Az üdvösség tudománya. – 1. sz.

TAM1897 D 46.21897. február 12-én, péntek este elhangzott prédikáció Megjelent a Generál Konferencia Daily Bulletinben 1897. február 16-án, 1. évf., 3. sz., 46–47. o., valamint 1897. február 17-én, 1. évf., 4. sz., 49–53. o.

TAM1897 D 46.3MINDENKI tudja, hogy ez egy nagyon tudományos korszak, legalábbis nevében, önmagáról tett kijelentéseiben és törekvéseiben. Isten azt akarja, hogy népe mindig lépést tartson a korral. Sőt, ennél is többet: azt akarja, hogy népe mindig a kor előtt járjon. Különösen azt akarja, hogy népének tagjai mindig reformátorok legyenek, és ahhoz, hogy valaki reformátor lehessen, a kor előtt kell járnia. Mivel tehát ez egy különösen tudományos korszak – mind saját állítása szerint, mind egyéb tekintetben –, Isten ügyének, azaz népének is tudományosnak kell lennie, hogy megfeleljen a korszak követelményeinek. Ez a tétel, amelynek tanulmányozására ma este meghívlak benneteket. Az Úr azt akarja, hogy ti és én elfogadjuk ezt a tételt, tanulmányozzuk, és építsünk rá, amíg a világ előtt bebizonyosodik bennünk, hogy ez a tétel tudományosan helyes. Ha ti és én, ha mindazok, akik Krisztus nevét vallják, ezt tesszük, akkor azt az Úr fogja véghezvinni. A világ látni fogja, és a világ látni fogja, függetlenül attól, hogy ti és én részt veszünk-e benne vagy sem. Mert ha ti és én nem veszünk részt benne, azok fognak részt venni benne, akik megengedik az Úrnak, hogy rajtuk keresztül mutassa be ezt; és ha ti és én nem engedjük meg neki, hogy megtegye, akkor lemaradunk róla.

TAM1897 D 46.4De ti azt mondjátok: „Az üdvösség Isten népének munkája. Az üdvösség az Úr egyetlen ügye.” Ezt mondta a többi testvér is. Ez volt a mai délutáni tanításunk tárgya, és ez volt a Zsidókhoz írt levélről tartott összes tanításunknak tárgya is. Ez az a tanítás, amelyet a Szentírás más helyein is megkaptunk. És a Szentírás azt mondja, hogy ne ismerjünk mást, csak Jézus Krisztust és őt, a megfeszítettet. Ti ezt mondjátok; igen, és én is ezt mondom. Azt mondom, hogy Isten népének munkája – mindaz, ami Isten ügye a világban – az üdvösség munkája. És ez pontosan egybeesik azzal, amit már kijelentettünk. Ezért az üdvösség tudomány.

TAM1897 D 46.5Sőt: az üdvösség nem csupán tudomány, nem egyszerűen egy tudomány; hanem az összes tudomány feje, kulcsa, középpontja. Ez a leginkább tudományos dolog mindazok közül, amivel az emberek elméje foglalkozik ebben a világban. Így amikor Isten népe úgy fogadja el Isten üdvösségét, amilyen az Istenben van; amikor az Ő üdvösségi ügye a világban valóban az Ő üdvösségről alkotott elképzeléseit képviseli, akkor a világnak kinyilatkozik az a tudomány, amely minden más tudomány felett áll. Akkor Isten népe a tudomány királyai előtt is megállja a helyét, és nem szégyelli magát ebben a tudományos korszakban.

TAM1897 D 47.1Nos, én teljes mértékben elköteleztem magam e mellett az igazság mellett. És azt akarom, hogy lássátok, hogy ez teljes egészében igaz. Ti és én elköteleztük magunkat Isten üdvössége mellett. És azt akarom, hogy a Bibliából – minden igazság könyvéből – lássátok, hogy az üdvösség tudomány. Akkor ti is velem együtt elkötelezettek lesztek e mellett az igazság mellett.

TAM1897 D 47.2Először is tehát azt szeretném, ha józanul gondolkodnátok, és magatok is meggyőződnétek arról, hogy az üdvösség nem csupán tudomány, hanem a tudományok közül a legmagasabb rendű.

TAM1897 D 47.3A „tudomány” szó szó szerint tudást jelent. A botanika tudománya a botanika ismerete. A csillagászat tudománya a csillagászat ismerete. Egy tudós úgy határozta meg a tudományt, hogy „a gondolkodás terméke”. Az összes ismeret – a tudomány –, amellyel a világ a csillagászat terén rendelkezik, a világ csillagászati témáról való gondolkodásának terméke.

TAM1897 D 47.4Az üdvösség pedig Isten megismerése: „Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” Ez tehát tudomány. De ez a megismerés nem az emberi gondolkodás terméke: hanem Isten gondolkodásának terméke. Mert „»Amit szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg sem gondolt, azt készítette Isten az őt szeretőknek«. Nekünk azonban Isten kinyilatkoztatta az ő Lelke által, mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is.” Ezért az üdvösség, mivel Isten gondolkodásának terméke, nem csupán tudomány, hanem a legmagasabb rendű az összes tudomány közül.

TAM1897 D 47.5Ismét: Amit a világ tudományként ismer el – a természettudományokat –, az az emberek gondolkodásának terméke. Az emberek az elmével gondolkodnak. Az elmével foglalkoznak tehát az emberek mindezen tudományokkal. Az üdvösség viszont magával az elmével foglalkozik. Melyik a magasabb rendű? Melyik a magasabb rendű – az, ami minden más dologgal foglalkozik, vagy az, ami azzal foglalkozik, ami minden más dologgal foglalkozik? — Természetesen az utóbbi. Mivel tehát az emberek az elmével foglalkoznak az összes többi tudománnyal, az üdvösség pedig magával az elmével foglalkozik, teljesen nyilvánvaló, hogy az üdvösség nemcsak ugyanolyan biztosan tudomány, mint bármely más tudomány, hanem magasabb rendű tudomány is, mint az összes többi tudomány. Ez a legmagasabb rendű tudomány, amelyet az emberi elme megismerhet.

TAM1897 D 47.6Még egyszer: az üdvösség az elmével foglalkozik. De ki az, aki az üdvösségben és az üdvösség által foglalkozik az elmével? — Maga Isten. Mivel tehát maga Isten dolgozza ki és teszi ismertté ezt a tudományt; és mivel ez a tudomány Isten gondolkodásának terméke; ebből következik, hogy az üdvösség tudománya a legmagasabb, a legmélyebb, a legszélesebb körű tudomány, amelyet nemcsak az emberi elme, hanem az egész világegyetem ismer.

TAM1897 D 47.7Olvassunk el néhány igeverset. „ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával.” A Rómaiakhoz írt levél 12:2. „elmémmel az Isten törvényének … szolgálok.” A Rómaiakhoz írt levél 7:25. „tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött”, „és elmét adott nekünk.” „Nekünk Krisztus elméje van.” (KJV, szó szerinti fordítás) Az Úr csak az elme révén érhet el minket. Csak az elme révén foglalkozik velünk. Csak az elménk révén kormányoz minket. Nézzétek: „elmémmel az Isten törvényének, testemmel azonban a bűn törvényének szolgálok.” És az összes parancsolat közül az első ez: „Halljad, Izrael, az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből.” „A testi elme ellenségeskedés Istennel” (KJV, szó szerinti fordítás), „mert Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.” A testi elme, amely nem tudja alávetni magát Isten törvényének – nem is tud –, meg kell, hogy változzon, le kell cserélni egy másik elmére, amely mindig Isten törvényét szolgálja. Ez az elmeváltozás az üdvösség. Az elmének ezt a megújulását Isten végzi el üdvösségi munkájában, és senki más nem tudja véghezvinni. Ezért ez a legmagasabb rendű tudomány – a legmagasabb, amelyet az emberi elme ismer, a legmagasabb, amelyet az univerzum ismer.

TAM1897 D 47.8Kezditek már látni, miért beszélnek a Bizonyságtételek az „üdvösség tudományáról”?

TAM1897 D 49.1Most szeretném, ha látnátok, hogy mások is így gondolják. Szeretném, ha látnátok, hogy nem vagyok egyedül ezzel. Szeretném, ha látnátok, hogy ezt az álláspontot tekintélyek támasztják alá – tudományos tekintélyek –, vagyis olyan személyek, akik értik a tudományt.

TAM1897 D 49.2Ha ma este olyan bizonyítékot tudnék nektek bemutatni, amely szerint azok, akik a világon bárki másnál jobban értik az összes többi tudományt, tanúsítják, hogy ez a tudomány jobban érdekli őket, mint az összes többi tudomány együttvéve, és hogy ebben több olyan dolgot látnak, ami megérdemli a figyelmüket, mint az összes többi tudományban együttvéve, akkor nem mondanátok-e, hogy biztos alapon állok, amikor így beszélek – tudományos szempontból? Nos, pontosan ilyen társaságom van – egy társaság, amely minden más tudományt ismer, és rendelkezem a hitelesen megfogalmazott bizonyítékkal, hogy őket ez jobban érdekli, mint az összes többi együttvéve.

TAM1897 D 49.3Az 1. Péter 1:10–12-ben az apostol az üdvösségről beszél, és ott a következőket olvasom:—

TAM1897 D 49.4Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről jövendöltek, kutatva, hogy melyik vagy milyen időre jelentette azt ki a Krisztusnak bennük lévő Lelke, aki eleve bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről és az ezeket követő dicsőségről. Akiknek megjelentetett, hogy nem maguknak, hanem nekünk szolgáltak azokkal, amelyeket most hirdetnek nektek azok, akik prédikálták nektek az evangéliumot a mennyből küldött Szentlélek által, amibe ANGYALOK VÁGYAKOZNAK BELETEKINTENI.

TAM1897 D 49.5Milyen dolgokat kívánnak az angyalok megvizsgálni? — Isten üdvösségét, amikor azt a mennyből alászállított Szentlélekkel hirdetik. A „kíván” jelentésű görög szó itt azt jelenti, hogy „a szívét valamire irányítja”. A „megvizsgálni” jelentésű görög szó pedig azt jelenti: „lehajolni valamihez, hogy megnézzük; előrehajolt fejjel nézni; hajlított testtel belenézni; alaposan megvizsgálni, kíváncsian szemügyre venni — olyasvalaki részéről, aki meg akar ismerkedni valamivel.” Ilyen az angyalok hozzáállása az üdvösség témájához.

TAM1897 D 49.6Nos, értik-e az angyalok a többi tudományt – a biológiát, a geológiát, az ichtiológiát, a csillagászatot –, az összes többi tudományt? Tudjátok, hogy igen. Mindenki tudja, hogy az angyalok alaposan értik az összes többi tudományt. Mindenki tudja, hogy teljesen nyugodtan kijelenthetjük: az angyalok az összes többi tudományt végtelenül alaposabban értik, mint bármely ember bármely egyetlen tudományt valaha is értett vagy ért. De az angyalokat az üdvösség témája jobban érdekli, mint az összes többi tudomány. Azok, akik az összes többi tudományról a legtöbbet tudnak, éppen ez iránt érdeklődnek a leginkább. Ó, nos, nemrég egyetértettetek velem abban, hogy ha ilyen tekintélyt tudnék idézni, azt mondanátok, hogy nyugodtan állhatunk ki e mellett az álláspont mellett. Gyertek hát, biztonságban vagyunk. A legjobb társaságban vagyunk – igen, a legjobb tudományos társaságban. Van olyan tekintély, amely döntő erejű ebben a témában, tudományos tekintély.

TAM1897 D 49.7Nos, ma este nem szójátékkal élek a „tudomány” szóval. A „tudomány” és a „tudományos” szavakat az üdvösségre vonatkoztatva használom, mint abszolút igaz szavakat. Isten üdvössége valóban tudományos dolog, nem hamisan nevezett, hanem valóban, legfőbb értelemben vett tudományos. Tehát ne gondoljátok egyáltalán, hogy a „tudomány” vagy a „tudományos” szóval játszadozom. A valóságnak megfelelően használom őket, mert ebben az összefüggésben helyesek.

TAM1897 D 49.8De ez még nem minden: az angyalok nem csupán azt kívánják, hogy belelássanak ebbe, mint akik meg akarnak ismerni valamit; hanem valóban meg is ismernek valamit. Ténylegesen tanulnak abból, hogy belelátnak ebbe és tanulmányozzák. Nyissátok ki az Efezusbeliekhez írt levél 3:8–11-et, és láthatjátok, hogy ez a gondolat így van kifejezve:—

TAM1897 D 50.1Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát, és hogy megvilágosítsam mindenkinek, [kihagyom az „emberek” szót, mert az csak betoldás] mi a titok közössége (KJV, szó szerinti fordítás), amely elrejtetett örök időktől fogva az Istenben, aki mindent teremtett a Jézus Krisztus által; azért, [Nézzétek, tehát Krisztus kifürkészhetetlen gazdagságát azért kell hirdetnem, hogy mindenki megértse, mi a titok közössége, amely Istenben rejtve volt, és ez azzal a céllal, azzal a szándékkal történik] hogy megismerjék most a mennybéli fejedelemségek és hatalmasságok az egyház által az Istennek sokféle bölcsességét, amaz örök végezése szerint, amelyet megcselekedett a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

TAM1897 D 50.2Mi a „célja” annak, hogy az emberek ezt meglássák? — Annak érdekében, hogy a „mennyei helyeken” lévő fejedelemségek és hatalmasságok (más fordítások „a mennyben” formában adják vissza; ez helyes) megismerjék Isten sokrétű bölcsességét. Az angyalok, a fejedelemségek és a hatalmasságok buzgón vágynak arra, hogy belelássanak ebbe az üdvösség evangéliumába, amikor azt a mennyből alászállított Szentlélekkel hirdetik. Ők valóban belenéznek és tanulmányozzák. És miközben tanulmányozzák, új kinyilatkoztatásokat ismernek meg Isten bölcsességéről – Isten sokrétű bölcsességéről – az Ő örök terve szerint, amelyet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban határozott meg. Más szentírási helyekből tudjátok, hogy ez az Isteni titok, ez az örök terv az evangéliumban van kinyilatkoztatva. Tudjátok, hogy a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok egy bizonyos értelemben nem örökkévalók – nem az örökkévalóságtól az örökkévalóságig tartanak. Egy bizonyos ponttól az örökkévalóságig tartanak, ahogyan ti és én is. Gábriel csak attól a ponttól kezdve örökkévaló, amikor teremtették. Nem az örökkévalóságtól az örökkévalóságig tart.

TAM1897 D 50.3De Isten az örökkévalóságtól az örökkévalóságig tart. Nos, az örökkévalóságtól az örökkévalóságig volt, és van egy terv – az Ő örök terve, amelyet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban határozott meg. Mennyi időbe telik az angyaloknak, hogy eljussanak ennek az örök tervnek a mélyére, hogy kimerítsék annak tanulmányozását? – Az örökkévalóságig. Ez elég egyértelmű. Mivel pedig ez a cél az evangéliumban kinyilatkoztatott, Isten titkán keresztül ismertté vált, amely így hangzik: „a Krisztus bennetek van”, „a dicsőségnek ama reménysége”, elég egyértelmű, hogy az angyalok ezt tanulmányozzák. És ahogy belemélyednek, látják, hogy ott kinyilatkozik Isten sokrétű bölcsessége, az Ő örök célja szerint. Vágyakoznak arra, hogy belemélyedjenek. Meg is teszik, és így tanulnak.

TAM1897 D 50.4Nos, ha tehát minden más tudományt jobban értenek, mint bármelyik ember bármelyiket, ha ez iránt jobban érdeklődnek, mint az összes többi iránt, és ebből tanulnak; nem ez-e az a tény, amelyre ti és én nyugodtan támaszkodhatunk? Akkor nem ez-e az a téma is, amely méltóbb a gondolkodásunkra, a legmagasabb rendű gondolkodásunkra, mint az összes többi együttvéve? És nem fordíthatjuk-e erre a szívünket, és nem adhatjuk-e oda neki teljes lelkünket anélkül, hogy tudománytalanok lennénk? Ó, dehogynem, dehogynem! Tegyük meg!

TAM1897 D 50.5Most ne értsetek félre. Nem támadom a többi tudományt. Nem azt mondom, hogy minden más tudományt figyelmen kívül kellene hagyni, és lidércfénynek tekinteni, amely nem érdemel semmiféle figyelmet. Nem; azt mondom, hogy ez nagyobb mindegyiknél; és hogy bármit is tanulmányozunk bennük, azt ennek alárendelve kell tanulmányoznunk, ami nagyobb náluk. Csak azt mondom, hogy minden másnak legalábbis másodlagos helyet kell elfoglalnia ehhez képest, ha tudományosak akarunk lenni.

TAM1897 D 50.6Gondoljunk csak bele! Vegyük például saját természetes elméinket, amelyekkel a többi tudományt műveljük. Lennék-e én, lenne-e bárki is szigorúan tudományos, ha a legjobb és legmagasabb szintű gondolkodását egy tudományra fordítaná, miközben a lehető legmagasabb tekintély tanúsítja, hogy van egy ennél magasabb rendű tudomány a rendelkezésére? Lenne ez tudományos? – Nem. Nos, akkor eddig annyit láttunk, hogy ez egy tudomány; hogy ez a legmagasabb rendű tudomány. Akkor tehát bárki, aki nem fordítja legmagasabb gondolkodását, legjobb gondolkodását és minden erejét elsősorban erre a tudományra, és nem engedi, hogy ez vezesse az összes többi tudományt, a dolgok természetéből adódóan nem tudományos.

TAM1897 D 50.7És bölcs sem. Mert mi ez a tudomány? — Az üdvösség. Nagyon jó. És ez az örök élet. Tegyük fel, hogy egész életemet, minden erőmet más tudományokra fordítom, ezt pedig elhanyagolom, vagy alacsonyabb rendűnek tartom, megkapom-e? — Nem. Mennyi időm lesz akkor a többi tudomány tanulmányozására? — Legfeljebb csak néhány év. Akkor a munkám ezeken a tudományokon örökre befejeződik, és soha többé nem lesz alkalmam tanulmányozni őket.

TAM1897 D 50.8De ha először ezt veszem elő, és a többit háttérbe szorítom, amíg ezt biztosan el nem nyerem, akkor lesz-e esélyem a többit is tanulmányozni? — Igen. Meddig? — Az örökkévalóságig. Á, hát nem ez a bölcs módszer? Nem ez az egyetlen bölcs eljárás? És nem ez az egyetlen tudományos és ésszerű eljárás? — Természetesen az. Gyertek hát, legyünk tudományosak, szigorúan, a legmagasabb fokon.

TAM1897 D 50.9Most nézzünk egy kicsit tovább. Abban az első szakaszban, amelyet az angyalokról vizsgáltunk, a prófétákkal kezdődött, így: „Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről jövendöltek,” amikor előre tanúskodtak Krisztus szenvedéseiről és az azt követő dicsőségről.

TAM1897 D 51.1Nos, a próféták írásban adták át, ahogyan itt is olvashatjuk, az üdvösségnek ezt a tudományát, Isten gondolkodásának ezen gyümölcsét az üdvösség témájában. Ez a tudományos könyv, ez az üdvösség tudománya a prófétákon keresztül jött el. Tudtak-e valamit a többi tudományról? — Igen.

TAM1897 D 51.2Ezt számos helyen megtalálhatjuk – több helyen, mint amennyit ma este időnk lenne megemlíteni. De nézzünk meg két-három pontot, hogy világosan lássuk azt a tényt, hogy valóban volt ismeretük ezekről.

TAM1897 D 51.3Az 1. Korinthusbeliekhez írt levél tizenötödik fejezetében található egy tudományos állítás, amelyet körülbelül 1700 évvel azelőtt fogalmaztak meg, hogy a tudomány felfedezte volna. Ott volt mindvégig, de azok a tudósok, akiknek a szakterületéhez tartozott, gondolkodásuk során nem jutottak rá. Ez egy csillagászati igazság kijelentése. Aki hitt a Biblia kijelentésében, az természetesen mindvégig tudta ezt, még ha soha nem is hallotta a „csillagászat” szót; de az emberi tudomány nem ismerte, és csak ilyen hosszú idő után fedezte fel.

TAM1897 D 51.4Egy másik gondolat: Amikor az a bibliai író megfogalmazta azt a tudományos állítást, amelyet tizenhétszáz évvel később a tudósok tudományosan helyesnek találtak, vajon nem volt-e az egész idő alatt ugyanolyan valódi tudományos állítás, mint a felfedezése után? — Bizonyára. Akkor nem az volt, amikor az író leírta? — Természetesen. A szakasz az 1. Korinthusbeliekhez írt levél 15:41:—

TAM1897 D 51.5Más a nap fényessége és más a holdé és más a csillagoké. A csillag a csillagtól is különbözik fényességében.

TAM1897 D 51.6Ezt száz évvel ezelőtt még nem tudták, mert körülbelül ennyi ideje egy férfi, aki magát jelentős csillagásznak tartotta, és akit társai is annak tekintettek, helytelennek minősítette ezt az állítást, és a Biblia íróinak tudatlanságának bizonyítékaként értékelte; mert úgy gondolta (vagyis a Biblia írója úgy gondolta), hogy az egyik csillag a másiktól dicsőségében, fényességében különbözik, nem pedig a távolságában. Ez a kritikus állítása erről. Az ő elképzelése az volt – és a csillagászat nevében beszélt –, hogy az egyetlen ok, amiért egy csillag számunkra fényesebb és szebb, mint egy másik, az az, hogy az egyik közelebb van hozzánk, mint a másik, így több fényét kapjuk meg. Ma azonban a tudomány minden területén köztudott igazság, hogy a csillagok között ugyanolyan nagy a különbség a nagyszerűségükben, szépségükben és színárnyalataikban, mint a földi virágok között. Így ha a föld összes virágát egy hatalmas mezőn láthatnánk magunk előtt, teljes dicsőségükben és színváltozatosságukban, majd az ég csillagait is ugyanolyan tisztán láthatnánk, mint ezeket, akkor az egyiket éppoly sokszínűnek és gyönyörűnek látnánk, mint a másikat. Ma már ezt tudjuk, de akkor még nem volt ismert, amikor ezt a szakaszt a korinthusiaknak írták.

TAM1897 D 51.7Nos, azt kérdezem: nem volt-e ez tudományos kijelentés, nem volt-e a tudományban érvényes igazság kijelentése azon a napon, amikor Pál megírta és elküldte Korinthusba, éppoly biztosan, mint ma? Az a felfedezés, amelyet a tudomány tett, és amely szerint ez az igazság, nem tette azt igazsággá, és nem is növelte egy cseppnyit sem annak súlyát, mint igazságnak. Felfedezésük csupán azt mutatta, hogy rátaláltak valamire, ami igaz volt, de amit korábban nem tudtak, mert nem hittek a Bibliában. Ha csak elolvasták volna azt a Bibliában, és hittek volna benne, és elfogadták volna, akkor azt a tudományos tényt már jóval azelőtt tudták volna, hogy bármely tudós felfedezte volna.

TAM1897 D 51.8Van egy másik tudomány is: Sir Isaac Newton egy nap egy almafa alatt ült. Egy alma hullott le egy mellette lévő ágról. Korábban már sokszor hullottak almák a fákról. Ő is látott már almákat hullani a fákról. De azon a napon elmélkedő hangulatban volt, és elgondolkodott. Miért esett le az az alma? Biztosan azért, mert a Föld valamilyen hatást gyakorolt rá, és magához vonzotta. Mivel a Föld nagyobb, mint az alma, magához vonzotta, amikor az elszakadt a fáról. Azt mondta: „Ha felveszem azt az almát, és olyan magasra dobom, amennyire csak tudom, újra a földre esik.” Akkor ha a Föld vonzása volt az, ami ezt a kis távolságot áthidalta, amikor a lehető legmagasabbra dobom, és visszajön, az bizonyítja, hogy a Föld vonzása ilyen messzire hat a Földtől, megragadja azt a tárgyat, és visszahozza. Ha egy mérföld magasra tudnám dobni, és visszajönne, akkor nyilvánvaló lenne, hogy az a vonzás egy mérföldnyire is eljut, hogy visszahozza azt a tárgyat. Aztán így szólt: „Ha ez igaz, akkor annak a vonzásnak el kellene jutnia a Holdig is. Kíváncsi vagyok, vajon eléri-e a Holdat? Megyek, megnézem.” Hazament, leült, elővette a Hold pályájára vonatkozó csillagászati számításokat, és hosszú számítássorozatot végzett el. De a számok nem stimmeltek. Újra és újra megpróbálta, de nem stimmeltek; nem tudta elérni, hogy az a hatás eljusson a Holdig.

TAM1897 D 52.1Ha jól emlékszem, körülbelül tíz évre félretette a dolgot, mielőtt újra elővette. Egy nap megjelent a Hold pályájára vonatkozó új számítás, amely kijavította a korábbi adatok néhány pontatlanságát. Amikor ez megjelent, Newton azt mondta: „Kíváncsi vagyok, vajon ez megadja-e azt, amire szükségem van.” Megszerezte az adatokat, munkához látott, és egy hosszú számsorozatot dolgozott ki, ami természetesen mindnyájunkat megdöbbentene. De végül két-három számra megközelítette a végeredményt, és látta, hogy stimmelni fog. Annyira elárasztotta ez a csodálatos tény, hogy nem tudta befejezni a számításait. A toll kiesett a kezéből, és meg kellett kérnie egy barátját, hogy fejezze be helyette. A barát meg is tette, és Sir Isaac Newton ezzel bebizonyított egy tudományos tényt, vagy inkább egy új tudományágat. Ezt gravitációnak hívják. És azóta halhatatlanná vált.

TAM1897 D 52.2Ez valóban nagyszerű dolog volt. Pedig ez már huszonötszáz évvel azelőtt szerepelt a Bibliában, hogy Sir Isaac Newton felfedezte volna a természetben. A gravitáció egyszerűen az univerzum egyensúlya. Ez az az elv, az a törvény – ahogy a tudósok mondanák –, amely által az univerzum egyensúlya fennmarad. Vagyis az univerzumban minden test hatással van minden más testre, és egyensúlyban van vele. Nemcsak minden test, hanem az univerzumban lévő minden anyagrészecske vonzza és befolyásolja az univerzumban lévő minden más anyagrészecskét.

TAM1897 D 52.3A fizikai világban ez egyszerűen az a tény, amely megfelel annak, amit ma délután a Bibliaórán tanultunk az életről. Megállapítottuk, hogy nem érinthettek meg senkit vagy semmit anélkül, hogy azt az egész világegyetemben tudomásul ne vennék. Egy veréb sem esik le az Atyátok tudta nélkül, és az a veréb nem esik le anélkül, hogy az esését az egész világegyetemben ne éreznék. Ez egyszerűen egy ehhez hasonló tény.

TAM1897 D 52.4Van egy szellemi tény is, amely ezekhez a kettőhöz hasonló.

TAM1897 D 52.5Hová mennék a te Lelked elől? Hová menekülnék a te jelenléted elől? Ha felmegyek a mennybe, ott vagy; ha a pokolban fekszem le, íme, ott is vagy. Ha a hajnal szárnyain repülnék, és a tenger legtávolabbi zugaiban laknék, még ott is a te kezed vezetne engem, és a te jobb kezed tartana meg. Zsoltárok 139:7–10.

TAM1897 D 52.6Amikor ti és én helyes gondolatot gondolunk, vajon máshol is érzékelhető-e az? Rossz gondolatot gondolunk. Mi a rossz gondolat? — A bűn. Hol kezdődik tehát a bűn? — A gondolatban. Érzékelhető-e a bűnöm az univerzumban máshol is, rajtam kívül? Ki veszi észre? — Isten, a Lelke által. Ó, hát van-e olyan szellemi tény a világegyetemünkben, amelyet nem vesznek észre? Amelyet nem éreznek? Vagy olyan gondolat, jó vagy rossz, amelyet nem éreznek? Nem látjátok tehát a gravitációt tudományként? Sir Isaac Newton felfedezett egy igazságot a világegyetemben, amely összhangban áll a világegyetem egyéb igazságaival.

TAM1897 D 52.7Amint mondtam, a Newton által felfedezett törvény tartja fenn az univerzum egyensúlyát. Most felolvasom azt a szentírási helyet, amely azt mutatja, hogy ezt már huszonötszáz évvel azelőtt tudták, hogy Newton felfedezte volna. Ézsaiás 40:12:—

TAM1897 D 52.8Ki mérte meg a vizeket tenyerének mélyedésében, és araszával kimérte az eget, és egy mértékkel felmérte a föld porát, és mérlegen mérte a hegyeket, és mérlegen a dombokat?

TAM1897 D 52.9Amikor a hegyek és a dombok létrejöttek, egymással egyensúlyban voltak. Vajon Isten úgy rendezte el a dolgokat, hogy egyensúlyuk fennmaradjon? Mi a tudományos neve annak a törvénynek, amelynek köszönhetően a dolgok egyensúlya fennmarad? — A gravitáció. Miről beszélt tehát Ézsaiás? — A gravitációról. Bizonyára erről.

TAM1897 D 52.10Egy tudós ezt a tényt a hóvirág nevű kis virággal szemlélteti. Gondoljunk kétféle virágra, amelyek magból szaporodnak. Az egyik egy felálló virág, a másik egy lehajló virág. Bizonyára észrevettétek már a virágokban, hogy kis orsók állnak egy központi orsó körül. Nos, egy magból szaporodó, egyenesen álló virág esetében a középső szál mindig rövidebb, mint a körülötte lévők. Ha pedig lehajló virágról van szó, a középső szál hosszabb, mint a körülötte lévők. Ennek az az oka, hogy a körülötte lévő szálakon lévő virágpornak – a pollennek – rá kell hullania a középsőre, különben a virág nem szaporodhat.

TAM1897 D 52.11Nos, egy magból szaporodó, felálló virág esetében ennek a középső orsónak rövidebbnek kell lennie a többinél, hogy a többi orsón lévő pollen ráhullhasson. Ha hosszabb lenne, látjátok, a pollen alulra hullana, és elkerülné azt, így nem alakulhatna ki mag. Ha pedig lehajló virágról van szó, és ez az orsó rövidebb a többinél, a pollen elhullik, és szintén nem alakulhat ki mag. Tehát minden olyan álló virágban, amely magból szaporodik, a középső tengely rövidebb, mint a környezőek. Minden olyan lehajló virágban, amely magból szaporodik, a középső hosszabb.

TAM1897 D 53.1A hóvirág magból szaporodik. És bár álló virág, a középső bibeszál mégis hosszabb, mint a környezőek. Hogy lehet ez? Ismétlem, hogy jobban megértsétek a lényeget: a hóvirág tulajdonképpen álló virág, és magból szaporodik. A középső bibeszálnak tehát rövidebbnek kellene lennie, mint a többinek. De hosszabb. Hogyan tud tehát magból szaporodni? Erről az Úr gondoskodott. Úgy rendezte el, hogy bár álló virág, mégis meghajoljon és lehajoljon. Ezért a középső bibeszál hosszabb, mint a többi, ebben az álló virágban. Felnő és egyenesen áll, amíg virágzik, beérik és készen áll a szaporodásra. Éppen akkor hajtja le a fejét, és amikor a pollen a helyére hullott, a kis virág újra felemelkedik és egyenesen áll.

TAM1897 D 53.2Nos, ez önmagában is gyönyörű; de itt jön be a képbe a gravitációs törvény illusztrációja. Ez a tudós azt mondja nekem, hogy ami miatt a virág lehajlik, lehajtja a fejét, az a Föld vonzása. Ez helyes. Mi miatt esik le az alma? — A súlya miatt. De a súly nem más, mint gravitáció — a latin gravus szóból, amely súlyt jelent. Mi miatt hajtja le a fejét az a felálló virág? — A Föld súlya miatt. De miért nem készteti a Föld súlya azt a virágot arra, hogy már korábban lehajtsa a fejét? – Ó, amikor Isten megteremtette azt a kis virágot, egyensúlyba hozta a Földet, sőt, az egész világegyetemet annak igényeihez igazította. Amikor Isten megteremtette azt a szerény kis hóvirágot, egyensúlyban tartotta a világegyetemet, és az apró virág igényeihez igazította! És ha Isten gondot fordít arra az apró virágra, nem fog-e még inkább gondot fordítani rátok, ó, kicsinyhitűek?

TAM1897 D 53.3Nos, ez a tudós azt mondja nekem, hogy ha a Föld – és természetesen az egész világegyetem – egyetlen fonttal vagy egyetlen unciával nehezebb lett volna, mint amilyen, akkor a hóvirág a megfelelő idő előtt lehajlott volna; mert mivel nehezebb lenne, nagyobb hatással lenne rá. És ebben az esetben az első hóvirág egyben az utolsó is lett volna. De hogy az a kis hóvirág élhessen és az emberiséget a világ végéig felvidítsa, Isten pontosan annak a virágnak az igényeihez igazította az univerzumot, úgyhogy amikor eljön a szükségének pontos ideje, a súly pontosan elegendő ahhoz, hogy lehajtsa. Majd miközben lóg, hogy a szaporodás megtörténhessen, más erő áramlik be a gyökerekből, és a szár kissé merevebbé válik, és a virág legyőzi a gravitációt, és úgy áll, mint korábban.

TAM1897 D 53.4Ki mérte meg a vizeket tenyerének mélyedésében, és araszával kimérte az eget, és egy mértékkel felmérte a föld porát, és mérlegen mérte a hegyeket, és mérleggel a dombokat?

TAM1897 D 53.5Ki teremtette meg az univerzum egyensúlyát? — Isten. Ézsaiás ezt közel huszonötszáz évvel azelőtt kijelentette, hogy Sir Isaac Newton felfedezte volna. Nem volt-e tudományos tény, amikor Ézsaiás leírta? — Igen. Nem volt-e feljegyezve az elmúlt évszázadok során? — Igen. Nem volt ez végig tudományos igazság? — Az volt. Vajon attól, hogy Newton felfedezte, még inkább tudományos igazsággá vált? — Nem; a tudósok megtanultak valamit, amit korábban nem tudtak, de az egész idő alatt ott állt a Bibliában.

TAM1897 D 53.6Gondolkodjatok el ezeken a dolgokon! Isten azt akarja, hogy tegyük. Azt akarja, hogy ti és én belássuk: az üdvösség, az Ige, amelyet nekünk adott, és amelynek átgondolására értelmünk legjavát kéri, nem valami apró, szűk körű mellékkérdés; hanem a legnagyobb dolog, amit a világ valaha is megismerhet. Ez a legnagyobb dolog, amit a világ tudománya valaha is megismerhet. Ez a legfőbb tudomány, amit a világ valaha is megismerhet.

TAM1897 D 53.7Mégsem azért kell tanulmányoznunk, hogy tudományosak legyünk. Azért kell tanulmányoznunk, hogy üdvözüljünk; és az üdvözülés tudományos dolog.