18. fejezet — Isten gondviselése a kiadói munkában

GSAM 281.1„AKKOR megismerjük, ha továbbra is az Úr megismerésére törekszünk; az Ő eljövetele olyan biztos, mint a hajnal.”¹

GSAM 281.21849 júniusáig White lelkész, felesége és Bates lelkész munkája a New England-i államokra korlátozódott. Ekkor csatlakozott White lelkész családjához Clarissa Bonfoey kisasszony, Middletownból, Connecticutból. Röviddel ezt megelőzően édesanyja meghalt, és ráhagyta mindazt, ami egy kis léptékű háztartás vezetéséhez szükséges. Így White lelkésznek ismét lehetősége nyílt háztartást vezetni; ezt pedig Belden úr házának egy részében tette meg Rocky Hillben, Connecticutban.

GSAM 281A modern spiritizmus kezdetei

GSAM 281.31849. március 24-én közgyűlést tartottak Topshamban, Maine államban. Azon a szombaton látomásban részesült Mrs. White; ennek tárgya rendkívül fontos volt. Talán jobban megérthetjük a látomást, ha áttekintjük az akkori helyzetet.

GSAM 281.41848 márciusának második felében Hydesville-ben, Wayne megyében, New York államban megkezdődtek a „rejtélyes zajok”, vagyis azok a jelenségek, amelyek később „szellemi kopogásokká” alakultak. Ez először a Fox család házában történt. A nyár végén a család New York állam Rochester városába költözött, ahol a Corinthian Hallban nyilvános bemutatókat tartottak, és a lányokat a legszigorúbb vizsgálatnak vetették alá olyan bizottságok, amelyek tagjai a legjobb polgárok közül erre a célra kiválasztott hölgyek és urak voltak. Míg az emberek túlnyomó többsége a kopogásokat csalásnak vagy valamilyen bűvésztrükknek tekintette, a leghiszékenyebbek sem sejtették, hogy az ügy ilyen nagy méreteket ölt majd.

GSAM 282A spiritizmusra vonatkozó jóslatok

GSAM 282.1A fent említett látomásban White asszony látta, hogy a rochesteri és más helyeken hallott rejtélyes kopogások a Sátán hatalmából fakadnak, és hogy az ilyen jelenségek egyre gyakoribbá válnak majd; továbbá azt is látta, hogy ezeket vallási köntösbe öltöztetik majd, hogy a megtévesztetteket még nagyobb biztonságérzetbe ringassák, és ha lehetséges, Isten népének figyelmét is ezekre a dolgokra tereljék, és arra késztessék őket, hogy kételkedjenek a Szentlélek tanításaiban.

GSAM 282.2De akkoriban alig volt olyan, ha egyáltalán volt, akinek a leghalványabb fogalma is lett volna arról, hogy a spiritizmus az akkor megjósoltak szerint elterjed majd az egész földön, vagy hogy valaha is vallásnak fogja magát kiadni, szabályosan szervezett egyházakkal és lelkészekkel.

GSAM 282A jóslat beteljesülése

GSAM 282.3A prófécia beteljesülése azonban nyilvánvalóvá válik, ha figyelembe vesszük a taglétszámukat, amelyről úgy tudjuk, hogy csak az Államokban 10 000 000 főt tesz ki. Jelenlegi vallási köntösükről a következőket idézzük a Review and Herald című lapból, Washington, D.C., 1903. november 12.:—

GSAM 282.4„A National Association of Spiritualists nemrégiben ebben a városban tartott kongresszusán új szertartási rendet fogadtak el. Rendelkeztek a lelkészek vagy szolgálók »felszenteléséről«, és a spiritizmusban hívők egy csoportját »egyházként« ismerték el. Ezt a következő szakasz elolvasásával láthatjuk az új szertartási rendből:—

GSAM 282.5„Egyetlen lelkész vagy szolgálattevő sem helyezhető el egy gyülekezet vagy társaság élére anélkül, hogy előbb hivatalosan beiktatták volna tisztségébe azáltal, amit a vallástörténet legkorábbi korszakaiból ismert szentelési szertartásnak neveznek. Senki sem válhat felszentelésre jelölté, amíg nem kapott meghívást valamely egyház vagy közösség lelkészi tisztségére, vagy amíg nem nevezte ki misszionáriusnak valamely állami spiritiszta egyesület – amely az adott államban vallási szervezetként bejegyzett –, vagy a National Spiritualist Association of the United States of America. Minden olyan személy, aki lelkészi tisztségre vagy misszionáriusi munkára pályázik, legalább három éve teljes jogú tagként kell, hogy tartozzon valamely spiritiszta egyházhoz vagy közösséghez, és legalább két éve rendelkezzen licenccel, amelyet valamely állami vagy a Nemzeti Szövetség adott ki próbaszónoki szolgálatra. Azok a lelkészek, akik kevesebb mint egy teljes naptári évig töltenek be tisztséget, nem jogosultak a felszentelésre.”

GSAM 283White lelkész Oswegóban, New York államban

GSAM 283.1Mivel a kiadói tevékenység Oswegóban (New York állam) folyt, White lelkész 1849 őszén Connecticutból ide költözött, és itt tartottak ugyanabban az évben, november 3-án egy hívők konferenciáját. A következő munkájukról Mrs. White így ír:—

GSAM 283.2„Akkor úgy döntöttünk, hogy kötelességünk New York államban munkálkodni. Férjemnek teherként nehezedett rá az írás és a kiadás. Béreltünk egy házat Oswegóban, bútorokat kölcsönöztünk testvéreinktől, és elkezdtük a háztartást. Ott férjem írt, kiadott és prédikált. Minden pillanatban magán kellett tartania a harci fegyverzetet, mert gyakran kellett megküzdenie olyan, magukat adventistának valló személyekkel, akik téves tanokat hirdettek, meghatározott időpontot prédikáltak, és igyekeztek minél több előítéletet kelteni hitünk ellen.”²

GSAM 283A Second Advent Review megjelenése

GSAM 283.31850 őszén célszerűnek ítéltek egy újabb változást; ennek megfelelően White lelkész Maine állambeli Párizsba költözött, ahol a Second Advent Review and Sabbath Herald első évfolyama havonta kétszer megjelenő kiadványként jelent meg, tizenhárom számból állva, amelyek mindegyike nyolc kétoszlopos oldalt tartalmazott, a nyomtatott oldal mérete pedig 7 és 1/8 x 10 és 1/4 hüvelyk volt. Az első szám a következő novemberben jelent meg, az utolsó pedig 1851. június 9-én.

GSAM 284.1A Present Truth című laphoz képest megnövelt lapméret kiválóan tükrözte az igazság arányos terjedését, az ügyért dolgozók számának növekedését, valamint a munka támogatóinak számának emelkedését. Mivel az újság ingyenes volt, elvárták, hogy az ügy barátai segítsék a kiadást, és ezt meg is tették. Bár a hívők többsége szerény anyagi körülmények között élt, az Úr által nekik adott bőség szerint segítettek, és képességeik szerint tettek azért, hogy előre mozdítsák az igazság szekerét.

GSAM 284J. N. Andrews megkezdi a prédikálást

GSAM 284.2Körülbelül ebben az időben J. N. Andrews, aki a maine-i Párizsban lakott, megkezdte nyilvános munkáját evangéliumi lelkészként és vallási témákról író szerzőként. Az 1851. májusi Review-ban több mint öt oldalas cikket közölt a három üzenet témájáról. Ebben a Jelenések 13. fejezetében szereplő kétszarvú fenevad próféciáját az Államokra vonatkoztatta, és kizárólag a prófécia alapján azt az álláspontot képviselte, hogy a vasárnap szombatként való kötelező megtartatása lesz az a pont, amelyen végül megalapozódik az egyház és állam egyesülése ebben a nemzetben. Érvelése teljes mértékben a prófécián alapult, mivel abban az időben egyetlen mozgalom sem mutatott túl erőteljesen ebbe az irányba; a leghatározottabb kijelentés, amely ezt támogatta, Dr. Durbin nyilatkozata volt, amelyet a *Christian Advocate and Journal*-ból vett át, és amely így szólt:—

GSAM 284.3„Amikor a kereszténység az állam erkölcsi és szellemi életévé válik, az állam köteles – tisztviselői révén – megakadályozni a szent vasárnap nyílt megsértését, önmegőrzési intézkedésként.”

GSAM 285Farmok eladása a munka támogatására

GSAM 285.1Körülbelül ebben az időben olyan emberek, mint Hiram Edson New Yorkból és Cyrenius Smith Jacksonból (Michigan), arra a döntésre jutottak, hogy eladják egyenként 3 500 dollár értékű farmjaikat, és saját használatra béreljenek farmokat, hogy így anyagi eszközökkel rendelkezzenek az üzenet terjesztésével kapcsolatos különböző kezdeményezések támogatásához.

GSAM 285A kiadói munka áthelyezése Saratogába

GSAM 285.21851-ben White lelkész Maine állambeli Párizsból New York állambeli Saratoga Springsbe költözött, és itt is – kölcsönzött bútorokkal – háztartást rendezett be, és kiadta az Advent Review második kötetét, amelynek első száma ugyanazon év augusztus 5-i keltezésű volt. Ez a kötet tizennégy számból állt, és havonta kétszer jelent meg. Az utolsó számot 1852. március 23-án adták ki. A lap neve kissé megváltozott: az 1. kötetben szereplő Second Advent Review helyett Advent Review and Sabbath Herald lett, és ezt a nevet a 82. kötetében is megtartotta. A folyóirat mérete három oszlopra, nyolc oldalra nőtt, a nyomtatott oldal mérete pedig 8 és 1/4 x 11 és 3/4 hüvelyk volt.

GSAM 285.3A felekezeti folyóirat – amely akkor is, ma is az – méretének növekedéséből látható, hogy minden változás javulást jelentett, ami ésszerű mértékű prosperitást jelez, és egyértelműen bizonyítja, hogy a harmadik angyal munkája „itt maradt”.

GSAM 285Kiadás Rochesterben – saját kézi nyomdagép

GSAM 285.41852. május 6-án jelent meg az Advent Review and Sabbath Herald 3. kötetének első száma Rochesterben (New York államban), amelyet a hetednapi adventisták tulajdonában lévő nyomdagépen és betűkészlettel nyomtattak. Hiram Edson előlegezte meg a pénzt arra, hogy megvásároljanak egy Washington típusú kézi nyomdagépet, valamint a nyomdabetűket és az irodai berendezéshez szükséges anyagokat. A megelőlegezett összeget az igazság barátaitól beérkező adományokból kellett visszakapnia. Az a kézi nyomdagép a Review and Herald irodájában állt Battle Creekben (Michigan), amíg 1902. december 30-án el nem pusztult a tűzben. Abban az időben az iroda legjobb próbanyomógépének tartották. A 3. évfolyam 12. számában, 1852. október 14-én közzétették, hogy az iroda felszerelése ezzel a nyomdagéppel és az anyagokkal 652,93 dollárba került, és az addigi beérkezett adományok összege 655,84 dollár volt. A lap e tizenkét számából minden egyes számból 2000 példányt adtak ki és terjesztettek ingyenesen.

GSAM 286A Youth’s Instructor elindulása

GSAM 286.1Augusztusban a Review szerkesztőségében megkezdődött a Youth’s Instructor című havi lap kiadása. Ma már hetilapként jelenik meg, és minden egyes számában négyszer annyi olvasnivaló található, mint akkoriban.

GSAM 286Uriah Smith csatlakozik a szerkesztőséghez

GSAM 286.21853-ban Uriah Smith lelkész megkezdte munkáját a Review and Herald szerkesztőségében, ahol fél évszázadon át felelős beosztást töltött be. Abban az évben (1853) jelent meg először a Review and Herald-ban az a közlemény, hogy azok, akik szeretnék, beszerzhetik kiadványainkat önköltségi áron. Mindenki más számára a nyomtatott anyag ingyenes volt, mivel a hiányt a nagylelkű és jószívű adományozók fedezték. 1854-ben bejelentették, hogy a Review havonta kétszer megjelenő kiadványának ára évi 1,00 dollár. Ugyanebben az évben, júliusban a Michigani Macomb megyében tartott sátras gyűlésen kísérletet tettek kiadványaink értékesítésére. A gyűlés során 50 dollár értékben adtak el könyveket. White lelkész, amikor a Review-ban erről a kezdeményezésről beszélt, így fogalmazott: „Ez azt mutatja, hogy könyveinket el lehet adni.”

GSAM 286Felhívás 500 dolláros traktátusalap létrehozására

GSAM 286.3A Review 1854. október 12-i és december 24-i számaiban felhívást tettek közzé egy 500 dolláros traktátusalap létrehozására, hogy a szerkesztőség a lelkészeket ingyenesen terjeszthető traktátumokkal láthassa el munkájukhoz, valamint egy „500 dolláros segélyalap létrehozására a szerkesztőség számára, hogy a Review rendszeresen, minden héten megjelenhessen, ahelyett, hogy időnként pénzhiány miatt kihagynának egy hetet.”

GSAM 287J. P. Kellogg és Henry Lyon eladják a gazdaságaikat

GSAM 287.1Ebben az időszakban J. P. Kellogg, Tyrone-ból, és Henry Lyon, aki a michigani Plymouth közelében élt, eladták farmjaikat, amelyek értéke egyenként körülbelül 3500 dollár volt, kizárólag azzal a céllal, hogy anyagi forrásokkal járulhassanak hozzá a munka előmozdításához; így további két michigani testvér lépett elő a megfelelő pillanatban, kész anyagi eszközökkel és hajlandó szívvel, hogy ott nyújtsanak segítséget, ahol arra a legnagyobb szükség volt. Az előbbi seprűgyártással foglalkozott Jacksonban (Michigan), míg az utóbbi Battle Creekbe költözött, és asztalosként dolgozott, hogy eltartsa családját.

GSAM 287Minden újságunk és könyvünk 3,00 dollárért

GSAM 287.2A 6. kötet végén, 1855. júniusában 3,00 dollárért lehetett megvásárolni a Review-t és az Instructor-t egy évre, valamint az összes brosúra, traktátus és az akkor használt énekeskönyv teljes sorozatát – összesen huszonhat brosúrát és traktátust. Az Instructor hivatalos ára tizenkét számra 25 cent volt.

GSAM 287A Review szerkesztőségét meghívták Michiganbe

GSAM 287.31855 áprilisában White lelkész és felesége ismét ellátogatott Michiganbe, és több helyen is gyűléseket tartottak. Ugyanezen hónap 28-án és 29-én konferenciát tartottak Battle Creekben, amelynek során a battle creeki testvérek szavazással úgy döntöttek, hogy felkérik White lelkészt, költöztesse a Review szerkesztőségét Rochesterből Battle Creekbe. Dan Palmer, Cyrenius Smith, J. P. Kellogg és Henry Lyon beleegyeztek, hogy kamatmentesen fejenként 300 dollárt biztosítanak, ami összesen 1200 dollárt tett ki, egy telek megvásárlására és egy kiadói iroda felépítésére. Ennek megfelelően megszerezték a West Main és a Washington utcák délkeleti sarkán lévő telket, és arra egy 20 x 30 láb méretű, kétszintes faépületet emeltek, 20 láb magas oszlopokkal.

GSAM 288Az első gyülekezeti ház Battle Creekben

GSAM 288.1Ugyanebben az évszakban épült fel Battle Creekben az első hetednapi adventista imaház, amelynek mérete 18 x 24 láb volt. Ez az egyszerű, deszkákkal függőlegesen burkolt és lécekkel megerősített épület a Van Buren és a Cass utcák északnyugati sarkának közelében állt.

GSAM 288Első nyomdánkban

GSAM 288.2A Review első, Battle Creekben, a hetednapi adventisták tulajdonában lévő nyomdában kiadott száma 1855. december 4-i keltezésű volt. Az újság árát akkor 1,00 dollárban határozták meg egy huszonhat számból álló kötetre; de adományokat gyűjtöttek, hogy az újságot ingyen eljuttathassák a rászoruló szegényekhez. Ettől kezdve Waggoner és Cottrell lelkészek szinte állandó közreműködői voltak az Advent Review hasábjainak.

GSAM 288.3Az 1855. december 18-i Review-ban a kiadói bizottság közzétett egy nyilatkozatot, amely a szerkesztőség jelenlegi munkatársainak talán furcsán hangzik. A nyilatkozat így szólt: „Nem értjük, miért ne kapnának azok, akik a szerkesztőségben dolgoznak, méltányos ellentételezést szolgálataikért. A szerkesztő csupán a felét kapja annak, amit máshol kaphatna.” Érdemes megemlíteni, hogy az akkori általános bérek nem érték el a maiak felét sem, és az akkori félbér nem haladta meg a mai irodai hasonló munkáért fizetett bér harmadát vagy negyedét. Az akkori irodai munkatársak szolgálataik értékének felét felajánlották, hogy a jelen igazság evangéliuma megjelenhessen.

GSAM 288Felhívás gőznyomdagép és motor beszerzésére

GSAM 288.4Az 1857. március 19-i Review-ban először merült fel az a javaslat, hogy gépi meghajtású nyomdagépre és motorra van szükség, és azokat be kell szerezni az újságok, röpiratok és könyvek nyomtatásához. Az április 2-i beszámoló szerint döntés született egy Adams-féle gépi nyomdagép megvásárlásáról, és hét férfi fejenként 100 dollárt ígért a vásárláshoz. A következő számban közölték, hogy a nyomdagép és a motor ára körülbelül 2500 dollár lesz, és az ígérvények összege már elérte az 1700 dollárt.

GSAM 289.1White lelkész szerkesztői cikkében, a Review 1857. augusztus 13-i számában, a következő biztató kijelentés olvasható: „Irodánk adósságmentes. Van egy 1 426 dolláros általános könyvalapunk, amelyet jelenleg könyvekbe fektettünk be. Az új motoros nyomdagép már működik, és remekül teljesít, és jó esély van arra, hogy hamarosan gőzerővel fog működni, és teljes egészében ki lesz fizetve. Sátras tevékenységünk sokkal nagyobb támogatást kap, mint korábban.”

GSAM 289Első jelentés a könyveladásokról

GSAM 289.21857. október 29-én a Review-ban arról számoltak be, hogy az előző két év könyveladása 1 287,91 dollárt tett ki, ami az első ilyen jellegű jelentés volt eddig. Ez az ügy előrehaladásának jele volt, így bátorítás forrása is, mivel azt mutatta, hogy az igazság egyre erősebbé válik, és „mint a fény sugara, amely utat tör magának a világ körül”.

GSAM 289A Review szerkesztősége biztonságos letéti hely

GSAM 289.3A Review 1858. augusztus 13-i számában először vetették fel a közösségünknek azt az ötletet, hogy az irodát a felesleges pénzeszközök letéthelyévé tegyük. Azok, akiknek volt pénzük, de arra nem volt azonnali szükségük, az irodát letéthelyként használhatták, és szükség szerint bármikor utalással felvehették azt, így az iroda is hasznot húzott ebből. Miután ezt a javaslatot megvalósították, az még nagyobb pénzügyi erőt biztosított a munkának.

GSAM 289.4Attól az időtől kezdve a mai napig (1905) még senki sem veszített el egyetlen dollárt sem, amelyet így kölcsönadott kiadóinknak, és senki sem maradt pénz nélkül, amikor azt igényelte. Az őszinte, előrelátó emberek mára már úgy tekintenek kiadóirodáinkra, hogy azok még a gyakran csődbe menő bankoknál is biztonságosabb helyek a felesleges pénzeszközök letétbe helyezésére. A bankok világi hitelképességgel rendelkeznek, míg kiadóinknak az egész egyház ereje áll „hátuk mögött”.

GSAM 290A Seventh-day Adventist Publishing Association megalakulása

GSAM 290.1A Seventh-day Adventist Publishing Association 1861. május 3-án alakult meg, és körleveleket küldtek ki, amelyekben az alaptőkéhez részvényjegyzéseket kértek, részvényenként 10 dollárért. Két héten belül bejelentették, hogy már 4 080 dollár értékű részvényre iratkoztak fel.

GSAM 290.2Az év június 11-től kezdve a Review-t a Seventh-day Adventist Publishing Association adta ki. Az egyesület által emelt első irodaház a Main és a Washington utcák délkeleti sarkán állt, azon a telken, ahonnan a régi vázszerkezetes épületet a Kalamazoo utcába szállították. Ez az épület kétszintes volt, szilárd téglafalakkal. Görög kereszt alakú volt, és észak felé, a Main utcára nézett. Keleti és nyugati szélessége 44 láb, északi és déli hossza pedig 72 láb volt.

GSAM 290Első kiadványok más nyelveken

GSAM 290.3Lépésről lépésre terjedt az üzenet, és minden határozott lépés erősítette és megszilárdította a munkát. Ekkor kiadónk öt idegen nyelvű füzetet jelentetett meg, hármat dán–norvég nyelven és kettőt franciául; így megkezdődött a külföldi országok számára történő nyomtatás.

GSAM 290.4A tagság folyamatos növekedésével a pénzügyi helyzet is folyamatosan és tartósan javult. Erre utal a Review 1863. május 16-i számában megjelent jelentés, amelyben az egyesület titkára a következőképpen számolt be a teljes bevételről:—

GSAM 291.1A titkár továbbá kijelenti:

GSAM 291.1„Az egyesület vagyonának óvatos becslése alapján annak értéke legalább 20 000 dollárra tehető, ami közel 5 000 dollárral több, mint amennyibe az ügy barátainak került. Ez jól mutatja White testvér és a Review szerkesztőségében vele együttműködők integritását és hűségét. „E. S. Walker, titkár.”

GSAM 291A Review átadása az egyesületnek

GSAM 291.2Mivel a kiadói munka White lelkész kemény munkájának és áldozatainak köszönhetően ilyen eredményeket hozott, az abból származó nyereség gyakorlatilag neki járt; hiszen a nyereség valójában az ő önfeláldozásának, üzleti érzékének és gondos gazdálkodásának köszönhető volt. De ahelyett, hogy azt vagy annak bármely részét magának követelte volna, örömmel átadta az egészet az egyháznak; sőt, amikor az egyesület megalakulása után úgy határozott, hogy hetente 6 dollárt kapjon a nyújtott szolgálataiért, ő csak a heti 4 dollárt fogadta el.

GSAM 291Egy újság a Csendes-óceán partján

GSAM 291.3Az 1874. április 21-i Review-ban megjelent egy cikk White lelkésztől, amelyben a Csendes-óceáni partvidéken folyó munkáról beszélve kijelentette, hogy hamarosan szükség lesz egy olyan hetilap létrehozására, amely az ügy érdekeit szolgálja azon a partvidéken. Röviddel ezután lehetőség nyílt arra, hogy Oaklandben kis mennyiségű nyomdabetűt és anyagot vásároljanak, amellyel júniusban elindult egy havonta kétszer megjelenő kiadvány, a Signs of the Times címmel.

GSAM 291Pénzszerzés

GSAM 291.4Miután hat számot nyomtattak a Signsból, White lelkész visszatért Keletre, és arra kérte a California Conference szervezetét, hogy gondoskodjon a lap kiadásáról. A General Conference 1874. augusztus 15-i ülésén javaslatot tettek a keleti testvéreknek, hogy gyűjtsenek össze 6 000 dollárt, amiből nyomdagépet, motort és nyomdabetűket vásárolhatnak a Signs szerkesztőségének, amennyiben a Csendes-óceáni partvidék testvérei 4 000 dollárt gyűjtenek össze egy telek megvásárlására és egy megfelelő irodaház felépítésére.

GSAM 292.1Geo. I. Butler lelkész, aki akkoriban a General Conference Committee tagja volt, részt vett a kaliforniai Yountville-ben tartott táborozási gyűlésen, és előterjesztette a javaslatot a testvéreknek. 1874. október 11-én a testvérek válaszul 19 414 dollárnyi készpénzt ígértek.

GSAM 292A Pacific Press megalapítása

GSAM 292.21875. február 2-án James White lelkész és felesége, J. H. Waggoner lelkész és más hatékony munkatársak kíséretében megérkezett Oaklandbe. Ugyanezen hónap 12-én összehívták a California Conference rendkívüli ülését, hogy megvitassák, melyik helyszínen építsék fel a Signs of the Times szerkesztőségének épületeit. Alapos megfontolás után úgy döntöttek, hogy telkeket szereznek be a Castro utca nyugati oldalán, a 11. és a 12. utca között. Ugyanazon a napon White lelkész és John Morrison megvásárolták ezeket a telkeket, saját nevükre szóló tulajdonjogi okiratokat vettek át, azzal a megegyezéssel, hogy amikor az Egyesületet megalakítják, átruházzák rá a társaság számára szükségesnek ítélt földterületet.

GSAM 292.31875. április 1-jén Oaklandben megalakult a Pacific Seventh-day Adventist Publishing Association, amelynek alaptőkéjét 28 000 dollárban határozták meg. A Castro utcai telkek középső részét a megállapodásnak megfelelően átruházták az egyesületre, és O. B. Jones, a michigani Battle Creekből, azonnal megépítette az épületet, amelynek formája és mérete megegyezett a Battle Creekben felépített irodával, azzal a különbséggel, hogy az oaklandi épületet tégla helyett fából építették. Miután az épület beköltözésre készen állt, a Signs of the Times 1875. augusztus 27-én, pénteken beköltözött új székhelyére.

GSAM 293Átköltözés Mountain View-ba

GSAM 293.1Ebben az épületben a folyóiratok és könyvek kiadása 1904-ig sikeresen folyt, amikor is elhatározták, hogy a nyomdát vidékre költöztetik. A változás okát a Pacific Press igazgatója a következő szavakkal magyarázta:

GSAM 293.1„A Pacific Press Publishing Company vezetése évek óta úgy vélte, hogy a kiadó jelenlegi telke túl értékes, a telek területe pedig túl szűkös – egy nagyváros szívében, lakóövezetben –, ahhoz, hogy gyárcélokra szolgáljon, és hogy sok szempontból bölcs dolog lenne olyan vidéki helyet keresni, ahol a telek kevésbé értékes, ahol a munkavállalók egészséges környezetben tudnak otthont teremteni, elegendő hellyel kertek és gyümölcsfák számára, valamint elegendő szabad térrel; és ahol a szállítási feltételek is kedvezőek lennének. Egy ilyen helyet találtak és biztosítottak maguknak Mountain View faluban, Santa Clara megyében, San Franciscótól 39 mérföldre délre, egy olyan helyen, amely ötvözi a város számos előnyét az egészséges vidéki élet előnyeivel.”

GSAM 293A nyomtatás megkezdődött külföldön

GSAM 293.2Az igazság terjedését jelzi, hogy 1875 és 1878 között megkezdődött a nyomtatás Bázelben, Svájcban, valamint Christianában, Norvégiában.

GSAM 293.31875 őszén a Review című lapban jelent meg egy beszámoló csak a Review and Herald szerkesztőségében eladott könyvekről, amelyek értéke a hét év alatt, 1868-tól 1875-ig, 85 644,54 dollárt tett ki, ami közel hatszoros növekedést jelentett az előző hét évhez képest, és a négy iroda (Michigan, Kalifornia, Svájc és Norvégia) három évre vonatkozó, 1875-től 1878-ig tartó eladásai 98 163,73 dollárt tettek ki.

GSAM 293.4A Review 1878. október 17-i számában megjelent egy közlemény, miszerint az 1864 előtt a Review szerkesztőségében kinyomtatott összes könyv, füzet és röpirat összesen 50 058 000 oldalt tett ki. 1864 és 1878 között az oldalak száma 158 130 951 volt, vagyis összesen 208 188 951 oldal.

GSAM 294A Youth’s Instructor hetilappá vált

GSAM 294.11879. január 1-jéig a Youth’s Instructor havonta jelent meg, de ezen a napon, amikor a lap a huszonhetedik évébe lépett, már hetilapként jelent meg; így hasznossága négyszeresére nőtt.

GSAM 294Amit White lelkész átadott az Egyesületnek

GSAM 294.2Az 1879. január 23-i Review-ban szerepelnek White lelkész egyes kijelentései az ügyhöz fűződő kapcsolatáról, amelyeket helyénvaló itt bemutatni, mivel több fényt vetnek a kiadói munkában hozott áldozatokra. Az idézet így szól:—

GSAM 294.3„Amikor 1861-ben Battle Creekben (Michigan) megalakult a Publishing Association, átadtuk az előfizetőink listáját és az összes művünk újraközlési jogát (amelynek értékét később 10 000 dollárra becsülték) az egyesületnek, így nekünk csupán 1000 dollár maradt; és heti 6 dollárért folytattuk munkánkat szerkesztőként, ügyvezetőként és prédikátorként.

GSAM 294.4„1866-ban, amikor súlyos betegség után visszatértünk a Review szerkesztőségébe, azt találtuk, hogy az ügyvezetők több ezer dollár után tíz százalékot fizetnek, és az alaptőke 32 000 dollárra csökkent;³ de négy év alatt, Isten áldásával, az adósságokat kifizettük, az alaptőkét 75 000 dollárra emeltük, és nekünk [az egyesületnek] 5 000 dollárunk volt a bankokban.”

GSAM 294A kiadó helyzete 1880-ban

GSAM 294.5Az 1880. január 15-i Review-ban Butler lelkész így fogalmaz:—

GSAM 294.6„Kiadónkat (Battle Creek) nemrég bővítettük azzal, hogy a két keleti épület közé egy központi részt emeltünk, így jelentősen növelve az egész létesítmény befogadóképességét és kényelmét. Rendelkezésre állnak az elektrotipizáláshoz és a sztereotipizáláshoz szükséges eszközök, valamint a legjobb minőségű kötéshez szükséges felszerelés. Valójában azok, akiknek erről tudniuk kell, kijelentik, hogy ez a legkifinomultabb és legteljesebb kiadóház Michigan államban.”

GSAM 295.1E bővítés ellenére a nyár vége előtt szükségessé vált egy új épület felépítése a főépület déli oldalán, nyomdaterem céljára. Az egyesület öt motoros nyomdagépét ebbe a terembe költöztették. Ezen nyomdagépek egyike nagyobb méretű volt, mint bármelyik, amelyet eddig az irodában használtak. Egy ugyanolyan méretű és típusú gépet éppen akkor helyeztek el a Signs of the Times irodájában is, Oaklandben, Kaliforniában.

GSAM 295.2Az 1881. május 17-i Review-ban, a Battle Creek-i központi kiadóház kiadói munkájának sikerére utalva, White lelkész így fogalmazott:—

GSAM 295.3„Ha a Hetednapi Adventista Kiadói Egyesület adósságainak összegét levonjuk a vagyon gondos leltárából, akkor legalább 105 000 dollár értékű ingatlan és ingó vagyon marad. Ebből az összes tagunk részvények, adományok és hagyatékok formájában 34 432,17 dollárt adott, és néhány hűséges férfi és nő, akik életüket a munkának szentelték, [nem adományokkal, hanem áldozatokkal és gondos gazdálkodással] további 70 567,83 dollárt tett hozzá.”

GSAM 295A könyvterjesztői munka megkezdése

GSAM 295.41881-től kezdve munkatársaink új kezdeményezésbe fogtak, és belefogtak kiadványaink értékesítését célzó házaló tevékenységbe. Mivel az értékesítők 1884-ig nem készítettek pontos jelentéseket az eladásaikról, az adott időszakra vonatkozó jelentésünket a négy kiadó által bejelentett eladási adatok alapján állítottuk össze. Adataik szerint az öt év alatti eladások összege 221 248,69 dollár volt. Ahogy a munka hatása továbbterjedt közép-európai és skandináv országokban működő misszióinkból, úgy nőtt a külföldi nyelvű kiadványok iránti kereslet is.

GSAM 296Könyveladások tíz év alatt

GSAM 296.11884 és 1894 között, azaz tíz éven át, nagy formátumú, kötött könyveink értékesítését nagyrészt a házalóink bonyolították le. Ezen időszak alatt eladásaik összege 4 031 391,26 dollár volt. Ez idő alatt munkánkat tovább bővítettük kiadók alapításával Ausztráliában, Tahitin, a Csendes-óceáni szigeteken, Helsingforsban (Finnország), Hamburgban (Németország) és más helyeken. Az 1895-ös évben – annak ellenére, hogy az idők nehezek voltak – a házaló ügynökök értékesítései a jelentések szerint összesen 357 467,23 dollárt tettek ki, így a már említett értékesítésekkel együtt a teljes összeg 4 816 773,73 dollárra rúgott.

GSAM 296Ötven év alatti forgalom: 11 000 000 dollár

GSAM 296.2Ahhoz, hogy megállapítsuk az 1854-től 1896. január 1-jéig tartó időszak teljes értékesítési összegét, hozzá kell adnunk a kereskedelmi könyvek, brosúrák, traktátusok és térképek értékesítésének adatait is, amelyeket az összes kiadó jelentett be a fenti tíz évre vonatkozóan, és amelyek összege 3 458 278,23 dollár; így a felekezet könyveladásainak huszonkét éves összértéke 8 275 051,96 dollárra rúg. Másképp fogalmazva: a harminc év (1854–1884) alatti eladások értéke 424 915,24 dollár volt, az azt követő tizenkét évben, 1896. január 1-jéig pedig 7 850 136,72 dollár. Annak ellenére, hogy az elmúlt nyolc évben a könyvterjesztésben dolgozók létszáma csökkent, nyugodtan kijelenthetjük, hogy 1854-től máig (1905) több mint 11 000 000 dollár értékben keltek el a hetednapi adventista kiadványok.

GSAM 296Kiadványok mintegy negyven nyelven

GSAM 296.3Az üzenet nyomtatott formában való terjedésének előrehaladása nyilvánvaló, ha figyelembe vesszük, hogy körülbelül negyven vezető nyelven megkezdődött a kiadványok megjelenése, mint például arab, örmény, basuto, cseh, bolgár, indiai bengáli, kínai, dán, angol, észt, finn, francia, fidzsi, görög, német, holland, magyar, hawaii, olasz, izlandi, japán, kaffir, lett, lavón, maori, lengyel, portugál, román, orosz, szerb, spanyol, svéd, tahiti, tongai, walesi stb. nyelven. Ezekben a különböző országokban és nemzetiségek körében aktív munkások dolgoznak, akik terjesztik a harmadik üzenet igazságait.

GSAM 297.1A különböző nyelveken kinyomtatott könyvek, füzetek és röpiratok száma meghaladja az 1187-et. Ahhoz, hogy mindegyikből egy-egy példányt, valamint a felekezet nyolcvanhét folyóiratát ⁴különböző nyelveken egy évre megszerezhessük, körülbelül 340 dollárra lenne szükség.

GSAM 297A húsz kiadó helyszínei

GSAM 297.2A hetednapi adventista kiadók húsza a következő helyeken található: Avondale, Ausztrália; Battle Creek, Michigan (2); Bázel, Svájc; Christiana, Norvégia; Koppenhága, Dánia; Fokváros, Dél-Afrika; Kalkutta, India; College View, Nebraska; Hamburg, Németország; Helsingfors, Finnország; London, Anglia; Melbourne, Ausztrália; Montreal, Kanada; Nashville, Tennessee; Oakland, Kalifornia; South Lancaster, Massachusetts; Stockholm, Svédország; Tocubaya, Mexikó; Washington, D.C. Ezen kiadók mellett híveink újságokat és röpiratokat nyomtatnak Hongkongban, Kínában; Tokióban, Japánban; Kairóban, Egyiptomban; Dél-Amerikában; valamint a Fidzsi-szigeteken.

GSAM 297Az első röpirat kiadása

GSAM 297.3Vessünk egy pillantást vissza azokra a lehetőségekre, amelyekkel az úttörőknek dolgozniuk kellett. 1853 őszén, az első, a Washington-nyomdagépen kinyomtatott könyv – „The Sanctuary” – összeállításakor, miután a nővérek egy „közös munkával” összehajtották és összegyűjtötték a lapokat a varrás előkészítése céljából, a szerző egy cipészárral átlyukasztotta őket; majd miután a borítókat ráhelyezték, Uriah Smith egy vonalzóval és egy éles zsebkéssel körülvágta őket. Erre azért került sor, mert nem állt rendelkezésre megfelelő gép a munka ezen részének elvégzéséhez.

GSAM 298.1Még 1861-ben is a felekezet összes irodalmi kiadványát egyetlen, két lóerős motorral hajtott Adams-nyomdagépen nyomtatták. Ma a különböző kiadói irodákban több mint negyven gőzhajtású nyomdagép működik folyamatosan, nyomtatva a jelen igazságot. Ezek az irodák összesen több mint ötszáz embert foglalkoztatnak a munka elvégzésére, míg a terepen több száz terjesztő járja a környéket, hogy eladja a könyveket az embereknek.

GSAM 298.21862-ben a hetednapi adventisták által kiadott összes kiadvány teljes sorozata 7,50 dollárért volt megvásárolható; 1904-ben, amint látható, 340 dollárra volt szükség a teljes sorozat beszerzéséhez. Bizonyára valami több, mint emberi terv, működött közre e eredmények elérésében.

GSAM 298.3A hetednapi adventisták körében a kiadói munka felvirágzása – amint azt 1848-ban megjósolták – valóban olyan volt, mint a nap haladása: „Egyre melegebb lesz – sugarait küldi” – „Útját folytatja, mint a nap, de soha nem nyugszik le.”

GSAM 298A hit vezérelte cselekvés – Stone lelkész tanúságtétele

GSAM 298.4A harmadik angyal üzenetének munkájában előrehaladó emberek buzgalmát és komolyságát jól kifejezi az 1884. február 5-i Review című lapban megjelent cikk, amelyet Albert Stone lelkész, az ügy egyik úttörője írt, aki kilencvenéves koráig élt:—

GSAM 298.5„Az ügy korai története a kis dolgok ideje volt, és az alkalmazott eszközök elégtelennek tűntek a munkához. De a hitben élő férfiak és nők kezdettől fogva tudták, hogy az Úr erős karja részt vesz ebben a munkában. Tudták, hogy eljött a Sion javára kijelölt idő, és hogy az Úr hozzáfogott népe összegyűjtéséhez. Látták, hogy az Úr áll a kormánynál, és hogy az evangélium hajója, amelyen a maradék egyház és a helyreállított igazság, a próbára tett hit és a tökéletes szeretet rakománya utazik, biztonságban be fog futni a kikötőbe.”