Egyiptom és Izrael

TAM1897 Q1 20.81897. március 4-én, csütörtök este elhangzott prédikáció Megjelent a General Conference Bulletin 1897. első negyedévi számában, 2. évf., 1. sz., 20–26. o.

TAM1897 Q1 20.9Az első leckében megismerkedtünk az állam eredetével; a történelem első államának megalakulásával. A második leckében a történelem első példáját láttuk az egyház és az állam szétválasztására. Azokban a korai időkben az Úr egyértelműen jelezte, milyen teljesnek kell lennie az egyház és az állam közötti szétválasztásnak. Ma este mindkettőt követnünk kell, amíg újra össze nem találkoznak, ugyanazon a földön.

TAM1897 Q1 20.10Nimród Kús fia volt; Kús Etiópiában lakott; Kús pedig Hám fia volt; Egyiptom pedig Hám földje volt. Így Nimród genealógiáját közvetlenül Egyiptomig vezethetjük vissza; és példáját is Egyiptomig vezethetjük vissza. Bár Nimród volt az első ember, aki királyi koronát viselt, az első, aki viselte a címet és érvényesítette a királyi uralmat, mégis Egyiptomban követték a legteljesebb mértékben Nimród példáját minden fázisában, és ott valósult meg a legteljesebben.

TAM1897 Q1 20.11Egyiptomban Nimród ideje előtt nem volt király; csak azután, hogy ő magához ragadta a király helyét és hatalmát. Hiszen, emlékeztek, amikor Nimród ezt tette, az Isten ellen, a nép Istenről alkotott elképzelése ellen és az Istenről való ismeretük ellen irányult. Abban az időben a nép tudta, hogy ezzel Nimród Isten helyébe lépett; és a neve is utal az akkori cselekedettel kapcsolatban uralkodó nézetekre. Egyiptomban ugyanazt az utat követték. Az egyiptomi feljegyzések tanúsítják, hogy Egyiptom első uralkodói az istenek voltak, a következők a félistenek, azaz a félig istenek; utánuk pedig maguk a királyok következtek, akik emberek voltak.

TAM1897 Q1 20.12Így láthatjuk, hogy abban az országban az eljárás megegyezett a Sineárban alkalmazottal. Egyiptomban a király szándékosan és nyíltan, saját kezdeményezésére Isten helyébe lépett a nép számára. A nép is így tekintett rá. A nap volt az isten; az egyiptomi király a nap fia volt. Ő volt Isten a nép számára. A nép az ő leheletéből élt. Ő volt az élet lehelete számukra. Tőle merítették életerejüket. Számukra ő volt az „életadó, akár az örök nap”. (Lásd: „Empires of the Bible”, 7. fejezet, 27., 38., 43., 44., 49., 64., 71–83., 96., 102. bekezdés; 14. fejezet, 15., 16. bekezdés.) Így Egyiptomban a király nem csupán az isten képviselője, helytartója volt; ő maga volt Isten megtestesülése. Isten élete a királyban lakozott, és a királyon keresztül jutott el a néphez. Így a király volt az élet a nép számára, mert benne testesült meg a nagy, mindent átható isten, a nap. Nem volt olyan isteni tulajdonság, amelyet a király ne képviselt volna a nép előtt. Ilyen volt a királyság és a kormányzás rendszere az ókori Egyiptomban.

TAM1897 Q1 21.1Térjünk vissza most Kaldéába, amikor Isten elválasztotta az egyházat az államtól, amint azt az előző leckében olvastuk, amikor így szólt Ábrahámhoz: „Menj el a te országodból, a te nemzetségedből és a te atyád házából egy olyan földre, amelyet megmutatok neked.” És tartsuk szem előtt, hogy csak azután mutatta meg az Úr Ábrahámnak a földet, hogy az elszakadt utolsó rokonától is. Ábrahám először hazájától, másodszor apja házától, harmadszor pedig rokonaitól vált el. Csak azután mutatta meg Isten Ábrahámnak a földet, hogy Lót átment a Sodoma völgyébe. Mózes első könyve 13:14, 15. Amikor Isten megszólította Ábrahámot, és ő elszakadt hazájától – szívével, lelkével és mindenével –, apja házától és összes rokonától, és ott állt, ahol az Úr akarta, hogy álljon, akkor az Úr így szólt hozzá: „Emeld fel most a szemedet, és nézz onnan, ahol állsz, észak felé, dél felé, kelet felé és nyugat felé; mert az egész földet, amelyet látsz, neked adom, és a te utódodnak örökre.” Örök birtokul adom.

TAM1897 Q1 21.2Most megkérdezlek titeket: amikor Isten azt mondta Ábrahámnak, hogy emelje fel a szemét és nézzen körül, vajon Ábrahám többet látott-e, mint amennyit látott volna, ha Isten parancsa nélkül emelte volna fel a szemét?

TAM1897 Q1 21.3(Gyülekezet) Igen.

TAM1897 Q1 21.4Akkor tehát olyasmit látott, amit nem láthatott volna, ha Isten nem parancsolta volna neki, hogy nézzen körül. És amikor Isten azt mondta neki, hogy emelje fel a szemét és nézzen körül, amit látott, az az ország volt, amelyet Isten megígért neki. Abban az időben Isten megmutatta neki az ígéret földjét, és az volt az ország, ahová az Úr hívta őt. Akkor még nem adta oda neki: „még egy talpalatnyi földet sem, de azt ígérte, hogy neki adja azt birtokul, és utódainak.” És ő örökké arra a mennyei országra tekintett; arra az országra, amelynek van egy városa, amelynek alapjai vannak, és amelynek építője és alkotója Isten. Ott volt „az ígéret … hogy a világ örököse lesz”; és Ábrahám ezt „a hit igazsága által” kapta meg. Akkor, amikor Isten azt mondta Ábrahámnak, hogy nézze meg azt, és hogy örök birtokként adja majd neki és magvának, mit látott? A világot?

TAM1897 Q1 21.5(Hangok) A jövő világot látta.

TAM1897 Q1 21.6És ez az az ország, amely attól az időtől fogva az övé volt. „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.” És ez a ti országotok, és az enyém is. Ó, gondoljatok csak bele, milyen szűk látókörű, milyen teljesen méltatlan gondolatok lehetnek azoknak, akik megelégednek bármely más országgal, vagy bármilyen vonzódást éreznek bármely más ország iránt, vagy bármilyen ragaszkodást tanúsítanak bármely más ország iránt. Hogyan tehet így bárki is, amikor szemei azon az országon vannak, amelyet Isten megmutatott neki, és ahová ő hívja őt!

TAM1897 Q1 21.7Ábrahám meghalt. Izsák élt és meghalt. Jákóbot és családját Egyiptomba vitték, ahogyan az Úr mondta Ábrahámnak: „Utódaid idegenek lesznek egy olyan földön, amely nem az övék”, és az Egyiptom volt. Most gondolkodjatok el alaposan. Ne felejtsétek el ezt a kifejezést, amelyet az Úr ad nekünk Egyiptommal kapcsolatban, mert ez hasznos lesz a következő leckékben. Az a föld, ahol idegeneknek kellett lenniük és az Úrnak szolgálniuk, Egyiptom volt. Több száz évig laktak ott – egy olyan földön, amely nem az övék volt. És ne feledjétek, hogy az az Egyiptom volt, amelyet vázoltunk, ahol a király Isten helyében állt, és Isten volt a nép számára.

TAM1897 Q1 21.8Vessünk egy pillantást még egy kicsit erre az egyházra, és nézzük meg, mit tett vele az Úr. Ma este előttünk van egy térkép, amely megmutatja nekünk az országot. Itt van Kaldéa, ahonnan Ábrámot elhívták; és ő felment ide, Mezopotámiába, Háránba, ahol apja meghalt. Ott elszakadt apja házától, majd eljutott abba a földbe, ahol elszakadt Lóttól.

TAM1897 Q1 21.9Amíg Ábrám ezen a földön tartózkodott, történelmi események zajlottak le: a keleti népek nyugat felé hódítottak, egészen Egyiptom határáig. De mire Izrael Egyiptomba ment, vagy valamivel azelőtt, az egyiptomi birodalom már kiterjedt az egész keleti vidékre. Kiterjedt egész Egyiptomra, le Etiópiáig, magába foglalta Kis-Ázsia teljes déli és nyugati határvidékét egészen Örményországig, Asszíriáig és Sineárig; így az egyiptomi birodalom az egész keleti régiót, az akkori ismert világot lefedte. Az egyiptomi birodalom a maga korában ugyanolyan világméretű volt, mint a római a maga korában, vagy bármelyik más, utána következő nemzet.

TAM1897 Q1 21.10Miközben a történelmet a Kelet népei formálták, és e országok királyai a nyugati régióban hódítottak, egészen Egyiptom határáig, Isten Kánaán földjén alapította meg egyházát, hogy életben tartsa az igaz Isten ismeretét azok között a népek között, akik ott jöttek-mentek. És amikor az egyiptomi királyság kiterjedt az egész vidékre, és a világ birodalmának székhelye maga Egyiptom fővárosa lett, Isten elvezette népét Egyiptomba, hogy az összes nép követei és kormányzói, akik ezekből az országokból utaztak kormányuk székhelyére, azaz Egyiptomba, kapcsolatba kerüljenek Isten népével.

TAM1897 Q1 21.11Egyiptomban az Úr népét Gosenben telepítette le, a pogány nemzetek és Egyiptom fővárosa közötti átjáróban, hogy a népek, követeik és kormányzóik áthaladjanak Gosenen, az Isten népe által lakott földön, és figyelmük az igaz Istenre irányuljon.

TAM1897 Q1 22.1Egyiptomban József is a trón mellett állt, így az Egyiptomba érkező követeknek találkozniuk kellett Józseffel, aki megismertette velük az igaz Istent. József halála után a Józsefről szóló ismeret és befolyása Egyiptom fővárosában megmaradt Mózesig. Akkor Mózes a palotában és a trón mellett tartózkodott. Nem csupán a trón mellett, ahogyan József tette, hanem Mózes a trónhoz vezető első lépcsőfokon állt, hiszen ő a fáraó leányának fia volt. A fáraó leánya a fáraó felesége volt; és Mózes, aki a fáraó leányának fia volt, kettős jogon volt a trón törvényes örököse. Ha a fáraó felesége nem lett volna a leánya, akkor az ő örökbe fogadott elsőszülött fia lett volna a trónörökös. Ha pedig a fáraónak lett volna másik felesége, és nem lett volna más gyermeke, akkor a lánya lett volna a trónörökös. De mivel a fáraó lánya egyben a fáraó felesége is volt, így az örökbe fogadott fia kétszeresen is jogosult volt a trónra. Senki sem vitathatta az egyiptomi trónra – amely akkoriban a világ trónja volt – való öröklési jogát.

TAM1897 Q1 22.2Abban az időben az egyiptomi király körülbelül nyolcvan éves volt, így csupán rövid idő választotta el Mózest attól, hogy kétszeresen jogos helyét elfoglalja a trónon, és birtokába vegye az egész világot átfogó Egyiptomi Birodalom teljes hatalmát. És abban az időben közeledett az ígéret ideje is, amelyet Isten esküvel ígért meg Ábrahámnak, és Mózes hitt benne, ezért szándékosan és teljes mértékben elutasította a trónt, valamint Egyiptom minden hatalmát és dicsőségét – „tiltakozott … hogy a fáraó leánya fiának mondják.”

TAM1897 Q1 22.3Mózes hitt abban, hogy közeledik az ígéret ideje, amelyről Isten megesküdött Ábrahámnak. És mellesleg jobb lenne, ha eldöntenénk, hogy hiszünk-e benne; mert ha biztosak vagyunk abban, hogy hiszünk benne, többet fogunk látni Mózes hitében. Nyissuk ki az Apostolok cselekedetei 7:17-et:—

TAM1897 Q1 22.4Amikor pedig közeledett az ígéret ideje, melyet Isten esküvel ígért Ábrahámnak, megnövekedett a nép, és megsokasodott Egyiptomban.

TAM1897 Q1 22.5Mózes születésekor a fáraó azt tervezte, hogy elpusztítja a népet, hogy ne szaporodjanak, és ne váljanak olyan erőssé, hogy el tudjanak menni az országból. A lényeg az, hogy Egyiptomban nemcsak a zsidók voltak idegen nép, hanem rengeteg más idegen nép is élt ott – foglyok, akiket más országokból hurcoltak Egyiptomba. Így abban az időben Egyiptom lakosságának körülbelül egyharmada idegen volt. Az a héber szó, amely azt jelenti, hogy a nép megsokasodott, arra utal, hogy „rajzottak”, akár a méhek vagy a halak. Amikor a fáraó látta, hogy a nép ilyen bőségesen szaporodik, és az ország emellett annyira tele van idegenekkel, attól tartott, hogy lázadásba kezdenek, és elfoglalják az országot, hogy elhagyhassák azt.

TAM1897 Q1 22.6Ehhez az is hozzájárult, hogy amíg Izrael Egyiptomban tartózkodott – amikor az egyiptomi birodalom az egész Keletet uralta –, az állami hatalom szisztematikus kísérletet tett arra, hogy a birodalom egészét arra kényszerítse, kizárólag a Napot imádja. A napimádat különböző formái elterjedtek a birodalomban, de a birodalom teljes hatalmával arra törekedtek, hogy minden napimádati formát kizárjanak, kivéve a puszta napkorongot az égen, vagy a napkorong képét előttük. Nos, Izrael természetesen nem engedelmeskedett ennek a rendeletnek. Nem akarták imádni a napot. Kiálltak Isten igazsága mellett, és ez a tettük még mindig a király emlékezetében volt. Egy másik király volt az, aki megpróbálta kikényszeríteni a napimádatot; de amikor ez a király hatalomra került, ez a dolog a fejében járt, és ez volt az az alap, amelyre támaszkodva arra következtethetett, hogy ha ennek a népnek alkalma nyílna rá, ők állnának az országból való kivonulás élére.

TAM1897 Q1 22.7Nos, arról az időről a feljegyzés nem csupán azt mondja, hogy „a nép növekedett és szaporodott”, hanem azt is, hogy „közeledett az ígéret ideje, amelyet Isten esküvel ígért meg Ábrahámnak”. Milyen ígéretet tett esküvel Isten Ábrahámnak? Mi volt Isten ígérete Ábrahámnak? – Hogy neki adja azt a földet, amelyet látott. Milyen föld volt az?

TAM1897 Q1 22.8(Hangok) A világ.

TAM1897 Q1 22.9Melyik világ?

TAM1897 Q1 22.10A jövő világ.

TAM1897 Q1 22.11Ez István szava: „Közeledett az ígéret ideje, amelyet Isten esküvel ígért meg Ábrahámnak.” Tényleg? Hisztek benne? Hisztek abban, hogy közeledett az az idő, amikor Isten Ábrahámnak adja azt a földet, amelyet megmutatott neki? Azt írja: „Ábrahámnak.” Mások is ott lesznek, de Ábrahámnak szólt. Nem valaki másnak Ábrahám nélkül; hanem Ábrahámnak és az ő magvának. „Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról, hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus.”

TAM1897 Q1 22.12Közeledett tehát az ígéret ideje, amikor Isten Ábrahámnak és Krisztusnak adja azt a földet, amelyet Isten megmutatott Ábrahámnak? Nem azt kérdezem, hogy gondoltatok-e már erre korábban vagy sem. Azt kérdezem, hogy hisztek-e abban, amit itt írnak. Nem fogom megkísérelni elmagyarázni. Nem kell elmagyarázni, ha egyszer elhisszük, mert így van írva. A versekre hivatkozás nélkül is elég jól tudjátok a bibliaismeretetekből, hogy Isten ezt az ígéretet minden alkalommal Ábrahámnak és az ő magvának tette. Soha nem a magnak Ábrahám nélkül. Soha nem Ábrahámnak a mag nélkül – és „nem a magvaknak”, hanem a te magvadnak. Akkor, amikor közeledett az ígéret ideje, hogy ezt Ábrahámnak adja, kinek másnak jutott volna? – Krisztusnak. Hogyan jutott volna el Ábrahámhoz? – Krisztuson keresztül.

TAM1897 Q1 22.13S. H. Lane.—Amikor az ígéretet megismételték Izsáknak és Jákóbnak, nem ugyanaz volt a megfogalmazás?

TAM1897 Q1 22.14Igen. Mindig ugyanaz volt.

TAM1897 Q1 22.15S. H. Lane.—Akkor a kérdés az lenne: feltétlenül ott kellett-e lennie Ábrahámnak ahhoz, hogy beteljesüljön István kijelentése?

TAM1897 Q1 23.1Igen, mert végig azt mondja: „Neked és a te magvadnak”. De jönnek még más versek is, amelyek ezt egyértelművé teszik.

TAM1897 Q1 23.2Most csak egy szót. Jákób Egyiptomban halt meg, átvitték a földre, és ott temették el. József Egyiptomban halt meg, de azt mondta: „Ne temessetek el; még odaát, azon a földön se.” József nem akarta, hogy átvigyék Palesztinába, ahová Jákóbot vitték, és ott temették el. József azt mondta: „Isten meg fog látogatni titeket. Tartsátok meg a holttestemet, és amikor Isten meglátogat titeket, vigyetek magatokkal. Vigyétek magatokkal a csontjaimat.” És így is tettek. És amikor eljutottak a földre, melyik földre gondolt Isten az Ábrahámnak tett ígéretében?

TAM1897 Q1 23.3(Gyülekezet) A jövő világ.

TAM1897 Q1 23.4Hát nem látjátok, hogy József soha nem számított arra, hogy ebben a világban temessék el?

TAM1897 Q1 23.5Nézzük meg ezt egy másik szemszögből. A szöveg szerint „közeledett az ígéret ideje, amelyet Isten esküvel ígért meg Ábrahámnak”. Isten megesküdött, hogy Ábrahámnak örök birtokként odaadja azt a földet, amelyet megmutatott neki. De Ábrahám már halott volt, és több száz éve halott volt. Hogyan adhatta volna tehát Isten a földet Ábrahámnak, amikor az már halott volt? Nyilvánvalóan nem tehette. Mivel tehát Isten megesküdött, hogy Ábrahámnak adja a földet; mivel közeledett az az idő, amelyet Isten esküvel ígért meg Ábrahámnak; és mivel Ábrahám már meghalt, bizonyos, hogy a földet nem adhatta oda Ábrahámnak, amíg ő halott volt; és éppoly bizonyos, hogy közeledett az az idő, amikor Ábrahámot feltámasztják a halálból, hogy Isten odaadhassa neki azt a földet, amelyről megesküdött, hogy örök birtokul adja neki. Ebből tehát nem látjátok-e, miért nem engedte József, hogy testét eltemessék – még Kánaán földjén sem, ahogyan Jákóbét? Az igazság az, hogy József hitt abban, hogy közeledik az az idő, amelyről Isten Ábrahámnak megesküdött, hogy neki adja a földet, és József arra számított, hogy Ábrahámmal együtt lép be az örökségbe.

TAM1897 Q1 23.6(Hang) Nem arra az ígéretre utalt ez, amelyet Isten Ábrahámnak tett, és amelyről Mózes első könyvének tizenötödik fejezete szól?

TAM1897 Q1 23.7Igen, pontosan erről van szó, hála az Úrnak. Tehát József meghalt, Egyiptomban balzsamozták, koporsóba tették, és amikor Izrael elhagyta Egyiptomot, József csontjait magukkal vitték a pusztában töltött negyven évre; és egész ez idő alatt József holtteste velük volt, ott a szemük előtt, nap mint nap, és feddés volt hitetlenségükre.

TAM1897 Q1 23.8Megállapítottam, hogy sokan, amikor elolvassák ezt a verset István beszédéből, hol így, hol úgy, hol meg amúgy magyarázzák, ahelyett, hogy elhinnék, amit mond, ahelyett, hogy figyelnének arra az ígéretre, amelyet Isten tett Ábrahámnak, és esküvel erősített meg: hogy neki adja azt a földet, amelyet megmutatott neki. De egyetértettetek abban, hogy az a föld, amelyet Isten megmutatott Ábrahámnak, a világ volt, és nem ez a világ, hanem a jövő világ? Az az ország, amelyet Isten megesküdött, hogy neki ad; és az az ország, amelyet ő várt. Az az ország, amelyben ott volt az a város, amelyet ő várt, és amelynek építője és alkotója Isten. És eszébe sem jutott, hogy visszatérjen abba a másik országba, ahonnan eljött.

TAM1897 Q1 23.9Isten esküje végig arra vonatkozott, hogy azt a földet Ábrahámnak és az ő magjának adja. Ne tegyétek többes számba a „mag” szót, amikor Isten kizárta a többes számot; ne tegyétek hozzá az angol többes szám „s” jelét, amikor Isten eltávolította. „Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról, hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus.” Sokan voltak közülük, ez igaz. Hárommillióan jöttek ki Egyiptomból, de nem róluk beszélt Isten, amikor azt mondta: „Neked és a te magodnak”, ami „mint egyről”, és „aki a Krisztus”. Értitek ezt? Ne hagyjátok, hogy Izrael sokasága bejusson a fejetekbe, amikor a „neked és a te magodnak” szavakat olvassátok. Amikor Isten elvágja az „s”-t, nekünk egyáltalán nem szabad oda tenni. Még a gondolkodásunkban sem szabad oda tennünk. Ki volt a mag? – Krisztus. Amikor azt mondja: „Neked és a te magodnak”, nektek és nekem nem szabad másképp értelmezni, mint hogy neked és Krisztusnak adom azt, örök birtokul. Nem szabad oda másokat tenni Krisztuson kívül, kivéve Krisztuson keresztül. Neked és Krisztusnak adom azt.

TAM1897 Q1 23.10István azt mondja, hogy „közeledett az ígéret ideje, amelyet Isten esküvel ígért meg Ábrahámnak.” István ezt a Bibliából vette. Szeretném, ha látnátok, hogy ez nem a Szentléleknek éppen akkor Istvánnak adott különleges ihletése volt, hanem mindez már korábban is benne volt a Bibliában, és a Szentlélek Istvánon keresztül adta át ezeknek a többieknek, azáltal, hogy eszébe juttatta azokat a dolgokat, amelyeket korábban a Bibliában olvasott. Kérlek, lapozzatok Mózes második könyve hatodik fejezetéhez. Ez annyira egyértelmű a Szentírásban, hogy semmiféle magyarázattal nem lehet megkerülni. Ez Izrael megszabadításának ideje, és az Úr fogja véghezvinni. Mózes második könyve 6:1–5:—

TAM1897 Q1 23.11Akkor az Úr így szólt Mózeshez: „Most meglátod, mit fogok tenni a fáraóval; mert erős kézzel fogja elengedni őket, és erős kézzel fogja kiűzni őket az ő földjéről.” És Isten szólt Mózeshez, és így mondta neki: „Én vagyok az Úr; és megjelentem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak a Mindenható Isten név alatt, de Jehova nevemen nem voltam ismert előttük. És szövetséget is kötöttem velük, hogy nekik adom Kánaán földjét, a vándorlásuk földjét, ahol idegenek voltak. És meghallottam Izrael fiainak sóhajtozását is, akiket az egyiptomiak rabságban tartanak; és eszembe jutott a szövetségem.”

TAM1897 Q1 23.12Mi volt az ő szövetsége? – Hogy nekik adja a földet. Mit jelentett a föld? Mi volt az? – A föld, a világ, amelyet az Úr megmutatott Ábrahámnak, és megesküdött, hogy örök birtokul adja neki.

TAM1897 Q1 24.1(Hangok) Az eljövendő világ.

TAM1897 Q1 24.2Most azt mondja: „Eszembe jutott a szövetségem.” Mit jelentett ez? „Eszembe jutott a szövetségem.” Elfelejtette volna? – Nem; hanem eljött az idő, hogy teljesítse, amit megígért. Emlékeztek, hogy a Jelenések könyvének tizennyolcadik fejezetében ez áll:

TAM1897 Q1 24.3Egy másik szózatot is hallottam a mennyből, amely ezt mondta: „Fussatok ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesei bűneiben, és ne kapjatok a rámért csapásokból. Mert bűnei az égig hatoltak, és Isten megemlékezett gonoszságairól. Fizessetek úgy neki, ahogy ő fizetett nektek, és adjátok kétszeresen vissza cselekedetei szerint: abba a pohárba, amelyet ő megtöltött, kétszeresen töltsetek neki. Amennyire dicsőítette magát és tobzódott, annyi kínnal és gyásszal fizessetek neki, mert ezt mondja szívében: Úgy ülök, mint egy királynő és nem vagyok özvegy és gyászt sem látok soha. Ezért egyetlen napon jönnek rá a csapások: a halál, a gyász és az éhség és tűzzel égetik meg, mert erős az Úr, az Isten, aki megbünteti őt.”

TAM1897 Q1 24.4Amikor Isten megemlékezett Babilon gonoszságairól, eljött az idő, amikor ítéletet mondtak felette. Amikor eszébe jutott a szövetsége, milyen idő jött el? – Eljött az idő, hogy betartsa az esküt. De mi volt a szövetség Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal? – Az volt, hogy nekik adja azt a földet örök birtokul, és nekik és magvuknak adja. Ki volt a mag? – Krisztus.

TAM1897 Q1 24.5Ezért mondd meg Izrael fiainak: Én vagyok az Úr, és ki foglak vezetni titeket az egyiptomiak terhe alól, és megszabadítalak titeket a rabságukból, és kinyújtott karral és hatalmas ítéletekkel megváltalak titeket; és magamhoz veszlek titeket népül, és én leszek a ti Istenetek; és meg fogjátok ismerni, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kivezeti titeket az egyiptomiak terhe alól.

TAM1897 Q1 24.6Ha Izrael hitt volna ebben, vajon szükségük lett volna-e valaha is arra az alkura a Sínai-hegyen? Mielőtt egyáltalán elindult volna velük Egyiptomból, azt mondta: „Én leszek a ti Istenetek, ti pedig az én népem lesztek. Meg fogjátok ismerni, hogy én vagyok az Úr.”

TAM1897 Q1 24.7„És beviszlek titeket abba a földbe, amelyet megesküdtem, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adok; és örökségül adom nektek: én vagyok az Úr.”

TAM1897 Q1 24.8„Közeledett az ígéret ideje, amelyet Isten esküvel ígért meg Ábrahámnak.” „Bevezetlek abba a földbe, amelyet megesküdtem, hogy neked adok.” Mi tehát ez az ígéret? Melyik földre akarta Isten bevezetni Izraelt? Milyen föld várt rájuk? – A jövő világ. Ne próbáljátok mindezt megmagyarázni! Nincs rá magyarázatom. Ott van, amit az Ige mond, és én hiszek benne. Nem kell magyarázni. Csak hinni kell benne. Nem, ne próbáljátok meg magatoknak sem elmagyarázni. Ha ez új számotokra, ha más elképzeléseitek voltak erről, ne próbáljátok azokat ehhez igazítani. Engedjétek el mindet, és nézzétek meg, mit mond ez.

TAM1897 Q1 24.9Még egyszer megkérdezem. Melyik föld volt az, amelyről Isten megesküdött, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adja?

TAM1897 Q1 24.10(Gyülekezet) A jövő világát.

TAM1897 Q1 24.11Ragaszkodtok ehhez? Nemrég még egyetértettetek abban, hogy ez a helyes válasz. A lelkünk érdekében ne vonjuk vissza most ezt a kijelentést.

TAM1897 Q1 24.12(Hang) Eljött volna hozzájuk a megváltás?

TAM1897 Q1 24.13Igen; eljött volna hozzájuk a megváltás. Eljött volna a megváltás a világra. Mindez eljött volna. De más módon jött volna el, mint ahogyan történt. A világnak másfajta tapasztalata lett volna, mint amilyen volt. Elvétjük a lényeget, amikor az ő tapasztalataikat nézzük, és azt gondoljuk, hogy Isten erre hívta őket. Azért volt nekik az a szörnyű tapasztalatuk, mert nem akartak hinni abban, amire Isten hívta őket. És testvéreim, ha ma ti és én úgy nézzük ezeket a dolgokat, amelyek akkor Izrael elé kerültek, ahogyan ők nézték őket, akkor most ugyanúgy fogunk cselekedni, ahogyan Izrael tette akkor. Izrael akkor nem látta, mit szánt nekik Isten, és ezért nem kapták meg azt, amit Isten szánt nekik. Ha tehát ti és én nem látunk többet ezekben a dolgokban, mint amennyit Izrael látott, akkor nem kapunk többet, mint amennyit Izrael kapott. Amilyen biztosan úgy tekintünk ezekre a dolgokra, ahogyan Izrael tette, úgy fogunk ma cselekedni, ahogyan Izrael tett akkor.

TAM1897 Q1 24.14nekünk is hirdették az evangéliumot, miképpen azoknak, de nem használt nekik a hallott ige, mert nem párosították hittel azok, akik hallották. Amíg megvan az Ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, óvakodjunk, nehogy valaki közülünk lemaradjon erről.

TAM1897 Q1 24.15Vajon ez most hasznot hoz-e nekünk, ha hit keveredik hozzá bennünk, akik hallgatjuk? Isten ments, hogy Izrael tapasztalata megismétlődjön bennünk! Ezt azért tették elénk, hogy elkerülhessük.

TAM1897 Q1 24.16Nézzük meg, mit nem láttak ők azáltal, hogy nem hittek Istenben. Nézzük meg, mit tartogatott számukra Isten, és ragadjuk meg azt, ahelyett, hogy úgy néznénk a dolgokra, ahogyan ők tették, és elmulasztanánk megkapni azt, ahogyan ők is elmulasztották.

TAM1897 Q1 24.17Nyissátok ki Mózes második könyvének tizenötödik fejezetét, és ott nagyon világosan olvashatjátok. Amikor Izrael kijött Egyiptomból, és átkelt a Vörös-tengeren, a tizenharmadik versben ezek a szavak állnak:—

TAM1897 Q1 24.18„Te irgalmasságodban kivezetted a népet, amelyet megváltottál; erőddel vezetted őket szent lakóhelyedre.”

TAM1897 Q1 24.19Ez a fejezet Mózes éneke. Azok, akik a Sion hegyén állnak, és győzelmet aratnak a fenevad felett, a képe felett és a nevének száma felett, Mózes énekét éneklik. Nem egy annak mintájára írt éneket. Nem egy ehhez hasonló dalt. Hanem Mózes énekét éneklik. Mózes második könyvének tizenötödik fejezete a mi énekünk.

TAM1897 Q1 24.20Hová akarta Isten őket vinni? – A „szent lakóhelyére”. Hol volt az a szent lakóhely?

TAM1897 Q1 24.21(Gyülekezet) „a szilárd alapokra épülő várost, amelynek építője és alkotója az Isten.”

TAM1897 Q1 24.22Továbbá: „A nép meghallja, és megrémül; a bánat hatalmába keríti Palesztina lakóit.”

TAM1897 Q1 24.23E. J. Waggoner. – És így is történt.

TAM1897 Q1 24.24Természetesen így történt. Amikor odaértek ahhoz a határhoz, az edomi hercegek megdöbbentek. „Moáb hatalmasait reszketés fogja el; Kánaán minden lakója elolvad.” Mi lett volna a lakók sorsa?

TAM1897 Q1 25.1(Hangok) El kellett volna tűnniük.

TAM1897 Q1 25.2E. J. Waggoner.—Már el is tűntek.

TAM1897 Q1 25.3Épp amikor odaértek, Izrael megkérdezte: „Átengedtek minket a földeteken?” Mit válaszoltak? – „Nem, uram.” Nem engedték, hogy a földjükre lépjenek. De ha egyenesen a Vörös-tengertől Edom határáig mentek volna, egész Edom megdöbbenve állt volna, amíg el nem haladtak volna mellettük. Ó, Izrael, még mindig nem jött rá, mit hagyott ki ott Izrael. Testvéreim, amikor rájövünk, mit hagyott ki ott Izrael, az olyan ihletet ad majd nekünk, amely elhozza Isten erejét, és mi hinni fogunk benne.

TAM1897 Q1 25.4Félelem és rettegés száll rájuk; karod nagyságától mozdulatlanok lesznek, mint a kő; amíg néped át nem halad, Uram, amíg át nem halad az a nép, amelyet megváltottál.

TAM1897 Q1 25.5Mit fog tenni velük? „Beviszed őket, és letelepíted őket az örökséged hegyén.” Kinek az örökségén? – Az Úrén. De „Miután Isten régen sokszor és sokféleképpen szólt az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nekünk Fia által, akit mindennek örökösévé tett.” Ki vezette Izraelt? – Isten. Hová? – „Az örökségedbe”; nem a miénkbe – a tiédbe. „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.” „Az örökségedbe, Uram.” Ez még nem minden. „Bevezeted őket, és elülteted őket örökséged hegyén, azon a helyen, Uram, amelyet magadnak készítettél lakóhelyül.” Ez még nem minden. „A szentélyben, Uram, amelyet kezeid alapítottak.” Milyen szentély az, amelyet az Úr kezei alapítottak?

TAM1897 Q1 25.6(Hangok) Az igazi szentély.

TAM1897 Q1 25.7Természetesen az. „A legfontosabb azokra nézve, amiket mondunk az, hogy olyan főpapunk van, aki a mennyei Felség királyi székének jobbjára ült, mint a szent helynek és az igazi sátornak szolgája, amelyet az Úr és nem ember épített.” Ez a ma esti beszélgetésünk lényege, nem igaz? Oda akarta Isten elvinni Izraelt. De ők nem látták. Értitek? Oda akar minket elvezetni.

TAM1897 Q1 25.8Látjátok, hogy Isten akkor oda akarta vinni Izraelt? Ha igen, akkor készen álltok arra, hogy eljussatok arra a helyre, amelyet Izrael elmulasztott. De ha azt gondoljátok, hogy az valami földi szentély volt, amelyet ember állított fel, akkor csak azt fogjátok látni, amit Izrael látott. És Izrael nem jutott be a földre, és ti sem fogtok. Többet kell látnunk, mint amit Izrael látott, különben soha nem jutunk tovább, mint Izrael. De miért nem látott Izrael többet annál, amit látott? – Nem hittek. De nekünk most el kell hinnünk azt, amit Izrael akkor nem hitt, különben soha nem fogjuk megkapni azt, amit Izrael elmulasztott. De ha elhisszük azt, amit Izrael nem hitt, akkor bevezetnek minket abba az örökségbe, ahová Izraelt nem vezették be, abba a sátorba, ahová Izrael nem lépett be, Isten szent lakóhelyébe, abba a városba, amelynek alapjai vannak, és amelynek építője és alkotója Isten.

TAM1897 Q1 25.9Tizennyolcadik vers: „Az Úr uralkodik örökkön-örökké.” Ő maga akar uralkodni felettük; többé nem a fáraó; többé nem Nimród; többé nem ezek a bálványimádók; többé nem ezek a lázadó emberek. Isten be akarta vezetni Izraelt az áldott földre, és ott örökké és mindörökké uralkodni felettük, de ők nem tudták ezt. Ó, mennyit veszítettek azzal, hogy nem hittek az Úrban! Ó, mennyit veszítettünk mi is ezekben az években! Mert amint holnap este felolvasom nektek, már régen ott lettünk volna, ha csak hittünk volna az Úrban. Isten így mondja, és így is van. Ma este nincs dolgunk ebben a Tabernákulumban. Jog szerint egyáltalán nincs itt dolgunk, mert nincs dolgunk a világban. Mivel azonban a világban vagyunk, ez a nekünk való hely. De egyáltalán nem kellene a világban lennünk. Már régen Isten országában kellett volna lennünk. Ez tény, testvéreim. Csak erről az egy gondolatról több van a Bibliában, mint amennyit itt egy újabb óra alatt ki tudnánk fejteni.

TAM1897 Q1 25.10Mózes mindezt elhitte. Hitt abban, hogy közel van az ígéret beteljesülésének ideje. De hamarosan elfoglalta volna Egyiptom trónját. Király lett volna. Uralkodott volna; olyan tisztséget töltött volna be, amely magasabb, mint bármely város polgármesterének vagy jegyzőjének tisztsége. Nemcsak egy királyságot, hanem egy birodalmat kellett volna irányítania; a világ birodalmát, és ez az ő joga volt. Kettős jog alapján illette meg őt. Nem kellett jelöltetnie magát a tisztségre. Rá szállt volna, és senki sem vitathatta a jogát. Csak egy lépés volt a trónig; csupán addig, amíg ez a fáraó meg nem hal, aki már majdnem száz éves volt. Akkor ez a Mózes lett volna a világ királya, mert az egyiptomi birodalom világméretű volt.

TAM1897 Q1 25.11Izrael is nehéz időket élt át éppen akkor. Izraelt elnyomták, üldözték, és kényszerítették, hogy téglagyárakban dolgozzon. Mózes azt is mondhatta volna: „Most elnyomják a népünket; üldözik őket; az Istenük ügyéért szenvednek; de ez még a legrosszabb esetben sem tart már sokáig, mert a fáraó már majdnem száz éves, és nem élhet sokáig. Akkor majd én bevezetek egy reformot. Rendbe fogom hozni ezt a kormányzatot. Igazságosan fogok uralkodni. Nem úgy, mint ezek a gonosz fáraók. Hiszek Istenben. Keresztény vagyok, és éppen azért vagyok sokkal alkalmasabb az uralkodásra, mert keresztény vagyok.” És nemcsak hogy levehette volna róluk a terheket, hanem tisztségeket is adhatott volna nekik, és Isten népével kormányozhatta volna a világot. Nem állt-e nyitva az út? Csak egy lépés volt a trónig, és azt a lépést hamarosan meg kellett tenni. De nézzük meg, mit tett az a keresztény ilyen körülmények között. Nyissuk ki a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetét! Nézzük meg alaposan, olvassuk el figyelmesen, és nézzük meg, mit mond! A 24. vers:—

TAM1897 Q1 26.1Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnövekedett, hogy a fáraó leánya fiának mondják.

TAM1897 Q1 26.2Mit jelentett az, hogy nem akarta, hogy a fáraó leányának fiának nevezzék? – Azt, hogy nem akart király lenni. Ott volt a trón. Csak egy lépés volt hozzá. De ahelyett, hogy felment volna oda, és leült volna a trónra, inkább lemondott róla. Hátat fordított Egyiptom trónjának, valamint Egyiptom minden kincsének és élvezetének, és egy másik ország felé fordította arcát; mert eljött az idő, amikor Isten ki akarta hívni népét abból az országból ebbe a másik országba. Mózes hitt Jézus Krisztusban, és ezért hitt az egyház és az állam szétválasztásában is. Ezért elszakadt az államtól, és teljes szívvel az egyház mellé állt. Isten kihívta őt ebből az országból, ahogyan kezdetben ősatyját, Ábrahámot is kihívta az ő országából. De ez még nem minden. Figyeljetek: „Inkább választotta az Isten népével való együtt szenvedést, mint hogy ideig-óráig élvezze Egyiptom gyönyörűségeit?”

TAM1897 Q1 26.3(Gyülekezet) Bűn.

TAM1897 Q1 26.4Bűn? Ő volt a trónörökös. Mi lett volna hát az, ha gondolatait az egyiptomi trónra, a világ hatalmára és élvezeteire, valamint a világ kormányaira irányítja? Mi volt az? – Bűn. Így van írva?

TAM1897 Q1 26.5(Hangok) Igen.

TAM1897 Q1 26.6Hisztek ebben?

TAM1897 Q1 26.7(Hangok) Igen.

TAM1897 Q1 26.8Akkor Izrael számára is bűn volt?

TAM1897 Q1 26.9(Hangok) Igen.

TAM1897 Q1 26.10Most mi az?

TAM1897 Q1 26.11(Hangok) Bűn.

TAM1897 Q1 26.12Testvéreim, van néhány dolog a Bibliában, amin el kell gondolkodnunk. „inkább választotta az Isten népével való együtt sanyargatást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét.” De ne felejtsétek el, hogy az itt említett örömök – a bűn örömei – valójában Egyiptom örömei; az öröm, hogy Egyiptom királya legyen, hogy tisztséget töltsön be a földi kormányzatban, hogy más embereken uralkodjon. Mindez igazi származásán, öröklési jogán keresztül jutott volna neki. Nem kellett jelöltetnie magát, sem szavazatokat gyűjtenie. Természetesen rá szállt volna. A feljegyzés szerint, ha elfogadta volna és élvezte volna mindezeket az örömöket, az a bűn örömeinek élvezete lett volna. De ő elhagyta azt. Miért? – „Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartotta a Krisztusért való gyalázatot.”

TAM1897 Q1 26.13Hol állt Krisztus az egyiptomi kormányzattal és trónnal kapcsolatban? Egy volt-e Krisztus Egyiptommal? – Nem. Lehetett volna Mózesnek egyszerre Krisztusa és az egyiptomi trónja is?

TAM1897 Q1 26.14(Hangok) Nem.

TAM1897 Q1 26.15De az egyiptomi trón ugyanolyan természetesen jutott volna neki, mint ahogy a levelek hullnak a fákról. Nem kellett volna küzdenie a tisztségért. Még a jelöltségért sem.

TAM1897 Q1 26.16A. F. Ballenger.—Vagy petíciót indítania.

TAM1897 Q1 26.17Nem. Még képviselőt sem kellett szereznie, hogy petícióját benyújtsa az elnöknek.

TAM1897 Q1 26.18Nézzük meg újra a helyzetet. Ott volt Egyiptom a trónjával, élvezeteivel és kincseivel, amelyek olyan természetesen jutottak volna neki, mint ahogy a levelek hullanak a fáról, anélkül, hogy bármilyen személyes erőfeszítést kellett volna tennie. Mindössze annyit kellett tennie, hogy összekulcsolt kézzel üljön, amíg a király öregségében meghal, és akkor minden az övé lett volna. Mégis inkább Krisztussal akart lenni, és elviselni a gyalázatát, mint ott ülni Egyiptom trónján. És különösen tartsuk szem előtt, hogy ahhoz, hogy Krisztussal lehessen, hátat kellett fordítania a trónnak és Egyiptom minden kincsének és élvezetének.

TAM1897 Q1 26.19Ne mondjátok most, hogy ezt én tettem oda, hogy kitaláltam. Figyeljétek meg, mit mond a Szentírás, és látni fogjátok, hogy minden benne van. Hát nem igazán ott van?

TAM1897 Q1 26.20(Hangok) Igen.

TAM1897 Q1 26.21Olvassuk el még egyszer, és akkor befejezzük a mai estét; holnap este pedig újra Izraellel fogunk foglalkozni:—

TAM1897 Q1 26.22Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnövekedett, hogy a fáraó leánya fiának mondják. Mert inkább választotta az Isten népével való együtt sanyargatást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét. Mert Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartotta a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett.

TAM1897 Q1 26.23„Közeledett az ígéret ideje, amelyről Isten megesküdött Ábrahámnak”, hogy megadja neki az áldott jutalmat. Mózes hitt ebben, és elszakadt az államtól, hátat fordított a trónnak, inkább Krisztus gyalázatát választotta, mint Egyiptom minden hatalmát, örömét és dicsőségét. És ne felejtsétek el, hogy hátat kellett fordítania mindezeknek, hogy részesülhessen Krisztus gyalázatában.