12. fejezet – A csalódás – A keserű könyv

GSAM 185.1„Elvettem a kis könyvet az angyal kezéből, és megettem; és a számban édes volt, mint a méz; de amint megettem, keserű lett a gyomrom. És ő így szólt hozzám: Újra prófétálnod kell sok nép, nemzet, nyelv és király előtt. És kaptam egy nádszálat, amely olyan volt, mint egy pálca; az angyal pedig ott állt, és így szólt: Kelj fel, és mérd meg Isten templomát, az oltárt és azokat, akik ott imádkoznak!”¹

GSAM 185.2A Szentírás nyelvén a könyv „megevése” az igazság befogadását jelenti annak érdekében, hogy azt másoknak továbbadjuk, amint az Ezékiel könyvében is látható, ahol a prófétának „egy könyvtekercset” mutattak, és azt mondták neki: „Edd meg ezt a tekercset, és menj, beszélj Izrael házához!” Miután megette a tekercset, így szól: „Akkor megettem; és a számban olyan édes volt, mint a méz.”²

GSAM 185.3Jeremiás próféta is ugyanezt a képet használja: „Megtaláltam a te szavaidat, és megettem őket; és a te szavad nekem szívem öröme és vigassága volt.”³ Ebből a szövegből megtudjuk, hogy a könyv „édessége” annak elfogyasztása közben azt az örömöt és elégedettséget jelképezi, amelyet azok tapasztalnak, akik így táplálkoznak az Úr szavából.

GSAM 185Az édes, majd keserű könyv

GSAM 185.4A Jelenések 10-ben említett könyv, amelyről azt mondják, hogy az evő számára édes volt, mint a méz, de amint megették, „keserű” lett (vagy, ahogyan egyesek fordítják: „amint megemésztettem, a gyomromban picra lett”⁴), az a könyv volt, amelyből az angyal a mennyet, a földet és a tengert teremtő hatalmára hivatkozva bejelentette: „Az időnek vége lesz.” Ennek a könyvnek a megevése tehát az időről szóló kijelentés örömteli elfogadását jelképezi. A falat hirtelen keserűsége azok számára, akik megették, azt a szomorú ellentétet jelképezi, amelyet tapasztalnak, miután a könyvben leírt idő lejárt, és súlyosan csalódottnak érzik magukat elvárásaikban.

GSAM 186Az időhirdetés édes falat

GSAM 186.1Az 1844-es időhirdetés valóban örömteli hír volt azok számára, akik hittek, és akik kétség nélkül ilyen hamar várták az örök megszabadulást e bűnös világ minden bajától, nyomorúságától és bánatától. Az a gondolat, hogy néhány rövid héten belül megdicsőülnek és halhatatlanná válnak, és királyukkal együtt Isten aranyvárosában lesznek, valóban lelket megindító volt. Ahogyan azt egy ilyen élményt átélt személy fogalmazta meg: „Azok, akik őszintén szeretik Jézust, megérthetik azok érzéseit, akik a legnagyobb érdeklődéssel várták Megváltójuk eljövetelét... Nyugodt ünnepélyességgel közeledtünk ehhez az órához. Az igaz hívők Istenhez fűződő édes közösségben nyugodtak, amely a ragyogó túlvilágon rájuk váró béke előjelét jelentette. Senki se képes elfelejteni a várakozásnak ezen drága óráit, aki tapasztalta ezen reménységet és bizalmat.”

GSAM 186.2Azok különösen megpróbáltató helyzete, akik a hetedik hónap tizenegyedik napján még mindig ebben a sötét, próbákkal és kísértésekkel teli világban találták magukat, ahol szembe kellett nézniük azok gúnyolódásával, gúnyos mosolyával és kinevetésével, akiket alig néhány órával korábban arra buzdítottak, hogy készüljenek fel Urukkal való találkozásra, megfelelő illusztrációt talál Mária esetében, aki „kint állt a sírnál, és sírt”; és amikor az angyalok megszólították azzal a kérdéssel: „Asszony, miért sírsz?”, így felelt nekik: „Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová tették.”⁵

GSAM 187Csalódottak, de nem csüggedtek

GSAM 187.1Azok, akik átélték ezt a megpróbáltató jelenetet, így nyilatkoztak róla:

GSAM 187.1„Zavarban voltunk és csalódottak, mégis nem tagadtuk meg hitünket. Úgy éreztük, hogy teljesítettük kötelességünket; méltóan éltünk drága hitünkhöz; csalódottak voltunk, de nem csüggedtünk el. Határtalan türelemre volt szükségünk, mert sokan gúnyolódtak rajtunk. Gyakran gúnyos utalásokkal fogadtak minket korábbi csalódásunkra hivatkozva. »Még nem mentetek fel; mikor számítotok felmenni?« – és hasonló gúnyos megjegyzéseket gyakran zúdítottak ránk világi ismerőseink, sőt néhány magát kereszténynek valló ember is, akik ugyan elfogadták a Bibliát, de nem sajátították el annak nagy és fontos igazságait. A halandóság még mindig ragaszkodott hozzánk; az átok hatásai mindenfelé körülvettek minket. Nehéz volt újra vállalni az élet bosszantó gondjait, amelyeket azt hittünk, hogy örökre letettünk.”

GSAM 187Összehasonlítás a csalódott tanítványokkal

GSAM 187.2Az ilyen emberek érzései – összehasonlítva a néhány órával korábbi örömükkel és ujjongásukkal – számukra bizonyára olyanok lehettek, mint a pikra éles keserűsége. A környező világ – ahogyan kétségtelenül a tömegek is Krisztus megfeszítése után – azt feltételezte, hogy a hívők most lemondanak hitükről, és másokkal együtt gúnyolódnak saját állítólagos bolondságukon. Hamarosan megdöbbenésükre rájöttek, hogy az Úr eljövetele iránti szeretet nem könnyen irtható ki azok szívéből, akik valóban Istennek szentelték magukat.

GSAM 187„Nem ültek a gúnyolódók közé”

GSAM 187.3Ezeknek a buzgó embereknek a magatartását és érzéseit jól leírják Jeremiás próféta szavai, amikor így mondja:

GSAM 187.3„Megtaláltam a te szavaidat, és megettem őket; és a te szavad volt számomra a szívem öröme és vigadása; mert a te neveddel hívattam, ó, Uram, Seregek Istene. Nem ültem a gúnyolódók gyülekezetében, és nem örültem; egyedül ültem a te kezed miatt; mert felháborodással töltöttél el. Miért tart örökké a fájdalmam, és miért gyógyíthatatlan a sebem, amely nem akar meggyógyulni? Vajon teljesen olyan leszel számomra, mint egy hazug, és mint a kiszáradó vizek?”⁶

GSAM 188James White a csalódásról

GSAM 188.1Néhány rövid idézet e csalódott, mégis reményteljes emberek némelyikétől jó képet ad a helyzetről. Az első James White lelkésztől származik, aki 1843-ban és 1844-ben nagyon sikeresen végzett munkát. Ő így szól:—

GSAM 188.2„A határidő lejártával bekövetkezett csalódás keserű volt. Az igaz hívők mindent feladtak Krisztusért, és soha korábban nem tapasztalt módon részesültek az Ő jelenlétében. Úgy vélték, hogy utolsó figyelmeztetésüket adták a világnak, és többé-kevésbé elszakadtak a hitetlen, gúnyolódó tömegtől. És az Isteni áldás által, inkább vágytak arra, hogy a hamarosan várt Urukkal és a szent angyalokkal legyenek együtt, mint azokkal, akiktől elhatárolódtak. Jézus szeretete betöltötte a lelket, és minden arcról sugárzott, és kimondhatatlan vágyakkal imádkoztak: »Jöjj el, Úr Jézus, és jöjj el hamar!«, de Ő nem jött el.

GSAM 188.3„De Isten nem hagyta el népét... És különös erővel és vigasztalással hatottak a megpróbált, várakozó emberek elméjére és szívére az olyan szakaszok, mint a következő a Zsidókhoz írt levélből: »Ne vessétek el tehát a bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert türelemre van szükségetek, hogy miután elvégeztétek Isten akaratát, megkapjátok az ígéretet. Még egy kis ideig, és aki eljön, eljön, és nem késik. Az igazak pedig hitből élnek; de ha valaki visszahúzódik, az én lelkem nem talál benne örömöt. Mi azonban nem azok közé tartozunk, akik visszahúzódnak a kárhozatra; hanem azok közé, akik hisznek a lélek üdvösségére.«⁷ A Szentírás ezen részének fontosabb pontjai a következők:—

GSAM 188.4„1. Azok, akikhez a szó szól, veszélyben vannak, hogy elveszítsék a bizalmukat abban, amiben helyesen cselekedtek.

GSAM 189.1„2. Teljesítették Isten akaratát, és olyan próbatételbe kerültek, ahol türelemre volt szükség.

GSAM 189.2„3. Az igazaknak ebben az időben hitből kellett élniük, nem pedig abban kételkedve, hogy vajon teljesítették-e Isten akaratát, hanem abban bízva, amiben teljesítették Isten akaratát.

GSAM 189.3„4. Azok, akik nem bírják ki a hit próbáját, hanem elveszítik a bizalmukat abban a munkában, amelyben Isten akaratát teljesítették, és visszavonulnak, egyenesen a kárhozat felé tartanak.”⁸

GSAM 189N. Southardtól, a Midnight Cry szerkesztőjétől

GSAM 189.4A Midnight Cry 1844. október 31-i számában, körülbelül tíz nappal a 2300 nap letelte után, a szerkesztő tollából a következő szöveg jelent meg:—

GSAM 189.5„Figyelembe véve a mozgalmat kísérő összes körülményt, az áldott hatásokat, amelyeket Isten gyermekeinek lelkében váltott ki, valamint az ellenségei által tanúsított gyűlöletet és rosszindulatot, ezt a mozgalmat az igazi »éjféli kiáltásnak« kell tekintenünk. És ha van még néhány napunk, amelyben hitünket próbára tehetjük, az még mindig összhangban áll a tíz szűzről szóló példázattal; mert amikor mind felkeltek és rendbe hozták lámpásaikat, még hátra volt egy időszak, amikor a bolond szüzek lámpásai kialszanak. Ez csak a tizedik nap letelte után történhetett meg; mert addig lámpásaik égtek. Ezért el kell telnie annak a napnak, hogy a bolondok feladják hitüket, ahogyan 1843-nak is el kellett telnie ahhoz, hogy megkezdődjön a várakozás ideje. Egy kis késedelem tehát nem ok a csalódásra, hanem azt mutatja, milyen pontos Isten az Ő szavának beteljesítésében. Tartsuk tehát szilárdan hitvallásunkat, ingadozás nélkül; mert hű az, aki megígérte.”

GSAM 189Joseph Marshtól, a Voice of Truth szerkesztőjétől

GSAM 189.6A Voice of Truth 1844. november 7-i számában ezt olvashatjuk:—

GSAM 189.7„Örömmel ismerjük el, hogy tévedtünk abban a tekintetben, hogy milyen jellegű eseményt vártunk a hetedik hónap tizedik napjára; de még nem tudjuk elismerni, hogy nagy Főpapunk azon a napon ne teljesítette volna mindazt, amit az előkép alapján joggal várhattunk. Most már hisszük, hogy meg is tette.”

GSAM 190.1Az adventisták azt várták, hogy 1844-ben a hetedik hónap tizedik napján véget ér a 2300 nap, és hogy azon a napon Krisztus befejezi papi munkáját, és eljön a földre, hogy megáldja népét. Későbbi vizsgálatok kimutatták, hogy azon a napon a mennyei szentély megtisztítása vette kezdetét, és nem a papi munkájának befejezése.⁹ Ahelyett, hogy a szentély megtisztításának munkáját Krisztus papi munkájának bármely részének tekintették volna, azt állították, hogy a szentély megtisztítása a föld tűz általi megtisztítása lesz Krisztus eljövetelekor. Ha nem is az egész, de legalább Kánaán földje megtisztulna akkor.

GSAM 190A szentélyt a földnek tekintették

GSAM 190.2Ezt az elképzelést Geo. Storrs egy cikkében fejtette ki a Midnight Cry 1844. április 25-i számában. A következő kérdést teszi fel: „Mi az a szentély, amelyet meg kell tisztítani? Korábbi nézeteim szerint az egész föld volt az. Még mindig hiszem, hogy a föld egy része. De melyik része? Erre a kérdésre fogok megkísérelni válaszolni.”

GSAM 190.3Idézi az Ábrahámnak tett ígéretet, annak Izsák számára való megerősítését, valamint Jákob számára való megújítását, majd idézi Mózes dalát, amelyet Mirjám komponált a Vörös-tengeren való átkelés után, és amelyben így énekeltek: „Bevezeted őket, és elülteted őket az örökséged hegyén, a helyen, Úr, amelyet magadnak készítettél lakóhelyül, a szentélyben, Úr, amelyet kezeid alapítottak.”¹⁰

GSAM 190.4Ha az olvasó gondosan összehasonlítja a fenti szöveget a zsoltáros által annak beteljesüléséről írt beszámolóval, látni fogja, hogy az még azt sem állítja, hogy Palesztina földje lenne a szentély. Dávid, amikor az Úrnak az Izrael fiait vezető munkájáról beszél, így mondja: „Elvezette őket szentélye határáig, e hegyig, amelyet jobb keze megszerzett.”¹¹ A Vörös-tengernél elhangzott énekben Kánaán földjéről azt mondják, hogy az az a hely, amelyet Ő teremtett, hogy „ott lakozzon, a szentélyben”. Így tehát ebben a zsoltáridézetben a Mória-hegyet, ahol a szentélyt építették, csupán „szentélyének határának” nevezik. Ugyanakkor ugyanebben a zsoltárban ez áll: „Kiválasztotta Júda törzsét, Sion hegyét, amelyet szeretett. És felépítette szentélyét, mint a magas palotákat, mint a földet, amelyet örökre megalapított.”¹²

GSAM 191A szentély megtisztítása, amelyet a föld megtisztításának tekintenek

GSAM 191.1A fent említett cikkben, miután idézte azt az állítólagos bizonyítékot, miszerint a föld, vagy legalábbis Palesztina földje volt a szentély, a lelkész ezután azt a kérdést teszi fel: „Hogyan fogják megtisztítani a szentélyt?” Mikeás próféta szavaival így válaszol: „Mert íme, az Úr kilép a helyéről, és leszáll, és eltapossa a föld magas helyeit. És a hegyek megolvadnak alatta, és a völgyek meghasadnak, mint a viasz a tűz előtt, és mint a víz, amely lefolyik egy meredek helyről.”¹³

GSAM 191.2Az akkoriban általánosan elfogadott elképzelés szerint, miszerint a föld volt a szentély, az olvasó könnyen megérti, miért feltételezték kétség nélkül, hogy a 2300 nap végén az Úr eljön, és megtisztítja a földet a Mikeás által leírt módon. Az adventisták ellen felhozott összes ellenvetés közül egyetlen ellenző sem utalt arra, hogy a föld tűz általi megtisztítása nem az az esemény lenne, amely a szentély megtisztításaként a 2300 nap végén bekövetkezik.

GSAM 191Az apostolok csalódtak, de a Szentírás beteljesedett

GSAM 191.3Nem ez az egyetlen eset, amikor az emberek az Úr akaratát teljesítették, beteljesítették a Szentírást, és mégis csalódtak a várakozásaikban, pusztán azért, mert nem értették a bekövetkező esemény természetét. Így történt ez Krisztus apostolaival is. Amikor Krisztus a szamárcsikón ülve bevonult Jeruzsálembe, az apostolok kiáltottak, emlékezve a próféta szavaira:¹⁴ „Kiálts, Jeruzsálem leánya! Íme, a te királyod jön hozzád; igazságos és üdvösséget hozó; alázatos, szamáron ülve, szamárcsikón, a szamár borján.”¹⁵ Annyira szükség volt arra, hogy az alkalomkor kiáltások hallatszanak, hogy ha ők hallgattak volna, maguk a kövek is felkiáltottak volna.¹⁶ A tanítványok azt hitték, hogy Krisztus ott és akkor, mint világi király, fel fog lépni Dávid trónjára („abban bíztunk, hogy ő az, aki megváltja Izraelet”¹⁷), és ezért kiáltották: „Áldott legyen atyánk, Dávid királysága, amely az Úr nevében jön.”¹⁸ Mennyi kiáltás lett volna akkor, ha megértették volna, hogy egy héten belül Krisztus már halott lesz József sírjában, római őrökkel körülvéve? Mennyi „dicsőség” adása Istennek és mennyi szentelés lett volna az adventistáknál 1844-ben, ha megértették volna, hogy a szentély megtisztítása az összes prófétai időszak végén egy több évig tartó folyamatot fog igénybe venni, mielőtt az Úr eljön?

GSAM 192Nincs hiba a 2300 nap kiszámításában

GSAM 192.1Amint ez a nép alaposan átnézte az időszak kiszámítását, nem talált benne hibát; de az Úr nem jött el, és a földet sem tisztította meg a tűz. Mit jelentett ez? Bizonyosan tudták, hogy az Úr velük volt ebben a nagy mozgalomban; de most bizonytalanságban voltak. Az Úrba vetett bizalmuk megingathatatlan volt. Tudták, hogy Ő nem fogja elhagyni őket. A fény valamilyen forrásból fog érkezni. Az előttük álló nehéz kérdést a már említett Jeremiás szavai fogalmazzák meg: „Vajon teljesen hazugnak fogsz-e bizonyulni számomra, és olyan leszel, mint a kiszáradó vizek?” A hit nem táplálta ezt a kételyt, mert a látomással kapcsolatban az Úrnak Habakuk próféta által közvetített szavai jutottak eszükbe : „A végén megszólal, és nem hazudik.”¹⁹ A Voice of Truth szerkesztőjétől már idézett kifejezés jól kifejezi álláspontjukat: „Még nem tudjuk elismerni, hogy nagy Főpapunk éppen azon a napon ne teljesítette volna mindazt, amit az előkép alapján joggal várhattunk volna tőle.”

GSAM 193Fény derült a szentélyre

GSAM 193.1Hiram Edson, a New York állambeli Port Gibsonból, elmesélte nekem, hogy 1844-ben, a határidő lejártát követő napon, miközben egy mezőn a kukoricakötegek mögött imádkozott, Isten Lelke olyan erőteljesen szállt rá, hogy szinte a földre zuhant, és ezzel együtt az a benyomás is támadt benne: „A megtisztítandó szentély a mennyben van.” Ezt a gondolatot közölte O. R. L. Crosierrel, és együtt alaposan kivizsgálták a témát. 1846 elején a Day Star című, akkoriban az Ohio állambeli Cincinnatiben megjelenő újságban kinyomtatták a szentély kérdéséről szóló, bibliai szempontból kidolgozott értekezést, amelyet Crosier úr írt. Abban a hosszú esszében kimutatták, hogy a szentély megtisztítása Krisztusnak, mint főpapunknak a befejező munkája, amely 1844-ben kezdődött, és közvetlenül azelőtt fejeződik be, hogy ő valóban visszatér a menny felhőiben, mint a királyok Királya és az urak Ura.

GSAM 193Az elveszett tagokat kereső egyházak

GSAM 193.2A hetedik hónap tizedik napja már elmúlt, és az egyházak azt hitték, könnyű dolguk lesz visszanyerni az elveszett tagokat, akik az „éjféli kiáltás” és a második angyal üzenete miatt szakadtak el tőlük; de ebben nagy csalódás érte őket, amint azt a következő válasz is mutatja, amelyet a korábbi szervezetekhez való visszatérésre irányuló sürgetésekre adtak, és amelyet a Midnight Cry 1844. december 26-i számában közöltek:—

GSAM 193.3„De mi a valóság? Jól tudják, hogy ezeknek az egyházaknak a nagy többségében a kiemelt témák a következők: »a világ megtérése«, »az ezeréves millennium« és »a zsidók visszatérése Palesztinába« a Megváltó személyes eljövetele előtt. Azok, akik visszatérnek, hogy ilyen nem bibliai, ésszerűtlen tanok altatódalai alatt üljenek, azt nyitott szemmel teszik; és egy ilyen lépés részükről valóban »visszatérés« lesz.

GSAM 194.1„Miután a Szentírás értelmében »szabadok« lettünk, sokkal biztonságosabb »előrehaladni«, mint »visszatérni« vagy »visszahúzódni«, különösen ebben az időben, amikor a dicsőség koronáját hamarosan átadják a Krisztus Jézusban hűségeseknek.”

GSAM 194.2Az egyházak magatartása, amely a fenti, a Szentírással ellentétes tanok hirdetésével halasztja el az Úr eljövetelét, az adventistáknak a próféta, Ezékiel következő szavait juttatta eszükbe: „Ember fia, íme, Izrael házának tagjai ezt mondják: A látomás, amelyet ő lát, sok nap múlva fog beteljesedni, és távoli időkről prófétál.” Ugyanezen összefüggésben található az a válasz is, amelyet az adventisták használtak: „Ezért mondd meg nekik: Így szól az Úr Isten: Szavaim többé nem késnek el, hanem amit mondtam, az meg is történik – mondja az Úr Isten.”²⁰

GSAM 194„Újra prófétálnod kell”

GSAM 194.3Azok, akik „megették” a könyvet, és kihirdették az „idő” bejelentését, úgy vélték, hogy a világ számára végzett munkájuk befejeződött; ezért hangzott el az a kijelentés, hogy újra tanítaniuk kell a nemzeteket, a nyelveket és a királyokat. A munkának egy eddig láthatatlan részének most teljesülnie kell: az, hogy bemutassák az embereknek Isten mennyei templomának valódi jellegét és az ott folyó oltárszolgálatot. A templom felmérésére vonatkozó parancs²¹ szükséges ahhoz, hogy megismerjük a prófétai idő végén bekövetkező esemény természetét, és így magyarázatot kapjunk a következő szavakra: „Akkor megtisztul a szentély.”

GSAM 194.4Vegyük észre, hogy ennek az időpontról szóló hirdetésnek az angyala a mennyből jött, és mielőtt munkája befejeződne, megbízást ad, hogy újra tanítsa a népet. Az üzenetnek tehát, amelynek célja a szentély kérdésének magyarázata, a csalódottak megbiztatása, és egyúttal egy „nádszál”, „pálca” vagy mérce biztosítása számukra, amellyel Isten népe megvizsgálhatja erkölcsi állapotát az Ő színe előtt, nyilvánvaló jeleket kell hordoznia arról, hogy mennyei eredetű, és nem emberi eredetű.

GSAM 195Az előítéletek elzárták a néphez vezető utat

GSAM 195.1Az adventi tanítással szembeni fennálló előítélet szinte áthághatatlan akadályt jelentett a nép számára; és hiába lett volna megpróbálni őket újra tanítani anélkül, hogy világos és egyértelmű fény derült volna a csalódás okára. Maguknak az adventista hívőknek is szükségük volt arra, hogy lelkük újra megihletést nyerjen egy mennyei megbízatás által, mielőtt a népet helyesen tanítani lehetett volna; és hogyan lehetett volna ezt megvalósítani? Megvalósítható lenne ez pusztán emberi bölcsességgel? Vagy azok, akik a legutóbbi mozgalom során megtapasztalták Isten Lelkének mélyreható munkáját, megelégednének-e pusztán emberi érveléssel? Csak a „harmadik angyal üzenetének”²² munkájához hasonló munka emelhette ki őket zavarukból; és ez, lépésről lépésre, ahogyan befogadni tudták, megfelelően elindult, a legmeggyőzőbb bizonyítékokkal alátámasztva, hogy mennyei eredetű.

GSAM 195Mint juhok pásztor nélkül

GSAM 195.2Itt állt tehát a nagy adventista közösség, bizonyos értelemben olyan, mint a pásztor nélküli juhok, akik közül több ezer csak néhány héttel korábban szakadt el minden egyháztól és hitvallástól, és egyetlen emberi szervezet sem volt felelős lelki jólétükért. Nem voltak földi tanácsadóik, akikben megbízhattak volna; egyedül Istenbe helyezték bizalmukat.

GSAM 195.3Egy dologban azonban biztosak voltak, és ez számukra olyan volt, mint egy horgony: az időről szóló hirdetés helyes volt.²³ De mint nép, olyan helyzetben voltak, hogy ha Isten nem vezeti és nem őrzi őket, hajlamosak voltak hamis magyarázatokat elfogadni, vagy elveszíteni a „türelmet”, és feladni a hitüket a múltbeli tapasztalataikban. Egyesek így is tettek; mások viszont, hitük szemével szilárdan arra tekintve, akit lelkük szeretett, buzgón kérdezték: „Őr, mi van az éjszakával? Őr, mi van az éjszakával? Az őr így felelt: Jön a reggel, és jön az éjszaka is: ha kérdezni akartok, kérdezzetek; térjetek vissza, gyertek!”²⁴

GSAM 196J. N. Andrews a csalódásról

GSAM 196.1J. N. Andrews lelkész, aki 1844-ben átélte ezt a tapasztalatot, így beszél a csalódásról:—

GSAM 196.2„Csalódást szenvedtek azok, akik 1843-ban és 1844-ben várták az Urat. Sokak számára ez a tény elegendő ok arra, hogy elutasítsák az ügyben felhozott összes bizonyságot. Elismerjük a csalódást, de nem fogadhatjuk el, hogy ez megfelelő indokot szolgáltatna arra, hogy tagadjuk Isten közreműködését ebben a munkában. A zsidó egyház is csalódott, amikor Keresztelő János munkájának befejeztével Jézus megjelent az ígért Messiásként. És a bízó tanítványok is a legmélyebb csalódást élték át, amikor azt, akitől Izrael megszabadítását várták, gonosz kezek fogták el és ölték meg. Feltámadása után pedig, amikor azt várták tőle, hogy visszaállítsa Izrael királyságát, nem kerülhették el a csalódást, amikor megértették, hogy ő elmegy Atyjához, és hogy ők hosszú időre megpróbáltatások és gyötrelem között maradnak. De a csalódás nem bizonyítja, hogy Istennek nincs köze népe vezetéséhez. Arra kell vezetnie őket, hogy kijavítsák hibáikat, de nem arra, hogy eldobják Istenbe vetett bizalmukat. Éppen azért, mert Izrael fiai csalódtak a pusztában, olyan gyakran tagadták az isteni vezetést. Ők figyelmeztetésként szolgálnak számunkra, hogy ne essünk ugyanabba a hitetlenségbe.”²⁵

GSAM 196Az igazságnak meg kell küzdenie a népszerűtlenség keresztségével

GSAM 196.3Úgy tűnik, az Úr terve az, hogy a fontos igazságokat népszerűtlen csatornába helyezze, ahol azok elfogadása és betartása keresztet²⁶ jelent. Ez különösen igaz ezekben az utolsó napokban. Péter, amikor arról az időről beszél, amikor mindennek a vége „közel van”, és amikor az „ítélet” „Isten házánál kezdődik”, így szól: „Szeretteim, ne csodálkozzatok azon a tűzpróbán, amely megpróbál titeket, mintha valami szokatlan dolog történne veletek; hanem örüljetek, amennyiben részesek vagytok Krisztus szenvedéseiben; hogy amikor dicsősége kinyilatkozik, ti is örvendezhessetek rendkívüli örömmel. Ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket, boldogok vagytok; mert a dicsőség és Isten Lelke nyugszik rajtatok: ők gyalázzák őt, ti viszont dicsőítitek.”²⁷

GSAM 197.1Amikor az igazság átesett a népszerűtlenség keresztségén, annak elfogadása több kegyelmet igényel, mint egyszerűen a tömegek hitét követni. A képmutató álszentek nem látnak nagy ösztönzést arra, hogy elfogadjanak egy olyan igazságot, amely cselekvést igényel, mintha „szél és ár ellen” eveznének az árral szemben. Így az igazság próbává válik a hűségesek, a becsületes szívűek, az őszinték és a lelkiismeretesek számára.

GSAM 197.2Korábban már bemutattuk, hogy az eljöveteli mozgalom próféciája csalódást jósol. Ez be is következett; és így, Isten gondviselése szerint, ennek az üzenetnek az elfogadása is magában hordozta a maga keresztjét.