A szellemi Egyiptom

TAM1897 Q1 26.251897. március 5-én, péntek este elhangzott prédikáció Megjelent a General Conference Bulletin 1897. első negyedévi számában, 2. évf., 1. sz., 26–33. o.

TAM1897 Q1 26.26Elfeledkeztem megemlíteni az előző leckében, hogy az általam vázolt történelem teljes egészében megtalálható az „Empires of the Bible” című könyvben. A 77. oldaltól a 150. oldalig olvashatjátok Egyiptom történelmét, valamint azokat a témákat, amelyeket tegnap este az előadásomban érintettem.

TAM1897 Q1 26.27A ma esti szöveg a Jelenések könyve 11:8.

TAM1897 Q1 27.1„Holttestük a nagy város utcáján fekszik, amelyet lelki értelemben Sodomának és Egyiptomnak hívnak, ahol Urunkat is megfeszítették.”

TAM1897 Q1 27.2Ezt a verset egyetlen célból olvastam fel: hogy lássátok, létezik olyan dolog, mint a szellemi Egyiptom, és hogy Isten szava kinyilatkoztatja azt, amit „szellemileg Egyiptomnak neveznek”.

TAM1897 Q1 27.3A szellemi Egyiptom valójában a szó szerinti Egyiptom, mert a szellemi dolgok a leginkább szó szerint valók mind közül. Van – ahogy mindig is volt – egy fizikai Egyiptom ott Észak-Afrikában, amelyen átfolyik a Nílus folyó; de az nem a szó szerinti Egyiptom; a szó szerinti Egyiptom a szellemi Egyiptom.

TAM1897 Q1 27.4Térjünk most vissza a tegnap esti tanításokhoz Izrael Egyiptomból való kiszabadításáról, és kövessük újra útjukat attól a ponttól kezdve, ahol Mózes énekét énekelték. Amikor száraz lábbal átkeltek a Vörös-tengeren, a jégfalak között, és diadalmasan álltak a parton az egyiptomiak pusztulása után – akik, miközben megpróbálták követni őket, megfulladtak –, testileg, fizikailag megszabadultak a fizikai Egyiptomból; de volt egy ennél mélyebb Egyiptom is, amelyből még nem szabadultak meg.

TAM1897 Q1 27.5Tudjátok, hogy tapasztalataik során lépésről lépésre a szívük Egyiptomban maradt; és amikor bármi olyan történt, ami csalódást okozott nekik, így kiáltottak: „Menjünk vissza Egyiptomba!” Amikor elérték Kánaán határait, és az Úr azt akarta, hogy menjenek be oda, így kiáltottak: „Válasszunk magunknak vezért, és menjünk vissza Egyiptomba!” Hol volt akkor a szívük? – Egyiptomban. Gondolataikban mindig az első helyen állt Egyiptom.

TAM1897 Q1 27.6Amikor a Sínai-hegyen álltak, miután meghallották az Úr hangját, és várták, hogy Mózes visszatérjen a hegy tetejéről Isten törvényével, bálványt készítettek maguknak, és imádták azt; és milyen bálvány volt az? – Az egyiptomi borjú. Aztán, miután meghallgatták az Úr hangját a Sínai-hegy tetejéről, aki hirdette törvényének szavát, és hallották a trombita hangját, amely egyre hangosabban szólt, és látták, hogy a hegy csúcsa teljesen füstbe borult – mindezek után világosan látható, hogy Egyiptom annyira uralta a szívüket, hogy inkább az egyiptomi bálványimádáshoz fordultak, mintsem megvárják, amíg Mózes visszatér a Sínai-hegy tetejéről Isten üzenetével. És amikor visszafordították őket az ország határáról, és kénytelenek voltak a pusztában vándorolni, láthatjuk, hogy éppen ez az egyiptomi rabság volt az oka, amely fogva tartotta őket, és amelytől nem szabadultak meg. Észrevehetjük, hogy amikor az Úr naponta táplálta őket mennyei kenyérrel – angyalok ételével –, olyan messze voltak tőle, és annyira elmerültek Egyiptomban, hogy azt mondták: „Bárcsak visszamehetnénk Egyiptomba, ahol póréhagymánk, hagymánk és fokhagymánk volt!”

TAM1897 Q1 27.7Nem kell más példát hoznom; ez elég ahhoz, hogy felhívjam a figyelmeteket arra a tényre, hogy Izrael még nem szabadult ki teljesen Egyiptomból, amikor a Vörös-tenger partján álltak, és Mózes dalát énekelték. Testileg kint voltak Egyiptomból, de lelkileg nem. Megszabadultak a test egyiptomi rabságából, de az egyiptomi lelki rabság kötötte őket; és a baj az, hogy soha nem szabadultak ki az egyiptomi rabságból. Egyiptomi rabságban haltak meg. Amikor az Úr a Sínai-hegyről hirdette törvényét, Mózes azt mondta nekik, hogy az azért van, hogy ne vétkezzenek. Most olvassuk el újra a Zsidókhoz írt levél 11:25-öt: „inkább választotta az Isten népével való együtt sanyargatást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét.” De a másik leckében láttuk, hogy az ott említett bűn örömei nem mások voltak, mint Egyiptom örömei. Mivel Mózes Egyiptom trónjának örököse volt, Egyiptom minden gazdagsága, minden dicsősége és minden hatalma készen állt arra, hogy a kezébe kerüljön, hiszen csupán annyit kellett tennie, hogy felüljön a trónra, és élvezze mindezt. Ezek voltak Egyiptom örömei; de a feljegyzés szerint ezek a bűn örömei voltak. Akkor mi az egyiptomi szellemi rabság? És mi a szellemi Egyiptom? – A bűn rabsága.

TAM1897 Q1 27.8Van egy másik módja is ennek a megértésének, csupán egy vázlat segítségével. Emlékeztek, Isten elhívta Ábrámot Kaldéából egy olyan földre, amelyet majd megmutat neki. Még nem adta oda neki azt a földet; éhínség volt azon a földön, ahol tartózkodott, ezért lement Egyiptomba, és ott Sárai szerzett magának egy Hágár nevű egyiptomi szolgálólányt. Isten megígérte Ábrámnak, hogy magva olyan sokan lesz, mint az ég csillagai. A hitetlenség miatt az ígéret nem teljesült olyan hamar, ahogyan várták, és Sárai így szólt Ábrámhoz: „Az Úr megakadályozott abban, hogy gyermeket szüljek; az ígéret nem teljesült; íme, az egyiptomi szolgálóleányom; vedd el őt, és talán az Úr általa ad nekünk magot.” Így is történt; megszületett Izmael; és az Úr azt mondta Ábrámnak, hogy Sárai valóban gyermeket fog szülni, fiút fog szülni, és Izsáknak fogják nevezni. Ábrám pedig erre így válaszolt: „Ó, bárcsak Izmael élhetne előtted!”

TAM1897 Q1 27.9Az az egyiptomi szolgáló rabszolga volt; fia pedig rabszolgafiú, szolgáló. Amikor Ábrám azt mondta: „Bárcsak Izmael élhetne előtted!”, azért imádkozott, hogy Isten Izmaelt tekintse az ígért magnak, aki által szabadulás és szabadság jut az emberek fiainak és Isten minden gyermekének. De jöhet-e szabadság bárkinek egy rabszolgán keresztül? Ábrám maga szabad volt. Őt az ígéret szerinti magnak kellett megváltania. Ha most a fia, aki rabszolgafiú volt, az ígéret szerinti magként lett volna elfogadva, akkor Ábrám maga is rabságba került volna, ahelyett, hogy kiszabadult volna a rabságból. És mindazok, akik Izmael alá tartoznának, szintén rabságba kerültek volna. De milyen rabságba? – A bűn rabságába. De az anyja egyiptomi rabszolgalány volt. És mivel Izmael rabszolgafiú volt, ez egyiptomi rabság volt. Hát nem látjátok tehát, hogy Ábrám családjában is létezett egyiptomi szolgaság – egy szellemi Egyiptom?

TAM1897 Q1 28.1Nyissuk ki a Galatákhoz írt levelet, és világosan látni fogjuk, hogy az Úr kiemeli ezt a pontot. Emlékeztek a Galaták 4:22–24-es szakaszra:—

TAM1897 Q1 28.2Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt, egyik a szolgálótól és a másik a szabad asszonytól. De a szolgálótól való test szerint született; a szabad asszonytól való pedig az ígéret által. Ezek mást példáznak: mert azok az asszonyok a két szövetség: az egyik a Sínai-hegyről való, szolgaságra szülő, ez Hágár.

TAM1897 Q1 28.3Látjátok, ez egyenesen visszavezet Ábrám családjához és Hágárhoz, az egyiptomihoz. Az a szövetség, mondja, rabszolgaságra szül; ezt jelképezi Hágár. Hágár Ábrám családjában az allegóriában a Sínai-hegyről származó szövetséget jelképezi. Az a szövetség a rabszolgaságot szülte. Hágár egyiptomi volt. Akkor milyen rabszolgaságot jelképez a Sínai-hegyi szövetség? – Az egyiptomi rabszolgaságot. De ez lelki rabság volt. Ezért létezett akkor egy lelki Egyiptom. Olvassuk el a 25. és 26. verseket:—

TAM1897 Q1 28.4mert Hágár a Sínai-hegy Arábiában, hasonlatos pedig a mostani Jeruzsálemhez, nevezetesen fiaival együtt szolgál. De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja.

TAM1897 Q1 28.5Tehát amikor Ábrám azt mondta: „Ó, bárcsak Izmael élhetne előtted!”, azt kérte, hogy egy szolgát fogadjanak el az ígért magként. Azt kérte, hogy Isten, az egész emberiség és az egész világegyetem kerüljön egyiptomi rabságba a szellemi Egyiptomban. Egyiptom a sötétség szimbóluma, és – mint láttuk – a bűn szimbóluma is. A bűn maga is sötétség. Mivel tehát Egyiptom a bűnt és a sötétséget jelképezi, nyilvánvaló, hogy a bűn és a sötétség maga a szellemi Egyiptom.

TAM1897 Q1 28.6Az Úr soha nem fogadhatott volna el egy szolgát az ígéret szerinti magként. Így az Úr ezekkel a szavakkal válaszolt Ábrahámnak:—

TAM1897 Q1 28.7Feleséged, Sára, valóban fiút fog szülni neked; és Izsáknak fogod nevezni; és vele és az ő utána következő magvával örök szövetséget fogok kötni. Ami pedig Izmaelt illeti, meghallgattalak: Íme, megáldottam őt, és termékennyé teszem, és rendkívül megsokasítom; tizenkét fejedelmet fog nemzeni, és nagy nemzetté teszem őt. De szövetségemet Izsákkal fogom megkötni, akit Sára fog neked szülni a jövő évben, az előre megjelölt időben.

TAM1897 Q1 28.8Izsák volt az ígéret szerinti mag. És gondoljatok csak bele! Izsák soha nem járt Egyiptomban. Emlékeztek erre. Éhínség volt Egyiptomban, és ő elindult oda, de az Úr azt mondta neki: „Ne menj Egyiptomba!” Ábrahám járt Egyiptomban; Sára járt Egyiptomban; Izrael járt Egyiptomban, de Izsák soha nem járt Egyiptomban. Ő volt az ígéret gyermeke, a Lélektől született, a kezdetektől fogva. Ismét olvassuk:—

TAM1897 Q1 28.9Ábrahámnak két fia volt, egyik a szolgálótól és a másik a szabad asszonytól. De a szolgálótól való test szerint született; a szabad asszonytól való pedig az ígéret által. Ezek mást példáznak: mert azok az asszonyok a két szövetség: az egyik a Sínai-hegyről való, szolgaságra szülő, ez Hágár, mert Hágár a Sínai-hegy Arábiában, hasonlatos pedig a mostani Jeruzsálemhez, nevezetesen fiaival együtt szolgál. De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja, mert meg van írva: „Ujjongj, te meddő, ki nem szülsz; vigadozzál és kiálts, ki nem vajúdsz, mert sokkal több az elhagyottnak magzata, mint akinek férje van.” Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint ígéretnek gyermekei vagyunk.

TAM1897 Q1 28.10És kik vagyunk mi? – „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.” Izsák Ábrahám gyermeke volt – az ígéret gyermeke. És amikor Krisztusba vetett hitünk által Ábrahám magva leszünk, megszabadulva a bűn rabságából – a szellemi Egyiptomból –, olyanok vagyunk, mint Izsák volt; ő pedig soha nem járt Egyiptomban.

TAM1897 Q1 28.11Így láthatjátok, hogy az egyiptomi rabság és a keresztény szabadság jelen volt Ábrahám családjában. Izmael a test szerint született, és az egyiptomi rabságot képviselte. Izsák a Lélek szerint született, és azokat jelképezte, akik Jézus hite által Isten gyermekei.

TAM1897 Q1 28.12József megszületett, és fiatalkorában elindult, hogy meglátogassa testvéreit, de az izmaeliták odajöttek, megvették Józsefet, levitték Egyiptomba, és ott eladták. Később Jákób háza is lement Egyiptomba, és végül megszabadultak az egyiptomi rabságtól. Ez elegendő ahhoz, hogy átlássátok az egész útjukat, Ábrahám elhívásától egészen addig az időig, amikor elérték az ígéret földjének határait. Látjátok, hogy volt egy szellemi Egyiptom is, nemcsak a fizikai; és hogy amikor a népet fizikailag kiszabadították Egyiptomból, volt egy mélyebb Egyiptom is, amelyből meg kellett szabadulniuk, ha Isten gyermekei akartak lenni.

TAM1897 Q1 28.13Most felolvasom azt a szakaszt, amelyre tegnap este utaltam. A nagy küzdelem című mű 4. kötetének 457. oldalán található, ebben a nagy kiadásban:—

TAM1897 Q1 28.14Az ősi Izrael történelme megdöbbentően szemlélteti az adventhivők közösségével történteket. Isten éppúgy vezette népét az adventmozgalomban, mint Izrael Egyiptomból kivonuló fiait. A nagy csalódás megpróbálta a várakozók hitét, miként a zsidókét a Vörös-tengernél.

TAM1897 Q1 28.15Akkor, az adventista közösség nagy csalódása idején, Izrael történelmének melyik szakaszában álltak?

TAM1897 Q1 28.16(Hangok) A Vörös-tengernél.

TAM1897 Q1 28.17Isten akkoriban azt akarta Izraeltől – amint tegnap este olvastuk –, hogy egyenesen átmenjen abba a földbe, amelyet Ábrahámnak ígért – szent lakóhelyére, arra a helyre, amelyet magának készített, hogy ott lakozzon; örökségébe; a szentélybe, amelyet kezei alapítottak. És Egyiptomtól csak tizenegy napnyi út volt addig a földig. De negyven évbe telt, mire odaértek. És azok közül, akik elindultak, csak négyen értek oda.

TAM1897 Q1 28.18(Hang) Négyen, vagy ketten?

TAM1897 Q1 29.1Négy. Nem tudtátok, hogy négyen voltak? Ott volt Káleb és Józsué, valamint a két pap, Áron fiai – Eleázár és Itámár. Természetesen mindig kettőről beszélnek – Káleb és Józsué –, de a két pap is bement.

TAM1897 Q1 29.2(Hang) Lehet, hogy még nem voltak húszévesek.

TAM1897 Q1 29.3Igen; harmincévesek voltak; hiszen felkenték őket a papsági tisztségre. Így tehát a nagy csalódáskor az adventisták mintegy a Vörös-tengernél álltak.

TAM1897 Q1 29.4Ha továbbra is bíztak volna abban a kézben, amely a múltban vezette őket, meglátták volna Isten szabadítását. Ha mindazok, akik az 1844-es mozgalomban vállvetve munkálkodtak, elfogadták volna a harmadik angyal üzenetét is, és a Szentlélek erejével hirdették volna, az Úr hatalmas dolgokat tett volna általuk. Fényözön áradt volna a világra. A föld lakossága már évekkel ezelőtt meghallotta volna az intő üzenetet, a munka befejeződött volna, és Krisztus eljött volna, hogy népét megváltsa.

TAM1897 Q1 29.5Mikor?

TAM1897 Q1 29.6(Hangok) Évekkel ezelőtt.

TAM1897 Q1 29.7Hol voltak tehát azok az emberek a csalódás óta?

TAM1897 Q1 29.8(Hangok) A pusztában.

TAM1897 Q1 29.9Pontosan úgy, ahogy Izrael korábban. De miért tartották a régi Izraelt a pusztában? – A hitetlenség miatt. Nem látták, mit tartogatott számukra az Úr. És az oka annak, hogy nem látták, az volt, hogy nem hittek Istennek. Ha hittek volna Istennek, látták volna azt, amit nem láttak. És ez a baj ezzel a néppel itt. Nem hittünk azoknak a dolgoknak, amelyeket az ókori Izraelnek mondtak. Ezek nekünk is szólnak, ugyanúgy, mint nekik. Pontosan ugyanazt az evangéliumot hirdetik nekünk, mint amit nekik hirdettek.

TAM1897 Q1 29.10Amíg megvan az Ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, óvakodjunk, nehogy valaki közülünk lemaradjon erről. Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, miképpen azoknak, de nem használt nekik a hallott ige, mert nem párosították hittel azok, akik hallották. Mert mi, hívők, bemegyünk a nyugodalomba.

TAM1897 Q1 29.11Tehát pontosan az tartotta őket távol attól a földtől, ami minket is távol tart tőle. És, ahogy tegnap este mondtam, jog szerint egyáltalán nincs itt dolgunk, mert nem kellene a világban lennünk. Ahogy Izraelnek sem volt semmi dolga a pusztában negyven évig, úgy nekünk sincs semmi dolgunk itt, ebben a pusztában. Figyeljetek:—

TAM1897 Q1 29.12Nem Isten akarta azt, hogy Izrael negyven évig vándoroljon a pusztában. Ő szerette volna őket egyenesen Kánaán földjére vezetni, és szent, boldog népként letelepíteni. De „nem mehettek be hitetlenség miatt”. Bűnbeesésük és hitehagyásuk miatt elpusztultak a pusztában, és Isten másokat támasztott, és őket vitte be az Ígéret Földjére. Azt sem Isten akarta, hogy Krisztus eljövetele olyan messzire halasztódjék, és népe oly sokáig a bűn és a fájdalom világában maradjon. Hitetlenségük miatt azonban elidegenedtek Istentől. Mivel nem akarták végezni azt a munkát, amit Isten rájuk bízott, az Úr másokat támasztott az üzenet hirdetésére. Jézus a világ iránti irgalomból halogatja eljövetelét, hogy a bűnösöknek alkalmuk legyen meghallgatni az intést, és Jézusban menedéket találni, mielőtt Isten kiönti haragját.

TAM1897 Q1 29.13Nem Isten akarta, hogy Krisztus eljövetele olyan messzire halasztódjék, és népe oly sokáig a bűn és a fájdalom világában maradjon. Ó, mi vagyunk a felelősek ezért. Hát nem így van? Kinek a felelőssége ez? Miben vagyunk vétkesek? – A hitetlenségben. De mi volt Izrael szívében, ami hitetlenségüket okozta? – Egyiptom, Egyiptom, Egyiptom. Mi volt tehát ennek a népnek a szívében, ami ezt a hitetlenséget és ezt az Istentől való elfordulást okozta? – Egyiptom, ugyanolyan biztosan, mint ahogyan Egyiptom annak idején ott is ezt okozta. Lelki értelemben az, ami Egyiptom – a világ, a bálványimádás, a sötétség, ami hitetlenség. A „hitetlenség” szó mindezt kifejezi. Tudjátok, hogy maga az „Egyiptom” szó is a sötétség szimbóluma.

TAM1897 Q1 29.14Nézzétek meg újra ezt a szakaszt:

TAM1897 Q1 29.15Ha mindazok, akik az 1844-es mozgalomban vállvetve munkálkodtak, elfogadták volna a harmadik angyal üzenetét is, és a Szentlélek erejével hirdették volna, az Úr hatalmas dolgokat tett volna általuk.

TAM1897 Q1 29.16Mivel az Úr a munka kezdetén hatalmasan munkálkodott erőfeszítéseik által, mi az oka a hiánynak? – A Szentlélek hiánya. Egyedül a Szentlélek ereje hiányzik. Ez az, ami erőt ad nekünk, és ami a hatalmas cselekedeteket végzi. Ez a Szentlélek; és ha azt befogadták volna, „fényözön áradt volna a világra”.

TAM1897 Q1 29.17Erről szól a Jelenések könyve tizennyolcadik fejezete: „láttam egy másik angyalt leszállni a mennyből, akinek nagy hatalma volt és dicsősége beragyogta a földet.” Pontosan ugyanezt emeli ki ez a szöveg is. Mi tartja vissza azt a fényáradatot? Azóta vár-e az a fényáradat, hogy kitörjön a világra? – Igen. Mi tartotta vissza 1844 után? – A hitetlenség. Mi tartotta vissza azóta? – A hitetlenség. Hát nem itt az ideje, hogy megszabaduljunk az egyiptomi rabságból? Ó, gondoljatok csak bele! Az üzenetet a Szentlélek erejével hirdették volna; az Úr hatalmas dolgokat tett volna általuk; fényözön áradt volna a világra; a föld lakossága már évekkel ezelőtt meghallotta volna az intő üzenetet, a munka befejeződött volna, és Krisztus eljött volna, hogy népét megváltsa! Ó, ne halogassuk hát tovább! Miért ne nyerhetnénk megszabadulást Egyiptomból, és mindabból, amit ez a szó magában foglal – a szellemi Egyiptomból? Adassék meg a Szentlélek, és hozza el azt a hatalmas erőt, hogy a bűnösökért munkálkodjon; hogy az a fényár megvilágosítsa a világot; hogy a világ figyelmeztetést kapjon; hogy Krisztus eljöjjön; hogy megváltassunk a bűn és bánat e világából.

TAM1897 Q1 30.1Most már látjátok, hogy áll a helyzet eddig. Az egyiptomi sötétség és rabság mindvégig rajtunk volt, éppúgy, ahogyan Izraelen is, miután átkeltek a Vörös-tengeren, és amíg a pusztában vándoroltak. És Isten felajánlotta, hogy ezt a népet is mennyei kenyérrel táplálja – olyan kenyérrel, amelyet Ő jóváhagy, olyan kenyérrel, amelyet Ő adhat nekik, és amely olyan állapotot teremt, hogy minden lelki áldással megáldhassa őket. De itt még mindig oly sokan mondják: Ó, lelkünk megveti ezt a hitvány kenyeret. Menjünk vissza Egyiptomba, ahol hagymát, póréhagymát és fokhagymát ehetünk. Ha ez az egészségreform, akkor nem akarok belőle semmit. Hol jártunk eddig? Megengedjük-e az Úrnak, hogy tápláljon minket? Elfogadjuk-e Isten étlapját? Vagy a póréhagymára, a hagymára és a fokhagymára, valamint Egyiptom húsos fazekaira vágyakozunk? Ez a kérdés.

TAM1897 Q1 30.2Most már egyetértettetek abban, hogy ez a helyzet, hogy az egyiptomi rabság az oka mindezeknek, és hogy a hitetlenség az oka az egyiptomi rabságnak. Egyetértettetek abban, hogy nekünk most nem kell – ahogy a többieknek sem kellett – tovább várnunk, hogy megszabaduljunk az egyiptomi rabságtól. Most egy pillanatra megvizsgáljuk, hogyan fog ez a megszabadulás történni; és a kulcsa ezekben a szavakban rejlik: „Itt vannak azok, akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét” (KJV, szó szerinti fordítás).

TAM1897 Q1 30.3Forduljunk Isten parancsolataihoz, és nézzük meg őket egy pillanatra Mózes második könyvének 20. fejezetében. Ha további bizonyítékra lenne szükség arra, hogy még mindig az egyiptomi rabság hatása alatt állunk, akkor ez a dolog bizonyosan a koronázó bizonyíték. Egészen a közelmúltig sem ti, sem én nem láttunk olyan példányt a hetednapi adventisták által kiadott tízparancsolatból, amelyben mind a tíz parancsolat benne lett volna. Én sem láttam ilyet egészen a közelmúltig. Pedig beszéltünk a parancsolatok betartásáról; másoknak prédikáltunk a parancsolatokról; rámutattunk arra, hogy Róma hogyan változtatta meg a parancsolatokat, kihagyta a negyediket és felosztotta a tizediket, miközben mi magunk is – a kiadott parancsolat-példányainkból, vagy azokból, amelyeket mások kiadásában vásároltunk – kihagytunk egy részét a parancsolatoknak.

TAM1897 Q1 30.4Isten a mennyből hirdette törvényét. Többet mondott-e, mint ami a parancsolatokhoz tartozik? Túl sokat beszélt? Többet mondott, mint amennyire szükség volt? – Nem; mert tökéletes volt, és semmi sem volt hozzáfűznivaló, amikor befejezte a beszédét. Nos hát, mivel nem volt mit hozzáadni, amikor befejezte a beszédét, vajon korábban kezdte-e, mint kellett volna? Mivel nem volt mit hozzáadni, amikor befejezte a beszédét, van-e valami azelőtt, hogy közvetlenül hozzánk kezdett volna szólni a mi javunkra? Más szavakkal: egy szót is túl sokat vagy egy szót is túl keveset mondott? – Nem! Nem! Nem!

TAM1897 Q1 30.5Nézzük tehát, mit mondott. Itt van: „És Isten kimondta mindezeket a szavakat, mondván: … Ne legyenek más isteneid mellettem.” Ott kezdte? Azzal kezdte a beszédét, hogy: „Ne legyenek más isteneid mellettem”? – Nem. Ti ott kezdtétek? Tudjátok, hogy ott kezdtétek. Nos, ha Isten nem ott kezdte, mi pedig ott kezdjük, nem hagyunk-e ki valamit abból, amit mondott, ami szintén elengedhetetlen a javunkra? Hol kezdte? Olvassátok el! „És Isten kimondta mindezeket a szavakat, mondván: Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kivezettelek téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyenek más isteneid mellettem.”

TAM1897 Q1 30.6Nem látjátok, hogy pont azt hagytuk ki, ami az egyiptomi rabságból való megszabadulást mutatja? És miért hagytuk ki? Ó, mert úgy gondoltuk, hogy nem szabadultunk meg Egyiptomból – és ez így is van. Úgy gondoltuk, hogy soha nem hoztak ki minket Egyiptom földjéről – és hitetlenségünk miatt ez így is van. Azt gondoltuk: „nem szolgáltunk soha senkinek.” De azok voltunk. Rabszolgák voltunk saját magunknak, a bűn hatalmának – a szellemi Egyiptomnak. De ma este van szabadulás az egyiptomi rabságból, és Isten titeket és engem hív erre a szabadulásra az egyiptomi rabságból. És ma este azt mondja nektek és nekem, olyan mennydörgő hangon, mint a Sínai-hegyről, Jézus Krisztus üdvösségét hordozva: „Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kivittelek téged Egyiptom földjéről, a rabság házából.” Kijöttök? Elfogadjátok, hogy Ő megszabadított benneteket Egyiptom földjéről? A rabság házából? Ha nem, miért nem?

TAM1897 Q1 30.7Ellenségeink ezt vágják a fejünkhöz: „Ó, azok a parancsolatok nem nekem szólnak. Engem soha nem hoztak ki Egyiptomból.” Isten törvényének ellenségei, Isten üdvösségének ellenségei ezt vágják a fejetekhez. Nekem is – mindannyiunknak – azt mondták, hogy az a törvény senkire sem kötelező, csak a zsidókra, mert senkit sem szabadítottak ki az egyiptomi rabszolgaságból, csak a zsidókat. Azt mondják: „Ó, ne prédikálj nekem erről, engem soha nem hoztak ki Egyiptomból.” Ez természetesen igaz; de ez nem dicsőség számukra. Nektek és nekem úgy kell kiállnunk, mint azoknak, akiket megváltottak az egyiptomi rabságból, és így kell válaszolnunk: „Hála az Úrnak, engem kihoztak Egyiptomból”; és: „Szegény, elhagyatott testvérem, ha nem szabadulsz meg Egyiptomból, el fogsz veszni Egyiptom romlásában.”

TAM1897 Q1 30.8Természetesen senki sem tudja betartani azt a törvényt, amíg Egyiptomban van. Ők sem tudták megtenni. Isten azért szabadította ki őket Egyiptomból, hogy betarthassák a törvényt. Egyiptomban lenni azt jelenti, hogy bűnben élünk, és senki sem tudja betartani Isten törvényét a bűnben; mert maga a bűn a törvény megszegése. Természetesen nem tudjátok betartani a parancsolatokat, amíg Egyiptomban vagytok. Nem tudjátok; én sem tudom. De hadd szabadítson meg minket az Úr, és akkor betarthatjuk a parancsolatokat, és csak akkor. Az Úr ezt elég jól tudta; ezért, amikor azt akarta, hogy a fáraó elengedje Izrael fiait, azt mondta: „Engedd el népemet, hogy nekem szolgálhassanak.” Természetesen Egyiptomban nem tudtak Istennek szolgálni. Ő azt akarta, hogy megszabaduljanak, nemcsak testileg, hanem lelkileg is. És amikor aztán átadta nekik a törvényét, hogy betartsák, az első dolog, amit mondott nekik, az volt: „Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából”, hogy betarthassák azt.

TAM1897 Q1 31.1Miféle törvény ez egyáltalán? – Lelki törvény. „tudjuk, hogy a törvény lelki.” Milyen Egyiptomról van tehát szó a törvény első versében? – Lelki Egyiptomról. „a törvény lelki.” A törvényben megnevezett Egyiptom tehát a lelki Egyiptom, és ez számotokra és számomra a lelki Egyiptomból való megszabadulást jelenti, ami a bűn rabságából való megszabadulás.

TAM1897 Q1 31.2S. H. Lane.—Úgy gondolja, hogy egy ideig szellemileg már kint voltak Egyiptomból?

TAM1897 Q1 31.3Nehéz megmondani. Mózes természetesen mindig kint volt; Káleb mindig kint volt; Józsué mindig kint volt.

TAM1897 Q1 31.4E. J. Waggoner.—A hetven vén látta Istent.

TAM1897 Q1 31.5Igen; látták Istent. Nehéz azonban megmondani, hogy a nép kijutott-e Egyiptomból. Mózes mindig kint volt. Még akkor is, amikor fizikailag Egyiptomban volt, szellemileg már kint volt onnan. Káleb és Józsué mindig szellemileg kint voltak Egyiptomból. A Vörös-tengernél elhangzott diadalmas énekben, úgy gondolom, az egész nép szellemileg kint volt Egyiptomból, ha ragaszkodtak volna ahhoz. Ahogy az Úr mondta: „Bárcsak az én népem hallgatott volna az én hangomra, és az én törvényeim szerint járt volna, akkor gyorsan alájuk vetettem volna ellenségeiket.” De amikor hitüket próbára tették, már az első lépésüknél, amikor Marában voltak, ahol keserű víz volt, eldobták hitüket, és azt kívánták, bárcsak újra Egyiptomban lennének. Amikor keserű tapasztalattal szembesülünk, vajon azt bizonyítéknak fogjuk-e tekinteni, hogy az Úr elhagyott minket? – Nem; hála az Úrnak, hogy az a keserű tapasztalat a mi javunkra szolgál, és Isten képes a keserűt édesre változtatni.

TAM1897 Q1 31.6(Hang) Elnézést, Jones testvér, de van itt egy vers – a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetének 27. verse –, amely azt mutatja, hogy Mózes már ott, Egyiptomban elfordult Egyiptomtól.

TAM1897 Q1 31.7Bizonyára. Tehát miközben testileg Egyiptomban volt, lelkileg már kint volt Egyiptomból.

TAM1897 Q1 31.8E. J. Waggoner.—Az Úr megváltottjai énekszóval mennek be Sionba.

TAM1897 Q1 31.9Igen: és ha továbbra is énekelték volna Mózes énekét, és abban a hitben, amellyel akkor énekelték, akkor énekelve vonultak volna be a földre. És ezt akarja Isten, hogy tartsuk szem előtt. Azt akarja, hogy szívünket arra a jó földre irányítsuk; és akkor, ha szívünk ott van, életünk vágya is ott lesz. És akkor Isten hamarosan megtöltheti életünket annak az áldott földnek az örömével. És ez az, hogy Isten velünk van.

TAM1897 Q1 31.10Jól tudjátok, hogy még most is, ahelyett, hogy a szívünk abban az országban lenne, itt van, ebben az országban. Néhányunk számára az, hogy valakit arra kérjünk, váljon el ettől az országtól, árulásnak tűnik. Arra kérni valakit, hogy váljon el ettől az országtól, menjen át abba az országba, és hagyja békén ennek a nemzetnek a hivatalait és politikáját, számukra szinte kényszernek tűnik. Azok az emberek Egyiptomban vannak, de Isten kihívta őket Egyiptomból, hogy szívüket a jobb országra irányítsák, minden érzelmüket oda helyezzék, és minden erejükkel annak az országnak dolgozzanak; hogy az öröm és dicsőség patakjai arról a földről a szívükbe áramolhassanak; hogy az egész világ és az egész világegyetem megismerje, hogy Isten valóban az ő Istenük. Amikor ez megtörténik, már csak rövid időbe telik, amíg a munka befejeződik, és az Úr eljön.

TAM1897 Q1 31.11Amikor Izrael fiai a Vörös-tengernél tartózkodtak, ott megnyilvánult Isten hatalma, ami annyira megdöbbentette a népeket, hogy amikor a felderítők bementek az országba, Ráháb így szólt: „Az egész országot félelem és rettegés fogta el tőletek, mert hallottuk, mit tett értetek Isten, és az emberek szíve megolvadt.” Ez igaz. Egy másik gondolat a szellemi Egyiptommal kapcsolatban: Jézusról ez van írva: „Egyiptomból hívtam ki az én fiamat.” Miért van ez Jézusról írva? Miért ment Jézus Egyiptomba? Miért vitték Egyiptomba? Elkerülhette volna a betlehemi gyermekgyilkosságot, ha csak egy rövid távolságra ment volna el onnan, és nem kellett volna olyan messzire mennie, mint Egyiptomig. Nem ölték meg az összes kisgyermeket Palesztinában, amikor Heródes rendelete életbe lépett. Csak Betlehemben, annak környékén és külvárosában történt. Betlehem mindössze hat mérföldre volt Jeruzsálemtől, és a jeruzsálemi gyermekeket nem ölték meg; így az Úr elkerülhette volna a veszélyt, ha tíz vagy tizenkét mérföldre vitték volna.

TAM1897 Q1 31.12Akkor miért vitték Egyiptomba? – Hogy beteljesüljön az, ami meg van írva: „Egyiptomból hívtam ki az én fiamat.” Ő bennünket testesített meg; titeket és engem. Ő bennünket testesített meg; és ahogyan Isten találkozott népével Egyiptomban, és kivitte őket onnan, úgy jött el Megváltónk oda, ahol mi vagyunk, olyan lett, amilyenek mi vagyunk, és ki lett hívva Egyiptomból, ezzel megmutatva, hogy aki olyan akar lenni, amilyen ő, annak szintén ki kell jönnie Egyiptomból. Ő volt Isten Fia, és ki lett hívva Egyiptomból, ezzel megmutatva, hogy mindazoknak, akik Isten fiai akarnak lenni, szintén ki kell jönniük Egyiptomból; mert mindnyájunkról, akárcsak róla, meg van írva: „Egyiptomból hívtam ki az én fiamat.” Ti Isten fiai vagytok? „Egyiptomból hívtam ki az én fiamat.”

TAM1897 Q1 31.13Nemrég láttuk, hogy ki kell, hogy vezessenek minket Egyiptomból, hogy megtarthassuk Isten parancsolatait. Most pedig azt látjuk, hogy ahhoz, hogy Jézust kövessük, minket kell kihívni Egyiptomból. Isten parancsolatainak megtartása megköveteli, hogy kihozzanak minket Egyiptomból; a Jézusba vetett hit szintén megköveteli, hogy kihozzanak minket Egyiptomból. És mindkettő kifejezésre jut a Jelenések 14:12-ben: „Itt vannak azok, akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét” (KJV, szó szerinti fordítás).

TAM1897 Q1 32.1Így láthatjátok, hogy az elejétől a végéig létezik egy szellemi Egyiptom; és az üdvösség teljes terve egyszerűen az egyiptomi rabságból való megszabadulás Isten hatalmával; azaz az, hogy ki vagyunk hívva Egyiptomból Isten fiainak dicsőséges szabadságába. Akkor hát kijövünk-e Egyiptomból, hogy valóban az Úrnak szolgálhassunk? Elérjük-e azt, hogy igazán megtartsuk Isten parancsolatait és Jézus hitét? Mit tegyünk? Úgy menjünk-e el erről a konferenciáról, hogy Egyiptomban maradunk? Maradjunk-e ezen a konferencián, és maradjunk-e Egyiptomban? Ó, nem fogunk-e teljesen megszabadulni Egyiptomból és mindabból, amit ez a szó magában foglal?

TAM1897 Q1 32.2A megszabadulás ingyenes számunkra, megadatik nekünk. Ó, hát nyíljon meg minden szív, forduljon minden lélek Istenhez, és keresse Őt a bűnvallomás által, hogy megszabadulhassunk a sötétségtől; és így, mielőtt a konferencia véget ér, átkerülhessünk Isten fiainak dicsőséges fényébe és szabadságába; mert: „Egyiptomból hívtam ki az én fiamat.” Erre vár Ő. Hagyjuk Őt várni? És amikor eljön az az idő, ez az ige beteljesedik; a harmadik angyal üzenetét a Szentlélek erejével hirdetik majd; az Úr hatalmasan fog cselekedni erőfeszítéseinkkel együtt; fényár ömlik majd a világra; hamarosan a világ lakói figyelmeztetést kapnak; a záró munka befejeződik; és Krisztus eljön népe megváltására. Ó, közelebb vagyunk ahhoz az időhöz, amikor Isten megszabadít minket, mint valaha is álmodtuk, gondolom. Isten megszabadítása olyan közel van hozzánk! Belépünk-e a földre? Izrael elbukott, mert nem hitt. Nem látták a csodálatos dolgokat az Ő ígéreteiben. Azok az ígéretek most nekünk szólnak. Nektek és nekem ugyanolyan valóságosaknak kell lenniük, mint amilyenek neki voltak, amikor Izraelnek adta őket, akiknek azonban nem voltak valóságosak.

TAM1897 Q1 32.3Tudjátok, hogy így van írva:—

TAM1897 Q1 32.4És láttam, mint egy üvegtengert, amely tűzzel volt elegyítve, és azokat, akik diadalmaskodtak a fenevadon és az ő képén és bélyegén és nevének számán, láttam az üvegtenger mellett állni azokat, akiknek kezében voltak Isten hárfái. És énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét.

TAM1897 Q1 32.5Ó, de Mózes, Isten szolgájának éneke az egyiptomi rabszolgaságból való megszabadulás éneke volt; és azok, akik győzelmet aratnak a fenevad felett, a neve, a képe és a nevének száma felett – miből szabadulnak meg? – Ugyanúgy megszabadulnak az egyiptomi rabszolgaságból, mint Mózes. És Mózes énekét éneklik, mert ők is megszabadultak az egyiptomi rabszolgaságból. A Biblia tele van ezzel. Lelkileg Egyiptomban voltunk, és ó, Isten szabadítson ki minket onnan! Akkor ezt az éneket fogjuk énekelni az Úrnak:—

TAM1897 Q1 32.6Énekelek az Úrnak, mert dicsőségesen diadalmaskodott: a lovat és lovasát a tengerbe vetette. Az Úr az én erőm és énekem, és ő lett az én üdvösségem: ő az én Istenem, és lakóhelyet készítek neki.

TAM1897 Q1 32.7Megteszitek? Megteszitek? Bennük lakom és közöttük járok, és Istenük leszek, és ők népem lesznek!

TAM1897 Q1 32.8Ezért tehát menjetek ki közülük és szakadjatok el tőlük, ezt mondja az Úr, és tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket. És én Atyátok leszek, ti pedig fiaim és leányaim, – ezt mondja a mindenható Úr.

TAM1897 Q1 32.9De: „Egyiptomból hívtam ki az én fiamat.”

TAM1897 Q1 32.10[Ő] atyám Istene, és én magasztalom őt. Az Úr harcos: az Úr a neve. A fáraó harci szekereit és seregét a tengerbe vetette; választott parancsnokai is megfulladtak a Vörös-tengerben. A mélység elborította őket: kőként süllyedtek a fenékre. Jobb kezed, Uram, dicsőségessé vált hatalmában: jobb kezed, Uram, darabokra zúzta az ellenséget. És nagyságod dicsőségében legyőzted azokat, akik felkeltek ellened: elküldted haragodat, amely elégette őket, mint a szalmát. És orrod leheletétől a vizek összegyűltek, az árvizek halomként álltak, és a mélységek megdermedtek a tenger szívében. Az ellenség így szólt: „Üldözöm, utolérem, felosztom a zsákmányt; vágyaimat kielégítem rajtuk; kardomat húzom, kezem elpusztítja őket.” Fújtál szeleddel, a tenger elborította őket: ólomként süllyedtek el a hatalmas vizekben. Ki hasonlít hozzád, Uram, az istenek között? Ki hasonlít hozzád, dicsőséges szentségben, félelmetes dicséretben, csodákat művelő? Kinyújtottad jobb kezedet, és a föld elnyelte őket. Irgalmadban kivezetted azt a népet, amelyet megváltottál.

TAM1897 Q1 32.11Így szól: „Kivitted a népet, amelyet megváltottál.” Megváltott titeket? Mitől váltott meg? – A bűntől. A bűn pedig a szellemi Egyiptom.

TAM1897 Q1 32.12Erőddel vezetted őket szent lakóhelyedre. [Hadd tegye.] A népek meghallják, és megrémülnek.

TAM1897 Q1 32.13Eljött az idő, hogy elénekeljük Mózes énekét. Elénekeljük? De nem Egyiptomban fogjuk elénekelni. Nem énekelhetitek el, ha Egyiptomban vagytok, mert ők sem tudták elénekelni, amíg ki nem szabadultak Egyiptomból.

TAM1897 Q1 32.14A népek meghallják, és megrémülnek: bánat fogja el Palesztina lakóit. Akkor Edom fejedelmei megdöbbennek: Moáb hatalmasait remegés fogja el; Kánaán minden lakója elolvad. Félelem és rettegés száll rájuk; karod hatalmasságától mozdulatlanok lesznek, mint a kő; amíg néped át nem kel, Uram, amíg át nem kel az a nép, amelyet megváltottál. Be fogod vezetni őket.

TAM1897 Q1 32.15Kit fog bevezetni? Mit mondotok? Kit fog az Úr bevezetni lakóhelyére? Titeket? Kijöttetek Egyiptomból? „Egyiptomból hívtam ki az én fiamat.” „Beülteted őket örökséged hegyére, arra a helyre, Uram, amelyet magadnak készítettél lakóhelyül.” Akkor ott fogunk lakni az Úrral, és így örökké az Úrral leszünk.

TAM1897 Q1 33.1A szentélyben, Uram, amelyet kezeid alapítottak. Az Úr uralkodik örökkön örökké. Mert a fáraó lovai, szekerei és lovasai bementek a tengerbe, és az Úr visszahozta rájuk a tenger vizeit; Izrael fiai pedig száraz lábon mentek át a tenger közepén. Mirjám, a prófétanő, Áron nővére, kezébe vette a tamburint; és az összes asszony kiment utána tamburinnal és tánccal. Mirjám pedig így szólt hozzájuk: Énekeljetek az Úrnak, mert dicsőségesen diadalmaskodott: a lovat és lovasát a tengerbe vetette.

TAM1897 Q1 33.2„Egyiptomból hívtalak ki titeket” – mondja az Úr –, és Egyiptomból jöttünk ki. Most pedig azt mondja: „Én vagyok a ti Istenetek, és ti az én népem vagytok.” „Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából”; és: „Egyiptomból hívtam ki az én fiamat.” És ez az, amit ma jelent, amikor azt mondja: Itt vannak, itt vannak: „ITT VANNAK azok, akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét” (KJV, szó szerinti fordítás).

TAM1897 Q1 33.3A gyülekezet énekel:—