Isten misszionáriusai

TAM1897 Q1 14.21897. március 3-án, szerdán este elhangzott prédikáció Megjelent a General Conference Bulletin 1897. első negyedévi számában, 2. évf., 1. sz., 14–20. o.

TAM1897 Q1 14.3Tegnap esti tanításunk a történelem első ismert államának megalapításával zárult; sőt, az állam eredetével. A Szentírás így szól Nimród királyságáról:

TAM1897 Q1 14.4Királyságának kezdete Bábel, Erech, Akkad és Kalne volt, Sineár földjén. Abból a földből indult el Asszur, és megépítette Ninivét.

TAM1897 Q1 14.5Fordításunk így hangzik: „Asszur elindult, és megépítette Ninivét.” De a valódi gondolat az, ahogyan a széljegyzet is megadja: „Ő [Asszur] kiment Asszíriába, és megépítette Ninivét,” valamint az ott megnevezett többi várost. Tehát királyságának kezdete Sineárban volt, kiterjedése pedig Asszíriáig nyúlt.

TAM1897 Q1 14.6Nimród nem csupán a vadak hatalmas vadásza volt, hanem az emberek üldözője is. És azt a hatalmat, amelyet megszerzett, és amelyet királyságának megalapításával és kiterjesztésével a kezébe kapott, arra használta, hogy az embereket rákényszerítse, hogy elismerjék hatalmát és azt az istent, akit szolgált. Így a világon valaha létezett első államtól kezdve egészen az utolsóig, amely valaha is létezni fog a világon, mindegyik a saját hatalmát Isten ellen használta.

TAM1897 Q1 14.7Ezt még egyszer elmondom: minden állam, az elsőtől kezdve, ami valaha létezett, vagyis Nimródétól, egészen az utolsóig, ami valaha is létezni fog, vagyis a mostaniig, hatalmát Isten ellen, az Ő igazsága ellen, az Ő népe ellen használta fel; hogy az embereket eltávolítsa Istentől. A kezdettől a végéig ez a feljegyzés mindegyikükről. Amikor a világnak vége lesz, ez lesz a világ királyságainak és államainak története.

TAM1897 Q1 14.8Íme egy idézet a Review 1896. április 14-i számának címlapcikkéből: A főcsaló „rábeszélte a népet, hogy bálványok előtt hajoljon meg, és így hatalmat szerzett a földi királyságok felett. Úgy vélte, hogy Isten mennyei trónjának megszerzését leszámítva az a legjobb, ha ennek a világnak az istene lehet.” Az előző leckében idézett történelmi eseményekben láthatjuk a prófétaság lelke által így feltárt terv működését. Először az emberek bálványimádásba kezdtek, majd a monarchiához fordultak. Az első, aki ezt tette, államot alapított, és az így megszerzett hatalmával maga is üldözte az embereket. Ez a történelem. Ahogy haladunk előre, látni fogjátok, hogy ez más nemzetekben is így valósult meg.

TAM1897 Q1 14.9Nem sokkal Nimród után az egész országban mindenki elfelejtette Istent, kivéve Ábrahámot. Csak Ábrahám kereste és találta meg Istent; és Ábrahámmal Isten újra elindította az emberiséget az Úr útján. Most vegyétek figyelembe, mit mondott Ábrahámnak. Figyelembe véve azt, amit eddig tanultunk, azt, ami az előző leckében előttünk állt, és amire épp most hívtam fel a figyelmeteket, gondolkodjatok el azon, mit mondott Isten Ábrahámnak, amikor vele kezdett egy új nemzetet; vagyis Isten nemzetét. Mózes első könyve 12:1 elmondja, mit mondott neki az Úr először. „Az Úr pedig így szólt Ábrámhoz: Menj ki” – honnan? – „a te országodból.” Először is?

TAM1897 Q1 14.10(Gyülekezet) A hazádból.

TAM1897 Q1 14.11„És rokonaid közül és apád házából egy olyan földre, amelyet megmutatok neked.” Három dolgot említett Isten, amit Ábrámnak el kell hagynia. Először is, mit kell elhagynia? – A hazáját. Aztán? – A rokonait. Aztán? – Az apja házát. Az apja házában bálványimádók éltek. Az ő országa az embereket bálványimádásra kényszerítette; ez Isten ellen szólt. Az ő országa, a rokonai és az apja háza bálványimádók voltak, és mindent el kellett hagynia. Az Úr megmutatta neki a földet; de vajon birtokba adta-e neki? – „még egy talpalatnyi földet sem.” Amikor Isten elhívta őt abból az országból, elvitte-e egy másikba? – Nem; de „azt ígérte, hogy neki adja azt … és utódainak.” Akkor amikor Isten elhívta őt az országából, és nem vitte el egy másikba, hol maradt ő?

TAM1897 Q1 14.12(Gyülekezet) Vándor és idegen.

TAM1897 Q1 14.13Így Isten képviselője ebben a világban teljesen ország nélkül maradt?

TAM1897 Q1 14.14De vajon teljesen ország nélkül maradt-e? – Ó, ő „egy jobb országot, azaz egy mennyeit” várta.

TAM1897 Q1 14.15Nyissuk ki a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetét, és nézzük meg ezt! A 8. verstől kezdve:

TAM1897 Q1 14.16Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, de nem tudta hová megy.

TAM1897 Q1 15.1De honnan indult el? – Hazájából, anélkül, hogy tudta volna, hová megy. „Hit által költözött az ígéret földjére, mint idegenbe, sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek örököstársaival.” Tudjátok, hogy nem adott neki örökséget, nem, még annyit sem, hogy rálépjen; és mégis megígérte, hogy neki és utána következő magjának adja azt. Kivitte őt saját hazájából; és a földön egyetlen más országból sem adott neki annyit, hogy akár csak a lábát is letegye. Így teljesen ország nélkül maradt a földön. Ebben biztosak vagyunk; de emlékezzetek arra, amit Isten mondott. Ki volt Ábrahám ebben az időben? – Ő volt „Isten barátja”, „minden Istenben hívő atyja”. Ő a ti atyátok? Van országotok ebben a világban?

TAM1897 Q1 15.2Mert várta a szilárd alapokra épülő várost, amelynek építője és alkotója az Isten. Hit által nyert erőt Sára is, hogy idős kora ellenére gyermeke legyen, mert hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette. Ezért attól az egytől, mégpedig mintegy elhalttól származtak olyan sokan, mint az ég csillagai, és mint a tenger partja mellett a fövény, amely megszámlálhatatlan. Hitben haltak meg ezek mind, nem nyerve el az ígéreteket.

TAM1897 Q1 15.3Mit ígért Isten, amikor kihozta őt hazájából? Ígért-e neki hazát? – Igen. De nem kapott hazát ebben a világban; „hanem csak látták és üdvözölték azokat, és vallást tettek arról, hogy idegenek és vándorok a földön. Mert akik így szólnak, nyíltan kijelentik, hogy hazát keresnek.” Kereshet-e valaki hazát, ha már van neki? – Nem; mert az embernek nem lehet két hazája, ahogyan két urat sem szolgálhat.

TAM1897 Q1 15.4Nos – mondja valaki –, Ábrahám elhagyta a sajátját. Igen, de lehetősége volt visszatérni, ha akarta. Ha még mindig azt tekintette volna hazájának, úgyhogy a szívében ott volt, és honvágyat érzett, amikor nyolcszáz vagy ezer mérföldre került tőle, és éhínség volt az országban, és nem volt olyan nagy kaland, mint amilyennek gondolta, azt mondhatta volna: „Szeretném még egyszer látni az ottani embereket, a kedves régi síkságokat és a megszokott fákat. Ha csak ezt megtehetném, akkor hajlandó lennék visszajönni, és egy ideig itt maradni ezen a missziós területen.” Ha így gondolta volna, lehetősége lett volna visszatérni; mert meg van írva: „És ha arra a hazára gondoltak volna, amelyből kijöttek, lett volna idejük visszatérni.”

TAM1897 Q1 15.5Gondoltak volna rá; mit jelent az, hogy gondoltak rá? – Ha gondolataikban teljes mértékben az a vidék járt volna, ahonnan eljöttek, lehetőségük lett volna visszatérni. És meg is lett volna nekik; hiszen akkor maguk teremtették volna meg rá a lehetőséget.

TAM1897 Q1 15.6Így azonban jobb után vágyakoztak, tudniillik a mennyei után. Ezért [ezért, ebből az okból] nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert nekik készített várost.

TAM1897 Q1 15.7Elhagytátok már a hazátokat? Lapozzatok a Rómaiakhoz írt levél 4. fejezetének 1–12. verséhez:—

TAM1897 Q1 15.8Mit mondjunk tehát, hogy Ábrahám, a mi atyánk nyert volna valamit, test szerint? Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten előtt. Mert mit mond az Írás? Ábrahám hitt Istennek, és ez tulajdoníttaték neki igazságul. Annak pedig, aki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint. Ellenben annak, aki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul. Amint Dávid is boldognak mondja azt az embert, akinek Isten cselekedetek nélkül tulajdonít igazságot. „Boldogok, akiknek hamissága megbocsáttatott, és akiknek vétke elfedeztetett. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít.” Vajon ez a boldogság csak a zsidóké, vagy a pogányoké is? Hiszen azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit tulajdonítatott igazságul. Tehát miképpen tulajdoníttatott? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában. És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanúsított hite igazságának pecsétjéül nyerte, hogy atyja legyen mindazoknak, akik körülmetéletlen létükre hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék igazság. És atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak is, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanúsított hite nyomdokait.

TAM1897 Q1 15.9Nos, atyánk, Ábrahám hite, amely még körülmetéletlen korában megvolt benne, az a hit volt, amely akkor volt benne, amikor Isten elhívta őt hazájából, rokonai közül, atyja házából, és Isten kezében maradt, a világon hazája nélkül. És ő az atyja mindazoknak, akik hisznek, még ha nem is körülmetéltek; és minden másnak is, feltéve, hogy mindannyian abban a hitben járunk, amelyben ő járt, amikor még körülmetéletlen volt. „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.”

TAM1897 Q1 15.10„Utódaid idegenek lesznek egy olyan földön, amely nem az övék.” Ti az ő magva vagytok? Ábrahám magva vagytok, mert hisztek Jézus Krisztusban? Idegenek vagytok azon a földön, ahol éltek? – Ha az ő magva vagytok, akkor igen. Miért? – Mert az nem a ti hazátok. Már nem a ti hazátok.

TAM1897 Q1 15.11Nos, ez nem elmélet. Ez most a mindennapi vallásgyakorlatot érinti. Dan Jones testvér tegnap, emlékeztek, a Mexikóba induló misszionáriusokról beszélt, és olyan misszionáriusokat akart, akik odamennek, és magukkal viszik a szívüket is. Azokat, akik az Egyesült Államokban, vagy bármelyik államban is legyenek, ott hagynák a szívüket, amikor odamennek misszionáriusi munkát végezni, azokat nem akarja; mert akkor nem tudnak misszionáriusi munkát végezni.

TAM1897 Q1 15.12Az Úr azt akarta, hogy Ábrahám misszionárius legyen minden ember számára, akivel később a földön találkozik; és ő az is volt. De Isten tudta – és mindenki más is tudja, aki úgy látja ezt, ahogyan az Úr látja –, hogy senki sem lehet misszionárius ebben a világban, akinek van hazája ebben a világban. Ti és én nem lehetünk misszionáriusok semmilyen más országban, ha Amerika a hazánk. Nem lehetünk misszionáriusok Amerikában, amíg Amerika a hazánk. Még otthon sem lehettek misszionáriusok, ha nem hagytátok el előbb a hazátokat. Így van. Ez a dolgok természetéből fakad.

TAM1897 Q1 16.1Kérdés: Miből következtetsz erre?

TAM1897 Q1 16.2Mi nem tudjuk bebizonyítani. Nem is szándékozom bebizonyítani. Az Úr bebizonyította, és nekünk csak meg kell ragadnunk és el kell hinnünk.

TAM1897 Q1 16.3Miért vagyunk misszionáriusok a világban? Nézzük meg ezt! Miért küldtek minket misszionáriusoknak? Minek a misszionáriusai? Mi a missziós munkánk? Mi a célja? Amerika misszionáriusai vagyunk, vagy Isten misszionáriusai? Amerika Isten országa, függetlenül a földön lévő összes többitől? Nem elég jó ahhoz, hogy Isten országa legyen; és nem elég jó Isten népének sem, bármilyen jó is legyen.

TAM1897 Q1 16.4Nektek és nekem Isten misszionáriusainak kell lennünk, hogy az embereket Istenhez hívjuk; hogy onnan, ahol vannak, Istenhez hívjuk őket, a bűntől az igazság felé, a sötétségből a világosságba, abból az országból, ahol vannak, abba a jobb országba, amelyet Isten készített elő.

TAM1897 Q1 16.5Nos, ha Németország az én hazám – és ha a szívem ott van, akkor az az én hazám –, hogyan hívhatnék embereket egy olyan országba, ahová nem tartozom, amely nem az enyém? Ha Amerika az én hazám, hogyan végezhetnék misszionáriusi munkát egy másik ország érdekében? – Ez lehetetlen. Amikor Isten azt akarta, hogy Ábrahám Isten misszionáriusa legyen, egy olyan ország nevében, ahová Isten minden embert hív, oda helyezte őt, ahol valóban minden ember számára misszionárius lehetett. Isten misszionáriusnak hívta el, és ezzel példát mutatott minden utána jövő ember számára arra, mit jelent elkezdeni a misszionáriusi munkát. Az első lépés az, hogy elhagyjátok a hazátokat. Tehát ha misszionáriusok akartok lenni Nebraskában, lépjetek ki a saját országotokból. Ha misszionáriusok akartok lenni Mexikóban, először lépjetek ki a saját országotokból. Mert ha egyáltalán misszionáriusok akartok lenni a földön, az Úr azt mondja nektek: „Menj ki a saját országodból!”; majd ezt kiegészíti, és azt mondja: „a saját országodból és apád házából.” Mindezek a dolgok akadályozzák a misszionáriusi munkát, amíg el nem távolodsz tőlük és ki nem léptek belőlük. De ha elhagytátok hazátokat, rokonaitokat és apátok házát, akkor bárhol is legyetek a földön, misszionáriusok vagytok. Nem kell annak lennetek; azok vagytok. „ha valaki búcsút nem vesz minden vagyonától, nem lehet az én tanítványom.” És „Aki inkább szereti atyját és anyját, mint engem, nem méltó énhozzám.” „Menj el a hazádból, a rokonok közül és apád házából egy olyan földre, amelyet megmutatok neked.”

TAM1897 Q1 16.6Nos, egy pillanattal ezelőtt is mondtam, és most is elmondom, hogy ez a mindennapi gyakorlati kereszténység, ahogyan az mindig is volt azok számára, akik hisznek Istenben.

TAM1897 Q1 16.7(Hang) Hogyan maradhat valaki Nebraskában, és mégis hogyan hagyhatja el a hazáját?

TAM1897 Q1 16.8Újjászületéssel. Ha Nebraskában született, újjászületnie kell. Ha Amerikában született, szülessen újjá, és elhagyja hazáját. Ha Németországban született, szülessen újjá, és elhagyja hazáját.

TAM1897 Q1 16.9Nos, testvéreim, ebben nagyon sok minden rejlik. Nincs semmi ezen a világon, ami annyira akadályozta volna misszionáriusi munkánkat, mint ez a folyamatos elutazás idegen missziós területekre, és a szinte azonnali visszatérésre való felkészülés. Minden hetednapi adventista misszionárius, aki járt már idegen országban, tudja, hogy ez tény. És nem is kell elhagynia az Egyesült Államokat, hogy rájöjjön erre. Valójában felmerült az a javaslat is, hogy célszerű lenne egy második hajót biztosítani, amely hazahozza azokat a misszionáriusokat, akiket a „Pitcairn” visz ki; amint a „Pitcairn” elviszi őket, egy másik hajó kövesse őket rövid időn belül, amikor honvágyuk támad, és hozza őket haza! Nos, ennek a dolognak véget kell vetni, különben soha nem leszünk misszionáriusok ezen a földön; az Úr nem akar ilyesmit.

TAM1897 Q1 16.10Ha a szívetek ebben az országban van; vagy ha a szívetek itt van a rokonoknál; ha a szívetek itt van az apátok házában – akkor a lelketek érdekében és Isten ügye érdekében ne távozzatok onnan, amíg el nem szakítjátok a szíveteket mindeztől. Mert ahol a szívetek van, ott lesz a kincsetek is, és a lehető leggyorsabban vissza akartok majd térni.

TAM1897 Q1 16.11Ha egy másik országba mentek, miközben a szívetek nincs ott, nem tudtok ott semmi jót tenni; terhet jelentetek majd magatoknak és mindazoknak, akik körülöttetek vannak. Ne higgyétek, hogy nem így lesz; mert így lesz.

TAM1897 Q1 16.12Amit tennünk kell, az az, hogy tudjuk, hol van az otthonunk – a jogos otthonunk –, és hogy az sehol sincs ezen a földön; hogy a mennyben van, és hogy hamarosan oda kell mennünk. És akkor, bárhová is hívnak ezen a földön, tartsátok szem előtt, hogy hazamentek. Akkor akár a Dél-tengeri szigetekre, akár Mexikóba kerültök, otthon lesztek; és ezt tudjátok, és ott maradtok, hogy otthon legyetek, és Istenért dolgozzatok ott, ahol vagytok, amíg Ő el nem hív egy másik területre; és amikor odaértek, ott is otthon lesztek. Így soha nem lesztek idegen helyen, és az emberek sem lesznek számotokra idegenek.

TAM1897 Q1 16.13Nos, ez az elképzelés, hogy van egy hazánk ezen a világon, pontosan így működik. Ami az országokat illeti, az a hazátok, ami a tiétek, az a legfontosabb a gondolataitokban; és ha egy másik országba mentek, folyamatosan összehasonlításokat fogtok tenni az adott ország és a saját hazátok között. Tanításaitokat, prédikációitokat, sőt egész kisugárzásotokat is annyira átitatja ez – anélkül, hogy ti magatok is tudatában lennétek –, hogy az emberek ezt állandóan észreveszik. Így van köztetek és köztük egy akadály, amelyet soha nem tudtok leküzdeni, amíg ki nem léptek a saját országotokból.

TAM1897 Q1 17.1Amíg ez a dolog bennetek van, akadály áll köztetek és köztük. Munkátok nem lehet hatékony, amíg le nem omlik az akadály köztetek és az emberek között, és meg nem látják, hogy elszakadtatok hazátoktól, rokonaitoktól és atyátok házától. De amikor elhagytátok hazátokat, amikor újjászülettetek, születési helyetek abban a mennyei országban van; otthonotok ott van; és az az egyetlen föld, amelyhez a szívetek kötődik. Akkor nem lesz akadály köztetek és a földön élő senki között, és elvihetitek az evangéliumot a világ minden emberéhez. Mindenkiben, akivel a földön találkoztok, barátra találtok; nem lesznek számotokra idegenek.

TAM1897 Q1 17.2Valójában elmehettek más országokba is, és rájöttök majd, hogy az ottani emberek épp olyan jók, mint az itteniek. Tavalyelőtt nyáron, jártam több ilyen más országban is. Jártam Dániában, Norvégiában, Svédországban, Németországban, Svájcban, Csehországban, Ausztriában, Magyarországon, Bulgáriában, Törökországban, Görögországban, Olaszországban, Hollandiában, Angliában, Írországban, Skóciában – összesen tizenhat különböző országban. Ezek közül mindegyik ország, a maga helyén, számomra épp olyan jó volt, mint ez az ország valaha is volt.

TAM1897 Q1 17.3Sok tekintetben pontosan egyformák. A víz ott pont olyan, mint ebben az országban. A fű ott pontosan úgy nő, ahogy ebben az országban – a teteje nő felfelé. A fák ott pontosan úgy nőnek, mint ebben az országban, és pontosan olyanok, mint az itteni fák. Még az emberek is alakjukban és általános megjelenésükben pontosan olyanok, mint ebben az országban. Nos, ha a dombok, a sziklák, a víz, a fák, a fű és az emberek ott pontosan olyanok, mint ebben az országban, akkor nem épp olyan jók, mint ezek? Nem látok semmiféle különbséget.

TAM1897 Q1 17.4Ballenger lelkész: – Ugyanolyan szabadon beszélne ezekről a dolgokról azokban az országokban is, mint itt?

TAM1897 Q1 17.5Természetesen. Pontosan ezekről a dolgokról prédikáltam azokban az országokban is. Az evangéliumot bárhol hirdethetjük. Testvéreim, minden lépésnél jó embereket találtam, és kizárólag jó embereket. Másfajta embert nem találtam. Őszintén szólva, nem találtam. Teljesen idegen emberek – akiket még soha nem láttam, akiknek a nyelvét nem értettem, és akik az enyémet sem értették – mindent megtettek, amit csak tudtak, hogy segítsenek nekem, megmutassák az utat, és minden lehetséges módon támogassanak. Azokon a helyeken, ahol jártam, a zsebemben lévő pénz az ottani pénznemben volt. Nem tudtam elolvasni. Amikor villamosjegyet akartam fizetni, vonatjegyet vásárolni, vagy bármi hasonlót – csak annyit tehettem, hogy annyit adtam oda, amennyi biztosan elég volt, és hagytam, hogy vegyék el, amennyit fizetnem kellett érte, és ők elvették, de nem vettek el többet ennél, és visszaadták a pontos visszajárót.

TAM1897 Q1 17.6Mondom nektek, testvéreim, az emberek mindenhol egyformák. Az egyetlen különbség az, hogy egyes helyeken kicsit jobbak, mint máshol. Ez az egyetlen különbség, amit észreveszek. És az evangélium – az evangélium, mint tudjuk, mindenhol ugyanaz a világon. Erről nincs kétség. És mivel az evangélium mindenhol ugyanaz, az egész emberiség számára rendelkezésre áll. És mivel az egész emberiség épp annyira hasonló és épp annyira ugyanolyan, mint az evangélium, ha az evangéliumot az Úr módján viszitek, és az Úr módján mentek az emberekhez, azt fogjátok tapasztalni, hogy ez mindig és mindenhol pontosan így működik.

TAM1897 Q1 17.7Amíg Dániában voltam, számomra az volt a legjobb ország a földön; és nagyon élveztem az ottani emberek társaságát! Amíg Norvégiában voltam, számomra az volt a legjobb ország a világon. Amikor Törökországban jártam, számomra az volt a legjobb ország a földön; és ha missziós területet keresnék, egyenesen Törökországba mennék. A törökök pont olyanok, mint más népek – udvariasak és úriemberek, amikor az utcán találkoznak veletek, és az országban is, amikor az úton találkoznak veletek.

TAM1897 Q1 17.8Holser testvérrel várakoznunk kellett, amíg a hajó Szmirnában, Ázsiában horgonyzott, és elmentünk megnézni Efezus romjait. Ő tovább ment, mint én, de együtt mentünk ki körülbelül hat mérföldre a vidékre, teljesen egyedül. Úgy mentünk, ahogy itt is kimennek az emberek a mezőkre. Az országúton emberekkel találkoztunk, pont úgy, ahogy itt is. Nem éreztem semmiféle veszélyt, és szerintem ő sem. Nem találtunk semmit, amitől félnünk kellett volna. Ott is úgy sétáltunk, ahogy itt szoktunk. Nikomédiában voltunk, amikor az örmények azt mondták, alig biztonságos kimenni a házból, és különösen veszélyes, ha valakit a dombokon sétálva találnak; mi viszont kimentünk a városból, és felmentünk a dombokra, miközben a vonatra vártunk. Találkoztunk törökökkel az úton szekereikkel és ökrökkel; láttuk őket pihenni az út mellett. Nem éreztünk félelmet. Nem volt veszély ránk nézve. Mindenhol biztonság volt.

TAM1897 Q1 17.9Azt mondom nektek, hogy ezekben az országokban az emberek mind jók, okosak, kedvesek és segítőkészek. Abbahagyják a munkájukat, hogy szívességet tegyenek nektek, megmutassák az utat, átkísérjenek egy utcán, vagy egy-két háztömbnyit kísérjenek titeket, hogy megmutassák az utat, noha még soha nem láttak titeket, és nem is számítanak rá, hogy újra látnak majd titeket. Szívem tele volt jóindulattal azok iránt a jó emberek iránt, akik körülvettek minket, és azt kívánom, bárcsak velünk jöhetnének abba a jobb országba, ahol együtt lehetnénk, és mindig kedvesek lennénk egymáshoz. Ahogy egy pillanattal ezelőtt mondtam, és ahogy D. T. Jones tegnap elmondta nektek, ez a misszionáriusi munka gyökere. Pontosan ez az. Voltak olyanok, akiket elküldtek, akik szívesen, örömmel indultak külföldi misszióra. Ezzel kezdték, ez volt a szándékuk; nagy költségek árán jutottak el oda. De alig telt el egy kis idő, és máris érkezett egy levél, amelyben könyörögtek, hogy hadd jöjjenek vissza. „Ó, csak hadd jöjjek haza! Nem kérem, hogy fizessétek a hazautamat; csak hadd jöjjek vissza.”

TAM1897 Q1 18.1(Hang) A Külföldi Missziós Testület lehetőséget ad-e az ilyeneknek a visszatérésre?

TAM1897 Q1 18.2Természetesen. Hogyan tehetnének másképp? Ez nem kitalált történet. Ez tény, testvéreim. De ez nem misszionáriusi munka. Természetesen a Külföldi Missziós Testület sem szeretné, ha ilyen emberek ott maradnának. A legjobb, amit tehettek, az volt, hogy hazaengedték őket; mert az egyetlen hely, ahol bármit is tehettek, az otthonuk volt. A szívük az amerikai otthonukban volt.

TAM1897 Q1 18.3Valójában néhányan annyira féltek, hogy meghalnak, ha ott maradnak, hogy hazajöttek, és meghaltak. Ez tény. Nem azért használom ezt a kifejezést, vagy fogalmazok így, hogy az érzelmeitekre hatással legyek, vagy ilyesmi. Néhányan annyira honvágyat éreztek, hogy attól féltek, nem tudnának ott élni; saját kérésükre hazajöttek, és nem sokkal később meghaltak. Ha külföldön maradtak volna, nem tehettek volna kevesebbet ennél.

TAM1897 Q1 18.4Tudom, és ti is tudjátok, hogy sokan úgy indultak külföldi misszióba, hogy inkább kirándulásra gondoltak, mint kemény misszionáriusi munkára. És amikor az út végén rájöttek, hogy ez nem kirándulás, hanem megpróbáltatás; hogy önmegtagadást, betegséget és lázas rohamokat jelent, az hamar elvette az egész kirándulás varázsát. Nem erre gondoltak, amikor elindultak.

TAM1897 Q1 18.5Tudom, és ti is tudjátok, hogy a misszionáriusi munka gondolatát eleinte egyfajta glória övezi. De mi a szilárd tényekre akarunk koncentrálni, el akarjuk fordítani a tekintetünket a glóriáról, és emlékeznünk kell arra, hogy mögötte kemény valóság rejlik. Van egyfajta glória abban, amikor nagy tömeg és nagy felhajtás közepette felszállunk a vonatra vagy a hajóra, és ilyen megtiszteltetésben részesülve indulunk el a misszióra; ez természetesen rendben van, de azoknak, akik elmennek, biztosnak kell lenniük abban, hogy gondolataik és szívük valami szilárdabb dologra irányulnak, mint ez. Szem előtt kell tartaniuk, hogy bár a testvérek szívesen kísérik őket a vonathoz vagy a hajóhoz, és ha kell, könnyeket is hullatnak a búcsúzáskor, mindezek ellenére a misszionáriusok közül senki sem felejtheti el, hogy nehézségekkel, zavarba ejtő helyzetekkel, veszélyekkel és betegségekkel fog szembesülni.

TAM1897 Q1 18.6És ne feledje, hogy nemcsak szembesülhet mindezekkel, hanem át is élheti őket, és ne féljen attól, hogy meghal. Mindenki legyen teljesen biztos abban, hogy már meghalt, mielőtt elindul, és akkor nem fog félni attól, hogy meghal, amikor odaér. De ha nem haltatok meg, mielőtt elindultok, akkor ne induljatok el, amíg meg nem haltok; mert ellenkező esetben sem magatoknak, sem az ügynek nem tesztek jót. Csak teher lesztek azok számára, akik ott vannak – ha vannak ott hűségesek, mielőtt elindultok.

TAM1897 Q1 18.7Ez az igazság, és ti is tudjátok. Akkor miért engednénk, hogy ezt szem elől tévesszük? Ilyesmire volt szükség a munkánkban az elmúlt évek során. Hatalmas összegeket lehetett volna megtakarítani, ha ragaszkodtak volna ilyesmihez, mielőtt elindultatok. Nagy hibákat lehetett volna elkerülni, és hatalmas szenvedést, ha ragaszkodtak volna ehhez, és ragaszkodtak volna hozzá, mielőtt a munkások elindultak.

TAM1897 Q1 18.8Ahogy az imént mondtam, ha valóban halottak vagytok, mielőtt elindultok, és amíg ott vagytok, a halál kilátása nem fog titeket túlságosan zavarni. Abból, hogy megbetegedtek, akár nagyon súlyosan, és lázban égtek, még nem következik, hogy meg fogtok halni. Nem következik belőle, hogy meg fogtok halni, sem az, hogy azt kellene gondolnotok: össze kell pakolnotok és haza kell indulnotok, amint kilábaltok belőle, vagy elég jól lesztek az induláshoz.

TAM1897 Q1 18.9Ismerem azokat a misszionáriusokat – talán ti is ismeritek őket –, különösen az egyiket és a feleségét, akikre most gondolok, akik külföldi misszióra indultak. Mindketten fiatalok voltak. Szerintem egyikük sem volt huszonkét évnél idősebb; a férj valószínűleg legfeljebb huszonhárom éves volt. Elmentek a missziós területükre, és belekezdtek a munkába. Idővel megbetegedtek. Először a feleséget támadta meg a helyi láz, és rettenetesen megbetegedett – olyan súlyosan, gondolom, amennyire csak megbetegedhet az ember anélkül, hogy belehalna; de egyikük sem érzett honvágyat a láz mellett. Bátran kitartottak; a férj ápolta a feleségét a betegsége alatt, és éppen amikor a feleség már éppen csak fel tudott ülni és járkálni, őt is ugyanaz a láz támadta meg, olyan súlyosan, ahogyan korábban a feleségét; a feleség pedig abban a gyenge állapotban ápolta őt. De mindezt bátor keresztényekként viselték el, hála az Úrnak. Még mindig ott vannak azon a missziós területen; sikeresek ott, ahol vannak, és már attól a naptól kezdve sikeresek voltak, amikor odaérkeztek. Ez legyen az ideálunk.

TAM1897 Q1 18.10Nem azt mondom, hogy azok közül, akik elmentek, senkinek sem kellett volna visszajönnie. Nem azt mondom, hogy egyiküknek sem kellett volna azonnal visszajönnie, miután megérkezett a missziós területre. De azt akarom mondani, testvéreim, hogy mielőtt elindultak, tudniuk kellett volna, hogy azonnal visszajönnek-e vagy sem.

TAM1897 Q1 18.11Az, hogy a Missziós Testület úgy véli, jó misszionáriusok lehetnétek, nem elégséges bizonyíték ahhoz, hogy külföldi misszióra induljatok. Magatoknak kell tudnotok, hogy Isten hív titeket oda; és hogy azért mentek oda, mert Isten ott akar titeket látni. Akkor, amikor elindultok, azért fogtok menni, mert Isten hív titeket, és tudni fogjátok, hogy veletek van, amíg úton vagytok. Tudni fogjátok, hogy veletek van, amikor odaértek; és nem fogtok megijedni semmilyen nehézségtől, semmilyen megpróbáltatástól nem fogtok elbátortalanodni, semmilyen betegség nem fog visszatartani, sőt még a halál kilátása sem.

TAM1897 Q1 19.1Ha valóban testi halállal kellene szembenéznetek, nem is tudjátok, mennyit ártotok az ügynek, ha elmenekültök, hogy elkerüljétek. Nektek és nekem, minden kereszténynek, és különösen minden hetednapi adventista kereszténynek – mert ez a keresztény tapasztalat – meg kell ragadnunk ezt az egyetlen élő elvet: hogy a keresztény munkája nem ér véget, amikor fizikai halált hal. Ha hűséges a munkájához, amíg él, és a posztján hal meg, a munkája tovább folytatódik a halála után is.

TAM1897 Q1 19.2Ez pedig tény. Ha Isten hívására indultok, ha Istennel együtt mentek, és ha meghaltok, mielőtt elindulnátok, ha olyan misszionáriusok vagytok, akiket Isten hív – olyanok, amilyen Ábrahám volt –, akkor magatoknak kell tudnotok, Isten előtt, Istennek alárendelve és Istennel együtt, hogy ez az Ő akarata veletek kapcsolatban.

TAM1897 Q1 19.3Az, hogy ma meggyőződésetek van arról, hogy misszionáriusként kell elmennetek, még nem bizonyítja, hogy el kell indulnotok erről a konferenciáról arra a missziós területre. Ha a meggyőződésetek helyes és jó, akkor megmarad. Ha nem a megfelelő fajta meggyőződés, akkor nem szabad megmaradnia. A lehető leghamarabb el kell múlnia. És ha egy ideig meg kell tartanotok, és elmúlik, akkor jobb, ha itt múlik el, mint miután már a missziós területen vagytok.

TAM1897 Q1 19.4Ha a meggyőződésetek az Úrtól származik, akkor jó, és megmarad. Dávidnak húsz éven át volt meggyőződése arról, hogy Izrael királya lesz. De egyáltalán nem sürgette annak az időnek az eljövetelét, amikor Izrael királya lesz. Nem siettette a dolgot. Amikor minden a kezében volt, nem mozdította meg az ujját sem, hogy trónra ültesse magát. Olyan meggyőződése volt, amely elég jó volt ahhoz, hogy húsz évig megőrizze; és amikor az Úr megpróbálta őt, és megbízhatónak találta, Ő maga emelte trónra.

TAM1897 Q1 19.5Lehet tehát, hogy van egy meggyőződésetek egy bizonyos területet illetően. Lehet, hogy Istentől származik. Nos, ne próbáljátok meg saját elképzeléseteket megvalósítani, függetlenül attól, hogy a Missziós Testület hisz-e benne vagy sem, vagy hogy a Konferencia hisz-e benne vagy sem. Csak várjatok Istenre, és hagyjátok, hogy Ő mondja el másoknak, hogy így van. Amikor így várunk Istenre, majd elindulunk, az Úr velünk jár, és ezt tudjuk; és velünk van, amíg ott vagyunk, és ezt tudjuk. Ez a mi helyünk, és ott fogunk állni, amíg Isten el nem hív minket. És ha ott használt minket, ameddig csak tudott, hatékonyan, életünkben; és ha a halálotok után jobban tudja használni a befolyásotokat; akkor az a dolgotok, hogy feküdjetek le meghalni, mint boldog keresztények; tudva, hogy Isten folytatni fogja a munkátokat a halálotok után. Az a meggyőződés, amelyet Isten általatok helyezett el az emberek szívébe, amíg éltetek és beszéltetek hozzájuk, a halálotok után a jó példátok által elmélyül, megerősödik és felélénkül; és ezáltal eljutnak Jézus Krisztushoz.

TAM1897 Q1 19.6Hajlandóak vagytok tehát arra, hogy Isten a halálotok által is hirdesse az evangéliumot, éppúgy, mint az életetek által? Hajlandóak vagytok arra, hogy Isten hirdesse az evangéliumot rajtatok keresztül, halottként, fizikailag halottként, a sírban, ugyanolyan biztosan, mint ahogyan hajlandóak vagytok arra, hogy hirdesse az evangéliumot veletek együtt, amíg éltek és a földön jártok? Ha nem, akkor nem vagytok készek arra, hogy misszióra induljatok.

TAM1897 Q1 19.7Most felolvasom ezt a Szentírásból. Nyissátok ki a Filippi-levél első fejezetét! Ott van annak a misszionáriusnak a példája, akit Isten elhívott, mint mintát számotokra, mint példát mindazok számára, akik később Jézus Krisztusban fognak hinni az örök életre. Emlékeztek Pál megpróbáltatásaira. Emlékeztek a sorsfordulataira, a megpróbáltatásaira, az üldözéseire, a korbácsolásaira, a mindenütt leselkedő veszélyekre; és tudjátok, hogy soha nem ingott meg, bárhol is járt.

TAM1897 Q1 19.8Tudtotokra akarom pedig adni, atyámfiai, hogy az én dolgaim inkább előmenetelére lettek az evangéliumnak; annyira, hogy a Krisztusban híressé lett az én fogságom a testőrség egész házában és mindenki előtt. 12–13. vers.

TAM1897 Q1 19.9Amikor ezt írta, még nem tudta, melyik napon hajtják végre a császár rendeletét, és kivégzik őt. Erre számított. Gondoljatok csak bele, min ment keresztül! A korbácsolások, a megpróbáltatások, az üldözések, a veszélyek, a rablások, egyszer megkövezték, kivonszolták a városból, és halottnak vélve otthagyták. Most azt mondja: Szeretném, ha megértenétek, hogy ezek a dolgok az evangélium terjedése érdekében történtek velem. Mit tett Isten mindegyik ilyen megpróbáltatás, szenvedés és veszély során? – Ezt az embert használta arra, hogy általa hirdesse az evangéliumot, úgyhogy amikor azok az emberek megkövezték, kirángatták a városból, és halottnak vélve otthagyták, Isten Szentlelke az Ő igazságának pecsétjét nyomta a szívükre: hogy az az ember Istentől való volt, és hogy az üzenet, amit nekik hozott, Istentől való volt; és ha ellene lázadtak, elveszettségük megpecsételődött; ha pedig megadták magukat neki, megmenekültek.

TAM1897 Q1 19.10Ezt akarja Isten általunk is tenni. Az egyetlen célja annak, hogy a világban vagyunk, az, hogy Isten rajtunk keresztül hirdesse az evangéliumot. Nem annyira mi tesszük ezt, hanem Isten teszi rajtunk keresztül, akár szóval, akár befolyással; és Isten a befolyással éppúgy tud cselekedni, mint a szóval. Isten az evangéliumot a befolyásunkba is beleteszi, éppúgy, mint a szavainkba. Mindig hirdetjük az evangéliumot a befolyásunkkal éppúgy, mint a szavainkkal.

TAM1897 Q1 19.11és többen az Úrban való atyafiak közül bízva az én fogságomban, nagyobb bátorsággal merik szólni az igét. Némelyek ugyan irigységből és versengésből is, de mások jóakaratból is hirdetik a Krisztust. Némelyek versengésből prédikálják a Krisztust, nem tiszta lélekkel, és azt hiszik, hogy fogságom nyomorúságait így megnövelik; de mások szeretetből, mert tudják, hogy én az evangéliumnak oltalmazására rendeltettem. Mert mit mondjak? Csakhogy minden módon, akár színből, akár szívből, a Krisztus prédikáltatik: és én ennek örülök, sőt örülni is fogok. Mert tudom, hogy ez nékem üdvösségemre lesz a ti könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segedelme által, aszerint az esengő várakozásom és reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök, hanem mint mindenkor, úgy most is nagy bátorsággal fog magasztaltatni Krisztus az én testemben, akár életem, akár halálom által.

TAM1897 Q1 20.1Hát nem írva van-e, hogy Isten egy halott embert is felhasznál az evangélium nagyságának és Jézus Krisztus dicsőségének megmutatására? Hajlandóak vagytok-e arra, hogy ezt rajtatok keresztül tegye, amikor a halálotok révén jobban megteheti, mintha élnétek? Halott ugyan, de Isten számára él. Akkor hát nem látjátok, hogy ebben a jó értelemben a keresztény soha nem hal meg? „Mert az ő számára mindenki él.” „Ezért akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.” Ti is azok vagytok? Ha életetekben az Úréi vagytok, akkor halálotokban is az Úréi vagytok. És ugyanolyan biztosan, ahogyan Isten életetekben használ titeket az evangélium hirdetésére, úgy fog használni titeket halottként is az evangélium hirdetésére. És a munkátok nem áll meg, amikor meghaltok. Ugyanolyan biztosan, ahogyan a ti munkátok Krisztusé, amíg éltek, úgy fog folytatódni, amikor meghaltok. A hatásotok érvényesülni fog, és Isten a halálotok után is cselekedni fog rajtatok keresztül olyan dolgokat, amelyeket nem tud olyan jól megtenni, amíg éltek.

TAM1897 Q1 20.2Tegyük fel, hogy Pál meghal. Ő is számított rá. Nézzétek meg a következő fejezet tizenhetedik versét. De egyébként, ennek fényében mit csinált ő egész idő alatt? „én ennek örülök, sőt örülni is fogok.”

TAM1897 Q1 20.3„De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papi szolgálatánál, mégis örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal.” Mire utalt, amikor azt mondta: „ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papi szolgálatánál”? Nap mint nap arra számított, hogy feláldozzák őt Jézus Krisztus hitének áldozataként. Mit tett ezzel kapcsolatban? – „Örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal.” Mit kellett tenniük nekik? – „Azonképpen ti is örüljetek, és örüljetek együtt velem.”

TAM1897 Q1 20.4Arra számított-e, hogy a filippibeliek vele együtt örülnek majd, amikor lefejezik? – Igen; ezt mondja. Testvéreim, ha megértjük azt a tényt, hogy a keresztény munkája nem ér véget a halálával, akkor nem fogunk annyit foglalkozni azzal, hogy részvétnyilvánító határozatokat hozzunk és küldjünk az embereknek, csak mert valaki meghalt. Hála az Úrnak, hogy bár ő meghalt, munkája tovább folytatódik. Örüljünk ennek – nem annak, hogy meghalt, hanem annak, hogy munkája folytatódik; hogy Isten így jobban használja őt, mintha élne.

TAM1897 Q1 20.5Ezért engedjük be Istent, és adjunk neki minden helyet, hogy teljes szívünkből, teljes lelkünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeressük Istent. Ez jelenti azt, hogy valaki misszionárius.

TAM1897 Q1 20.6És az első dolog, ami ahhoz kell, hogy ilyen misszionárius legyünk, az az, hogy „menj ki a te országodból”.