Izrael hitehagyása. – 2. szám

TAM1897 Q1 40.51897. március 14-én, vasárnap este elhangzott prédikáció Megjelent a General Conference Bulletin 1897. első negyedévi számában, 2. évf., 1. sz., 40–45. o.

TAM1897 Q1 40.6Ahogyan az előző leckében láttuk, Izrael hitehagyásba esett, és királyt kért magának, hogy olyanok lehessenek, mint a többi nemzet. Jelen tanulmányunkban meg fogjuk látni, hogy milyen teljes mértékben váltak hasonlóvá a nemzetekhez. De Izrael elpártolt Istentől, mert nem hittek Istenben teljes szívből. Az ige nem keveredett hittel azokban, akik hallották. Formálisak lettek, és akkor azok a bajok, amelyek elkerülhették volna őket, ha hűségesek lettek volna Istenhez, rájuk is lesújtottak, mint bármely más pogányra; és akkor, ahogyan a prófétaság lelke mondja nekünk, minden bajt, amely saját hitehagyásuk eredménye volt, Isten kormányzására fogták. Úgy vélték, hogy az Ő kormányzata kudarcot vallott; nem volt elég jó számukra, nem volt elegendő számukra ebben a világban, és saját kormányra volt szükségük – olyanra, amelyet ők irányíthatnak, és amelynek segítségével kormányozhatják és megvédhetik magukat.

TAM1897 Q1 40.7Akkor így szóltak Sámuelhez: „Állíts nekünk királyt, mint a többi népnek”, „hogy olyanok legyünk, mint a többi nép”; és bár az Úr Sámuel által ünnepélyesen tiltakozott ellene, ők tiltakoztak a tiltakozás ellen, és így szóltak: „Nem; hanem királyt akarunk magunk fölé, mint a többi népnek.” Mivel így akarták, az Úr megadta nekik. Nemcsak eldöntötték és elhatározták, hogy királyuk lesz, hanem már azt is eldöntötték, kit választanak királyul. Saul volt az, Kis fia; és az Úr őt is megadta nekik, mert ragaszkodtak a saját akaratukhoz.

TAM1897 Q1 40.8De mindaz a baj, amelyről az Úr megmondta nekik, hogy bekövetkezik majd a király és a királyság választása miatt, valóban rájuk zúdult. Már Saul idején elkezdték annak gyümölcsét aratni. Dávid hatása és uralkodása jelentősen segített nekik abban, hogy megmeneküljenek az őket sújtó bajoktól. Bár elutasították Istent, ő nem hagyta el őket, továbbra is velük maradt, hogy vezesse mindazokat, akik hagyták magukat vezetni, és ha lehetséges, megmentse őket azoktól a csapásoktól, amelyek biztosan bekövetkeznek, és amelyekről tudta, hogy bekövetkeznek, és amelyek elől nemzetként nem tudtak elmenekülni. De meg akarta menteni mindazokat, akik egyénileg el akartak menekülni előle. Olyan útra léptek, amely elkerülhetetlenül és visszavonhatatlanul vitt őket előre, lépésről lépésre, amíg – amint látni fogjuk – el nem jött a pusztulás.

TAM1897 Q1 40.9Salamonnal kezdődtek a legegyértelműbb mértékben azok a bajok, amelyek az Úr tiltakozása ellenére választott útjuk szükségszerű következményei voltak. És Egyiptom mindig ott volt a háttérben. Egyiptom mindig belép a képbe. Salamon feleséget vett Egyiptomból, az Úr szavával ellentétben. Lovakat rendelt Egyiptomból, az Úr szavával ellentétben. Az Úr által neki adott dicsőséget Egyiptom és az egyiptomi bálványimádás, valamint a környező nemzetek bálványimádásának szolgálatába fordította. Azok a terhek, amelyek a népre nehezedtek Salamon hétszáz feleségének és háromszáz ágyasának eltartása miatt – akik mind a pogány nemzetekből származtak, és bálványimádó életmódot folytattak –, olyanok voltak, amelyeket nem kellett volna viselniük, és amelyeket a nép hosszú távon nem tudott volna elviselni; és mindkét nép javára az Úr úgy döntött, hogy elválasztja a tíz törzset a kettőtől.

TAM1897 Q1 40.10Nem tudhatjuk, mi volt az a jó, amit az Úr a tíz törzsnek vagy a kettőnek szánt, mert az soha nem valósult meg. Jeroboámot jelölték ki arra, hogy ő uralkodjon elsőként a tíz törzs felett. De Jeroboám, megfeledkezve Dávid csodálatos példájáról, miszerint várni kellett az Úr megfelelő időpontjára, és hagyni, hogy Ő a maga módján emelje őt a tíz törzs trónjára, már Salamon életében kezet emelt a király ellen, azzal, hogy megkísérelte átvenni a tíz törzs trónját és uralkodni felettük, hogy Salamon ellen királynak kiáltsa ki magát. Ez árulás és lázadás volt. Salamon meg akarta büntetni ezért, ő pedig Egyiptomba menekült, és ott maradt Salamon haláláig.

TAM1897 Q1 40.11Ha korábban szívében nem is volt egyiptomi, odaérkezése után az lett. Amikor Salamon meghalt, Jeroboám visszatért Egyiptomból. Eljött az idő, hogy a tíz törzs elszakadjon a kettőtől, és Roboám azt az utat választotta, amely elválasztotta őket. Amikor a nép odajött hozzá, és arra kérte, hogy enyhítse azokat a terheket, amelyeket apja rótt rájuk, ez ésszerű és helyes kérés volt. Azok az idősebb férfiak, akik korábban Salamon tanácsadói voltak, azt tanácsolták neki, hogy tegye meg ezt. Roboám azonban nem volt hajlandó elfogadni a tanácsukat, mert nem akart a nép szolgája lenni, ahogyan azt tanácsolták neki; a nép ura akart lenni, ezért azokhoz a fiatal férfiakhoz fordult, akik vele együtt nőttek fel. Anyja ammonita volt, Salamon bálványimádó feleségeinek egyik legaljasabbika; a vele együtt felnőtt fiatalemberek pedig más bálványimádó nők fiai voltak, akiket Salamon feleségül vett. Ezek a fiatalemberek a pogányság minden utálatos szokásában nőttek fel, amelyet Salamon feleségeivel együtt gyakorolt. Roboám osztotta az érzelmeiket, és az ő útjukat követte, és természetesen elutasította az Úr tanácsát, valamint azoknak a férfiaknak a tanácsát, akiknek szívében ott volt az Úr félelme.

TAM1897 Q1 41.1Roboám azt a választ adta a népnek, amelyet mindannyian jól ismerünk: „Arra kértetek, hogy könnyítsem meg terheiteket, de ehelyett még nehezebbé teszem őket; ami eddig olyan volt, mint a kisujjatok, olyanná teszem, mint a derekatok.” Ők pedig így szóltak: „Menjetek sátraitokba, Izrael! Most pedig gondoskodj a saját házadról, Dávid!” Roboám, amikor látta, mi történt, valóban meglepődött rajta; és mégis, ez nem is olyan furcsa tőle, mert amikor annyira vak volt, hogy nem látta be, hogy amit nekik mondott, az a legoktalanabb dolog volt, amit mondhatott volna, egyáltalán nem furcsa, hogy meglepődött azon, ami következett, miután kimondta. Elküldte hozzájuk kincstárnokát, hogy megnyugtassa őket, elsimítsa a dolgot, és ha lehetséges, visszahozza őket. De ők azonnal halálra kövezték a kincstárnokot, és Roboám, látva, mi lett az eredménye, megrémült, rohant a szekeréhez, és sietve visszatért Jeruzsálembe, hadsereget toborzott, hogy felvonuljon, leigázza őket, és kényszerítse őket, hogy szolgálják őt. De az Úr prófétája azt mondta neki, hogy nem ezt kell tennie, hanem hogy maradjanak otthon, és így is tettek.

TAM1897 Q1 41.2Ekkor Jeroboám átvette a királyságot, és felállította az aranyborjakat, amelyeket Egyiptomból hozott magával, így a tíz törzs azonnal Egyiptomba került, az egyiptomi bálványimádásba és az egyiptomi kormányzati rendszerbe, amikor elszakadtak a kettőtől. Így Jeroboám indította el a folyamatot, és teremtette meg azt a példát, amelyet a tíz törzs összes többi királya követett. És azóta is mindig így hangzik: „Jeroboám, Nebát fia, aki vétkezett, és Izraelt is vétkezésre késztette.” A hitehagyás pedig egyre, egyre mélyebbre süllyedt, mígnem az egész királyság elpusztult, és soha többé nem hallottak róla, és soha többé nem is fognak. A tíz törzs királyainak sorában a hitehagyás egyre rosszabb és rosszabb lett. Jeroboám gonosz volt; azok is, akik közvetlenül utána követték, szintén gonoszak voltak. Aztán jött Omri, és ő rosszabb volt, mint a többiek; majd jött Áháb, és ő rosszabb volt, mint mindazok, akik előtte voltak. Így folytatódott ez az egész királyságban, amíg az egész el nem pusztult és eltűnt.

TAM1897 Q1 41.3De az Úr egész idő alatt minden tőle telhetőt megtett, hogy rávezesse őket az Ő szolgálatára. Egyik prófétát a másik után küldte hozzájuk; újra és újra felszólította a királyokat, hogy féljék Őt, szolgálják Őt. Amikor Izrael utolsó napjaihoz érünk, különösen Ámós és Hóseás prófétálnak. Ámós, Hóseás és Miká prófétáltak Izraelért és Izraelnek Izrael utolsó napjaiban. Miká próféciái közül azonban csak egy kis része vonatkozik közvetlenül a tíz törzsre. Ámós próféciáinak szinte mindegyike róluk szól, és Hóseásé is nagy része. Ámós és Hóseás próféciái nagyrészt, szinte teljes egészükben Izraelről szólnak, és az Úr utolsó felhívásáról Izraelhez, hogy még egyszer forduljanak hozzá, és megmeneküljenek a teljes pusztulástól.

TAM1897 Q1 41.4Mindezek a próféciák, valamint Izrael történelme azért kerültek a Bibliába, hogy figyelmeztetésül szolgáljanak azoknak az embereknek, akik e világ történelmének utolsó napjaiban élnek. És Isten utasítása is ott van az utolsó napokban élő emberek számára: forduljanak Istenhez, hogy megmeneküljenek a tényleges pusztulástól. Ezért kerültek oda ezek a dolgok. Így Ámós és Hóseás ma is ugyanolyan jelenvaló igazságot hordoznak számodra, számomra és a világ minden lakója számára, mint amilyennek a tíz törzs népe számára voltak azon a napon, amikor írták őket.

TAM1897 Q1 41.5Ámós prófétált, és a Bet-Elben lévő pap így szólt hozzá: „Ne prófétálj itt; ez a király háza és a király udvara; menj át Júdába!” És elment, és elmondta a második Jeroboámnak, hogy Ámós csapásokat jövendöl az országnak, lázadást tanít a király ellen, és azt mondja, hogy az Úr kardja mindnyájukra lesújt, és hogy az ország nem bírja elviselni az ő összes szavát.

TAM1897 Q1 41.6Forduljunk most az adott szakaszhoz, és olvassuk el Ámós 7:10–15-öt:—

TAM1897 Q1 41.7Akkor Amázia, a bet-eli pap, követet küldött Jeroboámhoz, Izrael királyához, mondván: Ámós összeesküvést szőtt ellened Izrael házának közepette; az ország nem képes elviselni minden szavát. Mert így szól Ámós: Jeroboám kard által fog meghalni, és Izrael bizonyosan fogságba lesz hurcolva saját földjéről. Amázia pedig így szólt Ámóshoz: Ó, látnok, menj, menekülj el Júda földjére, és ott egyél kenyeret, és ott prófétálj; de Bet-Elben többé ne prófétálj, mert az a király kápolnája, és a király udvara. Akkor Ámós felelt, és így szólt Amáziához: Nem voltam próféta, sem próféta fia; hanem juhász voltam, és szikomorfa-gyümölcsöt szedtem; és az Úr elhívott engem, miközben a nyájat követtem, és az Úr így szólt hozzám: Menj, prófétálj népemnek, Izraelnek!

TAM1897 Q1 41.8És prófétált nekik; de ne felejtsétek el, azok Izrael utolsó napjai voltak. De amikor nem engedték Ámósnak, hogy abban az országban prófétáljon, és elűzték, és üldözték, ahogyan korábban sok prófétát is, az Úr felemelte Hóseást Júda földjén; és ő, lévén Júda földjén, ahová ez a bálványimádó pap Ámósnak mondta, hogy menjen, prófétálhatott Izraelről, és ők nem tudták üldözni, és azt tenni vele, amit akartak.

TAM1897 Q1 42.1Most csak egy szó, visszatekintve az egész témára: Tudjátok, hogy Sámuel idejétől kezdve Izrael királyai üldözték Isten népét, üldözték a prófétákat, megölték a papokat, ahogy tetszett nekik. Azért tették, mert megvolt hozzá a hatalmuk, és a szándékuk is. De ha Izraelnek soha nem lett volna saját királya, királysága vagy kormánya, vajon megtehették volna ezt? – Nem; lehetetlen lett volna. Tudjátok, hogy Izrael királyai rosszabbak voltak a pogány királyoknál Isten embereivel és az Úr prófétáival szemben: így míg Izrael és Júda királyai teljes mértékben bántalmazták az Úr prófétáit, a pogány királyok tisztelték őket, és kedveztek nekik.

TAM1897 Q1 42.2Hóseás, ahogy mondtam, erről is prófétált. Most felolvasok néhány verset Hóseásból, hogy lássátok, mit mond erről. Nézzétek meg először a kilencedik fejezetet, csak egy-két szót:—

TAM1897 Q1 42.3Nem fognak az Úr földjén lakni; hanem Efraim visszatér Egyiptomba.

TAM1897 Q1 42.4Efraim a tíz törzs egyike volt; de a nevet itt az egészre használják. A tíz törzs Asszíriába ment; az asszírok fogságba hurcolták őket. De amikor az asszírok fogságba hurcolták őket, mit ért az Úr azon, amikor azt mondja, hogy visszatérnek Egyiptomba? – Egyiptom az Istentől való lehető legteljesebb hitehagyást jelenti. Az a sötétség, amely teljes mértékben egyiptomi sötétség, az az, ahol az emberek uralkodnak Isten helyett, és az egész uralom – a kormány, az emberek és minden – Isten ellen és népe ellen áll, ahogyan Izrael ellen is állt, amikor az egyiptomi földön voltak, közvetlenül azelőtt, hogy a csapások lesújtottak Egyiptomra, és Izraelt megszabadították. És amikor az Úr itt azt mondja, hogy Efraimnak Egyiptomba kell mennie, noha Asszíria – az asszír kormányzat – fogságba fogja vinni őket, ez azt mutatja, hogy elhatározták magukat a teljes hitehagyásra, és ezért nem tudtak – egyszerűen azért, mert nem akartak – „az Úr földjén” lakni.

TAM1897 Q1 42.5Emlékeztek, hogy felolvastuk, amit az Úr Ábrámnak mondott: „Menj el a te országodból, a te nemzetségedből és a te atyád házából egy olyan földre, amelyet megmutatok neked.” Akkor az a föld az Úr földje. És amikor Hóseáson keresztül azt mondja, hogy Izrael nem fog az Úr földjén lakni, az nem arra a kis földdarabra utal Samária körül, hanem arra a földre, amelyet Ábrahámnak megmutattak, és ahová Isten hívta népét, amikor kihozta őket Egyiptomból. Nem fognak az Úr földjén lakni; ezt követően jön Egyiptom, a teljes hitehagyás. Ezt később is látni fogjátok, ahogy felolvasom.

TAM1897 Q1 42.6Nem fognak az Úr földjén lakni; hanem Efraim visszatér Egyiptomba, és Asszíriában tisztátalan dolgokat fognak enni. Nem fognak boráldozatot bemutatni az Úrnak, és nem is lesznek kedvére: áldozataik számukra olyanok lesznek, mint a gyászolók kenyere; mindazok, akik abból esznek, meg lesznek szennyezve; mert lelkük kenyerét nem vihetik be az Úr házába. Mit fogtok tenni az ünnepélyes napon és az Úr ünnepének napján? Mert íme, elmentek a pusztulás miatt: Egyiptom összegyűjti őket, Memfis eltemeti őket; az ezüstjük kedves helyeit a csalánok fogják elfoglalni; tövisek lesznek sátraikban.

TAM1897 Q1 42.7Tizedik fejezet:—

TAM1897 Q1 42.8Izrael üres szőlőtő, magának terem gyümölcsöt; gyümölcseinek sokasága szerint szaporította az oltárokat; földje termékenysége szerint készítettek maguknak szép bálványokat. Szívük megosztott: most hibásnak bizonyulnak; ő lerombolja oltáraikat, szétzúzza bálványaikat. Mert most azt fogják mondani: Nincs királyunk.

TAM1897 Q1 42.9Ekkor nem volt királyuk. Meggyilkolták, és hatalmi vákuum volt. Még nem lépett a helyére egy másik király. De vegyük észre, mit mond: „Mert most azt fogják mondani: Nincs királyunk.” Az Úr azt mondta nekik, amikor az ő tiltakozása ellenére azt a királyt választották, hogy elutasítják őt. „Nem; de nekünk királyunk lesz.” Volt királyuk? – Igen; és eljött az idő, amikor kénytelenek voltak azt mondani: „Nincs királyunk.” De mit mondott az Úr éppen ebben az időben?

TAM1897 Q1 42.10Mert most azt fogják mondani: Nincs királyunk, mert nem féltük az Urat; mit tehetne hát velünk egy király? Szavakat szóltak, hamisan esküdözve kötöttek szövetséget; így az ítélet úgy sarjad, mint a bürök a mező barázdáiban. Samária lakói félni fognak a bét-ávéni borjak miatt; mert annak népe gyászolni fogja azt, és annak papjai, akik örvendeztek rajta, annak dicsőségéért, mert eltávozott onnan.

TAM1897 Q1 42.11A tizenharmadik fejezetben olvashatjátok, mit mond az Úr. Kilencedik vers:—

TAM1897 Q1 42.12Ó, Izrael, te magad pusztítottad el magad; de bennem van a segítséged. Én leszek a királyod.

TAM1897 Q1 42.13De ők nem akarták így. Látjátok tehát végig, hogy az Úr egyedül akart lenni a királyuk; azt akarta, hogy őt fogadják el királyuknak, és ne legyen másuk. Aztán, ahogy a következő versben mondja: „Haragomban adtam neked királyt, és haragomban elvettem tőled.” Felolvasom hát az egész verset:—

TAM1897 Q1 42.14Én leszek a te királyod: hol van még valaki, aki megmenthetne téged az összes városodban? És hol vannak azok a bíráid, akikről azt mondtad: Adj nekem királyt és fejedelmeket?

TAM1897 Q1 42.15Visszavezet őket arra az időre, amikor azt mondták: „Adj nekünk királyt, aki uralkodjon felettünk!” Most így szól: „Akkor tiltakoztam az ellen, hogy királyotok legyen, és megmondtam nektek, hogy ez a baj fog bekövetkezni; most pedig ti magatok is beismeritek, hogy nincs királyotok, hanem tönkretettétek magatokat. Én leszek a királyotok; hadd legyek a királyotok!” Most nézzük meg a tizenegyedik fejezet első versét:—

TAM1897 Q1 42.16„Mikor Izrael még gyermek volt, akkor szerettem őt, és kihívtam fiamat Egyiptomból.”

TAM1897 Q1 43.1Miért mondja ezt itt, Izrael utolsó napjaiban, ezer évvel azután, hogy kivitte őt Egyiptomból? Mi értelme van ennek?

TAM1897 Q1 43.2Amikor Izrael még gyermek volt, akkor szerettem őt, és kihívtam fiamat Egyiptomból. Ahogyan hívták őket, úgy távoztak tőlük: áldozatot mutattak be a Baáloknak, és tömjént égettek a faragott bálványoknak. Efraimot is megtanítottam járni, karjuknál fogva vezettem őket; de nem tudták, hogy meggyógyítottam őket. Emberi kötelekkel, a szeretet kötelékeivel vonzottam őket; és olyan voltam számukra, mint akik leveszik az igát az állukról, és ételt tettem eléjük. Nem tér vissza Egyiptom földjére, hanem az asszír lesz a királya, mert nem voltak hajlandók visszatérni. És a kard ott marad városain, és elpusztítja ágait, és felfalja őket saját tanácsaik miatt. És népem makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy elforduljon tőlem: bár a Magasságoshoz hívták őket, senki sem magasztalta őt.

TAM1897 Q1 43.3Az Úr most gyászol Izrael felett, éppen akkor, amikor az a pusztulás szélén áll. Utolsó felszólítást intéz: most jön az utolsó prófécia; és ezzel együtt, éppen ebben az időben Ezékiás uralkodik Júdában. Amikor trónra lépett, nekilátott a királyság megreformálásának, és annak visszaszerzésének Áház hitehagyásából. Miután megtisztította a templomot, és mindent rendbe hozott, kéthetes páskaünnepet tartottak. De még azelőtt, hogy a páska megkezdődött volna, Ezékiás követeket küldött mind a tíz törzs megmaradt tagjaihoz, hogy összehívja őket a jeruzsálemi páskára, hogy imádják az Urat, a Seregek Istenét; de a feljegyzés szerint gúnyolódtak a követeken, és kinevették őket; mégis „sokaság” jött fel Issakárból, Zebulonból, Naftaliból és a tartományok különböző részeiről Jeruzsálembe, és megünnepelte a páskát, és csatlakozott az Úrhoz. És amikor ezek az emberek felmentek Jeruzsálembe, és elfoglalták helyüket Júda népe között, éppen abban az időben felvonult az asszír király, és birtokba vette a tíz törzs egész földjét. Így azok, akik engedelmeskedtek Ezékiás felhívásának, hogy menjenek fel Jeruzsálembe az Úr imádására, megmenekültek az asszír fogságtól.

TAM1897 Q1 43.4Nos, éppen mielőtt Ezékiás könyörgését elmondja, Hóseás ezt írja, és az Úr gyászolja azt, amit a nép elhatározott. Nézzük, mit mond:—

TAM1897 Q1 43.5„Efraimot is megtanítottam járni, karjuknál fogva vezettem őket.”

TAM1897 Q1 43.6Az Úr annyira arra törekedett, hogy a helyes úton járjanak, hogy karjuknál fogva vitte őket, és vezette őket; de ők visszahúzták a karjukat, még így sem akarták, hogy vezessék őket. De mégsem tudja feladni őket. Nézzétek:—

TAM1897 Q1 43.7Hogyan mondhatnék le rólad, Efraim? Hogyan adhatnálak át téged, Izrael? Hogyan tehetnélek Admához hasonlóvá? Hogyan tehetnélek Zeboimhoz hasonlóvá? Szívem megfordult bennem, megbánásaim egyszerre lángra lobbantak. Nem engedek utat heves haragomnak, nem térek vissza, hogy elpusztítsam Efraimot; mert én Isten vagyok, és nem ember; a Szent, aki köztetek van; és nem lépek be a városba.

TAM1897 Q1 43.8Így tartja vissza magát az ítéletektől, amelyek rájuk kell, hogy szálljanak. Mivel Ő Isten, még nem engedi, hogy azok bekövetkezzenek; még akkor sem, amikor be kell következniük. De ők továbbra is lázadtak; továbbra is a saját útjukat járták. Az eredményt a 2 Királyok 17:5–8 rögzíti:—

TAM1897 Q1 43.9Akkor az asszír király felvonult az egész országon át, felment Samáriába, és három évig ostromolta azt. Hóseás kilencedik évében az asszír király elfoglalta Samáriát, és Izraelt Asszíriába hurcolta, és Hálába, Hábórba a Gozán folyó mellé, valamint a médek városaiba telepítette őket. Mert így történt: Izrael fiai vétkeztek az Úr, az ő Istenük ellen, aki kihozta őket Egyiptom földjéről, az egyiptomi fáraó, az egyiptomi király keze alól, és más isteneket imádtak, és a pogányok rendeletei szerint jártak, akiket az Úr elűzött Izrael fiai elől, valamint Izrael azon királyainak rendeletei szerint, akiket maguk állítottak.

TAM1897 Q1 43.10Ezt követően a szöveg a tizenharmadik versig folytatódik:—

TAM1897 Q1 43.11Az Úr azonban minden prófétán és látnokon keresztül tanúskodott Izrael és Júda ellen, mondván: „Térjetek el gonosz útjaitoktól, és tartsátok meg parancsaimat és rendeleteimet, az egész törvény szerint, amelyet atyáitoknak parancsoltam, és amelyet szolgáim, a próféták által küldtem nektek.” Ennek ellenére nem hallgattak rá, hanem megkeményítették nyakukat, akárcsak atyáik nyaka, akik nem hittek az Úrban, az ő Istenükben. És elutasították rendeleteit, valamint azt a szövetséget, amelyet atyáikkal kötött, és azokat a bizonyságokat, amelyeket ellenük tett; és a hiábavalóságot követték, hiábavalókká váltak, és a körülöttük élő pogányok után mentek, akikről az Úr meghagyta nekik, hogy ne cselekedjenek úgy, mint ők.

TAM1897 Q1 43.12Így veszett el a tíz törzs. Hóseás, amikor ezekről prófétált, így szólt: „Júda még uralkodik Istennel, és a szentekkel együtt hűséges.” Júda még egy ideig kitartott. Ezékiás volt a király; Manassé követte Ezékiást, és ő ismét hitehagyásba taszította a királyságot; fia a nyomdokaiba lépett; Jósiás követte őt, és ismét megreformálta a királyságot; és amikor Jósiást megölték, a királyság egyenesen a romlásba sodródott. Jósiás után nem volt senki, aki az Urat félte volna. Már Ezékiás idején is folyamatosan Egyiptomhoz fordultak, és Egyiptomhoz kapaszkodtak, megpróbálva rávenni Egyiptomot, hogy megmentse őket, segítséget kérve Egyiptomtól, miközben a rájuk zúduló nehézségek mind a hitetlenségüknek és az Úrtól való eltávolodásuknak voltak köszönhetők.

TAM1897 Q1 43.13Nézzük most Júda utolsó napjait! Áház követet küldött Tiglat-Pileserhez, Asszíria királyához, és arra kérte, jöjjön fel, és mentse meg őt a damaszkuszi király és a samáriai király kezéből. Tiglat-Pileser így is tett; elfoglalta Damaszkuszt, ezzel megsegítve Áházt. Áház adót fizetett neki, felment Damaszkuszba, hogy találkozzon vele, és alattvalóként hódolatot tegyen neki. Ott tartózkodása alatt talált egy bálványimádó oltárt, csináltatott egy hasonlót, és felállította az Úr templomának bejáratánál. Így vezette a nemzetet a hitehagyásba, akárcsak a többiek Izraelben.

TAM1897 Q1 43.14Júdában Ezékiás követte Áházt. Amikor Ezékiás királlyá lett, meg akart szabadulni az asszír uralomtól és a hűbérfizetéstől. Júdában volt egy párt, amely Ezékiás mellett állt, és elszántan akarta, hogy megszabaduljanak Asszíriától. Ez a párt úgy vélte, hogy ennek egyetlen módja az, ha Egyiptom segítségét kérik. Ézsaiás akkor prófétált, és azt mondta nekik, hogy az Úrra kell támaszkodniuk a megszabaduláshoz mind Egyiptomtól, mind Asszíriától. Elmondta nekik, hogy azért vannak elnyomva, mert vétkeztek az Úr ellen. Elmondta nekik, hogy az a kísérletük, hogy segítséget kérjenek Egyiptomtól, nem fog eredményre vezetni; mert az, hogy segítséget kérnek Egyiptomtól, még nagyobb elnyomást fog hozni rájuk, mivel Egyiptom csak elnyomná őket ahelyett, hogy segítene nekik; hogy Egyiptom nem tud megszabadítani őket.

TAM1897 Q1 44.1Most nézzük meg Ézsaiás nyolcadik fejezetét. Melyik az a bibliai szakasz az Ézsaiás könyvében, amelyet annyira gyakran idézünk az Úr eljöveteléről és az Úr eljövetelére való várakozásról? Hol találjuk meg? Emlékeztek arra, hogy Ézsaiás nyolcadik fejezete az, amely azokról szól, akik szellemekhez fordulnak, akik csipognak és motyognak – utalva a spiritizmusra? Ott áll: „Kötözzétek össze a bizonyságot, pecsételjétek le a törvényt tanítványaim között. És én az Úrra fogok várni, aki elrejti arcát Jákób házától, és őt fogom keresni.” Akkor ez egy adventi fejezet? – Igen. Ez egy olyan fejezet, amely az Úr eljöveteléig nyúlik? – Igen.

TAM1897 Q1 44.2Most nézzük meg, mi áll abban a fejezetben. Nézzük meg, mi áll ennek a fejezetnek az elején, az ötödik verssel kezdődően.

TAM1897 Q1 44.3Az Úr ismét szólt hozzám, mondván: Mivel ez a nép elutasítja a Siloám csendesen folyó vizeit, és örül Rezinnek és Remália fiának [ez Asszíria és Damaszkusz volt]; ezért íme, az Úr erős és bőséges folyóvizet hoz rájuk, mégpedig az asszír királyt és minden dicsőségét; és az feljön minden medrében, átlép minden partján; és áthalad Júda földjén; elárasztja azt, és átcsap rajta, egészen nyakig ér; és szárnyainak kiterjedése betölti a te földed szélességét, ó, Immánuel.

TAM1897 Q1 44.4Ez szó szerint igaz volt rájuk nézve. Az asszír király feljött, és elárasztotta az egész földet. De miért van ez leírva olyan összefüggésben és olyan helyen, ahol az Úr eljövetelét várják, és olyan népről, amelynek az Úr eljövetelét kell várnia? Azért van ez leírva azon a helyen, és azért jutott el hozzánk, hogy megmutassa minden embernek a mi korunkban, hogy nehézségek, megpróbáltatások és zavarok fognak érni az egész földet és minden nemzetet, amelyek elárasztanak, átfolynak, egészen a nyakig érnek, és kitöltik a föld szélességét, és hogy a nép nem fogja tudni, hogyan meneküljön el előle. Ezért jutott el hozzánk ez a szakasz, akik az Urat várjuk. Olvassuk tovább, és nézzük meg!

TAM1897 Q1 44.5Szövetkezzetek, ó, népek, és darabokra fogtok törni; és figyeljetek, ti mindnyájan, távoli országok lakói: övezzétek fel magatokat, és darabokra fogtok törni; övezzétek fel magatokat, és darabokra fogtok törni. Tanácskozzatok együtt, és semmivé válik; mondjátok ki a szót, és nem áll meg: mert Isten velünk van. Mert így szólt hozzám az Úr erős kézzel, és meghagyta nekem, hogy ne járjak e nép útján, mondván: Ne mondjátok: „Összefogás!”, mindazoknak, akiknek e nép azt mondja: „Összefogás!”; és ne féljetek a félelmüktől, és ne rettegjetek.

TAM1897 Q1 44.6Vannak-e most ilyen idők, éppen amikor az Úr eljövetelét várják? Azért állnak össze, mert félelem és zavarodottság van rajtuk? Mert bajok jönnek a földre? Látunk-e bárhol is ilyesmit? Látta-e valaki közületek? – Ó, igen, láttátok! Látta ezt valaki a hetednapi adventistákon kívül? – Valójában, ha lenne bármiféle különbség, szinte mindenki világosabban látja ezt, mint az adventisták. De látható; ez elég egyértelmű. És összefognak, csoportokba és kötegekbe szerveződnek, és felkészülnek. Mire készülnek? Mi fog bekövetkezni? – Darabokra fogják törni őket. Akkor mire készülnek? – Arra, hogy darabokra törjenek. Mégis, ők nem így gondolják; hanem azt hiszik, hogy a közeledő csapások ellen készülnek. És azok a kísérletek, amelyeket a csapásoktól való megszabadulás érdekében tesznek, csak elmélyítik a dolgot, és annyival közelebb viszik őket a pusztuláshoz és a darabokra töréshez.

TAM1897 Q1 44.7Szenteljétek meg magát a Seregek Urát; és ő legyen a ti félelmetek, és ő legyen a ti rettegésetek. És ő szentély lesz; de botláskővé és a megbotránkozás sziklájává lesz Izrael mindkét háza számára, csapdává és hálóvá Jeruzsálem lakóinak. És sokan közülük megbotlanak, elesnek és összetörnek, csapdába esnek és elfogatnak. Kötözzétek össze a bizonyságot, pecsételjétek le a törvényt tanítványaim között! Én pedig várni fogok az Úrra, aki elrejti arcát Jákób házától, és őt fogom keresni. Íme, én és a gyermekek, akiket az Úr adott nekem, jelek és csodák vagyunk Izraelben a Seregek Urától, aki a Sion hegyén lakozik.

TAM1897 Q1 44.8Nyilvánvaló, hogy ez az Úr eljöveteléig terjed. Ez egy buzdítás azoknak az embereknek, akiknek az Úrral kell találkozniuk. De miért hozza fel azokat a nyomorúságokat, amelyek akkor sújtották Júdát, amikor Asszíria elnyomta azt? Mert ez egyszerűen a legvilágosabban mutatja meg, milyen nyomorúságok fognak az egész földet sújtani, és az egész népet gyötörni az Úr eljövetelének idején. És azok a kísérletek, amelyeket Júda tett, hogy elkerülje ezeket a csapásokat és megszabaduljon tőlük, pontosan olyan kísérletek, amelyeket azok fognak tenni, akik Isten népének vallják magukat, hogy megszabaduljanak a közeledő csapásoktól.

TAM1897 Q1 44.9Isten folyamatosan hív: Ne támaszkodjatok Asszíriára; ne támaszkodjatok Egyiptomra; hanem kizárólag az Úrra támaszkodjatok. Fordítsatok hátat Asszíriának: ez helyes. De ne menjetek Egyiptomba, hogy elmeneküljetek Asszíriától. Keressétek az Urat. Ne menjetek Egyiptomba; menjetek az Úrhoz. És amikor teljes szívből megtaláljátok az Urat, megszabadultok mindezen bajtól és az Asszíria által okozott elnyomástól. Csak néhány szót erről. Ézsaiás harmincadik fejezete elárulja nekünk ennek a titkát.

TAM1897 Q1 45.1Jaj a lázadó gyermekeknek – mondja az Úr –, akik tanácsot kérnek, de nem tőlem; és akik takaróval takaróznak, de nem az én Lelkem által, hogy bűnt bűnhöz adjanak; akik Egyiptomba mennek, és nem kérdeztek tőlem; hogy megerősítsék magukat a fáraó erejével, és Egyiptom árnyékában bízzanak. Ezért a fáraó ereje szégyenetek lesz, és az egyiptomi árnyékba vetett bizalmatok zavarotok. 1–3. vers.

TAM1897 Q1 45.2Küldöttei odamentek, hogy tárgyalásokat folytassanak Egyiptommal. És amikor Júda követeit Egyiptomba küldte, Egyiptom szégyellte Júda követeit.

TAM1897 Q1 45.3Mert fejedelmei Zoánban voltak, követei pedig Hanesbe érkeztek. Mindannyian szégyellték azt a népet, amely nem hozott nekik hasznot, sem segítséget, sem hasznot, hanem szégyent és gyalázatot. A déli vadállatokról szóló prófécia: a baj és a gyötrelem földjére, ahonnan a fiatal és az öreg oroszlán, a viperák és a tüzes repülő kígyók jönnek, gazdagságukat fiatal szamarak vállán, kincseiket pedig tevék hátán viszik el egy olyan néphez, amely nem hoz nekik hasznot. Mert az egyiptomiak hiába és céltalanul segítenek: ezért kiáltottam erről: Erősségük abban áll, hogy mozdulatlanul ülnek. 4–7. versek.

TAM1897 Q1 45.4Hogy lássátok, ez nem idegen dolog, itt felolvasok egy 1896. július 5-én kelt bizonyságtételből a következőket:—

TAM1897 Q1 45.5Az Isten szavában az Izrael fiainak adott figyelmeztetések nem csupán nekik szóltak, hanem mindazoknak, akik a földön élnek. Azt mondja nekik: „Jaj a lázadó gyermekeknek, … akik tanácsot kérnek, de nem tőlem; és akik takaróval takaróznak, de nem az én Lelkem által, hogy bűnt bűnhöz adjanak; akik Egyiptomba mennek, és nem kérdeztek tőlem; hogy a fáraó erejében megerősödjenek, és Egyiptom árnyékában bízzanak.” Ha az Úr régen megfeddte népét, mert elhanyagolták, hogy nehézségekben tőle kérjenek tanácsot, vajon nem lesz-e ma is elégedetlen, ha népe – ahelyett, hogy az Igazság Napjának ragyogó sugaraira támaszkodna útjuk megvilágításához – megpróbáltatásai és nehézségei közepette elfordul tőle, és olyan emberekhez fordul segítségért, akik ugyanolyan tévedőek és tehetetlenek, mint ők maguk? Hol van az erőnk? Azokban az emberekben van-e, akik ugyanolyan tehetetlenek és függők, mint mi magunk; akiknek ugyanúgy szükségük van Isten vezetésére, mint nekünk? Krisztus azt mondja: „Nélkülem semmit sem tudtok cselekedni”; és ő biztosította a Szentlelket, hogy minden szükség idején segítséget nyújtson.

TAM1897 Q1 45.6De tudjátok, hogy a tavalyi zavaros időkben – amelyekről azt remélték, hogy a politikai kampány megoldja őket – még a hetednapi adventisták is annyira eltávolodtak Isten iránti hűségüktől, hogy részt vettek a kampányban, megpróbálva manipulálni a politikai ügyeket, irányítani a választásokat és alakítani a dolgok menetét. Miért? – Ó, hogy kisegítsék az országot azokból a nehézségekből, amelyekről annyira biztosak voltak, hogy bekövetkeznek. Természetesen nehézségek várnak az országra. De vajon a hetednapi adventisták csoportokat fognak-e alkotni ilyen munkára? Szabaduljanak meg Asszíriától; szabaduljanak meg mind Asszíriától, mind Egyiptomtól, és térjenek vissza Istenhez. Ez az egyetlen üdvösség. Ez az egyetlen szabadulás, akár akkor, akár most, akár örökké.