3. fejezet – Az ígért Mag eljövetele

GSAM 57.1„Amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, … aki a törvény alá lett vetve, hogy megváltsa a törvény alatt levőket, hogy fiúi jogot nyerjünk.”¹

GSAM 57.2„Most pedig annak, akinek hatalma van megerősíteni titeket az én evangéliumom szerint és Jézus Krisztus hirdetése szerint, a titok kinyilatkoztatása szerint, amely a világ kezdete óta titokban volt, de most nyilvánvalóvá vált, és a próféták írásai által, az örökkévaló Isten parancsa szerint, minden nemzet számára a hit engedelmességére ismertté vált: az egyedül bölcs Istennek legyen dicsőség Jézus Krisztus által mindörökké.”²

GSAM 57.3„Kinyilatkoztatás által tette velem ismertté a titkot; amint azt korábban röviden megírtam, … amelyet más korokban nem tettek ismertté az emberek fiainak, de most a Szentlélek által kinyilatkoztatott az ő szent apostolainak és prófétáinak… Nekem, aki az összes szent közül a legkisebbnél is kisebb vagyok, adatott ez a kegyelem, hogy a pogányok között hirdessem Krisztus kifürkészhetetlen gazdagságát; és hogy minden embernek megmutassam, mi az a titok közössége, amely a világ kezdete óta el volt rejtve Istenben, aki Jézus Krisztus által teremtett mindent.”³

GSAM 57.4Azt mondják, hogy az Ószövetségben az evangélium rejtve van; az Újszövetségben pedig kinyilatkoztatott. Ahogy valaki más fogalmazott: „Ahogy eltávolodtak Istentől, a zsidók nagy mértékben szem elől tévesztették a rituális istentisztelet tanításait. Ezt az istentiszteletet maga Krisztus vezette be. Minden részében őt szimbolizálta; és tele volt életerővel és lelki szépséggel. De a zsidók elvesztették szertartásaik lelki életét, és a halott formákhoz ragaszkodtak. Magukban az áldozatokban és a szertartásokban bíztak, ahelyett, hogy arra támaszkodtak volna, akire azok utaltak .

GSAM 58A világi uralomra vágyakozva

GSAM 58.1„Bár a zsidók vágytak a Messiás eljövetelére, fogalmuk sem volt a küldetéséről. Nem a bűntől, hanem a római igától akartak megszabadulni. Arra vártak, hogy a Messiás hódítóként jöjjön el, megtörje az elnyomók hatalmát, és Izraelet egyetemes uralomra emelje. Így előkészült számukra az út, hogy elutasítsák a Megváltót.

GSAM 58.2„A nép, sötétségében és elnyomásában, valamint a hatalomra szomjazó uralkodók vágyakoztak egy olyan személy eljövetelére, aki legyőzi ellenségeiket, és visszaállítja Izrael királyságát. Tanulmányozták a próféciákat, de lelki betekintés nélkül. Így figyelmen kívül hagyták azokat a szentírási helyeket, amelyek Krisztus első eljövetelének megaláztatására utalnak, és helytelenül értelmezték azokat, amelyek második eljövetelének dicsőségéről szólnak. A gőg elhomályosította látomásukat; a próféciákat önző vágyaiknak megfelelően értelmezték.

GSAM 58.3„Több mint ezer éven át várta a zsidó nép az Üdvözítő eljövetelét. Erre az eseményre összpontosultak legszebb reményeik. Belefoglalták nevét énekeikbe, jövendöléseikbe, templomi szertartásaikba és családi áhítataikba. S amikor eljött, mégsem ismerték fel Őt. A mennyek Szeretettje számukra »mint egy száraz földből kinőtt gyökér« volt; »nem volt sem alakja, sem szépsége«; és nem láttak benne olyan szépséget, amiért vágyakozhattak volna utána. »Eljött a sajátjaihoz, de a sajátjai nem fogadták be.«”⁴

GSAM 58Dávid nemzetségéből

GSAM 58.4Ahogy közeledett a Dániel által megjövendölt idő, amikor a „Messiásnak, a Hercegnek” – a felkentnek – meg kellett jelennie, a zsidó nép így gondolkodhatott volna – és kétségtelenül így is tett: A test szerint való Messiásnak Dávid házából és nemzetségéből kell származnia, ezért születésének is abban a nemzetségben kell történnie; és a zsidó törvények és szokások előírásai szerint harminc éves korában kell felkenni őt a nyilvános szolgálatra; és ha abban a korban kell megjelennie, mint a felkent, akkor születésének a Messiás eljöveteléig tartó hatvankilenc évhét vége előtt harminc évvel kell történnie.

GSAM 59Simeon és Anna jövendölései

GSAM 59.1Ekkoriban egész Izrael várakozásban volt. A Szentírás buzgó, odaadó tanulmányozói azt várták, hogy megszülessen az, aki uralkodójuk és kormányzójuk lesz. Az idős és jámbor Simeonnak „a Szentlélek által kinyilatkoztatott, hogy nem látja meg a halált, mielőtt meglátná az Úr Krisztusát”.⁵

GSAM 59.2Amikor a csecsemő Megváltót a templomba vitték, Simeon tudta, hogy ez a gyermek az, akire utaltak – a Krisztus. „Akkor karjába vette őt, és áldotta Istent, és így szólt: Úr, most már békében bocsátod el szolgádat, a te igéd szerint; mert látták szemeim a te üdvösségedet, amelyet minden nép színe előtt készítettél: világosságot a pogányok megvilágosítására, és dicsőséget a te népednek, Izraelnek...

GSAM 59.3„És Simeon adta nekik az áldást [Józsefnek és Máriának], és így szólt Máriához, az anyjához: Íme, ez a gyermek sokak bukására és felemelkedésére van rendelve Izraelben; és jelül, amely ellen szó lesz (igen, kard is át fogja szúrni a te lelkedet is), hogy sok szív gondolatai kinyilatkoztassanak.

GSAM 59.4„Volt pedig egy Anna nevű prófétanő, Fanuel leánya, az Áser törzséből... És ő is éppen abban a pillanatban bejött, és hálát adott az Úrnak, és beszélt róla mindazoknak, akik Jeruzsálemben várták a megváltást.”⁶

GSAM 59Angyalok látogatják meg a pásztorokat

GSAM 59.5Ennek előzményeként az angyalok már korábban hirdették a Megváltó születésének örömhírét a Betlehem síkságán tartózkodó pásztoroknak. Az angyalok ezeket a dallamos sorokat énekelték a figyelmesen hallgató pásztorok fülébe:—

GSAM 60A bölcsek meglátogatják Betlehemet

GSAM 60.2Ezután megérkeztek a keleti bölcsek, akik látták „a csillag felkelését”, ahogyan azt Bálám megjósolta. A csillag vezetésével eljutottak Jeruzsálembe, ahol szükségük volt rá, hogy érdeklődjenek az újszülött Királyról. Miután megtudták, hogy Betlehem lesz a Várt Úr születési helye, folytatták útjukat; és az újra megjelent csillag vezetésével eljutottak ahhoz a szerény helyhez, ahol a Megváltó feküdt. Itt imádták a szent Gyermeket, aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak neki, majd megkezdték hosszú hazautazásukat.

GSAM 60A Megváltó tizenkét éves korában

GSAM 60.3Gyermekkortól tizenkét éves koráig kevés feljegyzés maradt fenn Krisztus Megváltóról, kivéve azt, hogy bölcsességében és termetében növekedett, és hogy engedelmesen alávetette magát szüleinek. De tizenkét éves korában, miután József és Mária kíséretében felutazott Jeruzsálembe az éves ünnepre, ott megdöbbentette a papokat a kérdéseiben megnyilvánuló tudásával, valamint a bonyolult problémáikra adott válaszaival. Ettől az időtől kezdve egészen nyilvános tevékenységének megkezdéséig a szerény ácsmesterséget tisztelte, miközben József mellett, Mária férje mellett dolgozott.

GSAM 60Keresztelő János küldetése

GSAM 60.4Nyilvános szolgálata előtti hat hónapban Keresztelő János hirdette Krisztus küldetését. Az emberek hatalmas tömegekben jöttek, hogy meghallgassák Jánost, és tőle megkeresztelkedjenek. Mivel „várakozásban voltak [a Messiás eljövetelére vártak], és mindenki a szívében töprengett [„gondolkodott vagy vitatkozott”, margó] Jánosról, vajon ő-e a Krisztus vagy sem; János így válaszolt nekik: »Én ugyan vízzel megkeresztelek titeket, de jön egy nálam hatalmasabb, akinek a sarujának zsinórját sem vagyok méltó megoldani: ő fog titeket megkeresztelni Szentlélekkel és tűzzel; kezében van a szórólapátja, és alaposan megtisztítja a szérűjét, és a búzát a magtárába gyűjti; a pelyvát pedig elégeti olthatatlan tűzzel.«”⁷

GSAM 61Jézus megkeresztelése

GSAM 61.1Amikor János a keresztség szertartását végezte, látta, hogy Jézus jön hozzá, hogy megkeresztelkedjék, és így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit... János pedig bizonyságot tett, mondván: Láttam a Szentlelket, mint egy galambot, leszállni az égből, és rajta maradni. Én pedig nem ismertem őt; de aki engem elküldött, hogy vízzel megkereszteljek, az mondta nekem: Akire látod a Szentlelket leszállni és rajta maradni, az az, aki a Szentlélekkel megkeresztel. És láttam, és bizonyságot tettem, hogy ő az Isten Fia.”⁸

GSAM 61A hang a mennyből

GSAM 61.2Krisztus Messiás-létét nem csupán a Szentlélek látható, galambhoz hasonló testben való leszállása igazolta, hanem a mennyből hallatszó hang is. Máté evangéliumában ezt olvassuk: „Amikor Jézust megkeresztelték, azonnal feljött a vízből; és íme, megnyíltak neki az egek, és látta, hogy Isten Lelke galamb formájában száll le rá; és íme, hang hallatszott a mennyből, amely így szólt: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.”⁹

GSAM 61.3Bár „János nem tett csodát”, az emberek, amikor meglátták azt a hatalmas erőt, amely Krisztus szolgálatát kísérte, kénytelenek voltak azt mondani: „Minden, amit János erről az emberről mondott, igaz volt.”¹⁰

GSAM 61Krisztus megkenése a törvény szerint

GSAM 61.4Lukács beszámolójával kapcsolatban, amely a keresztségről és a galamb formájában megjelenő Szentlélek általi ugyanazon felkenetésről szól, ezt olvassuk: „Jézus maga akkor körülbelül harminc éves volt.”¹¹

GSAM 62.1Miután Urunk negyven napig böjtölt, és a pusztában az ördög heves kísértéseinek volt kitéve – amelyek közvetlenül a keresztségét követték –, „elment Názáretbe, ahol felnőtt; és szokása szerint szombatnapon bement a zsinagógába, és felállt, hogy felolvassa... Az Úr Lelke van rajtam, mert felkent engem, hogy az evangéliumot hirdessem a szegényeknek… És így szólt hozzájuk: Ma teljesedett be a ti fületek előtt ez az Írás.”¹²

GSAM 62Beteljesedett az idő

GSAM 62.2Márk, ugyanezt az eseményt leírva, így szól: „Beteljesedett az idő, és Isten országa közel van: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”¹³ Eljött az az idő, amelyet a Megkentnek a megjelenésére jósoltak. A Szentlélek általi felkenés a keresztségénél történt meg, és ő most kezdte meg szolgálatát, pontosan abban az időben és módon, ahogyan azt a régi szent próféták megjósolták.

GSAM 62Krisztus Messiásságának látható bizonyítéka

GSAM 62.3Krisztus szolgálatát folyamatos csodatételek kísérték, amelyek az emberek számára – még ha nem is értették teljesen a példázatait és szavait – látható bizonyítékot jelentettek arra, hogy ő az Immanuel, vagyis hogy „Isten vele van”.¹⁴ Ezekben a csodákban Krisztus nem csupán Isten hatalmának bizonyítékát adta a világnak önmagában, hanem Isten jellemének és szerető jóságának gyakorlati bemutatását is. Amikor Fülöp – miután három éven át folyamatosan Krisztussal volt, és tanúja volt hatalmas csodáinak – azt mondta: „Úr, mutasd meg nekünk az Atyát, és az nekünk elég”, Jézus így szólt hozzá: „Olyan régóta vagyok veletek, és mégsem ismertek engem, Fülöp? Aki engem látott, az látta az Atyát; hogyan mondhatod tehát: Mutasd meg nekünk az Atyát? … Higgy nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya bennem; vagy ha nem, akkor legalább a cselekedeteim miatt higgy nekem.”¹⁵

GSAM 63János zavarban

GSAM 63.1Bár Krisztus keresztségénél János tanúja volt a Szentlélek látható leszállásának, hallotta a mennyből jövő hangot, amely kijelentette, hogy ő az Isten Fia, és ő maga is kijelentette, hogy ő „az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit”, az események annyira eltérően alakultak az ő várakozásaitól, hogy ő, komor börtönében, nyugtalan és zavarodott volt.

GSAM 63.2„A Megváltó tanítványaihoz hasonlóan Keresztelő János sem értette meg Krisztus országának természetét. Várta, hogy Jézus elfoglalja Dávid trónját, s ahogy telt az idő, és a Megváltó nem igényelte a királyi hatalmat, János összezavarodott és aggódni kezdett.”¹⁶ „Két tanítványát magához hívva [ő] elküldte őket Jézushoz, mondván: Te vagy az, aki eljön, vagy mást várjunk?” „Abban az órában [Jézus] sokukat meggyógyította betegségeikből és bajaikból, és gonosz szellemekből; és sok vaknak visszaadta a látását. Akkor Jézus így felelt nekik: Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amit láttatok és hallottatok.”¹⁷

GSAM 63.3A zsidóknak, sőt még a tanítványoknak is nehezen sikerült tisztán látniuk a Megváltó által elmondott számos igazságot, mert annyira meggyőződésük volt, hogy amikor a Messiás eljön, letöri a számukra oly nyomasztó római igát, azonnal helyreállítja Dávid királyságát, és világi királyként fog uralkodni.

GSAM 63.4Jézus így kezdte hirdetését: „Térjetek meg, mert közel van a mennyek országa.”¹⁸ Amikor elküldte tizenkét apostolát, ugyanazt az üzenetet vitték: „Közel van a mennyek országa.”¹⁹ Még később, szolgálata során, amikor a hetvenet küldte ki, a következő szavakkal búcsúzott tőlük: „Közel van hozzátok Isten országa.”²⁰

GSAM 64Az emberek csodálkoztak Krisztus cselekedetein

GSAM 64.1Krisztus csodálatos szavai és tanításai arra késztették az embereket, hogy így szóljanak: „Soha senki sem beszélt úgy, mint ez az ember.”²¹ És amikor meggyógyította a vak és néma embert, „az egész nép csodálkozott, és így szólt: Hát nem ez Dávid fia?”²² Vagy más szavakkal: Hát nem ez Dávid leszármazottja, az ígért Megváltó? „Amikor hazatért a saját szülőföldjére, tanított nekik a zsinagógában, annyira, hogy elcsodálkoztak, és azt mondták: Honnan van ennek az embernek ez a bölcsesség és ezek a hatalmas cselekedetek? Hát nem ez az ács fia? Nem Máriának hívják az anyját? És a testvérei: Jakab, Jóses, Simon és Júdás?”²³

GSAM 64.2Körülbelül Krisztus szolgálatának harmadik évében, amikor a templomban volt, és részt vett a felszentelési ünnepen, a zsidók körülvették, és így szóltak hozzá: „Meddig tartasz minket bizonytalanságban? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk egyértelműen.”²⁴ Az előző évben, amikor elvégezte azt a hatalmas csodát, hogy „öt árpakenyérrel és két kis hallal” ötezer embert táplált meg, „megérezte, hogy jönnek, és erőszakkal elviszik, hogy királlyá tegyék, [ezért] ismét elvonult a hegyre.”²⁵

GSAM 64Krisztus tanítja a tanítványokat a haláláról

GSAM 64.3Tanításában Krisztus fontosnak tartotta, hogy eloszlassa azt a gondolatot, miszerint azonnal megkezdődne egy földi uralkodás, és megmutassa nekik, hogy meg kell halnia és feltámadnia, el kell mennie, majd visszatérnie. Ezért így kérdezte tőlük: „Mi lenne, ha látnátok az Emberfiát felmenni oda, ahol korábban volt?”²⁶ Miután meghagyta nekik, „hogy senkinek ne mondják el, hogy ő Jézus, a Krisztus”, ezt olvassuk: „Attól az időtől fogva Jézus elkezdte megmutatni tanítványainak, hogy el kell mennie Jeruzsálembe, és sok szenvedést kell elviselnie a vének, a főpapok és az írástudók részéről, meg kell ölniük őt, és a harmadik napon fel kell támadnia. Ekkor Péter félrehívta őt, és szemrehányást tett neki, mondván: Távol legyen tőled, Úr; ez nem fog veled megtörténni.”²⁷

GSAM 65.1Ugyanakkor azt is elmondta nekik, hogy vannak ott állók, akik nem halnak meg, amíg meg nem látják az Emberfiát eljönni az ő országában.²⁸ Körülbelül nyolc nappal később beteljesedett ez a prófécia; és Péter apostol Krisztusnak az ő országában való eljöveteléről szóló „látomására” hivatkozik, mint a jövőben még bekövetkező Krisztus tényleges második eljövetelének bizonyítékára.²⁹

GSAM 65.2Egyszer, amikor Krisztus és tanítványai Galileában voltak, Jézus így szólt hozzájuk: „Az Emberfiát átadják az emberek kezébe; és megölik őt, de a harmadik napon feltámad. Erre ők rendkívül elszomorodtak.”³⁰ És mégsem értették meg, nem fogták fel a szavait, mert még akkor is, amikor Jézus igyekezett elméjükbe vésni halála és feltámadásának komoly igazságát, ők egymás között vitatkoztak arról, ki legyen a legnagyobb a mennyeknek országában.³¹

GSAM 65.3Egy másik alkalommal Péter így szólt Jézushoz: „Mi mindent elhagytunk, és követtünk téged; mit kapunk ezért? Jézus pedig így szólt hozzájuk: Bizony mondom néktek: ti, akik követtetek engem, az újjászületéskor, amikor az Ember Fia dicsőségének trónjára ül, ti is tizenkét trónra ültök, és ítélkeztek Izrael tizenkét törzse felett.”³² Mégis a hamarosan létrejövő királyság gondolata uralkodott elméjükben, és ők, emberi módon, elkezdtek a királyság legmagasabb helyét keresni.

GSAM 65.4Ezután lép szóhoz Zebedeus fiai, Jakab és János ambiciózus anyja, aki azt kéri Krisztustól, hogy fiai magas tisztségeket kapjanak – az egyik a trónja jobb oldalán, a másik a bal oldalán; vagy talán az egyik legyen a kormány miniszterelnöke, a másik pedig külügyminiszter. Krisztus azonban egyértelműen így szólt: „Nem tudjátok, mit kértek.”³³

GSAM 66Diadalmas bevonulás Jeruzsálembe

GSAM 66.1Nem sokkal ezután egy nagy és megdöbbentő esemény történt. Lázár feltámadása volt a sírból, aki már négy napja halott volt. Egy ilyen hatalmas csoda annyira felkavarta és lenyűgözte a népet, hogy a farizeusok megijedtek, akik a papokkal együtt azonnal tanácsot hívtak össze; és tanácskozásuk során azt kérdezték: „Mit tegyünk? Hiszen ez az ember sok csodát tesz. Ha így hagyjuk őt, mindenki hinni fog benne; és a rómaiak eljönnek, és elveszik tőlünk mind a helyünket, mind a nemzetünket.”³⁴ Míg a mélyből származó sátáni erő így hatalmába kerítette azokat, akik Krisztus elpusztítására törekedtek, a magasságból jövő erő a tömegeket arra késztette, hogy dicsőítsék őt, és beteljesítsék, amit róla megjövendöltek.

GSAM 66.2A fent említett alkalommal a nép tömegesen vonult ki, nem csak azért, hogy Jézust lássa, hanem azért is, hogy lássa Lázárt is, akit Jézus feltámasztott a halálból. Most már számukra bizonyosnak tűnt, hogy Jézus az általuk régóta várt király, és amikor találkoztak vele, ahogy Jeruzsálem felé közeledett, egy szamárcsikón ülve, a Szentírás szavai erőteljesen eszükbe jutottak: „Ne félj, Sion leánya: íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.”³⁵ Hatalmas diadalkiáltás tört fel abból a hatalmas tömegből, ami nagy zavart keltett a hidegszívű, számító farizeusokban. Egymás között így szóltak: „Látjátok, hogy semmire sem mentek? Íme, az egész világ utána szalad.”³⁶ Arra a kérésükre, hogy Krisztus állítsa le a kiáltást, így válaszolt: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnának, a kövek azonnal felkiáltanának.”³⁷ Az Úr ezt az alkalmat illetően így szólt: „Kiáltsatok!”, és ha a nép nem teljesíti az Ő szavát, hangot ad az utca köveinek, és azok kiáltani fognak; mert az Ő szavának teljesülnie kell.

GSAM 66Krisztus elmenése és visszatérése

GSAM 66.3Megváltónk nemcsak arra igyekezett irányítani a tanítványok figyelmét, hogy meg fog halni és feltámad, hanem azt is meg akarta tanítani nekik, hogy az Isten országa nem jön el, amíg ő el nem megy, és vissza nem tér. Megfeszítésére utalva így szólt: „Ha felemeltetnek a földről, minden embert magamhoz vonzok.” Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halált fog szenvedni. A nép így felelt neki: „A törvényből hallottuk, hogy a Krisztus örökké él; hogyan mondhatod tehát: Az Emberfiának fel kell emeltetnie? Ki ez az Emberfia?”³⁸

GSAM 67.1Hogy a tanítványok elméjébe még mélyebben bevésse azt a tényt, hogy el kell mennie, és vissza kell térnie, mielőtt országa a földön megalapulna, így szólt: „Kicsiny gyermekeim, még egy kis ideig veletek vagyok. Keresni fogtok engem; és ahogyan a zsidóknak mondtam: »Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek«, úgy most nektek is mondom... Simon Péter így szólt hozzá: Úr, hová mész? Jézus így válaszolt neki: Ahová én megyek, oda most nem tudsz követni engem; de később követni fogsz.”³⁹ Ezután ezekkel a szavakkal bátorította nyugtalan és szomorú szívüket: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: hisztek Istenben, higgyetek bennem is. Az Atyám házában sok lakóhely van: ha nem így lenne, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek. És ha elmegyek, és helyet készítek nektek, visszajövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.”⁴⁰

GSAM 67A nemesember példázata

GSAM 67.2A Megváltó ismét igyekezett helyesbíteni azt a téves elképzelést, miszerint az ország azonnal megjelenik, a következő példabeszéddel, miközben ő és a tanítványok Jeruzsálembe tartottak: „Egy nemesember elment egy távoli országba, hogy magának országot szerezzen, és visszatérjen. Hívatta tíz szolgáját, és tíz minát adott nekik, és így szólt hozzájuk: Kereskedjetek, amíg visszajövök.... És lőn, hogy mikor visszatért, miután átvette a királyságot, akkor parancsot adott, hogy hívják magához azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, mennyit nyert mindegyikük kereskedéssel.”⁴¹ Ebben a példabeszédben az Úr a nemesemberrel ábrázolja önmagát. El kellett mennie egy távoli országba – az Atyjához –, és ott át kellett vennie a királyságot, mielőtt visszatért volna uralkodni.

GSAM 68.1A tanítványok kérdésére: „Mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?” ⁴²a Megváltó felsorolta azokat az eseményeket, amelyek az egyházra váró nagy nyomorúság során bekövetkeznek majd, valamint azokat a határozott jeleket, amelyek megjelennek. Amikor ezek megjelennek, tudni fogják, hogy eljövetele közel van, sőt már a küszöbön áll, és hogy az a nemzedék, amely ezeket látja, nem tűnik el a színről, amíg ő el nem jön.⁴³

GSAM 68Minden tanítvány elhagyta őt

GSAM 68.2De annak ellenére, hogy Krisztus minden utasítást megadott az apostoloknak a halála és megaláztatása kapcsán, ők teljesen képtelenek voltak megérteni azt az igazságot, amelyet tanított nekik a tárgyalásával és megfeszítésével kapcsolatban. Olyan halvány fogalmuk volt az igazságról, hogy amikor eljött a próbatétel, reményük elhalt, és mindannyian „elhagyták őt, és⁴⁴ elmenekültek.” Még Péter is, az örökké buzgó Péter, aki olyan magabiztosan állította, hogy ha mindenki elhagyja is őt, ő soha nem fogja, néhány órával később tagadta Urát, és esküvel kijelentette, hogy nem ismeri azt az embert. Olyan lassú felfogásúak voltak az Úr azon kijelentésének megértésében, miszerint megfeszítése után a harmadik napon feltámad a halálból, hogy egymás között vitatkoztak és töprengtek azon, „mit jelenthet a halálból való feltámadás”.⁴⁵ Valóban annyira hitetlenek voltak, hogy miután meghalt, és testét József új sírjába helyezték, előkészületeket tettek a balzsamozására. A remény eltűnt – Krisztussal együtt a sírba temetve – micsoda szombatnap volt ez a tanítványok számára! A bánat és a csalódás terhe alatt nyögő szívükkel, és anélkül, hogy közelükben lett volna az irgalmas, együttérző Megváltó, akinek élete gyengédség és irgalom cselekedeteivel volt tele, hogy megvigasztalja és megerősítse őket – milyen elhagyatott volt a helyzetük!

GSAM 69A feltámadás reggelének izgalmas eseményei

GSAM 69.1Eljött a hét első napjának reggele! Micsoda nyüzsgés a mennyben és a földön! Egy hatalmas angyal száll le a dicsőség birodalmából József sírjához, azzal az üzenettel, amely megparancsolja Isten Fiának, hogy keljen fel. „És íme, nagy földrengés támadt; mert az Úr angyala leszállt a mennyből, odajött, elgördítette a követ a sír ajtajáról, és ráült. Arcvonásai villámláshoz hasonlítottak, ruhája pedig hófehér volt; és a félelemtől az őrök megremegtek, és olyanok lettek, mint a halottak.”⁴⁶ „Sok elhunyt szent teste feltámadt, és kijött a sírjaiból az ő feltámadása után, és bement a szent városba, és sokaknak megjelent.”⁴⁷ Képzeljük el, ahogy ezek a hírvivők Jeruzsálemben barátaik ajtajánál állnak azzal az üzenettel, hogy a keresztre feszített Krisztus feltámadt a halálból, és hogy őket is az Ő hatalma által életre keltette, hogy tanúskodjanak a feltámadásáról. Micsoda nyüzsgés volt a tanítványok és a szent asszonyok között – ide-oda rohangáltak, hogy elmondják az örömhírt: „Feltámadt a halálból, mert láttuk Őt, és beszéltünk Vele!”

GSAM 69Jézus kiment a vidékre

GSAM 69.2„És íme, közülük ketten ugyanazon a napon elindultak egy kis faluba, melynek neve Emmaus volt, és amely Jeruzsálemtől körülbelül hatvan furlongra [hét és fél mérföldre] feküdt. És beszélgettek egymás között mindazokról a dolgokról, amelyek történtek. És lőn, hogy miközben beszélgettek és vitatkoztak, Jézus maga is közeledett hozzájuk, és velük tartott. De a szemüket eltakarták, hogy ne ismerjék fel őt. És így szólt hozzájuk: Miféle beszélgetést folytattok egymással, miközben jártok, és szomorúak vagytok? Az egyikük, akinek a neve Kleopás volt, így felelt neki: Te egyedül idegen vagy Jeruzsálemben, és nem tudod, mi történt ott az elmúlt napokban? Ő pedig így szólt hozzájuk: Milyen dolgokról van szó? Erre azt felelték neki: A Názáreti Jézusról, aki Isten és az egész nép előtt hatalmas cselekedetekben és szavakban járó próféta volt; és arról, hogy a főpapok és a vezetőink halálra ítélték, és keresztre feszítették. Mi pedig abban reménykedtünk, hogy ő lesz az, aki megváltja Izráelt; és mindezek mellett ma van a harmadik nap, mióta ezek a dolgok megtörténtek. Sőt, a mi társaságunkból néhány asszony is megdöbbentett minket, akik kora reggel elmentek a sírhoz; és amikor nem találták meg a testét, visszajöttek, mondván, hogy angyalok látomását is látták, akik azt mondták, hogy él. És néhányan közülünk, akik velünk voltak, elmentek a sírhoz, és úgy találták, ahogyan az asszonyok mondták; őt azonban nem látták.

GSAM 70.1„Akkor így szólt hozzájuk: Ó, ti bolondok, és lassú szívűek a hitben, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak! Nem kellett-e Krisztusnak mindezt elszenvednie, és így belépnie dicsőségébe? És Mózesből és az összes prófétából kiindulva elmagyarázta nekik az Írásokban mindazt, ami rá vonatkozott.”⁴⁸ Amikor leült velük étkezni, megtörte a kenyeret, és hálát adott; „és megnyílt a szemük, és megismerték őt... És így szóltak egymáshoz: Nem égett-e a szívünk bennünk, amikor útközben beszélt hozzánk, és amikor kinyitotta előttünk az Írásokat?”⁴⁹

GSAM 70.2Most végre, miután a kérdés teljes mértékben kiderült számukra, a tanítványok is belátják, hogy a Megváltó küldetéséhez halál és feltámadás is társult. De hogyan fogják kezelni az Ő országával kapcsolatos kérdést?

GSAM 70.2„Szenvedése után sok cáfolhatatlan bizonyítékkal mutatta meg magát élőnek, negyven napon át megjelent előttük, és beszélt nekik az Isten országával kapcsolatos dolgokról; és amikor összegyűltek vele, megparancsolta nekik, hogy ne távozzanak Jeruzsálemből, hanem várják meg az Atya ígéretét, a Szentlélek , amelyről, mondá, tőlem hallottatok. Mert János valóban vízzel megkeresztelt; ti pedig nem sok nap múlva a Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.

GSAM 71Visszaállítod-e most a királyságot?

GSAM 71.1„Amikor tehát összegyűltek, megkérdezték tőle, mondván: Uram, most állítod-e vissza Izraelnek a királyságot? [mintha azt mondták volna: Megtudtuk, hogy a Szentírás szerint szükséges volt, hogy keresztre feszítsenek téged, és feltámadj a halálból, de most nem állítod-e vissza a királyságot?] Ő pedig így szólt hozzájuk: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy az időpontokat, amelyeket az Atya a saját hatalmába vett. De hatalmat kaptok, miután a Szentlélek rátok száll; és tanúim lesztek nekem Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld legvégső határáig. És miután ezeket mondta, miközben ők nézték, felvitetett; és egy felhő elvette őt a szemük elől. És miközben ők szemeiket az ég felé szegezve nézték, ahogy felment, íme, két férfi állt mellettük fehér ruhában; akik így szóltak: Galileai férfiak, miért álltok ott, és bámultok az ég felé? Ez a Jézus, akit elvittek tőletek az égbe, ugyanúgy fog eljönni, ahogyan láttátok őt felmenni az égbe.”⁵⁰

GSAM 71Jézus a mennyben marad a helyreállításig

GSAM 71.2Most, hogy a Megváltó elhagyta őket, és ők valóban látták, ahogy „felment oda, ahol korábban volt”, biztosak voltak abban, hogy a Szentlélek tanítani fogja őket arról az időről, amikor eljön az Isten országa. Így Péter, miután megkapták a Lelket, a néphez intézett beszédében így szólt: „Ő elküldi Jézus Krisztust, akit korábban hirdettek nektek; akit az égnek be kell fogadnia mindaddig, amíg el nem jön mindennek helyreállítása, amiről Isten a világ kezdete óta minden szent próféta száján keresztül beszélt.”⁵¹

GSAM 71.3Péter apostolnak a Szentlélek a három világról szóló tényeket is kinyilatkoztatta: Először is az özönvíz előtti világ, amelyet a víz elpusztított; másodszor a jelenlegi világ, amelyet a tűzre tartogatnak – az a tűz, amelyet a föld magában rejt, ahogyan a Revised Versionben olvasható –, az a tűz, amely az istentelen emberek vesztét, romlását és pusztulását fogja jelenteni; harmadszor az új föld, „amelyben az igazság lakozik”; vagy, ahogyan egyesek fordítják, „amelyben az igazak fognak lakozni.”⁵²

GSAM 72.1Pál apostol kifejtette Isten népének feltámadását, valamint az összes szentjének a halandóságból a halhatatlanságba való átalakulását, „egy szempillantás alatt, az utolsó trombitaszóra”. Kijelentette a korinthusiaknak, hogy Krisztus jelenleg Atyja trónján ül, és ott marad, amíg minden ellenségét alá nem vetik neki. Vagyis addig, amíg az Atya a királyságot – az ő királyságát – a kezébe nem adja, amint azt a Dániel 7:13, 14; Zsoltárok 2:8, 9 jövendölte meg. A thesszalonikai egyháznak Krisztus eljövetelét és a feltámadást mutatta be egyetlen reményükként, amely az igazi vigaszt nyújtja, amikor szeretteiket a halál elválasztja tőlük.⁵³

GSAM 72A Mester visszatérésének időpontja bizonytalan

GSAM 72.2Az egyháznak egyelőre nem volt pontos tudomása arról, mikor tér vissza a Mester. Amikor az apostol az első tesszalonikai levélben azt írta: „Mi, akik élünk és megmaradunk, elragadtatunk”, a testvérek úgy értették, hogy Krisztus akkor jön el, amikor közülük még néhányan életben vannak. Második levelében kijavítja a levelével kapcsolatos téves felfogásukat, és azt mondja nekik, hogy „az a nap nem jön el, amíg előbb el nem jön a hitehagyás, és meg nem jelenik a bűn embere, a kárhozat fia, aki ellenszegül és felmagasztalja magát minden felett, amit Istennek neveznek vagy imádnak.”⁵⁴

GSAM 72Az elpártolás

GSAM 72.3És még mindig az egyház a sötétben tapogatózik Krisztus második eljövetelének idejét illetően. A testvérek megtanulták, hogy elszakadás lesz; de az volt a kérdés, hogy mennyi ideig tart majd. A választ később János kapta meg, miközben látomásban volt a Pátmosz-szigeten, a Jelenések könyve 12. és 13. fejezetében található szimbólumokban – az „idő, idők és fél idő”, a „negyvenkét hónap”, az „ezerkétszázhatvan nap” (év); de addig még nem következett be az az esemény, amely e hosszú időszak kezdetét jelezte. Így az egyház továbbra is reménykedett és várta Krisztus eljövetelét anélkül, hogy pontosan tudta volna megjelenésének pontos idejét; mert amikor az a nyomorúság ideje elmúlik, még egy rövid időszak marad a küzdelemre és a diadalra a „maradék” egyház számára.⁵⁵

GSAM 73.1Az Újszövetségi feljegyzések lezárásával Krisztus második eljövetelének témája világosan megjelenik előttünk. Körülbelül minden harmincadik vers valamilyen módon említi Urunk, Jézus Krisztus második eljövetelét. Erről, valamint az egyház helyzetéről e remény tekintetében a közbenső korszakokban egészen a modern időkig, Robert Patterson, D.D., az Interior című lapban, „The Blessed Hope” cím alatt a következőképpen szól:—

GSAM 73A földi millennium – Patterson

GSAM 73.2„Amikor Urunk elhagyta földi egyházát, hogy az Atyához menjen, szomorú állapotban hagyta hátra azt. Ötszáz tanítványát az ellenségei egész világa vette körül, akik az egyik legmagasabb szintű értelem által szerveződtek keresztényellenes vallásokká és kormányokká, akiket a legmérgezőbb gonoszság ösztönzött, és akiket az évszázadok tapasztalata tanított meg a pusztítás leghatékonyabb módjaira. Az Úr nem volt tudatlan a veszélyünkkel kapcsolatban; utolsó beszédeiben sem bagatellizálta azt, sem nem ígért semmiféle enyhülést a világ ellenségességében és az egyház megpróbáltatásában. De megígérte, hogy ő maga visszatér, hogy legyőzze ellenségeit, és hogy támogatni fog minket egészen addig az áldott napig. »A világ gyűlöl titeket. A világban nyomorúságotok lesz. Sírni és jajgatni fogtok, de a világ örvendezni fog. Szomorúak lesztek, de szomorúságotok örömmé válik... Most tehát szomorúságotok van, de újra látlak benneteket, és szívetek örvendezni fog, és örömötöket senki sem veszi el tőletek. Ha elmegyek, visszajövök, és magamhoz veszlek benneteket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.«

GSAM 74.1„Ez volt az áldott remény az Ő személyes visszatérésére, amellyel vigasztalta egyházát személyes távozása alkalmával. Elmondta, hogy távollétének egész ideje alatt megpróbáltatásokat kell elszenvednünk; és így is történt. Ha távollétében bármilyen külső béke időszakát élvezhetjük, ha egyházát megszabadítják a világ támadásaitól, ha lesz olyan tisztaság korszaka, amikor a konkoly nem nő a búza között, vagy ha eljövetelekor az Úr dicsőségével teli föld lakossága fogadja őt, sőt, ha egyáltalán talál hitet a földön, az számára a legváratlanabb meglepetés lesz. Jézus nem tudott erről a millenniumról. Azt mondjuk, hogy nem tudott róla, mert nem beszélt nekünk róla; és ő azt mondja: »Barátoknak neveztelek titeket, mert mindazt, amit az Atyámtól hallottam, közöltem veletek.« De minden beszédében és példázatában nincs a legcsekélyebb utalás sem arra, hogy bármiféle béke vagy dicsőség időszakában reménykednünk kellene az ő eljövetele előtt. Az apostolok is ugyanúgy nem tudnak egy Krisztus nélküli millenniumról. Háromszáz évig Urunk távozása után az egyház áldott reménye az ő visszatérésének reménye volt.

GSAM 74.2„De amikor – a megjövendölt hitehagyás előrehaladtával – Krisztus menyasszonya távollétében a földi királyok barátságában kezdett vigasztalást keresni, nagyon természetesen elfordította tekintetét a keleti égboltról és Urának visszatéréséről, amely véget vetett volna világi nagyságának. Amikor a reformátorok az evangélium trombitáját a szájukhoz emelték … a Krisztus nélküli millenniumról szóló álmok azonnal eloszlottak, … és az egyház ismét az Úr eljövetelét kezdte várni, hogy elpusztítsa az antikrisztust…. Leveleikben, prédikációikban és hitvallásaikban a reformátorok hirdették premillenniális reményeiket.

GSAM 74.3„A Westminster Assembly hitvallását az Úr második eljövetelében való hitük kinyilvánításával zárja, olyan szavakkal, amelyek teljes mértékben kifejezik a premillennáriusok hitét. Ezekkel a súlyos szavakkal hirdetik: »Ahogyan Krisztus azt akarja, hogy biztosan meg legyünk győződve arról, hogy lesz ítéletnap, mind azért, hogy minden embert visszatartson a bűntől, mind pedig azért, hogy nagyobb vigaszt nyújtson az istenfélőknek nyomorúságukban, úgy akarja Ő azt is, hogy az a nap az emberek számára ismeretlen maradjon, hogy lerázzák magukról minden testi biztonságérzetet, és mindig éberek legyenek, mert nem tudják, melyik órában jön el az Úr; és mindig készen álljanak arra, hogy azt mondják: Jöjj el, Uram Jézus! És jöjj el hamar!«⁵⁶

GSAM 75.1„Reformátor őseink az Úr eljövetelének várakozásával erősítették meg szívüket, és azzal a kiáltással bátorították egymást: »Tartsátok meg a területet! Mert Ő segítség seregeivel jön!« – ez az érzés nemrég egy népszerű ébredési himnuszban is megfogalmazódott, de a régi skót szövetségesek számára már régóta ismerős volt.

GSAM 75.2„De nem sokkal később a református egyházak körében egy második hitből való eltávolodás vette kezdetét. Skóciában ezt moderatizmusnak, Angliában arianizmusnak, az utóbbi időben pedig széles egyházi mozgalomnak nevezték; Amerikában unitarizmusnak, Németországban pedig racionalizmusnak hívták. Az emberi ésszerűséget bíróként, a rendkívül korlátozott modern megfigyeléseinket pedig bizonyítékként felállítva, és tagadva, hogy bármilyen esemény a megfigyelt természeti törvények menetétől eltérően történhetne, ez a mozgalom Jézust egy zsidó rabbi rangjára redukálta, aki ugyan kissé megelőzte korát, de a modern tudományt egyáltalán nem ismerte. Természetesen az a gondolat, hogy egy ilyen személy visszatér a láthatatlan világból, hogy uralkodjon a földön, a héber mitológiába került.

GSAM 75Daniel Whitby a millenniumról

GSAM 75.3„A második eljövetelére és a földi uralkodására vonatkozó ígéreteket úgy értelmezték, hogy azok egyszerűen az evangélium terjedését jelentik, valamint azt, hogy a világ nagy része ezer, vagy – ahogyan egyesek gondolták – 360 000 évre aláveti magát a kereszténységnek; ezalatt az idő alatt az emberiségnek fejlődnie kellett a civilizáció művészetében, és példátlan békében és jólétben kellett élveznie az életet. És ennek a hosszú ciklusnak a végén – amely túl hatalmas ahhoz, hogy a közönséges elme átlássa – esetleg valami nagy természeti katasztrófa következne be, és azt lehetne mondani, hogy az Úr eljön, elpusztítja a világot, és az emberi fajt ítéletre hívja. Ezt az elméletet egy Whitby nevű angol kommentátor [Dániel Whitby 1726-ban halt meg] dolgozta ki és népszerűsítette, akiről közzétett levelezése alapján bebizonyosodott, hogy ariánus volt, de kommentárjai népszerűek voltak a hozzá hasonló nézeteket vallók körében, és mitikus millenniumát kedvezően fogadták Európa számos ortodox járadékosa és az állami egyházak barátai, akiknek hosszú távú tizedek és kitüntetések ígéretét jelentette. Befolyásuk révén ez az elmélet Amerikába is eljutott, ahol azonnal felhasználták szónoki közhelyek és záróbeszédek alapjául.”

GSAM 76.1Ilyenek voltak az elméletek a föld különböző részein, miközben közeledett az az idő, amikor az Úr komoly figyelmeztetést küldött el eljöveteléről, amely már „a küszöbön állt”.