5. fejezet — A második advent üzenete

GSAM 93.1„Most pedig tanuljatok példát a fügefáról: amikor az ágai még puhák, és leveleket hajtanak, tudjátok, hogy közel van a nyár; így ti is, amikor mindezeket látjátok, tudjátok, hogy [margó: ő] közel van, sőt a küszöbön áll. Bizony mondom néktek: ez a nemzedék nem múlik el, míg mindezek be nem teljesednek. Az ég és a föld elmúlik, de az én szavaim nem múlnak el.”¹

GSAM 93.2Ebben az igehelyben figyelmünket arra az időre irányítják, amikor ugyanolyan bizonyossággal tudhatjuk meg, hogy Krisztus eljövetele „a küszöbön áll”, mint ahogyan azt is tudjuk, hogy közeledik a nyár, amikor meglátjuk az első zsenge, fiatal leveleket kihajtani. Azt is tudhatjuk, hogy eljutottunk ahhoz a nemzedékhez, amely nem tűnik el a színről, amíg Krisztus maga el nem jön. Amikor eljön az idő, hogy megértsük a példabeszédet, kétségtelenül igaz, hogy az Úr ideje eljött, hogy tanítókat állítson fel a példabeszéd tanítására. Az apostol egy másik alkalommal feltett kérdése itt is ugyanúgy érvényes: „Hogyan hallhatnak hirdető nélkül? És hogyan hirdethetnek, ha nem küldik őket?”²

GSAM 93A jelek ideje

GSAM 93.3Az előző fejezetben láttuk, hogyan nyertünk tudomást a kétezer-háromszáz napos időszak végéről, és hogy az kiterjedt az „ítélet órájáig”. Az itt bemutatott példabeszédben eljutunk az Úr idejéhez, amikor ezt a példabeszédet és az „ítélet” üzenetét hirdetni kell a világnak. Miután beszélt a nagy „nyomorúságról”, amely népére fog jönni, és amelyet „meg kell rövidíteni”, a Megváltó így szólt: „Azoknak a napoknak a nyomorúsága után azonnal elsötétül a nap, a hold nem adja fényét, a csillagok lehullanak az égből, és a mennyei erők megrendülnek; és akkor megjelenik az Emberfiának jele az égen.”³

GSAM 94.1Figyeljétek meg: az utolsó említett jelről nem azt mondja, hogy az ő eljövetelének jele; hanem azt, hogy az Ember Fia ott van, és láthatóan eljön. Azok az események, amelyeket ez a szöveg jelként említ, és amelyeken a közelgő eljövetelében való hit alapul, a napban, a holdban és a csillagokban megjelenő jelek. A többi, ezt követő esemény az Ő tényleges eljövetelével kapcsolatban történik a menny felhőiben. Így közvetlenül a harmadik jel – a csillagokban megjelenő – után eljön az Úr ideje, hogy felemelje tanítóit, akik hirdetik, hogy Krisztus eljövetele a küszöbön áll.

GSAM 94.2Ami pedig e jelek megjelenésének idejét illeti: a nap elsötétülésének közvetlenül a nyomorúság után kellett bekövetkeznie.⁴ Ahogy Márk írja, ennek „azokban a napokban, a nyomorúság után” kellett megtörténnie.⁵ Megváltónk azt mondta, hogy a napok lerövidülnek. Mária Terézia rendelete, valamint az 1773-tól 1776-ig tartó tolerancia-törvények révén az egyház elleni ádáz üldözés ideje megrövidült. Bár az üldöző hatalom 1798-ig megtartotta az állami hatalom feletti ellenőrzését, üldözései körülbelül 1773-ban véget értek. A Megváltó kijelentéseinek összehasonlítása alapján ezeknek a jeleknek az elsője 1773 és 1798 között következett be.

GSAM 94A sötét nap és éjszaka

GSAM 94.31780. május 19-én a nap természetfeletti módon elsötétült. Nem napfogyatkozásról volt szó, mivel a hold egy nappal korábban telihold volt. Ennek ellenére az Államok északkeleti részén reggel 11 órától este 11 óráig sötétség uralkodott. Ekkor nemcsak a nap sötétedett el, hanem a hold sem volt hajlandó visszatükrözni a nap fényét. Olyan sötétség volt, amely megakadályozta, hogy a nap a holdkorongra ragyogjon. És ahogy Noah Webster sok évvel később kifejezte: „Erre a sötétségre soha nem adtak kielégítő magyarázatot.”

GSAM 95.1Erről a sötét napról Herschel csillagász így nyilatkozott: „Az észak-amerikai sötét nap egyike azoknak a csodálatos természeti jelenségeknek, amelyekről mindig érdeklődéssel olvasunk, de amelyeket a filozófia képtelen megmagyarázni.”

GSAM 95.2Azok, akik leírták az 1780. május 19-i éjszaka sötétségét, azt mondták, hogy annak ellenére, hogy telihold volt, „ha az univerzumban minden fénykibocsátó testet eltüntettek volna, a sötétség sem lehetett volna teljesebb.”

GSAM 95A hulló csillagok

GSAM 95.3E jelek közül a harmadik, a csillagok hullása, 1833. november 13-án teljesedett be. Azon az éjszakán – vagy inkább hajnalt megelőző öt órával kezdődően – meteorraj volt látható, amelyet egyesek az égből leáramló tűzfolyamokhoz, mások pedig egy hatalmas tűzijátékból kilövellő szikrákhoz hasonlítottak. Ez a jelenség egész Észak-Amerikát beborította, délen a Mexikói-öböltől északon a Hudson-öbölig, nyugaton a Sandwich-szigetektől keleten Liverpooltól néhány száz mérföldre. Bárhol is figyelték meg, ugyanaz a folyamatos csillagözön volt, amely olyan sűrűn hullott, mint a hópelyhek egy hóviharban.

GSAM 95.4Az 1833-as csillagzáporral kapcsolatban tovább idézünk a Connecticut Observer 1833. november 25-i számából:—

GSAM 95.5„Az Old Countryman szerkesztője nagyon komolyan veszi a »hullócsillagokat«. Azt mondja: »A tűz esőjét, amelyet múlt szerda reggel láttunk, annak a nagy és félelmetes napnak a félelmetes előképének, biztos előfutárának és irgalmas jelének nyilvánítjuk, amelynek a föld lakói tanúi lesznek, amikor a hatodik pecsét felnyílik. Az idő már a küszöbön áll, amit nemcsak az Újszövetség, hanem az Ószövetség is leír; és ennél pontosabb képet nem is lehetett volna látni arról, ahogy egy fügefa hatalmas szélben lehullatja gyümölcsét.«”

GSAM 96Thomas Burnett jóslata

GSAM 96.1Az embereket a korábbi időkben arra tanították, hogy ennek a jelnek a szó szerinti beteljesülését várják. Thomas Burnett a Londonban, Kr. u. 1697-ben kinyomtatott Theory of the Earth című művében a Máté 24:29-ről így írt:—

GSAM 96.2„Kétségtelen, hogy abban az időben mindenféle tüzes meteor lesz látható; többek között az úgynevezett hullócsillagok is, amelyek ugyan egyenként nem jelentősek, de ha nagy számban szaporodnának, és – ahogy a próféta mondja – úgy hullnának, mint a szőlő levelei vagy a fügefa fügéi, lenyűgöző látványt nyújtanának... Ezeket a dolgokat nem kell túlzott és költői kifejezéseknek tekintenünk, hanem nyílt próféciáknak, és olyan eseményeknek, amelyek szó szerint bekövetkeznek.”

GSAM 96Olmstead professzor tanúsága

GSAM 96.3Olmstead professzor, a massachusettsi Yale College tanára, akit „Amerika legnagyobb meteorológusának” neveztek, így nyilatkozott az 1833. november 13-i hullócsillagokról:—

GSAM 96.4„Az 1833-as meteorraj kiterjedése olyan volt, hogy a Föld felszínének nem elhanyagolható részét fedte le, keleten az Atlanti-óceán közepétől nyugatra a Csendes-óceánig; Dél-Amerika északi partjától pedig az északon fekvő brit birtokok meg nem határozott területeiig. A hullócsillagok nem csupán láthatóak voltak, hanem mindenhol ugyanolyan képet mutattak.”

GSAM 96.5Erről a jelenségről, amely november 12-én este 11 óra körül kezdődött és 13-án hajnali 4 óra körülig tartott, a professzor így ír:—

GSAM 96.6„Azok, akiknek szerencséjük volt tanúja lenni a hullócsillagok látványosságának 1833. november 13-án reggel, valószínűleg a világ teremtése óta valaha látott legnagyobb égi tűzijátékot látták, vagy legalábbis a történelem lapjain rögzített krónikákban szereplő időszak legnagyobbját.”

GSAM 97Csillagzáport Európában is láttak

GSAM 97.1Leonard Heinrich Kelber által 1835-ben Stuttgartban, Németországban kiadott könyvből megtudjuk, hogy ez a jelenség az Atlanti-óceán túlsó oldalán is megismétlődött ugyanabban a hónapban, de néhány nappal később. Így ír:—

GSAM 97.2„1833. november 25-én gyönyörű csillagözön volt látható Európában”, és „Minsterburgban, Sziléziában a csillagok tűz esőként hullottak. Velük együtt tűzgolyók is hullottak, amelyek annyira megvilágították az éjszakát, hogy az emberek azt hitték, a közelükben lévő házak kigyulladtak.

GSAM 97.3„Ugyanekkor az osztrák Prinben is csillagok hullottak, amelyek több mint ötszáz négyzetmérföldes területet borítottak be. Egyesek úgy írták le, mintha tűzfolyamok szállnának le az égből. Mások tűz esőnek nevezték. A lovak megijedtek tőle, és a földre zuhantak. Sok ember a félelemtől rosszul lett.”

GSAM 97A példabeszéd alkalmazása

GSAM 97.4A prófécia ezen szálán haladva, a harmadik jel – a csillagok hullása – beteljesülése után Megváltónk így szól: „Tanuljatok tehát példázatot a fügefáról.” Ez a kijelentés nem arra a nemzedékre vonatkozik, amely akkor élt, amikor Úrunk ezt a beszédet tartotta, hanem arra a nemzedékre, amely már beteljesülve látja majd ezeket a dolgokat – nem beteljesülőben, hanem beteljesülve. Azok a dolgok, amelyeknek beteljesülése jelzi, hogy Krisztus a küszöbön áll, nem tartalmazzák az ég megrázkódását, amikor Őt ténylegesen eljövetelében látni fogják. Az Ő közeli eljövetelének ezen jelei magukban foglalják ezt a harmadik jelet is, a csillagokban megnyilvánulót. Az Úr által kijelölt időpont, amikor az embereknek tanulniuk kell a fügefáról szóló példázatot, 1833 utánra esik. Itt van az Úr által kijelölt idő, amikor a világot fel kell ébreszteni arra a nagy igazságra, hogy eljövetele a küszöbön áll, és hogy eljövetele még azelőtt bekövetkezik, hogy az a nemzedék, amely ezt a példázatot hallja, elhalálozna. Így látjuk, hogy ebben a próféciában hogyan van kijelölve az az idő, amikor a nagy adventi hirdetést a világgal kell közölni.

GSAM 98Világméretű hirdetés

GSAM 98.1E jövendölés beteljesüléseként azt látjuk, hogy éppen akkor és ott, 1833-ban az Úr felemelte hírnökeit vagy lelkészeit a világ különböző részein, akik 1833-tól 1844-ig hirdették Krisztus közeledő eljövetelét, „már a küszöbön áll”; és ők tanították a fügefáról szóló példabeszédet, rámutatva az Ő eljövetelének e jeleire, pontosan úgy, ahogyan Ő utasította őket. Ez az üzenet – akár élő tanítók által, akár nyomtatott formában – eljutott a világ minden missziós állomására és a föld minden tengeri kikötőjébe.

GSAM 98.2Az üzenet terjedelmét a New York állambeli Rochesterben megjelenő Voice of Truth szerkesztője világosan kifejtette az 1845. januári számában:—

GSAM 98.3„Az örökkévaló evangéliumot, amint azt a Jelenések 14:6–7 leírja, minden nemzetnek, nemzetségnek, nyelvnek és népnek hirdették; hangos szóval mondván: »Féljétek Istent, és adjatok dicsőséget neki; mert eljött az Ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette az eget, a földet, a tengert és a vizek forrásait.« Nincs olyan eset, amelyet tényekkel egyértelműbben alátámaszthatnánk, mint azt, hogy ezt az üzenetet az elmúlt néhány év során eljuttatták a menny alatt minden nemzethez és nyelvhez, amikor Krisztus 1843-as [1843, zsidó időszámítás szerint – a mi időszámításunk szerint 1844] eljövetelét hirdették, vagy azt, hogy az már közel van. Előadások és kiadványok révén a hír eljutott az egész földre, és a szavak a világ végéig.”

GSAM 98.4Vannak, akik nem ismerik a tényeket, és úgy tekintenek a második advent mozgalmára, mintha az egy bizonyos helyre korlátozódna, feltételezve, hogy ez a munkálat William Millerhez és az Államok északi részén vele együttműködő néhány száz lelkészhez kapcsolódik. Számukra meglepetés lehet megtudni, hogy az amerikai mozgalom, amelynek Miller és Himes lelkészek kiemelkedő vezetői voltak, csupán egy nagy mozgalom kis része volt, amely – amint azt fentebb már említettük – „a föld végéig” eljutott.

GSAM 99HOGYAN INDULT EL A MOZGALOM A KÜLÖNBÖZŐ ORSZÁGOKBAN

GSAM 99.1Eljött az Úr ideje, hogy ez a hirdetés eljusson a világba, és a föld húsz vagy több különböző részén, nagyjából egy időben felemelkedtek olyan emberek, akik – anélkül, hogy tudtak volna egymás munkájáról – elindultak, hogy ezt az üzenetet a föld minden tájára hirdessék. A 4. fejezetben említettek, akik megkapták a 2300 nap végéről szóló világosságot – egy kivétellel, A. Campbell –, arra kaptak ösztönzést, hogy részt vegyenek a Jelenések 14. fejezetében szereplő első angyal üzenetének hirdetésében; ez is Isten Lelkének közvetlen hatására történt, és nem azáltal, hogy egymásnak továbbadták volna a világosságot.

GSAM 99Összehasonlítás a reformációval

GSAM 99.2Ha ugyanazt a szabályt alkalmazzuk erre a mozgalomra, amelyet D’Aubigné a 16. századi nagy reformáció kialakulására alkalmazott, akkor azt bizonyosan az Úr üzeneteként és az Úr idejében kell számon tartani. A történész a reformáció egészéről a következőket mondta:

GSAM 99.3„Németország nem adta át az igazságot Svájcba, Svájc sem Franciaországnak, Franciaország pedig nem Angliának. Mindezek az országok Istentől kapták meg, éppen úgy, ahogy a világ egyik része sem továbbítja a fényt a másik részének; hanem ugyanaz a ragyogó égitest közvetlenül az egész földnek adja át. Krisztus, a magasságból felkelő hajnal, aki végtelenül felülmúlja az egész emberiséget, a reformáció idején, akárcsak a kereszténység megalapításakor, az isteni tűz volt, amely életet adott a világnak. A tizenhatodik században egy és ugyanaz a tan egyszerre honosodott meg a legtávolabbi és legváltozatosabb nemzetek otthonaiban és templomaiban. Ennek oka az, hogy ugyanaz a Lélek működött mindenütt, ugyanazt a hitet teremtve.

GSAM 99.4„A németországi és a svájci reformáció is bizonyítja ezt az igazságot. Zwingli nem állt kapcsolatban Lutherrel. Kétségtelenül volt kapcsolat e két ember között; de azt a föld felett kell keresnünk. Aki a mennyből adta az igazságot Luthernek, azt Zwinglinek is adta. Isten volt a köztük lévő kommunikáció közvetítője. »Elkezdtem hirdetni az evangéliumot« – mondja Zwingli – »az 1516-os kegyelmi évben, vagyis abban az időben, amikor országunkban még soha nem hallottak Luther nevéről. Nem Luthertől tanultam meg Krisztus tanítását, hanem Isten szavából. Ha Luther Krisztust hirdeti, akkor azt teszi, amit én is; ennyi az egész.«”⁶

GSAM 100.1Farel és Lefèvre franciaországi munkájáról a történész így ír:—

GSAM 100.2„A franciaországi reformáció tehát nem külföldről importált jelenség volt. A francia földön született; Párizsban csírázott ki; első gyökerei magában az egyetemben voltak, amely a római kereszténység második hatalmát jelentette. Isten a munka alapelveit a pikárdiai és dauphinói emberek őszinte szívébe helyezte, még mielőtt az bármely más országban megkezdődött volna.

GSAM 100.3„Láttuk, hogy a svájci reformáció független volt a német reformációtól. A francia reformáció viszont mindkettőtől független volt. A munka egyszerre kezdődött meg ezekben a különböző országokban, anélkül, hogy bármiféle kapcsolat lett volna közöttük; ahogyan egy csatában a hadsereget alkotó különböző erők ugyanabban a pillanatban mozognak, anélkül, hogy az egyik a másiknak parancsolná az előrenyomulást, mert ugyanazt a parancsot, amely ugyanattól a főparancsnoktól származik, mindannyian meghallják. Eljött az idő, a nép felkészült, és Isten egyszerre kezdte meg egyházának reformációját minden országban. Ezek a tények bizonyítják, hogy a tizenhatodik század nagy reformációja isteni mű volt.”⁷

GSAM 100.4Az angliai reformációról, amely Thomas Bilney, Fryth, Tyndale és mások vezetésével zajlott, D’Aubigné a következőket mondja:—

GSAM 100.5„Az angliai reformáció tehát Luthertől és Zwinglitől függetlenül kezdődött, kizárólag Istentől származva. A keresztény világ mindezen országaiban egyidejűleg hatott az isteni ige. A reformáció eredete Oxfordban, Cambridge-ben és Londonban az Erasmus által kiadott görög Újszövetség volt. [Tyndale és Thomas Bilney 1519-ben elhagyták Cambridge-t.] Eljött az a nap, amikor Anglia büszke volt a reformáció ezen nemes eredetére.”⁸

GSAM 101.1Az adventi hirdetés hasonló módon jött létre, mint amit a reformáció esetében fentebb vázoltunk. Az emberek egyszerre, a világ több mint négyszer annyi részén léptek fel, anélkül, hogy egymásról tudtak volna, vagy bármiféle eszmecserét folytattak volna egymással, és ugyanazoknak a Szentírási igazságoknak a hirdetésébe kezdtek, nem csupán a föld négy nemzetében, hanem az egész civilizált világban.

GSAM 101József Wolff munkássága

GSAM 101.2Ezen a ponton érdemes felhívni a figyelmet az adventi hirdetés terjedelmére vonatkozó tényekre:—

GSAM 101.3„1831-ben József Wolff, D.D.-t misszionáriusként küldték Nagy-Britanniából, hogy a palesztinai zsidók között végezzen missziós munkát. Naplóbejegyzései szerint 1845-ig Palesztinában, Egyiptomban, a Vörös-tenger partjain, Mezopotámiában, a Krím-félszigeten, Perzsiában, Grúziában, az Oszmán Birodalom egész területén, Görögországban, Arábiában, Törökországban, Buharában, Afganisztánban, Kasmírban, Hindusztánban, Tibetben, Hollandiában, Skóciában, Írországban, Konstantinápolyban, Jeruzsálemben, Szent Ilonán, valamint a Földközi-tengeren hajó fedélzetén és New Yorkban hirdette az Úr hamarosan bekövetkező eljövetelét minden felekezet számára. Kijelenti, hogy zsidók, törökök, mohamedánok, parszik, hinduk, káldeusok, jesedek, szírek, szabéusok között, pasáknak, sejkeknek, sahoknak, Organtsh és Buhara királyainak, a görög királynőnek stb. prédikált.”⁹

GSAM 101.4Jemenben, a Hobab – Mózes apósa – leszármazottai által lakott régióban Joseph Wolff látott egy könyvet, amelyről így beszél: „Az itteni araboknak van egy »Seera« nevű könyvük, amely »Krisztus második eljöveteléről és dicsőséges uralkodásáról« szól!”¹⁰

GSAM 102.1Jemenben hat napot töltött a rekabitákkal, akikről a következőket mondja: „Nem isznak bort, nem ültetnek szőlőt, nem vetnek magot, sátrakban élnek, és emlékeznek Jonadab, a Rechab fia szavaira. Velük voltak Izrael fiai, a Dán törzséből, akik Hatramawtban, Terim közelében laknak, és akik a Rechab fiaival együtt várják a Messiás gyors eljövetelét az ég felhőiben.”

GSAM 102.2A fentiekből láthatjuk, hogy abban a tizennégy évben Wolff maga hirdette a hírét annak, hogy Krisztus eljövetele már a küszöbön áll, több mint húsz különböző nemzetben. Ugyanezen idő alatt a tanítás széles körben elterjedt Németországban, különösen délen, a morva testvérek körében.

GSAM 102Az üzenet Németországban és Oroszországban

GSAM 102.3Egy angol író, Mourant Brock, arról tájékoztat minket, hogy „Württembergben volt egy több száz fős keresztény kolónia, amely Krisztus gyors eljövetelét várta.” A tanítást Németország más részein Hengstenberg hirdette, akit akkoriban Németország legtehetségesebb teológusának tartottak.

GSAM 102.4A Review and Herald 1892. december 13-i számában L. R. Conradi németországi lelkész így fogalmaz:—

GSAM 102.5„Bengel Németországban sok szívben felébresztette a szeretetet Urunk megjelenése iránt, ami több ezer embert arra ösztönzött, hogy soha nem látott mértékben tanulmányozzák a prófétai igét... A fény ragyogott Németországban, és ott terjedtek azok a kiadványok, amelyek a 2300 nap alkalmazását mutatták be. Vallási ébredés következett, különösen Württembergben, és amikor üldözés támadt, több száz család Dél-Oroszországba ment, és ott terjesztette az üzenetet azok között a honfitársaik között, akik már sok évvel korábban oda költöztek. Amint a lelkészek bezárták templomaikat, nagyon kevés kivételtől eltekintve magánlakásokban tartották »stunden«-jeiket, azaz »órás« gyűléseiket, és több százan tértek meg. Már akkor is szóba került közöttük a szombat kérdése, de mivel senki sem vállalta a kezdeményezést, a téma elhalt. Egy orosz paraszt megtért az »stunden« során, és ezután ugyanazt a munkát kezdte végezni az oroszok körében. Ez végül a mai nagy »Stundista« mozgalomhoz vezetett, amelynek hatása kiterjed Szibéria és a Transzkaukázus legtávolabbi zugaira is.”

GSAM 103.1A Review and Herald 1891. július 31-i számában található egy nyilatkozat Conradi lelkésztől az ausztráliai Schäche testvérről, aki az általa említett időpontban Sziléziában lakott, és ideje egy részében Gosner atya, egy neves német evangélista teológus hazai missziójának érdekében dolgozott. Schäche testvértől a következőket idézi Kelber könyvével kapcsolatban:—

GSAM 103.2„1836 után, vagyis amikor Bengel számításai lejártak, a Schweidnitz megyei újságban megjelent egy hirdetés az ottani Sommerfeldt úr könyvesboltjától, amely L. Henry Kelber egyik könyvéről szólt, amely az 1843-as és 1844-es években bekövetkező nagy és örömteli eseményekről szólt. A könyv pontos címére nem emlékszem. Megszereztük az említett könyvet, és 1839–40-ben zárt ajtók mögött számos érdeklődővel együtt elolvastuk. A könyv Dániel könyvéből, a Jelenések könyvéből és Máté evangéliumának 24. fejezetéből kiindulva mutatta be, hogy a vég közeledik, és tartalmazott egy számítási táblázatot is, amely bemutatta, hogyan jutottak el a fenti dátumhoz.”

GSAM 103Az üzenet Nagy-Britanniában

GSAM 103.3Egy The Millennium című angol kiadványban az áll, hogy „az anglikán egyház hétszáz lelkésze hirdette a Megváltó visszatérését.” A kor legtehetségesebb lelkészei között voltak azok, akik 1840 és 1844 között hirdették az eljövetel tanát Angliában. Közülük megemlítjük Bickersteth, Birks, Brooks, Brock, Habershon, Plyn, Fremantle, Nathan Lord, McNeil, Winters, Cummings, J. A. McCaul, D.D., Dr. Nisbett, A. Dallas tiszteletes, M.A. [a Look to Jerusalem című könyvének 114. oldalán a Máté 24-ben szereplő példabeszédet erre a nemzedékre alkalmazza], Burgess, Routon, Gunner, Barker, Bonham, Dealtry stb.

GSAM 104Az üzenet Hollandiában

GSAM 104.1A második advent tanát Hollandiában Hentzepeter hirdette, akiről azt mondták, hogy abban az időben ő volt az ország legtehetségesebb lelkésze. A király kinevezése alapján a hágai Királyi Múzeum igazgatója volt. Egy 1844. júniusában a Midnight Cry szerkesztőjéhez írt levelében azt írja magáról, hogy figyelmét először egy nagyon megrendítő álom irányította erre a témára. Átvizsgálta a Szentírást a témával kapcsolatban, és 1830-ban kiadott egy röpiratot, amelyben kifejtette a tanítást. 1841-ben újabb röpiratot jelentetett meg a világ végéről. Ugyanebben a levélben azt írja, hogy az első információt, amelyet William Millerről és másokról kapott, akik nyilvánosan hirdették a Krisztus közeli eljöveteléről szóló tanítást, 1842-ben szerezte, amikor beszélgetett egy Amerikából Hollandiába érkezett férfival.

GSAM 104Az üzenet Tatárországban

GSAM 104.2Már 1821-ben is hittek az Úr eljövetelének tanában, és azt tanították Tatárországban. Körülbelül ebben az időben egy ír misszionáriust küldtek abba az országba, és egy tatár pap feltette neki a kérdést: „Mikor jön el Krisztus másodszor?” A misszionárius azt válaszolta, hogy erről egyáltalán semmit sem tud, mire a pap nagy meglepetését fejezte ki egy olyan misszionáriustól kapott válasz miatt, aki azért jött, hogy a Biblia tanításait hirdesse nekik, és megjegyezte, hogy szerinte „mindenki tudhatja ezt, akinek van Bibliája”. A pap ezután kifejtette saját véleményét, miszerint szerinte Krisztus körülbelül 1844-ben fog eljönni. Ez a tény az Irish Magazine 1821-es számában található.

GSAM 104Az üzenet Amerikában, Indiában és a kontinensen

GSAM 104.3Az Advent Tracts 2. kötetének 135. oldalán, 1844-ben Mourant Brock Angliából így ír:—

GSAM 105.1„Nem csupán Nagy-Britanniában él a Megváltó közeli visszatérésének várakozása, és nem csupán ott hallatszik a figyelmeztető hang, hanem Amerikában, Indiában és Európában is. Amerikában körülbelül háromszáz lelkész hirdeti így »a királyság evangéliumát«, míg ebben az országban az anglikán egyházból körülbelül hétszázan emelik fel ugyanezt a kiáltást.”

GSAM 105A Föld minden tengeri kikötőjébe

GSAM 105.2E. R. Pinney, a New York állambeli Seneca Fallsból, egy elkötelezett baptista lelkész, aki életét az eljövetel-tan hirdetésének szentelte, az Exposition of Matthew 24 című művében (8., 9. oldal) így fogalmazott:—

GSAM 105.3„Már 1842-ben a második adventről szóló kiadványokat elküldték minden missziós állomásra Európában, Ázsiában, Afrikában és Amerikában, a Sziklás-hegység mindkét oldalán... Hajóink parancsnokai és a tengerészek arról számolnak be, hogy nincs olyan kikötő, ahol ne érkezett volna meg előttük ez a hirdetés, és gyakran kapnak ezzel kapcsolatos kérdéseket.”

GSAM 105Háromezer ember hirdeti az üzenetet

GSAM 105.4G. W. Mitchel lelkész, Zanesville-ből (Ohio), egy másik lelkész, aki maga is hirdette ezt a tanítást, az íróval folytatott beszélgetés során Newarkban (Ohio) 1894. augusztus 8-án, elmondta, hogy William Miller lelkész 1844 szeptemberében, az ohiói McConnellsville-ben folytatott beszélgetésük során azt mondta neki, hogy rendelkezik „háromezer lelkész nevével és címével a világ különböző részeiről, akik hirdették: »Féljétek Istent, és adjatok dicsőséget neki; mert eljött az Ő ítéletének órája «, és ezek nagy része Észak-Amerikában és Nagy-Britanniában található.”

GSAM 105.5William Miller, amikor e „kiáltás” széles körű elterjedéséről beszélt, így fogalmazott:—

GSAM 105.6„A világ minden táján egy-két ember hirdette a hírt, és mindannyian egyetértenek az időpontban: Wolff Ázsiából; Irving, korábban Angliából; Mason Skóciából; Davis Dél-Karolinából; és e régióban is jó néhányan hirdetik vagy hirdették ezt a kiáltást.”¹¹

GSAM 106Hutchinson „Voice of Elijah” című lapjának széles körű terjesztése

GSAM 106.1R. Hutchinson lelkész 1837-ben Angliából Wesley-i misszionáriusként Kanadába került. Végül Montrealban telepedett le. Külföldön nagyon széles körű ismeretségre tett szert. 1843-ban és 1844-ben kiadott egy újságot Voice of Elijah címmel, amelyben az eljövetel tanával foglalkozott. Mivel könnyen hozzáfért a külföldre induló hajókhoz, és abban a kiváltságban részesült, hogy újságjait nagy mennyiségben, postaköltség nélkül küldhette el, nagy mennyiségben juttatta el azokat a világ minden tájára. Saját munkájáról azt mondta, hogy ingyenesen küldte el Új-Skóciába, Új-Brunswickbe, Új-Fundlandra, Angliába, Írországba, Skóciába, Walesbe, Franciaországba, Németországba, Konstantinápolyba, Rómába, valamint a Brit Birodalom és gyarmatai minden részébe.

GSAM 106A Sandwich-szigeteken

GSAM 106.2Az 1843. október 12-i Midnight Cry című lapban megjelent egy levél O. S. Burnham asszonytól, aki Kaloából, a Kaui-szigetről, a Sandwich-szigetekről írt. Ő és férje tanárok voltak ott. Elfogadták és hirdették az adventi tanokat, és egy hívőkből álló közösség istentiszteletet tartott velük együtt a szigeteken.

GSAM 106Az üzenet összehasonlítása Keresztelő János üzenetével

GSAM 106.3Így látjuk, hogy az eljövetel tanát olyan mértékben hirdették, amely teljesen elegendő volt ahhoz, hogy beteljesüljenek az azzal kapcsolatos bibliai jövendölések.

GSAM 106.4Az üzenetet, amely Krisztus első eljövetelét hirdette, Ézsaiás próféta a következő szavakkal fogalmazta meg: „A pusztában kiáltó hangja: Készítsétek elő az Úr útját, egyengessétek a sivatagban az utat a mi Istenünknek! Minden völgy felmagasztaltatik, és minden hegy és domb lealacsonyodik; a görbe helyek egyenesekké, az egyenetlen helyek simákká válnak; és az Úr dicsősége megnyilvánul, és minden test együtt látja azt; mert az Úr szája mondta ezt.”¹² Ez a prófécia „Keresztelő János” munkájában teljesedett be, aki „a Júdeai pusztában hirdette az igét, és így szólt: Térjetek meg, mert közel van a mennyek országa.”¹³

GSAM 107.1Ez az ember egyedül, hat hónapos munkája során, csupán Júdea egyetlen tartományában teljesítette be ezt a csodálatos próféciát. Míg ez a prófécia időben és helyben korlátozta János munkáját, addig nem így van azoknál a próféciáknál, amelyek a második advent hirdetésére vonatkoznak, mert az a munka „hangos kiáltással” kellett, hogy történjen, és az egész világra ki kellett terjednie.

GSAM 107.2Így látható a bemutatott tények fényében, milyen pontosan teljesült az eljövetel üzenetére vonatkozó prófécia. Eljött Isten ideje, hogy tanítsák a fügefáról szóló példabeszédet, hogy elhangozzon az első angyal üzenetének első bejelentése, és ő felállította hírnökeit, hogy hirdessék a kiáltást minden nemzetnek, népnek és nyelvnek.