4. fejezet – A végidő

GSAM 77.1„AKKOR így szóltam: Uram, mi lesz ezeknek a dolgoknak a vége? Ő pedig így felelt: Menj utadra, Dániel, mert a szavak lezárva és lepecsételve vannak a végidőig. ... A gonoszok gonoszul cselekszenek, és a gonoszok közül senki sem fogja megérteni; de a bölcsek meg fogják érteni.”¹

GSAM 77.1„Azt mondta nekem: Értsd meg, ember fia, mert a végidőben teljesedik be a látomás.”²

GSAM 77.1„Te pedig, Dániel, zárd el a szavakat, és pecsételd le a könyvet a végidőig; sokan ide-oda fognak rohangálni, és a tudás megsokasodik.”³

GSAM 77.1Mit jelent itt a „végidő”? Nem lehet maga a tényleges vég, mert ebben az esetben Dániel próféciájának az a része, amelyet „lepecsételtek”, semmilyen hasznot nem hozna az emberiség számára. Mivel „a kinyilatkoztatott dolgok hozzánk tartoznak” (⁴ ), ennek a résznek valamikor hasznára kell válnia. Tehát a „vég ideje” kifejezésnek a közvetlenül a vég előtti időszakra kell utalnia, amikor a Dánielnek elmondott dolgok megérthetővé válnak.

GSAM 77Az Ő előkészületének napja

GSAM 77.2Ez kétségtelenül arra az időre utal, amelyet Nahum próféta „előkészületének napjának” nevezett. Itt a próféta Ninive pusztulásáról beszélt, „ostorcsattogás, kerekek zörgése, szökellő lovak és ugráló szekerek zajával” kísérve.⁵ A próféta figyelme először egy nagyobb csapásra irányul, amely az egész világra fog lesújtani, amikor „a hegyek megremegnek előtte, a dombok elolvadnak, és a föld megég az ő jelenlétében, sőt, a világ és mindaz, ami benne lakik. Ki állhat meg haragja előtt? És ki maradhat meg heves dühében? Haragja kiárad, mint a tűz, és a sziklákat ledönti ő... Teljes véget vet; a nyomorúság nem támad fel másodszor.”⁶

GSAM 78Lángoló fáklyákkal felszerelt harci szekerek

GSAM 78.1A próféta még tovább beszél erről az előkészület napjáról: „A szekerek lángoló fáklyákkal lesznek az ő előkészületének napján, és a fenyőfák rettenetesen megrendülnek. A harci szekerek az utcákon tombolnak majd, egymásnak ütköznek a széles utakon: fáklyáknak tűnnek majd, villámokként száguldanak. Ő felsorolja hőseit: azok botladoznak majd járásukban; sietnek a falhoz, és a védelem készen áll.”⁷

GSAM 78.2Milyen pontos leírása ez a modern villámvonatnak, amelynek a kalauza állomásról állomásra folyamatosan számolja és újraszámolja utasait, akik pedig megbotladoznak járás közben, amikor a vonat mozgásban van. Aztán ott van a fenyőfák hatalmas felhasználása vasúti talpfa, állványzat, hóvédő galériák stb. készítéséhez. Azt mondják, hogy egy, a Sierra Nevada-hegységen átvezető vasútvonalon negyvenhét mérföldnyi fenyőfából készült hóvédő galéria található. És a próféta azt mondta, hogy ez az „előkészületének napján” fog bekövetkezni.

GSAM 78.3Erről a végidőről beszél Jóel próféta is, amikor parancsot ad az Úr szolgáinak: „Fújjátok meg a trombitát Sionban, és riadót fújjatok szent hegyemen! Reszkessenek a föld minden lakói, mert eljön az Úr napja, mert közel van.”⁸

GSAM 78.4És ismét Zefánia próféta mondja: „Gyűljetek össze, igen, gyűljetek össze, ó, nem kívánt nemzet! Mielőtt a rendelet hatályba lép, mielőtt a nap elszáll, mint a pelyva, mielőtt az Úr heves haragja rátok száll, mielőtt az Úr haragjának napja rátok száll. Keressétek az Urat, ti, a föld minden szelídjei, akik az Ő ítéletét cselekedtétek; keressétek az igazságot, keressétek a szelídséget: hátha elrejtőzhettek az Úr haragjának napján.”⁹

GSAM 79.1Hogy teljesebb képet kapjunk arról, mit jelent a „végidő” kifejezés, és mikor kezdődik, vegyünk figyelembe egy másik példát, ahol ugyanezt a kifejezést használják. Dániel könyvének tizenegyedik fejezetében bemutatnak egy üldöző hatalmat, amelynek a végidőig kellett uralkodnia. Az Úr így szólt erről az üldöző hatalomról: „A megértő emberek közül néhányan elbuknak, hogy megpróbálják őket, megtisztítsák és fehérré tegyék őket, egészen a végidő idejéig; mert [a végidő] még egy kijelölt időre van.”¹⁰

GSAM 79A kis szarv műve

GSAM 79.2A protestáns kommentátorok általában egyetértenek abban, hogy ezt a hatalmat és a Dániel 7. fejezetében szereplő „kis szarvat” a római egyházra vonatkoztatják, amely a „meghatározott” időre a világi hatalmat birtokolta. Ez a meghatározott idő volt az „idő, idők és fél idő”.¹¹ Ez volt a kis szarv világi uralmának 1260 prófétai napja – 1260 éve –, amely Kr. u. 538-tól 1798-ig tartott. Ez utóbbi időpontban, a „meghatározott időben” a kis szarv világi hatalmát elvették tőle. Így abban az időben a nép már nem „esett el” többé e hatalom keze által, ahogyan korábban történt. Ez az év tehát – 1798 – jelzi annak az időszaknak a kezdetét, amelyet ebben a próféciában „a végidőnek” neveznek.

GSAM 79.3Az 1798-as év lezárta az „ezerkétszázhatvan napot” – 1260 évet –, amely alatt az Úr „két tanújának” (az Ó- és az Újszövetségnek) „zsákruhába öltözve” kellett „prófétálnia”.¹² Az üldözések középkorában a Szentírást görög és latin nyelven őrizték, és ezeket a nyelveket a köznép nem értette. A Szentírás elrejtését ahhoz hasonlítják, mintha „zsákruhába” öltöztették volna.

GSAM 80A két tanú meggyilkolása

GSAM 80.1„Amikor befejezik bizonyságtételüket [a zsákruhában], a feneketlen mélységből feljövő fenevad háborút indít ellenük [Sátán felbujtja és világbeli embereken keresztül cselekszik], és legyőzi őket, és megöli őket. Hulláik pedig a nagy város utcáján fognak feküdni, amelyet szellemileg Sodomának és Egyiptomnak neveznek, ahol Urunkat is keresztre feszítették [„keresztre feszítik”, dán és revideált változat]. A népek, nemzetségek, nyelvek és nemzetek pedig három és fél napig látni fogják hulláikat, és nem engedik, hogy azokat sírba helyezzék.”¹³

GSAM 80A terror uralma

GSAM 80.2Ezeknek a Tanúknak a meggyilkolása a franciaországi „terroruralom” idején, 1792-től 1795-ig – három és fél év alatt – valósult meg. Bár a francia forradalom körülbelül hat-hét évig tartott, az első három és fél év során tették meg a legnagyobb erőfeszítéseket a Biblia, a vallás és mindazok megsemmisítésére, akik mertek bármelyik mellett kiállni. Bár a francia forradalom állítólag a monarchia és a papság ellen harcolt, valójában Isten és a Biblia kiirtására irányuló háborúvá vált. A forradalmat közvetlenül megelőző időszakról a következőket olvashatjuk:

GSAM 80.2„Soha ne feledjük el, hogy az 1792-es forradalom előtt a hitetlenséget terjesztők Franciaországban állítólag egy év alatt – sőt, újra és újra – 900 000 fontot [4 500 000 dollárt] gyűjtöttek össze és költöttek könyvek vásárlására, nyomtatására és terjesztésére, hogy megrontsák a nép elméjét, és felkészítsék őket kétségbeesett lépésekre.”¹⁴

GSAM 80Hitetlen írók

GSAM 80.3„Az ilyen forradalomhoz vezető utat Voltaire, Mirabeau, Diderot, Helvetius, D’Alembert, Condorcet, Rousseau és más, hasonló beállítottságú írók művei készítették elő, amelyekben arra törekedtek, hogy a természetes és a kinyilatkoztatott vallást egyaránt aláásó elveket terjesszenek. A kinyilatkoztatást nem csupán megkérdőjelezték, hanem teljesen félretették; az Istenséget száműzték az univerzumból, és helyére egy képzeletbeli kísértet lépett, az Ész Istennője néven.”¹⁵

GSAM 81.11793-ban a nép nézetei olyanok voltak, hogy a színházi előadókat hangos ovációval ünnepelték Isten és a Biblia elleni istenkáromló gúnyolódásukért. Példaként idézzük:

GSAM 81.1„Monert komikus a Szent Roche-templomban [Párizs] a hitetlenséget a csúcsra vitte. »Isten, ha létezel« – mondta –, »bosszuld meg megsértett nevedet! Kihívlak téged. Hallgatsz. Nem mersz mennydörgést zúdítani. Ki fog ezután hinni a létezésedben?«”¹⁶

GSAM 81Istenkáromló tevékenység Lyonban, Franciaországban

GSAM 81.2Az, hogy azok, akik megölték a Tanúkat, miként „feszítették újra keresztre Isten Fiát, és tették ki nyilvános gyalázatnak” (Zsidók 6:6), kitűnik annak az ünnepségnek az eseményeiből, amelyet Fouché rendezett Lyonban Chalier, a kivégzett lyoni kormányzó tiszteletére. Mielőtt Lyonba érkezett volna, Fouché elrendelte, hogy

GSAM 81.2„minden vallási szimbólumot megsemmisítsenek; és a temetők kapujára írják fel: A halál örök álom... Chalier mellszobrát végigvitték az utcákon, mögötte hatalmas tömeg gyilkosokból és prostituáltakból. Utánuk jött egy szamár, amelyen az evangélium, a kereszt és az úrvacsorai edények voltak, melyeket hamarosan a lángok martalékává tettek, míg a szamarat arra kényszerítették, hogy az úrvacsorai kehelyből igya meg a megszentelt bort.”¹⁷

GSAM 81.3A Párizsban megrendezett Ész Ünnepét így írják le:

GSAM 81.3„Felvonulásban vonultak a Konventhez, és a csőcselék… a legnevetségesebb módon karikírozta a vallási szertartásokat… Szuperpliszt és kápát viselő férfiak hallelujákat énekelve és karmagnolt táncolva érkeztek a Konvent emelvényéhez. Ott letették az ostyát, a tárolódobozokat, valamint az arany- és ezüstszobrokat. Burleszk beszédeket tartottak… »Ó, ti« – kiáltotta a Saint-Denis-i küldöttség – »ó, ti, a fanatizmus eszközei, mindenféle áldott szentek, legyetek végre hazafiak, keljetek fel tömegesen, és szolgáljátok az országot azzal, hogy elmentek a pénzverdébe, hogy ott beolvasztassátok magatokat.«”¹⁸

GSAM 82Isten szava kilép a homályból

GSAM 82.1„Három és fél nap múlva az Istentől származó élet Lelke belépett beléjük” (a Tanúkba), és ők „felemelkedtek a mennybe egy felhőben.”¹⁹ Eljött Isten ideje, hogy az Ő szava kilépjen a homályból, és újra megjelenjen a világ előtt. Eljött az idő (1798), hogy az egész világon missziós munkát végezzenek. 1804-ben megalakult a Brit Biblia Társaság. Ezt számos más Biblia Társaság követte, és ma már a Bibliát a világ minden vezető nyelvére lefordították. Így a Szentírás, a Két Tanú, amely mindenki számára látható és olvasható helyre került, ahhoz hasonlítható, mintha felemelkedtek volna a mennybe egy felhőben.

GSAM 82.2A francia forradalom idején Voltaire kijelentette, hogy száz év múlva a Biblia elavulttá válik. Ettől az időponttól számított századik évben csak Franciaországban több Biblia volt forgalomban, mint amennyi létezéséről tudomás volt, amikor Voltaire ezt a hiú dicsekvést tette. És azt mondják, hogy még azt a házat is, amelyben ezt a kijelentést tette, ma Biblia-házként használják.

GSAM 82A Rosetta-kő felfedezése

GSAM 82.3Két olyan tényt kell megemlítenünk, amely az 1798-as évhez és a francia néphez kapcsolódik: Először is, abban az évben a francia hadsereg Berthier tábornok vezetésével megdöntötte a pápai kormányt Rómában, ezzel (anélkül, hogy tudták volna) beteljesítve az eseményre vonatkozó próféciát, amely éppen abban a könyvben szerepelt, amely ellen háborút indítottak; másodszor, ugyanebben az évben a Nílus Rosetta-ágánál fekvő Fort St. Julien-ben a francia hadsereg ásatások során felfedezte a híres Rosetta-követ, amelyet ma a British Museumban őriznek. Ezen a kövön háromféle írásmóddal készült felirat található: hieroglifákkal, a papok által használt írással; demotikus írással, a köznép által használt írásmóddal; valamint görögül. Ez az a kulcs, amely feltárta az addig rejtélyes demotikus és hieroglif írásokat. Ahogyan egy másik szerző fogalmazott: „A csákány és a lapát, amelyek ezeket a demotikus írásjelekkel írt szövegeket tárták fel, több bizonyítékot szolgáltatnak az ókori Bibliai feljegyzések helyességére, mint bármely más forrás a Szentíráson kívül.” Így éppen azok az emberek, akik a Biblia kiirtására törekedtek, anélkül, hogy tudatában lettek volna ennek, hozzájárultak a prófécia beteljesüléséhez azzal, hogy a 1260 év végén megfosztották a pápaságot hatalmától, és egyúttal felfedezték a kulcsot éppen azokhoz az írásokhoz, amelyek megerősítik a Szentírás igazságát, amelyet olyan keményen igyekeztek megsemmisíteni.

GSAM 83„Megállsz a sorsodban”

GSAM 83.1Mit is mondott az angyal Dánielnek, hogy a végidőben be fog következni? Attól a pillanattól kezdve, hogy hallotta a szenttől: „Kétezer-háromszáz nap múlva megtisztul a szentély” (²⁰ ), elméjét aggodalommal töltötte el, hogy mi lesz „e dolgok vége”, és „meddig” fog tartani.²¹ Végül megértette, hogy az idő ismerete nem az ő korára tartozik. Azt mondták neki: „Menj utadra, míg el nem jön a vég; mert pihenni fogsz, és a napok végén elfoglalod a részedet.”²²

GSAM 83.2Egyesek azt feltételezték, hogy ez a kifejezés a világ végére utal, és hogy akkor Dániel, az Úr népének többi tagjával együtt, megkapja jutalmát, és elfoglalja örökségét. Az örökségre, országrészre stb. utaló héber szó, ahogy mondják, a gheh-vel. Ez azonban nem az a szó, amelyet ebben a szentírási helyen „sorsra” fordítottak; itt a goh rahl szó szerepel. A héber nyelvészek szerint ez a goh rahl szó hetvenhat alkalommal fordul elő az Ószövetségben, és ugyanaz a szó, amelyet a szentély előképi megtisztításáról szóló leírásokban is használnak, ahol sorshúzással döntötték el, hogy a két kecske közül melyiket kell levágni. Amikor a főpap felvette az Úr kecskéjének vérét, és bement a szentélybe, hogy elvégezze a megtisztítási szertartást, egész Izrael kint állt, lelkét gyötörve és bűneit bevallva, hogy tisztának bizonyulhassanak, és megkaphassák a főpap áldását, amikor az kijön a szentélyből. Így tehát azon a napon Izrael a sorsában állt.

GSAM 84.1Amikor eljön a szentély végső megtisztítása, a 2300 nap leteltével, Dániel ügye, az összes igaz elhunyt ügyével együtt, Isten elé kerül felülvizsgálatra. Így áll tehát Dániel a sorsában.

GSAM 84A szavak 1798-ig lepecsételve

GSAM 84.2Válaszul Dániel kérdésére: „Ó, Úr, mi lesz ezeknek a dolgoknak a vége?”²³ azt a választ kapja: „Ezek a szavak el vannak zárva és lepecsételve a végidőig.”²⁴ Ami annyira foglalkoztatta Dániel elméjét, azok a „mikor?”, a „meddig?” és a „mi lesz a vége?” kérdések voltak. Ezek voltak azok a pontok, amelyek zavarták és nyugtalanították a prófétát, és csak ezeket kellett elzárni és lepecsételni a „vég idejéig”, nem pedig az egész Dániel-könyvet, ahogyan egyesek gondolták. Az 1798-as időszakot megelőzően a próféciák kutatói már rendelkeztek ismeretekkel a hetven héttel kapcsolatban, és megértették, hogy azok Kr. e. 457-ben kezdődtek, Krisztus nyilvános szolgálata, halála stb. pedig pontosan összhangban állt a számításával, miszerint attól az időponttól számítva hatvankilenc és hetven hét telt el. A Megváltó küldetésének e számításnak megfelelő pontos beteljesülése hatalmas bizonyítékot szolgáltatott számukra arra, hogy Ő valóban az igazi Messiás, és hogy a hetven hét kezdetének dátuma így megváltoztathatatlanul rögzítve volt. Az, hogy nem fedezték fel, hogy a hetven hét a 2300 nap első része volt, a kérdést – a jóslatnak megfelelően – 1798 utánig lezárt állapotban hagyta.

GSAM 84A 2300 nap kulcsa

GSAM 84.3Nézzük most a tényeket ebben az ügyben. 1798-ig a próféciák értelmezőinek nem volt világos, hogy mikor ér véget a 2300 nap. Megértették a Dániel könyvében szereplő szimbólumokat, a szobrot és a fenevadakat, de nem tudták megmondani, hol ér véget a 2300 nap, mert addig még nem voltak tisztában azzal, hogy mikor kezdődtek a napok. Ennek bizonyítékaként a Midnight Cry című, akkoriban New Yorkban kiadott adventista lap 1842. június 15-i számában a következőket olvashatjuk: „Igazán érdekes megfigyelni, hogy 1798 óta számos független író felismerte azt, ami korábban teljesen észrevétlen maradt: hogy a hetven hét a kulcs a 2300 naphoz.”

GSAM 85Sokan felfedezik a fényt

GSAM 85.1Mivel ez a tudás „lezárva” volt mindaddig, amíg el nem jött az Úr által kijelölt idő, hogy megnyíljon népe megértése előtt, ugyanúgy igaz az is, hogy amikor eljött a „végidő”, sokan „ide-oda jártak” a Szentírásban, ezeket a dolgokat kutatva. A szöveg néhány fordításának összehasonlításával ez az elképzelés nagyon világossá válik.

GSAM 85.2Dr. Adam Clarke így fogalmaz: „Sokan igyekeznek majd kideríteni a jelentését; és ezáltal gyarapodni fog a tudás.”

GSAM 85.3Luther átdolgozott német Bibliájában ezt olvassuk: „Így sokan át fogják nézni, és nagy megértésre fognak szert tenni.”

GSAM 85.4A német párhuzamos Biblia így szól: „Sokan átfutják majd, és így megnő a tudás.”

GSAM 85.5L. Van Ess német Bibliája, amelyet a pápa is engedélyezett a katolikus olvasók számára, így fordítja: „Sokan át fogják kutatni, és a tudás nagy lesz.”

GSAM 85.6A svéd Biblia így szól: „Sokan fogják azt kutatni, és a tudás nagy lesz.”

GSAM 85.7A dán–norvég, átdolgozott változatban ez áll: „Sokan buzgón kutatnak majd benne, és a tudás nagy lesz.”

GSAM 85.8Az 1842. június 15-i Midnight Cryban olvashatunk erről a kutatásról és az 1798 előtt elzárt dolgokra vonatkozó ismeretek megszerzéséről: „Hát nem csodálatos egybeesés, hogy oly sok író, egymástól függetlenül, nagyjából ugyanabban az időben jutott ugyanarra a következtetésre?”

GSAM 86.1Itt bemutatunk egy listát húsz különböző személyről és csoportról, akik felfedezték az igazságot a 2300 nap végéről, nem egymással való kommunikáció révén, hanem Isten Lelkének vezetése alatt a Szentírás szorgalmas kutatásának eredményeként. A lista élére William Millert, New York államból tesszük; őt követi A. J. Krupp, Philadelphiából, Pennsylvania államból; David McGregor, Falmouthból, Maine államból; Edward Irving, Angliából; Archibald Mason, Skóciából; W. E. Davis, Dél-Karolinából; József Wolff, aki Ázsia különböző részein végzett munkát; Alexander Campbell, aki 1829-ben vitába szállt Robert Owen-nel; A. Landers kapitány, Liverpoolból, Angliából; Leonard Heinrich Kelber, Stuttgartból, Németországból; Lacunza, Spanyolországból; Hentzepeter, Hágából, Hollandból; Dr. Capadose, Amszterdamból, Hollandból; Rau, Bajorországból; a tatár papok, 1821-ben; a jemeni Biblia-kutatók, a „Seera” című könyvükben; Hengstenberg, Németország egy másik részén; az oroszok a Kaszpi-tengernél; a molokánok a Balti-tenger partján stb.

GSAM 86.2Hogy ez a téma hogyan nyílt meg időről időre a próféciai tanulmányokban részt vevők előtt, ráadásul anélkül, hogy egymást ismerték volna, azt a következő példa mutatja be:—

GSAM 86.3Az 1842. június 15-i Midnight Cryban a következő szavak olvashatók: „Most kaptam meg egy könyvet a következő címmel: »Two Essays on Daniel’s Prophetic Numbers of 2300 Days, and a Christian’s Duty to Inquire into the Church’s Deliverance, szerzője Archibald Mason, evangéliumi lelkész, Wishawtown, Skócia, Newberg. A glasgow-i kiadás alapján nyomtatta Ward M. Gazeley, 1820.« Ebben a könyvben Mason így ír: »Nemrég láttam egy kis füzetet, amelyet először Amerikában adott ki Wm. E. Davis tiszteletes, Dél-Karolinából, majd 1818-ban újra kiadták Warkingtonban, Anglia déli részén. Ez a szerző azt állítja, hogy a 2300 nap a hetven héttel kezdődött (9:24. fejezet). Kénytelen vagyok egyetérteni ezzel a véleménnyel.«”

GSAM 87Davis, Dél-Karolina

GSAM 87.1A Midnight Cry ugyanazon számában a szerkesztő így fogalmazott: „Davis könyvét valószínűleg 1810 körül írták.” A könyvben kifejtett érvelésről így nyilatkozott: „Az olvasó valóban azt hihetné, hogy Miller, Litch, Stores vagy Hale műveit olvassa, de úgy véljük, hogy a jelenlegi második adventről író szerzők közül senki sem tudott ennek a könyvnek a létezéséről a múlt hétig. E lap [a Cry] szerkesztője korábban soha nem hallott róla. Davis idővel kapcsolatos álláspontja – amelyet Mason is támogatott – az volt, hogy a 2300 nap a zsidó 1843-as évvel – azaz a mi 1844-es évünkkel – ér véget.”

GSAM 87József Wolff és húsz másik

GSAM 87.2A Midnight Cry 1843. augusztus 31-i számában azt olvassuk, hogy „1822-ben József Wolff (Angliából) kiadott egy könyvet, amelynek címe: »He Will Come Again, the Son of Man in the Clouds of Heaven«.” Továbbá azt is, hogy „1826-ban húsz, mindenféle ortodox felekezethez tartozó személy találkozott Londonban Wolff úrral, hogy együtt tanulmányozzák a Bibliát. Egyhangúlag ugyanarra a következtetésre jutottak. 45 évet adtak hozzá az 1260-hoz.” Ha 45 évet adunk hozzá az 1798-ban véget ért 1260 évhez, az a zsidó naptár szerinti 1843 végéhez vezet, ami valójában a mi 1844-es évünk.

GSAM 87Alexander Campbell álláspontja

GSAM 87.3Ugyanezen újságszámban Alexander Campbellről azt írják, hogy „1829-ben híres vitát folytatott Robert Owen hitetlennel, amelyben azt állította, hogy Dániel látomásai az idők végéig terjednek, hogy a 2300 nap éveket jelent, és Krisztus születésétől számított körülbelül 1847 év múlva érnek véget, ami saját állítása szerint négy évvel korábban volt, mint a közkeletű számítás.” Így számításai szerint a 2300 nap valójában 1843 végén érne véget, a Kr. u. korszakból számított teljes zsidó évek szerint – valójában 1844-ben.

GSAM 88.1Az 1843. szeptember 21-i Midnight Cry című lapban található egy bejegyzés egy ilyen címmel kapott könyvről: „A Voice to Britain and America, in a Scriptural statement of the second advent of our Lord and Saviour, which we daily pray for, saying: »Thy kingdom come, thy will be done in earth as it is in heaven«²⁵, szerzője A. Landers kapitány, Liverpoolból, kiadta az S. Kent and Co., 1839.”

GSAM 88.2„Ő, a többiekhez hasonlóan, kiszámítja az időt, és a 2300 nap végét Krisztus tényleges születésétől számított 1847. évre teszi.” Ez a mi 1844-es évünk lenne, mivel ő négy évvel a közkeletű időszámítás előtt született.²⁶

GSAM 88Leonard Heinrich Kelber

GSAM 88.3A Review and Herald 1892. május 17-i számában megjelent egy cikk L. R. Conradi lelkésztől, a németországi Hamburgból, amelyben a következőket írja:—

GSAM 88.4„Olvasóink többsége talán hallott már a neves lutheránus egyházi méltóságról, Bengelről, aki a múlt században [Schaff szerint Bengel 1751-ben halt meg] 1836-ra tűzte ki Urunk megjelenésének idejét, számításait a Jelenések könyvében szereplő 666-os számra alapozva. De jóval ezelőtt, még mielőtt ez az idő lejárt volna, egy másik ember is írni kezdett, egy Leonard Heinrich Kelber nevű iskolaigazgató. Első röpirata 1824-ben jelent meg »A vég közeledik« címmel, amely Máté 24. és 25. fejezetének magyarázatát tartalmazta. Bajorországban nyomtatták. De 1835-ben egy terjedelmesebb, azonos című röpirat jelent meg Stuttgartban, amely 126 oldalt tartalmazott. Ez különös érdeklődésre tarthat számot, és hogy olvasóinknak jobb képet nyújtsak róla, mellékelem a címlap fordítását: »Eljön a vég, amit Isten szavából és a legújabb eseményekből alapos és meggyőző módon bizonyítottak; teljesen cáfolva minden előítéletet, amely az Úr eljövetelének várakozásával vagy az idő kiszámításával szemben felmerül; világosan megmutatva, hogy Bengel prelátus hogyan tévedett hét évvel a nagy, döntő évvel kapcsolatban; mert nem 1836, hanem 1843 az a végső határidő, amikor a fény és a sötétség közötti nagy küzdelem véget ér, és megkezdődik a földön Urunk, Jézus régóta várt békés uralkodása.«

GSAM 89.1„1841-ben jelent meg a második kiadás, szintén Stuttgartban, és tudomásom szerint egy másik Szászországban. Ahogyan a címlapon is látható, a füzet, miután szembeszállt a közkeletű előítéletekkel, világos és egyértelmű módon bemutatja a Dániel 8-ban szereplő 2300 nap és a Dániel 9-ben szereplő hetven hét közötti kapcsolatot, és ezeket az 1843-as évig (zsidó naptár szerint 1843 – a mi naptárunk szerint 1844) vezeti el. A könyv további részében pedig a kor jelei alapján mutatja be, hogy ez az esemény már közel kell, hogy legyen.

GSAM 89.2„Már önmagában az a tény, hogy több kiadás is megjelent, tanúskodik az általa kiváltott érdeklődésről. Schäche testvér, aki ma Ausztráliában él, még a távoli Szilézia tartományban is látott róla egy hirdetést, és miután megrendelte, nagy érdeklődéssel olvasta el zárt ajtók mögött. A könyvben semmi nyoma nincs annak, hogy a szerző bármilyen hasonló mozgalomról tudott volna a világban, és mégis Isten Lelke által jutott ugyanazokra a következtetésekre.

GSAM 89.3„1842-ben egy még terjedelmesebb, 286 oldalas füzetet írt, szintén Stuttgartban, a következő címmel: »Alapvető és bibliai gondolatok a világ teremtéséről és fennmaradásáról; avagy alapos válasz a kérdésre: Miért teremtette Isten a világot hat egymást követő nap alatt – Urunk közeledése az antikrisztus megítélésére – az 1843-as év nagy és örömteli eseményei.«”

GSAM 89„Ben Ezra” (Lacunza)

GSAM 89.41812 körül Lacunza Spanyolországban kiadott egy könyvet The Coming of Messiah in Majesty and Glory címmel. A szerző a „Ben Ezra” névtelen álnevet vette fel, és feltételezések szerint megtért zsidó volt. Edward Irving, Angliából származó szerző, miután megkezdte a második adventről szóló munkáját, lefordította a fenti könyvet angolra. Így a mű legalább két nyelven elhangzott.

GSAM 89.5Igazán érdekes, hogy az évek elteltével összehasonlítsuk azoknak a különböző kutatóknak a következtetéseit, akik a múlt század elejétől 1840-ig kiszámították a 2300 napos időszakot, és a hetven hetet ennek az időszaknak az első részének tekintették, majd megállapítsuk, hogy mindannyian egyetértenek abban, hogy az időszak 1844-ben ért véget.

GSAM 901844: a 2300 nap valódi vége

GSAM 90.1Felmerülhet a kérdés: Biztosak lehetünk-e abban, hogy 1844 a 2300 nap lezárásának valódi dátuma? Igen! Ugyanis éppúgy, ahogyan egy prófécia hamis beteljesülése nem jöhet el a valódi beteljesülés idején, ugyanúgy arra a következtetésre kell jutnunk, hogy 1844 az a helyes végpontja a 2300 napnak. Isten, aki ezt a tudást 1798-ig elzárta, és megígérte, hogy akkor ragyogni fog a fény, tévedhetetlen Szentlelke által vezette azokat, akik komolyan keresték Őt az idő helyes megértése érdekében. Eljött az Ő ideje, hogy a témával kapcsolatos „tudás” „növekedjék”, és Ő megadta az igazi fényt.

GSAM 90.2Miután megtaláltuk az idő végpontját, amelyet az emberek megértésére hoztak a „végidőben”, helyénvaló megvizsgálni e felfedezés jelentőségét. Megállapítjuk, hogy abban az időszakban, az evangéliumi munka lezárásakor, meghatározott időt kell kihirdetni az ítélet ülésére. „És láttam” – mondja János – „egy másik angyalt repülni az ég közepén, akinek az örökkévaló evangéliumot kellett hirdetnie a földön lakóknak, minden nemzetnek, nemzetségnek, nyelvnek és népnek, és hangos szóval így szólt: Féljétek Istent, és adjatok dicsőséget neki; mert eljött az Ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette az eget, a földet, a tengert és a vizek forrásait.”²⁷ A szó szerinti angyalok nem hirdetik az evangéliumot az embereknek. Az ember az a közvetítő, akit maga az Úr választott ki arra, hogy az evangéliumát a világ végéig hirdesse.²⁸ Ez az angyal tehát annak az evangéliumi üzenetnek a szimbóluma, amely bejelenti, hogy eljött az idő, amikor az ítélet „Isten házánál kezdődik”.²⁹ Egy ilyen üzenet nem adható át a Szentírásból mindaddig, amíg az ítélethez vezető időt meg nem fedezik a Szentírásban. A 2300 napos időszak, amint arra már utaltunk, Isten népének vizsgálati ítéletéig tart.

GSAM 91Engesztelési nap – az ítélet ideje

GSAM 91.1Az engesztelési napot, a földi szentély megtisztítását a zsidók mindig is ítélet napjának tekintették, és ma is így tekintenek rá. És még most is, szétszórt állapotukban, bár nem tudják teljes mértékben végrehajtani az ősi időkben e szent naphoz kapcsolódó szertartásokat, mégis ítélet napjaként tartják meg. Ennek bizonyítékaként először egy kaliforniai San Franciscóban megjelenő zsidó újságból, a The Jewish Exponentből idézünk, amely a Sziklás-hegységtől nyugatra élő ortodox zsidók szócsöve. Az 1892. szeptemberi számban megjelent egy bejelentés, miszerint a következő szám megjelenése előtt eljön a hetedik hónap és az engesztelési nap. A hetedik hónapot Tishree-nek, a hatodikat pedig Ellul-nak nevezik; így írta az újság: „Elérkezett az Ellul hónap, és a sófár [a trombita, amelyet a hetedik hónap első napjától a tizedikig kellett megfújni, Zsoltárok 81:3, 4] figyelmeztető hangjai minden reggel hallhatók az ortodox zsinagógákban, jelezve, hogy készüljenek fel az emléknapra és a Jom Kippur végső ítéletére.” Mivel az Ellul, a hatodik hónap vége felé jártak, és a Tishree, a hetedik hónap hamarosan megkezdődött, tíz napon át minden reggel hallották a trombitát, amely abban az előképi rendszerben az év végső ítéletét hirdette.

GSAM 91Egy zsidó rabbi tanúságtétele

GSAM 91.2Ismét 1902-ben Isidore Myers rabbi, a kaliforniai San Franciscó-i nagy zsidó gyülekezet vezetője, az engesztelési nap bejelentésekor így szólt: „Miközben átlépik az idő küszöbét egyik évről a másikra, az izraelitákat erőteljesen emlékeztetik a teremtésre és a Teremtő egyetemes felségjogára, és felszólítják őket, hogy trombitaszóval ünnepeljék meg, úgy mondhatnánk, az idő születésének és a nagy Király koronázásának évfordulóját. Ugyanezen trombita, vagyis a sófár hangja arra is felszólítja, hogy visszatekintve vizsgálja meg az elmúlt év cselekedeteit, miközben remegve áll az Ítélet trónján ülő Örök Igazságosság mindent látó szeme előtt.”

GSAM 92.1Mivel a zsidó templomi szertartás során a szentélyt évente egyszer megtisztították, Dániel számára nyilvánvalónak kellett lennie, hogy a 2300 nap végén történő szentélymegtisztításnak valami máshoz kell kapcsolódnia, mint az éves szimbolikus szertartáshoz. Az Úr már korábban is utasította népét, hogy amikor a próféciákban szimbólumokat használnak, az adott időt „minden napot egy évnek” számolva kell értelmezni.³⁰ Így tehát ez a 2300 napos időszak, amint láttuk, Krisztusnak a mennyei szentélyben főpapként végzett munkája befejezéséig tart – azoknak a vizsgálati ítéletéig, akiknek ügyeit vallomásuk révén a mennyei szentélybe vitték.

GSAM 92Az 1844-ben esedékes ítéleti üzenet

GSAM 92.2Miután kiderült, mikor kezdődik a szentek ítélete, megnyílt az út ahhoz, hogy az Úr eseménysorozatában, a próféciában jelzett módon, elhangozhasson az üzenet: „Eljött az Ő ítéletének órája.” Figyeljük meg, hogy nem azt mondja, hogy az időpont felfedezése után azonnal hirdetni fogják az üzenetet, hanem azt, hogy a korábban „lepecsételt” fényt nyilvánvalóvá kell tenni. Világosan látjuk, hogy ez megvalósult. A következő fejezetekben kiderül, hogy az Úr ugyanilyen határozottan kijelölte azt az időpontot is, amikor az eljövetel üzenetét hirdetni fogják, és ugyanilyen szó szerint hangzott el a hirdetés a világ számára.