatt közönséges tüzet használtak Isten saját gyújtotta szent tűz helyett. Ezeket a férfiakat már nem Izraelnek hívják, hanem csalóknak.” Csalók Izrael helyett! Milyen nagyobb bajban lehetnénk?

TAM1897 D 4.2Ismét egy 1894-ben írt bizonyságtételből: „Már régen változtatni kellett volna. Isten azt akarja, hogy az egyház eltávolítsa a rá nehezedő gyalázatot.” Íme a szavak: „Ugyanazok az emberek nem alkothatják évről évre a vezetőséget; már régen változtatni kellett volna. Isten azt akarná, hogy az egyház eltávolítsa a rá nehezedő gyalázatot; de amíg azok az emberek, akik teljesen alkalmasnak érezték magukat a munkára anélkül, hogy elfogadták volna Isten tanácsát, évről évre hivatalban maradnak, ez nem valósulhat meg. Ez a helyzet megfertőzi a munka minden ágát, mert az emberek nem érzik, hogy szükségük van a Szentlélek vezetésére.”

TAM1897 D 4.3Mit kell tenni? Lesz-e most lehetősége az Úrnak, hogy munkálkodjon? Megengedik-e neki, hogy végrehajtsa a szükséges változásokat? Ezt a bizonyságtételt nem úgy kell alkalmazni, hogy mi magunk ragadjuk kézbe ezt a munkát, és hirtelen nekilátunk a változtatásoknak. A szívemnek rendben kell lennie, mielőtt bármilyen változásban részt vehetnék. Azt kell tennünk, hogy átadjuk magunkat Istennek, és hagyjuk, hogy Ő munkálkodjon rajtunk keresztül. Számunkra nem az számít, kik azok az emberek, ha Isten ott van.

TAM1897 D 4.4Nem szabad most itt elkezdenünk körülnézni, hogy milyen jelölteket tudunk felállítani, akiket támogathatunk, és bejuttathatunk olyan pozíciókba, amelyeket jelenleg mások töltenek be; mert akkor, bár ők kikerülnének azokból a pozíciókból, mi kerülnénk azokba, és az Úr ugyanolyan távol lenne, mint korábban. A baj most az, hogy az Úr kimaradt a képből. Nos, ha mi magunk kerülnénk a helyükre, az Úr továbbra is kizárva maradna, és az ügy rosszabb helyzetben lenne, mint korábban. De nem ez a cél. Itt nem lehet helye a politikának; de ha politika van bennünk, akkor itt is megjelenik, és itt is kinyilvánul. Ha valakiben valóban ott van a politika, a legjobb hely, ahol kiélheti, a nyílt világ, azok között, akik politikusok és semmi más, mert ő is csak ennyi; és ha nem ott éli ki, akkor az egyházban fogja, és ott csak bajt és gonoszságot terjeszt. És természetesen jobb, ha az ilyen tevékenység a világban zajlik, mint az egyházban. Tehát nem ezért vagyunk itt. Azért vagyunk itt, hogy megtaláljuk Istent, és megnyissuk a szívünket, hogy Ő elfoglalhassa a helyet a középponttól a peremig, minden gondolatban, szóban és cselekedetben; és Isten nem politikus; Ő Isten. Amit tennünk kell, az az, hogy teljes szívből keressük Istent, hogy Isten tegye meg mindazt, amit meg kell tenni; és meg is fogja tenni, ha hagyjuk. Adjunk esélyt Istennek! Akik az útjában állnak, azoknak el kell tűnniük az útból, a többieknek pedig ki kell maradniuk belőle. Akkor Isten elfoglalhatja azt a helyet, ami neki jár.

TAM1897 D 5.1Ezt követően itt idézik nekünk Nikodémus és Krisztus történetét. Nikodémus Izrael egyik vezetője volt, és azt olvassuk, hogy „Nikodémus éjszaka kereste Jézust, mondván: »Rabbi, tudjuk, hogy te Istentől jött tanító vagy; mert senki sem tud olyan csodákat tenni, amilyeneket te teszel, hacsak Isten nincs vele.« Mindez igaz volt, de csak bizonyos mértékig, de mit válaszolt Jézus? »Válaszolt és így szólt hozzá: Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik újjá, nem láthatja meg Isten országát.« Itt volt egy magas bizalmi tisztséget betöltő ember, akire úgy tekintettek, mint aki jártas a zsidó szokásokban, akinek elméje bölcsességgel volt teli. Valóban rendkívüli tehetségekkel rendelkezett. Nappal nem akart Jézushoz menni, mert ez felkeltette volna a figyelmet; túl megalázó lett volna egy zsidó vezető számára, ha elismerte volna, hogy szimpatizál a megvetett názáretivel. Nikodémus így gondolkodik: Magam fogom kideríteni ennek a tanítónak a küldetését és állításait, hogy valóban ő-e a pogányokat megvilágító fény és Izrael dicsősége.

TAM1897 D 5.2„Jézus gyakorlatilag azt mondja Nikodémusnak: Nem a vita fog segíteni az ügyeden. Nem az érvek hoznak fényt a lélekbe. Új szívre van szükséged, különben nem fogod felismerni a mennyek országát. Nem a nagyobb bizonyítékok fogják helyes útra terelni téged, hanem az új szándékok, a cselekvés új indítékai: újjászületned kell. Amíg ez a változás, amely mindent újjá tesz, be nem következik, a legerősebb bizonyítékok is haszontalanok lennének. A hiány a saját szívedben van; mindent meg kell változtatni, különben nem láthatod Isten országát.

TAM1897 D 5.3„Ez nagyon megalázó kijelentés volt Nikodémus számára, és ingerülten visszatér Krisztus szavaira, mondván: »Hogyan születhet meg az ember, ha már öreg?« Nem volt elég szellemi beállítottságú ahhoz, hogy megértse Krisztus szavainak jelentését. De a Megváltó nem vitával válaszolt a vitára. Kezét ünnepélyes, csendes méltósággal emelve még nagyobb bizonyossággal hangsúlyozza az igazságot: »Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Lélekből, nem léphet be Isten országába. Ami a testből születik, az test; ami pedig a Lélekből születik, az Lélek. Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam neked: újjászületnetek kell. A szél fúj, ahol akar, és hallod a hangját, de nem tudod, honnan jön és hová megy; így van mindenki, aki a Lélekből születik.« Nikodémus így szólt hozzá: »Hogyan lehet ez?«

TAM1897 D 5.4„Az igazság néhány sugara áthatolt a vezető elméjébe. Krisztus szavai félelemmel töltötték el, és arra a kérdésre vezettek: »Hogyan lehetnek ezek a dolgok?« Jézus mély komolysággal válaszolt: »Te Izrael tanítója vagy, és nem tudod ezeket a dolgokat?« Szavai azt a tanulságot közvetítették Nikodémusnak, hogy ahelyett, hogy bosszankodna az igazság egyértelmű szavai miatt, és iróniába menekülne, sokkal alázatosabb véleményt kellene alkotnia magáról, lelki tudatlansága miatt. Krisztus szavai azonban olyan ünnepélyes méltósággal hangzottak el, és mind a tekintete, mind a hangszíne olyan szeretetet fejezett ki iránta, hogy nem sértődött meg, amikor ráébredt megalázó helyzetére. Bizony, akire a nép vallási érdekeit bízták, annak ismernie kell egy olyan igazságot, amelyet a népnek oly fontos megértenie: a mennyek országába való belépés feltételét. »Bizony, bizony, mondom neked« – folytatta Jézus –, »arról beszélünk, amit tudunk, és arról tanúskodunk, amit láttunk; ti pedig nem fogadjátok el a tanúskodásunkat. Ha földi dolgokról beszéltem nektek, és nem hisztek, hogyan fogtok hinni, ha mennyei dolgokról beszélek nektek?«

TAM1897 D 5.5„Ezt a Nikodémusnak szóló tanítást rendkívül alkalmazhatónak tartom azok számára, akik ma Izraelben vezető tisztségeket töltenek be, és akiknek hangja gyakran hallatszik a tanácsban, ugyanazt a szellemet tanúsítva, amely Nikodémusban is megvolt.” Ki fog ma odafigyelni, és hagyja, hogy ugyanazok a szavak ugyanolyan hatást gyakoroljanak a szívére és az életére? Nikodémus ennek eredményeként megtért.

TAM1897 D 5.6Ezeket a szavakat a konferenciák elnökeihez, a gyülekezetek presbitereihez és az intézményeinkben hivatalos tisztséget betöltőkhöz intézték. Ti tudjátok, hogy konferenciaelnökök vagytok-e. Ez hozzátok szól; azt mondja: Újjászületnetek kell. Ti tudjátok, hogy gyülekezeti presbiterek vagytok-e. Ez hozzátok szól; azt mondja: Újjászületnetek kell. Ti tudjátok, hogy valamelyik intézményünkben hivatalos tisztséget töltötök-e be. Ez hozzátok szól; azt mondja: Újjászületnetek kell. Azt mondja: Meg kell térnetek. Nem azt mondja, hogy soha nem tértetek meg; még ha meg is tértünk, olyan időket élünk, amikor Isten egy alaposabb megtérésre, egy mélyebb odaadásra hív, mint amit ti vagy én valaha is ismertünk. Semmit sem jelent számotokra vagy számomra, hogy öt, tíz vagy tizenöt évvel ezelőtt megtértünk, ha most, ma nem vagyunk megtérve. És ma azt mondja: ha halljátok az Ő hangját, ne keményítsétek meg a szíveteket. Ma, amíg még ma van, azt mondja nektek és nekem: Újjászületnetek kell; megtérnetek kell; és ha valaki nem születik újjá, nem láthatja Isten országát. És itt van az áldott ígéret: „Új szívet adok nektek.” Hála az Úrnak! Keressük az Urat olyan szívvel, olyan buzgósággal, mint még soha, hogy Ő is úgy használhasson minket, mint még soha; és akkor eltávolítja a gyalázatot egyházáról, és az felemelkedik, hogy akadálytalanul haladjon előre, szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, és félelmetes, mint a zászlókkal felvonuló sereg. Ezt kéri tőletek és tőlem az Úr ma. Megkapja-e?