Az üdvösség tudománya. – 2. szám

TAM1897 D 59.21897. február 14-én, vasárnap este elhangzott prédikáció Megjelent a Generál Konferencia Daily Bulletinben 1897. február 17-én, 1. évf., 4. sz., 59–64. o., valamint 1897. február 18-án, 1. évf., 5. sz., 65–66. o.

TAM1897 D 59.3Még egy-két szó magyarázatként, mielőtt ma este megkezdenénk a tanulmányozást: Kétségtelenül sokan talán kissé kételkedtek abban, hogy mindaz, amit a minap este elmondtam, kiállja-e a próbát. Ki fogja. Nem véletlenszerűen beszéltem. Igaz, nem fejtettem ki mindent részletesen, de ha elgondolkodtok azon, amit mondtam, amikor kinyomtatott formában megkapjátok, látni fogjátok, hogy igaz. Amikor azt mondtam, hogy a hóvirág egyensúlyban van a Földdel, és a Föld egyensúlyban van a hóvirággal, akkor ha egy több tonnás meteor zuhan a Földre, nem lesz-e nagyobb a gravitáció, mint korábban? És ez nem rontaná-e meg a virág és a Föld közötti egyensúlyt? – Nem; mert nem csak a Föld van egyensúlyban azzal a virággal, hanem az egész világegyetem. Emlékeztek-e arra, hogy a gravitációs törvény tanulmányozásakor a tudományos megállapítás a következő: az univerzum minden anyagrészecskéjét minden más részecske vonzza, így nemcsak a Föld, hanem az egész univerzum egyensúlyban van a virágok igényeivel; így a meteorit becsapódása nem növelné az univerzum gravitációját.

TAM1897 D 59.4Csak néhány szó magyarázatul az elején: ha az előző órán a „Tudomány a Bibliában” vagy a „Tudomány és a Biblia” témáról beszéltem volna, akkor részletesebben tárgyaltam volna, hogy mi a gravitáció, és mi nem az, a szó tudományos értelmezése szerint. De nem erről beszéltem; az a szándékom volt a minap este, hogy csak a gravitációs törvény felfedezésének tényét és a törvényként való elméletét ismertessem. Newton ideje óta változások történtek a törvény elméletével kapcsolatos nézetekben; de ez nem érinti magát a törvényt.

TAM1897 D 60.1A szigorú igazság szerint a gravitáció egyáltalán nem törvény, hanem egyszerűen Isten hatalma. Valójában nincsenek „természeti törvények”. A természet törvényei csupán Isten szokásai. A gravitációs törvény nem más, mint Isten egyik szokása; Isten hatalmának megnyilvánulása. De mivel nem arról beszéltem, hogy valójában mi is az, a kifejezéseket a közkeletű értelemben használtam, és csupán azért, hogy leírjam azt, ami által az univerzum egyensúlya fennmarad.

TAM1897 D 60.2Ma este felolvasok egy másik tudománydefiníciót. Ez is a világ egyik elismert vezető tudósától származik: „A tudomány az a legpontosabb ismeret, amellyel bármely témáról rendelkezünk.” A „tudomány” szó szó szerint ismeretet jelent. A minap este hallott definíció helyes. A gondolkodás terméke. Ugyanakkor az is helyes, ha úgy határozzuk meg, mint az adott témáról rendelkezésünkre álló legpontosabb ismeretet.

TAM1897 D 60.3Térjünk vissza most az előző órán tárgyalt két ponthoz. Hol található a csillagok fényességbeli különbségére vonatkozó legpontosabb ismeret, 1700 évvel azelőtt, hogy a tudomány felfedezte volna? — A Bibliában. Akkor hol található az e témával kapcsolatos igazi tudomány? — A Bibliában. — Hol található az univerzum egyensúlyáról szóló legpontosabb ismeret, 2500 évvel azelőtt, hogy felfedezték volna? — A Bibliában. Akkor mi volt a világ leginkább tudományos könyve e tudomány témájában? — A Biblia. Ne feledjétek el, hogy nem a tudományról és a Bibliáról beszélek. Az üdvösség tudományáról beszélek. És bár más tudományokra is hivatkozhatunk, azok csak elválaszthatatlanul kapcsolódnak ehhez a fő tudományhoz. Az a lényeg, hogy ti és én az összes bizonyíték alapján, amelyet e két órányi tanulmányozás során összegyűjthetünk, megértsük: az üdvösség tudomány, az univerzum legmagasabb rendű tudománya, a leginkább tanulmányozásra méltó, és tudományosan cselekszünk, amikor elsősorban ennek tanulmányozására szenteljük magunkat, teljes szívünkből.

TAM1897 D 60.4Nos, a Biblia nem értekezés semmilyen más tudományról, csak az üdvösség tudományáról. Kifejezetten erről a témáról szóló értekezés. A Biblia utal más tudományokra is; de a Bibliában nincsenek értekezések más tudományokról. Más tudományokra utalnak, mint amilyeneket a Korinthusbeliekhez írt levelekben és Ézsaiás könyvében láttunk; miért említik őket ezeken a helyeken – hogy egy tudományos tényt kijelentsenek? – Nem; hanem azért, hogy segítsenek jobban megértenünk az üdvösség tudományát. Miért kerül be az a csillagászati igazság az 1. Korinthusbeliekhez írt levél 15:41-be? Mi a célja annak, hogy azt mondják: „A csillag a csillagtól is különbözik fényességében”? Rögtön így folytatódik: „Így van a halottak feltámadása is. … Elvettetik dicstelenségben, feltámasztatik dicsőségben. Elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben.” Ahogyan az egyik csillag dicsőségében különbözik a másiktól, úgy van ez a feltámadással is. Így láthatjátok, hogy annak a tudományos ténynek a bevonásának célja az, hogy szemléltessen egy pontot az üdvösség tudományában, hogy segítsen nekünk jobban megérteni egy igazságot az üdvösség tudományában.

TAM1897 D 60.5Miért vonta be Ézsaiás a beszédébe ezt a kijelentést a gravitáció tényéről? Nézzünk egy kicsit tovább a fejezetben, és meg fogjuk látni. Felolvasom azt a verset, majd egy másikat is a gondolat végén, amelyet ő követ. „Ki mérte meg a vizeket a tenyerében?” „Kivel hasonlíthatnátok össze engem, vagy kivel lennék egyenlő? – mondja a Szent. Emeljétek fel szemeteket a magasba, és nézzétek meg, ki teremtette ezeket a dolgokat, aki szám szerint hozza elő seregeiket: mindet nevükön szólítja hatalmának nagyságával, mert erős a hatalmában; egy sem hiányzik.” Ézsaiás 40:25, 26.

TAM1897 D 60.6Egy sem kerüli el a figyelmét, és mindegyikük egyensúlyban van a mezőn növő minden apró virág szükségleteivel. De miért hívja fel erre a figyelmünket, és miért hozza be ezt a gondolatot éppen itt a beszédébe? – Nem azért, hogy tudományos tényt állítson; hanem azért, hogy minden ember figyelmét az üdvösség tudományára irányítsa. Mit von le ebből? Mindent át kell gondolnunk, és meg kell fontolnunk, mi is az, ami mindezt véghezvitte? Majd tovább olvasok: „Miért mondod, Jákób, és miért szólsz, Izrael: »Az én utam el van rejtve az Úr elől, és az én ügyemmel nem törődik az én Istenem?«” Ézsaiás 40:27.

TAM1897 D 60.7Ha Isten ennyire gondoskodik a lábunknál növő virágról, az nem rejtve van és nem is feledésbe merült; hogyan mondhatjátok akkor, hogy el vagytok rejtve az Úr elől, és hogy Isten nem törődik az ügyetekkel, és Ő már nem törődik veletek? Így láthatjátok, hogy minden esetben a tudományos igazságot kizárólag azért vonják be, hogy nektek és nekem szemléltessék az üdvösség tudományát.

TAM1897 D 61.1Még egy gondolat: amikor ezek az írók rájöttek erre, az kinyilatkoztatás révén történt. Természetesen ezeket a dolgokat nem a világ bármely tudományos kutatásából szerezték. Az Úr kinyilatkoztatta legfőbb tudományát, az üdvösség tudományát; és a többi tudományt hívta segítségül annak szemléltetésére. Akkor melyik tudomány a legfontosabb az Úr számára? – Bizonyára az üdvösség. Amikor az Úr a többi tudományt csupán ennek szemléltetésére használta, teljesen nyilvánvaló, hogy ezt a tudományt fontosabbnak tartja a többinél.

TAM1897 D 61.2De ez még nem minden. A Bibliában említett egyik ember alaposan jártas volt az egyetemes tudományban – a világ összes természettudományában. Szeretném, ha látnátok, hogy volt egy ember, aki alaposan jártas volt azokban a tudományokban, amelyeket manapság annyira nagyra tartanak a világban. És szeretném, ha látnátok, mit mond ő mindezek fényében. Íme a szentírási hely:—

TAM1897 D 61.3És Isten Salamonnak rendkívüli bölcsességet és értelmet adott, valamint olyan tág szívet, mint a tenger partján lévő homok. És Salamon bölcsessége felülmúlta a keleti ország minden gyermekének bölcsességét, és Egyiptom minden bölcsességét. Mert bölcsebb volt minden embernél; mint Etán, az ezráita, és Heman, és Kalkol, és Darda, Mahol fiai; és hírneve elterjedt az összes környező nemzet között. És háromezer közmondást mondott, és énekeinek száma ezeröt volt. A fákról beszélt, a Libanonban lévő cédrusfától egészen a falból kinövő izsópig; beszélt továbbá az állatokról, a madarakról, a csúszómászókról és a halakról is. 1 Királyok 4:29–33.

TAM1897 D 61.4A fákról beszélt, a Libanonban álló cédrusfától kezdve egészen a falból kinövő izsópig. Hogy hívják ezt a tudományban? — Botanika. Ő jobban értett a botanikához, mint bárki más a világon.

TAM1897 D 61.5Az állatokról is beszélt. Mi lenne a tudományos kifejezés, ha ma írnánk le? — Állattan. Salamon jobban értett az állattanhoz, mint bármelyik mai ember a világon. Tanította is; hiszen az van írva, hogy mindezekről beszélt. Ezeket a tudományokat tanította.

TAM1897 D 61.6„És a madarakról.” Mi az a tudomány? — Ornitológia. Tehát Salamon a botanika, az állattan és az ornitológia tudományait tanította.

TAM1897 D 61.7Mi jön ezután? — „És a csúszómászókról.” Melyik tudomány ez? — Entomológia.

TAM1897 D 61.8„És a halakról.” Milyen tudomány ez? — Az ichtiológia.

TAM1897 D 61.9Azok, akik elolvassák ezt a bibliai szakaszt, általában nem tartják Salamon királyt egyetemes tudósnak. De ha azt mondták volna, hogy Salamon a botanikáról, az állattanról, az ornitológiáról, az entomológiáról és az ichtiológiáról beszélt, akkor készen állnának arra, hogy azt mondják: Milyen csodálatos ember volt Salamon! De ez nem lenne egy cseppet sem csodálatosabb, mint amilyen valójában; hiszen a szöveg mindezt kimondja.

TAM1897 D 61.10Ezt azért olvastam fel, hogy lássátok: Salamon tudott valamit a tudományokról, és nem csupán valamit, hanem ezekről a tudományokról többet, mint amennyit bármely más ember valaha is tudott bármelyikről.

TAM1897 D 61.11Mégis, bár ilyen alaposan értette mindezeket a tudományokat, és mindegyikben tanított is, íme, mit mond: „Halljuk meg az egész ügy következtetését”; mindaz, ami elhangzott, összefoglalva a következő: „Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez az ember teljes kötelessége; mert Isten minden cselekedetet ítéletre fog hozni, minden titkos dolgot, legyen az jó vagy rossz.”

TAM1897 D 61.12Véleménye szerint mi volt fontosabb minden más tudománynál együttvéve? – Isten üdvössége.

TAM1897 D 61.13Az angyalok értik az összes tudományt, mégis az üdvösséget tartják tanulmányozásra méltóbbnak, mint az összes többi tudományt együttvéve. A próféták is méltóbbnak tartották; a többit pedig eszközként használták az üdvösség jobb megértéséhez. És itt van egy ember, aki értette a többi tudományt, és azt mondja, hogy az üdvösség tudománya mindet felülmúlja. Most azt szeretném, ha látnátok, hogy Isten maga is, mindezektől eltekintve, pontosan így tekint rá.

TAM1897 D 61.14Nézzétek csak: épp most olvastuk, hogy Salamon mindegyik tudományt tanította. Hány ilyen tanítás maradt ránk írásban, hogy tanulmányozhassuk? — Egyet sem. Isten nem hozott nekünk semmiféle feljegyzést vagy beszámolót Salamon botanikai tanításairól. Nem hozott nekünk, és nem is rögzített egyetlen olyan leckét sem, amelyet Salamon valaha is tanított volna az állattanból, vagy bármelyik más tudományágból. De újra és újra hozott nekünk tanulságokat Salamontól, valamint a többiektől is, az üdvösség tudományáról. Ha tehát az angyalokat úgy tekintjük, hogy csak egy angyal véleményét adják; a prófétákat úgy, hogy csak egy próféta véleményét adják, és Salamon véleményét úgy, hogy csak egy egyetemes tudós véleményét adja; mi Isten véleménye? — Az, hogy az üdvösség többet ér számunkra, és méltóbb arra, hogy tanulmányozzuk, mint az összes többi tudomány, amelyek ismeretét Ő maga adta nekünk.

TAM1897 D 61.15Ez a tudomány, amelyet Salamon megértett és tanított, nem olyan tudomány volt, mint Huxleyé, Darwiné és a korunk többi tudósáé. A természetes elmével az ember elmélyülhet a természettudományokban, és sok felfedezést tehet. És bár ezek nem mindig helyesek, mégis felfedezhetnek néhány igaz pontot. De ez nem Salamon módszere volt. Isten bölcsességet adott Salamonnak, hogy mindezt Isten fényében láthassa. Mindezekről Isten bölcsességével beszélt. Így a tudomány, amelyet Salamon tanított, Isten tudománya volt. Az általa tanított botanika igazi, isteni botanika volt. Az általa tanított zoológia isteni zoológia volt. Mindezekben Isten nézetei, Isten igazsága, Isten tudománya volt. Nem tévesen tudománynak nevezett ismeret volt.

TAM1897 D 62.1Nos, ha ez Isten tudománya, és önmagában is isteni, miért nem adta az Úr mindezt nekünk? Miért nem adta át a világnak Salamon botanikai értekezését és az összes többi témáról szóló írását? — Van rá ok; és az az, hogy nem ez az, amire a világnak elsősorban szüksége van.

TAM1897 D 62.2Lehet, hogy valaki mindezzel rendelkezik, és mindezt érti, ahogy Salamon is tette. De mi haszna lenne neki abból, ha nem rendelkezne elsősorban az üdvösség tudományával? Salamonnak mindene megvolt; mégis, amikor szívét elfordította Istentől, az üdvösség tudományától és annak teljes szívű tanulmányozásától, mi haszna volt neki a többi tudomány ismeretéből? Mennyire tudta visszatartani a bűntől? Mennyi erő volt benne ahhoz, hogy visszatartsa természetes önmagától, valamint a benne lévő gonoszságtól és romlástól?

TAM1897 D 62.3Tudjátok, hogy amikor elfordította szívét Isten tudományától, az üdvösség tudományától – noha minden más tudomány birtokában volt –, ugyanolyan rossz, ugyanolyan gonosz volt, ugyanolyan teljesen elmerült a bálványimádásban és mindenféle szentségtörő dologban, mintha semminek sem ismerte volna az ABC-jét.

TAM1897 D 62.4Így láthatjuk, miért nem őrizte meg az Úr az ember számára a tudás teljes egészét. Tegyük fel, hogy mindennel rendelkeztek volna, ahogy Salamon, és úgy tudták volna tanítani, ahogy Salamon tanította. Ha a szívük nem adta volna át magát Istennek, ha a lelkük nem lett volna megváltva, mi haszna lett volna nekik a tudásból? Nem tudta volna visszatartani őket az emberi szívben rejlő semmiféle gonoszságtól és romlástól.

TAM1897 D 62.5Ezek a tudományok nem azok, amire a világnak ma elsősorban szüksége van. A szívet meg kell tisztítani, a lelket meg kell üdvözíteni, az egész jellemet újra kell építeni, az elmét át kell alakítani Isten képmására és dicsőségére, hogy az élet tükrözze az Ő igazságát, és kizárólag Isten ismeretét nyilvánvalóvá tegye az egész világ számára. Bár megvan mindaz, amit a tudományok adhatnak, az üdvösség nélkül semmire sem jó; hiszen csak egy kis ideig tart, amíg egyáltalán nem lesz belőle semmink. Erről érdemes ma elgondolkodnunk magunk számára, minden tanulmányunk, olvasmányunk és kutatásunk során.

TAM1897 D 62.6Van még valami: Isten azt akarja, hogy ti és én, minden ember, helyesen gondolkodjunk minden olyan témáról, amelyhez Neki köze van. Vannak ma olyan emberek, akik ezeken a tudományos témákon gondolkodnak, de nem gondolkodnak helyesen. Olyan messzire jutnak, hogy egyáltalán nem találnak helyet Istennek. Az Isten nélküli ember pedig, akinek gondolkodását nem Isten vezeti, nem képes helyesen gondolkodni ezekről a témákról sem. De az elme addig nem lesz helyes, amíg meg nem újul annak a képmására, aki megteremtette. Az elmét át kell alakítani, meg kell újítani. Teljesen más elmével kell rendelkeznünk. Minden gondolatot alá kell vetni Krisztusnak, hogy neki engedelmeskedjék.

TAM1897 D 62.7Ez az üdvösség munkája. Az, hogy helyreállítsuk Isten képét a lélekben; hogy az elmét olyan állapotba hozzuk, ahol az csupán az élő Isten igazságának és gondolatainak tükröződése, ragyogása lesz. Amikor ez megtörténik, és Isten munkája befejeződik ebben a világban – azaz amikor az Istenről való ismeretet minden más ember számára is ismertté teszik –, akkor az Úr megnyitja előttünk az univerzumot és az örökkévalóságot. Akkor az összes többi téma is megnyílik előttünk tanulmányozásra, és az Úr azt mondhatja nekünk: „Menjetek, ahová akartok, bízhatok bennetek. A hatalmas világegyetem nyitva áll előttetek. Semmi sem marad eltitkolva előletek. Minden a tiétek. Hozzátok tartozik. Menjetek, ahová akartok, maradjatok, ahol akartok, tegyetek, amit akartok; bízhatok bennetek. Gondolkodjatok bármilyen témáról, amiről akartok, merüljetek el benne olyan mélyen, amennyire akartok, helyesen fogjátok csinálni.”

TAM1897 D 62.8Nos, nem azt mondom, hogy az embereknek teljesen figyelmen kívül kell hagyniuk az összes többi tudományt, amíg el nem érjük a túlvilágot. Csak azt mondom, hogy az üdvösség tudományának kell vezető szerepet játszania mindegyik tanulmányozásában. Hát nem mutatott-e példát nekünk az Úr arra nézve, hogy milyen figyelmet kell fordítanunk ezekre a dolgokra, és hogyan kell felhasználnunk őket? Mi a célja ezeknek a többi tankönyvnek az olvasásának és tanulmányozásának? — Hogy ezek segítsenek nekünk jobban megérteni és tanítani az üdvösség tudományának tárgyait, mintha nem rendelkeznénk ezzel a tudással. Így használják őket a Bibliában. Ő arra küld minket, hogy hirdessük azt az evangéliumot, amelyhez a többi tudomány is kapcsolódott, és példájával megmutatta nekünk, hogyan kell azt használni. Ezzel az Úr megmutatja nekünk, hogy az üdvösség tudományának vezető szerepet kell betöltenie az univerzumban ismert összes többi tudomány között.

TAM1897 D 62.9Vezető szerepet kell betöltenie minden más tudomány felett ebben a világban, és amikor belépünk abba a másik világba, ott is továbbra is vezető szerepet fog betölteni. Amikor az örökkévalóság megnyílik előttünk, és bárhová mehetünk, ahová csak akarunk, és bármilyen témáról gondolkodhatunk, amiről csak akarunk, vajon hátat fordítunk-e akkor az üdvösségnek, és azt mondjuk: „Ezt már elvégeztem”? — Nem. Tudjuk, hogy meg van írva: „Krisztus keresztje lesz a megváltottak tudománya és éneke az örökkévalóság szüntelen korszakai során.” Akkor, amikor itt befejeztük tanulmányainkat, amikor elvégeztük az iskolát, és eljön az idő a nagy diplomaosztóra, és belépünk a tanulás örökkévalóságába, akkor jobban fogjuk érteni ezt a legnagyobb tudományt, mint amikor még ebben a világban voltunk.

TAM1897 D 63.1A másik leckében kijelentettük, hogy nem helytelen a „tudomány” és a „tudományos” szavakat az üdvösségre alkalmazni. Az üdvösség tudomány, tudományos. Isten Lelkének hatása az elmére, amely átalakítja az elmét és az egész életet Jézus Krisztus képmására, a bűntől az igazságig – ez tudományos dolog. Ezért amikor ezt tanulmányozzátok, tartsátok szem előtt, hogy egyáltalán nem vagyunk tudománytalanok, amikor ezt tesszük minden tantárgy legfőbb és legfontosabb elemévé, minden időben. Ezek az állítólagos tudósok tudománytalanok, mert elhanyagolják ezt, a tudományok legfőbbjét.

TAM1897 D 63.2Van még egy dolog, ami bebizonyosodott; és ez bebizonyosodott a három nemzetben, amelyek a világ tudásának példaképei. A Biblia népének, a zsidó népnek, az Isten népének – ahogyan a Bibliában szerepel – története a vallott meggyőződés szerint példa és tanulmányozási forrás mindazok számára, akik Isten szolgálatára vállalkoznak. Görögország és Róma, filozófiájukkal, irodalmukkal és törvényeikkel, példaként szolgálnak sok olyan számára, akik azt vallják, hogy a Bibliát követik, és mindenki más számára is.

TAM1897 D 63.3Most pedig láttuk, hogy Isten népe között élt egy ember, aki egyetemes közmondásíró volt, egyetemes költő és egyetemes tudós is egyben. Ezeröt éneke és háromezer közmondása volt. Itt láthatunk egy zseniális elmét; és mégis az, akinek ilyen megértése, ilyen bölcsessége volt mindezekben, életével bebizonyította, hogy az ilyen tudás teljesen tehetetlen az emberben vagy az ember számára bármiféle jóra, ha nincs ott az üdvösség tudománya, amely irányítja és igazságban tartja az egyensúlyt mindenek felett.

TAM1897 D 63.4Nemrég felhívtam a figyelmeteket arra a tényre, hogy Isten nem hozott el nekünk semmit abból a tudományos tanításból. Most pedig arra a tényre hívom fel a figyelmeteket, hogy elhozta nekünk annak az embernek az életéről szóló beszámolót, amikor elfordult Istentől. Elhozta nekünk annak a hatalmas kudarcnak a beszámolóját, amelyet az az ember elkövetett mindezen tudás ellenére, amikor megfeledkezett az üdvösség tudományáról. Miért tartotta tehát Isten fontosabbnak, hogy számunkra feljegyeztesse annak az embernek az egész életét, miután elfordult Istentől, mint hogy átadja nekünk az általa adott tudományos tanítások összes feljegyzését? Az emberek szemében melyik az értékesebb az emberiség számára? A feljegyzés Salamon kudarcáról, az óriási kudarcról nagyobb értéket képvisel az emberiség számára, mint amennyit az a tudományos tanítás jelentett volna, amelyet Salamon valaha is elmondott, és amelyet ma egy könyvbe foglaltak volna az emberiség számára; mert abban a kudarcban az egész világ számára bebizonyosodott, hogy mennyire hiábavaló és kevesebb, mint a semmi, minden dolog ismerete Isten üdvösségének ismerete nélkül.

TAM1897 D 63.5Egy másik nagyszerű példát a görögöknél láthatunk. A természetes elme soha nem érhet el magasabb, mélyebb és tökéletesebb gondolkodást, mint amilyet a görög elme elért. Ebben tükröződik az Isten nélküli emberi gondolkodás tökéletessége.

TAM1897 D 63.6De mit ért el ez számukra? Ez a kérdés. Mit ért el számukra az irodalmuk? Mit ért el számukra a filozófiájuk? Mit ért el számukra a művészetük? Mit ért el számukra a vallásuk? Filozófia, philo sophia – a bölcsesség szeretete. Mi volt az a bölcsesség? – Abszolút ostobaság volt. Isten így mondja. Mi volt a vallásuk? – Csak mitológia volt. Mi volt a művészetük? – Isten szerint bálványimádás volt. Emlékeztek a feljegyzésre?

TAM1897 D 63.7Isten szava nem azt mondja, hogy amikor Pál azok között a szobrok között sétált, és meglátta a művészetüket, csodálta volna azt. Nem, azt mondja: „háborogott a lelke, látva, hogy a város bálványokkal van tele.” Akkor mi volt az? — Bálványimádás.

TAM1897 D 63.8Mégis ma is férfiak, nők és gyermekek veszik elő annak a maradványait, ami csupán bálványimádás volt, imádják, művészetnek nevezik és utánozzák. Gondolataik ezzel foglalkoznak, könyveket írnak róla, és az ország iskoláiban tanítják és tanulmányozzák. De mi sülhet ki mindebből? Mi lett belőle maguknál a görögöknél? Tudjátok, mit eredményezett számukra. Nem kell ismételnem — irodalom, művészet, jog, filozófia, mindezek. Róma filozófiáját inkább Görögországtól vette át, mintsem saját magától származott volna, de az irodalom ott van. És mit hozott ez a rómaiaknak? – Részben azt, amit a többieknek, csakhogy, ha lehetséges, még rosszabbá tette őket, mint amilyenek a többiek voltak. Egész Görögországban, amennyire megfigyelésem terjedt, mindenhol láttam, hogy a görögök annyira tisztelték a nőt, hogy minden faragott női alakot megfelelően eltakartak. A férfi természetesen mindig meztelen; de amikor Olaszországba érünk, ez a tisztelet eltűnik, és mindenki teljesen fedetlen. A legtöbb esetben a ruházat teljesen eltűnt; és mellesleg a mai művészet azon tökéletessége, amelyet azok imádnak, akik Rómába mennek, és ott művészetet tanulnak, csupán a ruházat nélküli női alakokból áll, és ez egyáltalán nem művészet, amikor elkészül; és mégis eljutott a művészet tökéletességéig, és mindenhol lemásolják, és minden alkalommal lemásolják a hiányosságait is.

TAM1897 D 64.1Szeretnék feltenni egy kérdést. Ki látott közületek valaha is egy emberi lábpárt a térdtől lefelé? Ahogy itt állok, testsúlyom a bal lábamon nyugszik. Ez teljesen kiegyensúlyozza a testsúlyomat. A jobb lábam a lábujjaival a padlón nyugszik. Vajon a jobb lábam izmai pontosan megegyeznek-e a bal lábam izmaival? – Nem. De éppen ez a csodálatos művészeti alkotás. Pontosan ez a különbség van. A két láb pontosan egyforma, és hajszálnyi különbséget sem tudunk felfedezni. Így tehát látjuk, hogy ez egyáltalán nem művészet. Erről sokat lehetne mondani, de ma este nem tartok előadást a művészetről. Arról beszélek, mi az üdvösség értéke, és mi a haszna mindennek az üdvösség nélkül. Mi haszna volt Rómának az üdvösség nélkül? — Bűnei tönkretették. Mi haszna volt Görögországnak az üdvösség nélkül? — Bűnei tönkretették.

TAM1897 D 65.1Tehát, amikor a tény így háromszorosan is bebizonyosodott a világ előtt, hogy az emberi elme minden törekvése, még a legtökéletesebb formájában is, teljesen tehetetlen arra, hogy bármilyen jót elérjen, ha a szív elfordul Istentől, mit tehet az Úr a világért, ha ez a három világtanulság nem tanítja meg az embereket? Mit tehet az emberekért, ha azok továbbra is ezt az utat követik, e három komoly figyelmeztető példa ellenére? Isten feljegyezte ezt a három esetet, hogy megtanítson minket arra, mennyire tehetetlen az elme legmagasabb szintű erőfeszítése a tudomány, a művészet és az irodalom minden ágában, ha az embereknek jót akar tenni, visszatartani őket a bűntől, bármilyen jó felé vezetni őket, amikor elfelejtik Isten üdvösségét és az üdvösség tudományát, amelyet Ő az emberek szívébe adott.

TAM1897 D 65.2Ezért kérdezem: Utánozzuk-e a görögök és a rómaiak ostobaságát? Elvarázsoljon-e minket bálványimádásuk, és azt gondoljuk, hogy ez művészet? Érdekeljen-e minket a vallásuk, amikor az teljes mértékben szörnyűség? Nem elég azt mondani, hogy mitológia; ez szörnyűség.

TAM1897 D 65.3De valaki azt fogja mondani: „Hát nem felbecsülhetetlen értékű az irodalmuk?” Nézzük meg, mennyit ért az Isten szemében. Abban az időben, amikor a görög nyelven keresztül az üdvösség tudományát terjesztette az egész világon, az Úr előtt állt a görög irodalom teljes világa, sőt, ami azt illeti, a római is. Mégis csak három rövid mondatot talált az egész területen, amelyeket érdemes volt felvenni és beilleszteni ebbe az üdvösség tudományáról szóló értekezésbe. Elmondom nektek őket. Az egyik az Apostolok cselekedeteinek tizenhetedik fejezetében található. Egy Aratosz nevű görög írótól származik, és így hangzik. A huszonnyolcadik versből olvasom fel. Pál beszél, és így mondja:—

TAM1897 D 65.4„a költőitek közül is némelyek mondták: Mert az ő nemzetsége is vagyunk. »Mert mi is az Ő utódai vagyunk.«” Egy görög író azt mondta, hogy az ember Isten utódja. Az Úr felvette ezt, és azt mondta: „Ez igaz.”

TAM1897 D 65.5Egy másik az 1. Korinthusbeliekhez írt levél tizenötödik fejezetében, a harmincharmadik versben található. A vers első része így szól: „Ne tévelyegjetek!” Ezek az Úr szavai. A vers többi része egy Menandrosz nevű görög írótól származik: „Jó erkölcsöt megrontják a rossz társaságok.”

TAM1897 D 65.6A harmadik a Titusz-levél első fejezetének tizenkettedik versében található, és Epimenidész szavaiból származik, így hangzik: „A krétaiak mindig hazudnak, gonosz fenevadak, falánk naplopók.”

TAM1897 D 65.7Ez a három szakasz volt mindaz, amit az Úr az egész görög irodalomban talált, és amit érdemesnek tartott felvenni és jóváhagyni.

TAM1897 D 65.8Nos, nem állítom, hogy ez minden, amit bárki is hasznára fordíthat. Vannak a görög nyelvben olyan történelmi tények, amelyek értékesek. De Isten az egész emberiség számára legértékesebb dolgokat tanítja; az erkölcsi helyesség és az igazság elveit tanítja, nem pedig egyszerűen csak tények sorozatát tárja a világ elé. És az egész görög irodalomban mindössze ezt a három kijelentést találta, amelyeket az igazság vagy az igazságosság érdekében, az embert vezető elvekként lehetett felhasználni: „az ő nemzetsége is vagyunk”; „Jó erkölcsöt megrontják a rossz társaságok”; és „a krétaiak mindig hazugok”. Ki más találhat ennél többet, ami hasznára válna az igazságosság és az igazság, a tisztaság és a feddhetetlenség útján?

TAM1897 D 66.1Most ne felejtsük el: a görögök és a rómaiak nem voltak alantas, lealjasult, rongyos, tudatlan pogányok; arisztokratikusak, műveltek és rendkívül magasan képzettek voltak. Hogy is lehetne másképp, amikor azok a dolgok, amelyeket tudtak és tanítottak, azok a csúcsok, amelyekre a mai tanárok törekednek? Julius Caesar az egyik legkifinomultabb ember volt, aki valaha élt – az udvariasság, az etikett, az esztétika és általában a modor tekintetében. De milyen volt a jelleme? A legóvatosabb leírás is, ha egyáltalán teljes vagy méltányos lenne, nyomtatásra alkalmatlan lenne.

TAM1897 D 66.2Amikor az Úr megmutatta, mennyire hiábavaló minden tudomány, mindenfajta tanulás az Ő üdvössége nélkül, akkor ismét azt mondom: Mit tehet Ő az emberekért, ha azok a dolgok, amelyeket a világ elé tárt, nem tanítják meg nekik, hogy nem ez az út, amelyet be kell járniuk? Ha az emberek nem tanulják meg ezekből, hogy a helyes utat válasszák, és elismerjék: Isten tudománya a legfőbb, és amit Ő tud, az a legjobb, akkor hogyan remélheti az emberiség, hogy elkerüli azt a bajt, amely mindazokra lesújtott, akik előttünk jártak?

TAM1897 D 66.3Isten üdvösségének tudománya az egyetlen dolog, amit az embereknek mindenekelőtt tudniuk kell; és hagynunk kell, hogy az vezessen minket, irányítson minket, egyensúlyt teremtsen bennünk, mindenhol és mindenben megtartson minket, és minden gonosz dolog ellen megvédjen. És mindezt meg is fogja tenni. Ez az áldott igazság. Tegnap este felolvastam, és most újra felolvasom:—

TAM1897 D 66.4Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát, és hogy megvilágosítsam mindenkinek, mi a titok közössége (KJV, szó szerinti fordítás), amely elrejtetett örök időktől fogva az Istenben, aki mindent teremtett a Jézus Krisztus által. Az Efezusbeliekhez írt levél 3:8, 9.

TAM1897 D 66.5Mi ez az Isten titka? — „a Krisztus bennetek van”, „a dicsőségnek ama reménysége.” Krisztus, Isten hatalma és Isten bölcsessége, az evangélium, Isten üdvösségre vezető hatalma — ez az Isten titka; ez az üdvösség tudománya. Ez az a tudományos igazság, amely körül minden más tudomány forog. Minden embernek szüksége van Istennek erre az üdvösségre vezető hatalmára, hogy visszatartsa őt a benne lévő gonosztól. A gonosz, amely minden emberrel vele születik, a kárhozatba fogja vezetni őt, minden tudomány, minden irodalom, minden művészet, minden vallás, minden, amit a világ nyújtani tud, vagy valaha is tudott nyújtani, ellenére is, hacsak nem ragadja meg az üdvösségre vezető Isten erejét, amely Jézus Krisztus hite által jut el az emberhez.

TAM1897 D 66.6E hatalom nélkül a szívben még az a tudomány is – nem is beszélve az irodalomról, a művészetről, a vallásról és mindarról, amit a pogányok tanítottak –, amelyet Isten tanított, tehetetlen arra, hogy visszatartsa az embert a bűntől. Enélkül az emberben lévő gonosz minden nyoma megnyilvánul, mindezen más dolgok ellenére is. Ezért ez az Isten üdvösségre vezető hatalma: megmenti az embert minden gonosztól.

TAM1897 D 66.7Isten titka, amely Krisztus bennetek, a dicsőség reménysége; Krisztus, Isten hatalma és Isten bölcsessége; Krisztus, mégpedig a megfeszített Krisztus; egyedül ez, ez minden mindenekben, ez mindenek felett, mindenekben, mindenen keresztül, most és az örökkévalóságig – ez az üdvösség tudománya, minden tudományok feje; az, ami minden tudományt vezet, minden felett elsőbbséget élvez, és minden tanulmányozásában útmutatást ad. Legyen így mindenben örökké.

TAM1897 D 66.8Akkor az Úr Lelke által vonzzon minket így magához; nyíljon meg a szívünk annyira e hatalomra, e titok közösségére, Isten Lelkére, hogy ő Jézus Krisztust, kegyelmét és erényét ültethesse bele. És ahogy szívünket mindig nyitva tartjuk előtte, és senki más előtt, csak előtte, mint a virág a nap felé, teljes teljességében megkapjuk az Ő igazságosságát, hatalmát, üdvösségét, irgalmát, igazságát, örömét, boldogságát, békéjét – ó, és az Ő örök életét!