1. fejezet – Bevezetés

GSAM 21.1Amikor Krisztus második adventjéről beszélünk, olyan témát érintünk, amely valójában Isten népének reménye volt már azóta, hogy első szüleinket kiűzték az Éden kertjéből. A kígyóhoz intézett szavakban – miszerint az asszony magva megsebezni fogja a fejét – biztosíték volt arra, hogy végül eljön egy helyreállító, aki legyőzi a Sátán hatalomra törését, és beteljesíti Isten tervét a földön. Feltételezhető, hogy Ádám és Éva azt gondolták, ez a feladat nagyon hamar megvalósul, és hogy közvetlen leszármazottjuk lesz a győztes. Ám Isten tervében a látszólagos pusztulástól megmentő Megváltó ígérete magában foglalta mindazt, ami azóta kibontakozott „saját szándékának és kegyelmének” végrehajtása során, „amelyet Krisztus Jézusban kaptunk a világ kezdete előtt”.¹

GSAM 21.2Ha Ádám és Éva azonnal betekintést kaptak volna abba a nyomorúságba és szenvedésbe, amely a világ romlása és helyreállítása közötti hosszú korszakok alatt elárasztja a világot, fájdalmuk elviselhetetlen lett volna. A mennyek Istene, gyengéd irgalmában és könyörületében elrejtette előlük ezt a látképet, hagyva, hogy ápolják azt a kedves reményt, hogy hamarosan átkerülnek Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságába. Az a gondolat, hogy a megváltás közel van, természetesen arra ösztönözte őket, hogy még nagyobb komolysággal készüljenek fel az eseményre.

GSAM 22.1Hasonlóképpen volt ez Isten népével is minden nemzedékben Ádám napjaitól kezdve. Biztosak voltak abban, hogy a jövőben valamikor egy nagy és fontos esemény fog bekövetkezni – hogy Krisztus végül eljön, és megalapítja királyságát. Ők is, akárcsak Ádám és Éva, azt hitték, hogy az esemény már közel van, és akárcsak ők, nem voltak tisztában azzal, mi fog történni a saját koruk és az esemény között; ellenkező esetben talán elbátortalanodtak volna a jutalomért a cél felé való törekvésben.

GSAM 22.2Ezt a gondolatot jól illusztrálják azok az események, amelyek a nagy felfedezések során történtek. Azok az emberek, akik ezeket kezdeményezték, bár nem voltak ennek tudatában, valójában Isten tervét valósították meg; mégis olyan elképzelések vezérelték őket, amelyek nem bizonyultak minden tekintetben összhangban lévőnek saját elméletükkel , amely cselekvésre ösztönözte őket.

GSAM 22Kolumbusz felfedezéseinek messzemenő hatásai

GSAM 22.3Montgomery az American History című művében (² , 1902-es kiadás, 8–9. oldal), amikor arról az elméletről beszél, amely Kolumbuszt arra késztette, hogy útnak induljon, valamint arról, hogyan valósította meg azt a tervét, hogy nyugat felé hajózva elérje a Kelet-Indiákat, a következőket mondja:—

GSAM 22.4„Kolumbusz úgy gondolta, hogy továbbfejlesztheti a portugál király tervét. Biztos volt benne, hogy létezik rövidebb és jobb út a Kelet-Indiák eléréséhez, mint az a vonal, amelyet Diaz kijelölt. A genovai tengerész [Kolumbusz] terve éppoly merész volt, mint eredeti. Ahelyett, hogy kelet felé, vagy dél és kelet felé hajózott volna, azt javasolta, hogy közvetlenül nyugat felé hajózzanak. Úgy vélte, három jó és szilárd oka volt egy ilyen vállalkozásra: Először is, a korszak legjobb földrajzkönyveivel összhangban Kolumbusz is meg volt győződve arról, hogy a Föld nem lapos, ahogyan a legtöbb ember feltételezte, hanem gömb alakú. Másodszor, úgy vélte, hogy ez a gömb sokkal kisebb, mint amilyen valójában, és nagyobb részét szárazföld, nem pedig víz alkotja. Harmadszor, mivel semmit sem tudott, és semmit sem sejtett az amerikai kontinens vagy a Csendes-óceán létezéséről, azt képzelte, hogy Ázsia vagy India partjai közvetlenül Spanyolországgal és Európa nyugati partjával szemben helyezkednek el. A Cipangóig, vagyis Japánig vezető teljes távolságot úgy becsülte, hogy valószínűleg nem haladja meg a mintegy négyezer mérföldet.

GSAM 23.1„A terve a következő volt: Európából indulna; hajóját nyugat felé, Japán irányába vezetné, és a földgömb görbületét követve haladna, amíg el nem éri azt, amit keres. Számára ez olyan biztosnak és egyszerűnek tűnt, mintha egy légy körbejárna egy almát.

GSAM 23.2„Ha az expedíció sikeres lenne, hatalmas előnye lenne: közvetlenül a főbejáraton keresztül lépne be Indiába, ahelyett, hogy kerülőúton, egyfajta oldalsó bejáraton keresztül érné el azt, ahogyan a portugáloknak kell.

GSAM 23.3„Látjuk, hogy ennek az embernek, aki a gyakorlati matematikát, a földrajzot és a hajózást ugyanolyan jól ismerte, mint bárki más a korában, az első pontban – a Föld alakját illetően – igaza volt, a másik kettőben viszont teljesen tévedett.

GSAM 23Egy szerencsés tévedés

GSAM 23.4„Mégis, furcsa módon, tévedései egy szempontból segítségére voltak. A távolsággal kapcsolatos tévedése rendkívül szerencsés volt. Ha Kolumbusz helyesen számította volna ki a földgömb méretét és egy ilyen utazás valódi hosszát, valószínűleg nem indult volna el, mivel azonnal belátta volna, hogy a javasolt portugál útvonal mind sokkal rövidebb, mind olcsóbb. Másrészt, ha elképzelhette volna vagy bármilyen módon előre láthatta volna, hogy az amerikai kontinens pontosan az útjában fekszik, az önmagában talán nem késztette volna felfedezőútra, hiszen célja nem egy új ország felfedezése volt, hanem egy régihez vezető új út megtalálása.”

GSAM 23A korszakok nagy reménye

GSAM 23.5Így hát Isten népe az idők során mindig abban a reményben élt, hogy Krisztus eljön, „mint a lélek horgonya, amely biztos és szilárd.”³ Bár gyakran a bánat és a szenvedés közepette fájdalmasan kiáltanak: „Meddig, Úr, meddig kell még várnunk a szabadulásra?”, mégis előrehaladtak, és Pálhoz hasonlóan azt mondták és még ma is azt mondják: „Mi a mi reménységünk, vagy örömünk, vagy örvendezésünk koronája? Hát nem éppen ti vagytok azok a mi Urunk, Jézus Krisztus előtt, amikor eljön?”⁴

GSAM 24Pál, akit a remény tartott fenn

GSAM 24.1Ebben az összefüggésben elegendőnek kell lennie néhány példának e remény támasztó erejéről. Amikor Pált Félix elé állították, és megengedték neki, hogy saját védelmében szólaljon fel, így szólt: „Az út szerint, amelyet ők eretnekségnek neveznek, én is imádom atyáim Istenét, hiszek mindabban, ami a Törvényben és a prófétákban meg van írva; és reménykedem Istenben – amit ők maguk is elismernek –, hogy lesz feltámadás a halottaknak, mind az igazaknak, mind a gonoszoknak.”⁵

GSAM 24.2Amikor Agrippa elé állították, Pál a következőképpen érvelt: „Most azért állok itt és állok bíróság előtt, mert reménykedem abban az ígéretben, amelyet Isten atyáinknak tett; és amely ígéret beteljesülésében a tizenkét törzsünk, amely éjjel-nappal buzgón szolgálja Istent, reménykedik. E remény miatt, Agrippa király, vádolnak a zsidók. Miért tartanád hihetetlennek, hogy Isten feltámasztja a halottakat?”⁶ Amikor végül Rómában volt, hogy megjelenjen Cézár előtt, így szólt a zsidókhoz: „Izrael reménye miatt vagyok megkötözve ezzel a lánccal.”⁷

GSAM 24.3Pál szabadon beszélt erről a reményről a Tituszhoz írt levelében: „Mert megjelent minden embernek az üdvösséget hozó Isten kegyelme, amely arra tanít minket, hogy elutasítva az istentelenséget és a világi vágyakat, mértékletesen, igazságosan és istenfélő módon éljünk ebben a jelenvaló világban, várva azt az áldott reményt és a nagy Isten és a mi Megváltónk, Jézus Krisztus dicsőséges megjelenését.”⁸

GSAM 24Péter örvendezve a reményben

GSAM 24.4Péter a következőképpen beszél erről a reményről: „Áldott legyen a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki bőséges irgalma szerint Jézus Krisztus feltámadásával a halottak közül újjászült minket élő reményre, romolhatatlan, szennyezetlen és el nem múlandó örökségre, amelyet a mennyben tartanak fenn számotokra, akiket Isten hatalma által a hit által őriz az utolsó időben kinyilatkoztatandó üdvösségre. Ebben nagy örömötök van, bár most egy ideig, ha szükséges, sokféle kísértés miatt szomorúságban vagytok: hogy hitetek próbája, amely sokkal értékesebb, mint a tűzzel próbált, elpusztuló arany, dicséretre, tiszteletre és dicsőségre találjon Jézus Krisztus megjelenésekor.”⁹

GSAM 25Isten teremtési szándéka

GSAM 25.1A Szentírás feltárja Isten célját a világ teremtésében; a próféciákból pedig megismerjük a jövőre vonatkozó tervét is: „Így szól az Úr, aki teremtette az eget, Isten maga, aki formálta a földet és megalkotta azt; ő alapította meg, nem hiába teremtette, hanem lakhatóvá formálta.”¹⁰ Miután megformálta, az embernek adta. A zsoltáros így mondja: „Az ég, sőt az egek is az Úréi; de a földet az embereknek adta.”¹¹ De amikor az embernek adta, az ember egyenes volt, amint azt a bölcs is kifejezi: „Csak azt találtam, hogy Isten egyenesnek teremtette az embert; de ők sok találmányt kerestek.”¹²

GSAM 25.2Az Úrnak az emberiséggel való bánásmódjáról azt olvassuk, hogy „amikor elválasztotta Ádám fiait , a népek határait Izrael fiainak száma szerint határozta meg”¹³, vagyis az igazi Izrael számának megfelelően, amelyet végül a földön összegyűjt majd jövőbeli királyságának alattvalóiként. Pál a következő szavakkal fejezi ki ezt: „Isten … egy vérből teremtette az emberek minden nemzetségét, hogy az egész föld színén lakjanak, és előre meghatározta az időket, valamint lakóhelyük határait; hogy keressék az Urat, hátha tapintással ráakadnak, és megtalálják őt, bár nem távol van egyikünktől sem; mert benne élünk, mozgunk és vagyunk.”¹⁴ Amikor ez a földdel kapcsolatos eredeti szándék megvalósul, „a te néped is mind igaz lesz.”¹⁵ Ugyanebben az állapotban ismét ezt mondják róluk: „A lakó nem mondja: Beteg vagyok; a benne lakó népnek megbocsátják vétkeit.”¹⁶ Az lesz az az idő, amikor „a szelídek öröklik a földet, és a béke bőségében gyönyörködnek.”¹⁷

GSAM 26Krisztus második eljövetele nem mese

GSAM 26.1Péter második levelében ez áll: „Nem ravaszul kitalált meséket követtünk, amikor hirdettük nektek Urunk, Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét, hanem szemtanúi voltunk az ő fenségének. Mert ő tiszteletet és dicsőséget kapott Isten Atyától, amikor ilyen hang hallatszott hozzá a ragyogó dicsőségből: »Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.« És ezt a hangot, amely az égből jött, mi is hallottuk, amikor vele voltunk a szent hegyen. Van nekünk egy még biztosabb próféciai szó is, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint egy sötét helyen ragyogó fényre, amíg el nem jön a hajnal, és a hajnalcsillag fel nem kel a szívetekben.”¹⁸

GSAM 26.2Ebben az igehelyben az apostol a hegyen történt átváltozásra utal, mint Krisztus második eljövetelének bizonyítékára. E jelenetet megelőzően Megváltónk így szólt apostolaihoz: „Vannak itt néhányan, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják az Emberfiát eljönni az ő országában” (¹⁹ ) – amint azt Lukács ( ) így rögzítette: „Vannak itt néhányan, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják Isten országát.”²⁰

GSAM 26.3Ez az ígéret szó szerint beteljesedett magában a megdicsőülésben. Ezen a hegyi „látomásban” látták Jézust dicsőségben, ahogyan megjelenik majd, amikor eljön az ő országában. Látták Illést (Illést), akit halál nélkül vittek fel a mennybe, és aki azokat képviselte, akiket „egy pillanat alatt, egy szempillantás alatt” átváltoztatnak – halandóból halhatatlanná –, amikor az Úr eljön.²¹ Ott volt Mózes is, aki meghalt, és azokat képviselte, akiket a halálból feltámasztanak, hogy találkozzanak az Úrral. Így ebben a „látomásban” megpillantották Krisztust, amint eljön az ő országában, ahogyan megígérte nekik.

GSAM 27A prófécia a biztosabb szó

GSAM 27.1Bár az apostolok látták ezt a dicsőséges látványt a megdicsőülés hegyén, és hallották Isten jóváhagyó hangját, Péter apostol kijelenti: „Van egy biztosabb próféciai szavunk.” Ezzel a kijelentéssel nem becsüli le azt, amit azon az emlékezetes alkalmon láttak és hallottak. Akkor egyszer hallották Isten hangját, de a prófécia nagy vonalai mentén, egészen Krisztus második eljöveteléig, Isten hangja gyakran megismétlődik. Valójában minden olyan határozott prófétai jövendölés, amely beteljesedett vagy feljegyzésre került a történelemben, Isten hangja számunkra. Bizonyára ebben az értelemben mondható, hogy a prófécia szava „biztosabb”. A Revised Version így fordítja: „megerősített”. A próféciát minden egyes beteljesült részlet megerősíti. Minden egyes megjövendölt esemény, amikor beteljesedik, biztosíték arra, hogy a fennmaradó megjövendölt események is biztosan bekövetkeznek.

GSAM 27A prófécia természete

GSAM 27.2A következő, a prófécia természetéről szóló, neves bibliai kutatók által megfogalmazott tanúságtételek meggyőzőek:—

GSAM 27.3Thomas Newton azt állítja, hogy „a prófécia a történelem előrevetítése és összefoglalása; a történelem pedig a prófécia beteljesülése és kiterjesztése. Hazug jóslatok is voltak a világon; de az emberek és az ördögök minden esze és gonoszsága sem képes olyan próféciákat előállítani, mint amilyenek a Szentírásban szerepelnek.”

GSAM 27.4Sir Isaac Newton tanúsítja, hogy „a prófétákra való odafigyelés az igaz egyház alapvető jellemzője.”

GSAM 27.5Dr. A. Keith azt mondja, hogy „a prófécia egyenértékű bármely csodával, és önmagában is csodálatos... Csak a Mindenható hangja képes a halottakat a sírból előhívni – csak a Mindentudó hangja képes elmondani mindazt, ami a sötét jövőben rejtőzik, amely az ember számára olyan áthatolhatatlan, mint a halottak lakhelyei – és mindkettő egyaránt Isten hangja.”

GSAM 28.1Matthew Henry azt mondta, hogy „Isten idejében, amely a legjobb idő, és Isten módján, amely a legjobb mód, a prófécia bizonyosan beteljesül. Krisztus minden szava nagyon tiszta, és ezért nagyon biztos.”

GSAM 28A prófécia célja

GSAM 28.2Krisztus apostolaihoz intézett szavaiból megtudhatjuk az Úr egyik célját a prófécia adásával kapcsolatban. Prófétai módon beszélve azokról a dolgokról, amelyek Júdás életútján bekövetkeznek majd, így szólt: „Elmondom nektek, mielőtt bekövetkezne, hogy amikor bekövetkezik, higgyétek el, hogy én vagyok az.”²²

GSAM 28.3Az Úr az Ézsaiás prófétán keresztül is így szól: „Én vagyok az Isten, és nincs hozzám hasonló, aki a kezdettől fogva hirdeti a végét, és az ősidők óta azokat a dolgokat, amelyek még nem történtek meg, mondván: Tanácsom megmarad, és mindazt megteszem, ami tetszik nekem.”²³

GSAM 28.4Ismét: „A korábbi dolgokat már a kezdetektől hirdettem, és azok kijöttek a számból, és megmutattam őket; hirtelen megcselekedtem őket, és beteljesedtek… Már a kezdetektől hirdettem neked; mielőtt beteljesedtek volna, megmutattam neked; nehogy azt mondd: »Az én bálványom cselekedte ezeket, és az én faragott képmásom, valamint az én öntött képmásom parancsolta őket.« Hallottad, lásd mindezt; és nem fogjátok-e hirdetni? Új dolgokat mutattam meg neked ma, méghozzá rejtett dolgokat, és te nem ismerted őket. Most teremtődtek, és nem a kezdetektől fogva; még azelőtt, hogy hallottad volna őket, nehogy azt mondd: Íme, én már ismertem őket.”²⁴

GSAM 28.5Ebből a szövegből látható a prófécia beteljesülésének ereje, amely a prófécia isteni eredetének bizonyítéka, valamint az Úr hatalmának bizonyítéka a pogányok minden istene felett. E szavakból az is kitűnik, hogy a prófécia nagyon fontos helyet foglal el az igazság Szentírásában. Mivel ezek a tények igazak, meglepően furcsa, hogy oly sok ember alig vagy egyáltalán nem fordít figyelmet a Szentírás prófétai részeinek tanulmányozására.

GSAM 29A prófécia nem pecsételt

GSAM 29.1A tájékozatlanok azt mondják, hogy műveletlenek, és ezért nem tudják megérteni a próféciákat. Másrészt sok művelt ember, köztük néhány lelkész is, azt mondja: „A próféciák lezártak, és nem érthetők meg. Mindannyian tudjuk, hogy a Jelenések könyve egy lezárt könyv.”

GSAM 29.2A Jelenések könyvében a szeretett János különleges parancsot kapott, hogy ne pecsételje le a könyvet.²⁵ E könyvben áldást is kimondanak azokra, akik „meghallgatják e prófécia szavait, és megtartják az abban írtakat.”²⁶ Hogyan lehetne betartani egy lezárt könyvben szereplő dolgokat, ha azokat nem értjük, és nem is érthetjük meg? Az Úr Mózes által így szólt: „A titkos dolgok az Úr, a mi Istenünkéi; de a kinyilatkoztatott dolgok örökre a mieink és gyermekeinkéi, hogy betartsuk e törvény minden szavát.”²⁷

GSAM 29.3Az, hogy az Úr úgy tervezte, hogy Dániel próféciáit megértsék, nyilvánvaló azokból a szavakból, amelyeket tanítványainak mondott róluk. Ezt olvassuk: „Amikor tehát látjátok a pusztító utálatosságot, amelyről Dániel próféta beszélt, állni a szent helyen (aki olvassa, az értse meg)”,²⁸ ami gyakorlatilag azt jelenti: Értsétek meg Dániel prófétát.

GSAM 29.4Az Úr a következő szavakkal cáfolja azt a téves állítást, miszerint a próféciák nem érthetők meg: „Minden látomás számotokra olyan lett, mint egy lepecsételt könyv szavai, amelyet az emberek egy tanult embernek adnak át, mondván: Kérlek, olvasd el ezt! Ő pedig azt feleli: Nem tudom, mert lepecsételt. Aztán a könyvet egy tanulatlan embernek adják át, mondván: Kérlek, olvasd el ezt! Ő pedig azt feleli: Nem vagyok tanult. Ezért így szólt az Úr: Mivel ez a nép szájával közeledik hozzám, és ajkaival tisztel engem, de szívét távol tartja tőlem, és az irántam érzett félelmüket emberek tanításai alapján tanulták meg: ezért íme, csodálatos művet fogok véghezvinni e nép között, csodálatos művet és csodát; mert bölcseik bölcsessége elvész, és²⁹ okosaik értelme el lesz rejtve.” Ha az a nép, amelyre a próféta itt utal, követte volna a prófécia biztos szavát, nem kellett volna eltávolodnia Isten törvényétől, és az Ő parancsait emberek parancsaival helyettesítenie.

GSAM 30A prófécia nem magánértelmezés tárgya

GSAM 30.1Nem azért nem értik meg oly sokan a próféciát, mert valami mély, rejtett, titokzatos jelentése lenne. Péter apostol így szólt erről: „Először is tudjátok meg, hogy a Szentírás egyetlen próféciája sem saját értelmezés tárgya. Mert a prófécia régen nem emberi akaratból származott, hanem Isten szent emberei a Szentlélek indítására szóltak.” (³⁰ ) Ebből a szövegből egyértelműen kitűnik, hogy a prófécia megértéséhez elengedhetetlenül szükséges annak a szellemnek a befogadása, amely a prófétákon keresztül szólt. Erről a szellemről, amelyet mindazoknak megígértek, akik keresik, ez áll írásban: „Ő majd elvezet titeket minden igazságra.”³¹

GSAM 30A prófécia beteljesülése

GSAM 30.2A próféciák tanulmányozása során bizonyos tényeket mindig szem előtt kell tartani: Isten, aki tévedhetetlen, a próféciák szerzője, és amikor eljön az idő egy jövendölés beteljesülésére, pontosan az a jövendölt esemény fog bekövetkezni. Továbbá, mivel az Úr, akinek hatalma van előre látni, hogy az emberek pontosan mit fognak tenni, meghatározza azt az időpontot, amikor egy dolog bekövetkezik, amikor eljön az az idő, a prófécia valódi beteljesülése bekövetkezik. Más szavakkal: lehetetlen, hogy a prófécia a valódi beteljesülésre kijelölt időpontban hamisan teljesüljön. Ezzel az alapelvvel összhangban azt mondhatjuk, hogy amikor eljön az Úr ideje, hogy igazságüzenetét a világnak átadja, az üzenet minden alkalommal megjelenik.

GSAM 30.3Egyszer, amikor a szerző előadást tartott a prófécia beteljesüléséről, egy jelen lévő hitetlen előrelépett, és így szólt: „Gratulálnom kell nektek, prófécia-értelmezőknek, hogy milyen szerencsések vagytok. A történelem tanulmányozása során úgy tűnik, olyan könnyedén találjátok meg azt, ami pontosan illeszkedik a próféciához.” „Igen” – válaszoltunk –, „azért illeszkedik, mert úgy készült, hogy illeszkedjen. Ha elmenne egy kesztyűboltba, hogy vegyen egy pár kesztyűt, nem várná el, hogy olyanokat találjon, amelyek illeszkednek a kezéhez?” Ő így felelt: „Természetesen elvárnám, mert úgy készültek, hogy illeszkedjenek.” „Tehát” – mondta a szerző – „az az Isten, aki pontosan tudta, mit fognak tenni az emberek, jóslatokat tett róluk, és amikor azok az emberek a cselekvés színterére lépnek, és pontosan azt teszik, amit Ő megjósolt, az igazi történetíró feljegyzi cselekedeteiket, amelyek a jóslattal összehasonlítva pontosan illeszkednek hozzá.”

GSAM 31A prófécia: fény a sötétségben

GSAM 31.1Péter apostol azt mondja, hogy figyeljünk a próféciára, mintha sötét helyen ragyogó fény lenne. A prófécia lámpája nélkül a jövő teljes sötétség lenne. A fény célja, hogy eloszlassa a sötétséget – amikor sötét helyen utazunk, hogy megmutassa az utat, és világosan megmutassa azt, hogy az utazó lépésről lépésre láthassa és kiválaszthassa az utat. „A te igéd” – mondja a zsoltáros – „lámpás a lábamnak, és világosság az ösvényemnek.”³² A bölcs így szól: „Az igazak útja olyan, mint a ragyogó fény, amely egyre jobban ragyog, míg el nem érkezik a tökéletes nap.”³³ Így látható, ahogy haladunk az idő folyásán, hogy Isten szava – különösen prófétai beteljesüléseiben – egyre jobban megnyílik, egyre világosabbá téve a Biblia-tanulmányozó számára, hogy bizonyosan azon az úton jár, amely az örök fényhez és az örök naphoz vezet.

GSAM 31Három kiemelkedő esemény Édentől a végig

GSAM 31.2Ha a Szentírás fényében megvizsgáljuk az Úr népének útját Édentől a végig, három esemény emelkedik ki különösen kiemelkedő jelentőségével. Az első Krisztus első eljövetele, a megtestesülés, Emmánuel eljövetele, az Isten testben való megnyilvánulása; a második a sötét középkor – az elnyomás 1260 éve, amelynek során az Úr szavát szinte teljesen eltitkolták a köznép elől – utáni nagy reformáció, az egyház kijutása a pusztai állapotból, valamint a Szentírás olyan helyre való elhelyezése, ahol mindenki elolvashatja és megismerheti az Ő akaratát; a harmadik pedig Urunk második eljövetele, hogy elhozza mindazon dolgok helyreállításának idejét, amelyekről a világ kezdete óta minden szent próféta beszélt; ezzel lezárva „a korszakok küzdelmét”, a bűn és az igazságosság közötti küzdelmet, és elhozva a dicsőség korszakát, amely felé minden korszak törekedett.

GSAM 32A prófécia útjelzőket ad a véghez

GSAM 32.1Ha figyelmet fordítunk a prófécia biztos szavára, mint egy fényre, amely lépteinket vezeti, és feltárja előttünk a sötétségben a helyes utat, akkor nem lehet másképp, mint hogy a prófécia szavában világosan kijelölt utat találjuk az idő folyama mentén egészen Krisztus második adventjéig. Így lévén, azok, akik szorosan követik a prófécia fényét, nemcsak felismerik majd a nagy nap közeledtét jelző jeleket és jelzéseket, hanem felismerik majd az Úr munkáját is, ahogyan az igazság üzeneteiben folyamatosan halad előre, amelyek arra szolgálnak, hogy felkészítsenek egy népet arra, hogy békében fogadja Őt eljövetelekor.

GSAM 32.2Míg a Szentírás kijelenti, hogy az Úr napja „mint a tolvaj az éjszakában” fogja érni a tömegeket (³⁴ ), addig azokról, akik az Úr tanácsában állnak, ezt mondja: „Ti, testvérek, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajként érjen titeket. Ti mindnyájan a világosság gyermekei vagytok, és a nappal gyermekei.”³⁵

GSAM 32Ne feledjétek az Úr vezetését

GSAM 32.3Amikor az Úr vezetésére emlékezünk az adventi mozgalomban, érdemes megjegyezni, hogy mindig is Isten szándéka volt, hogy népe emlékezzen az Ő gondviselésének és hatalmának megnyilvánulásaira, amelyeket értük tett. Izrael Istentől való eltávolodásának okait ismertetve a zsoltáros így szól: „Elfelejtették Istent, a Megváltójukat, aki nagy dolgokat cselekedett Egyiptomban, csodálatos dolgokat Ham földjén, és félelmetes dolgokat a Vörös-tengernél.” (³⁶ ) Ha Izrael számára jó volt felidézni az Úr velük való vezetését, akkor nem jó-e ez nekünk is? A zsoltáros áhítatában ismét így szól: „Áldd az Urat, ó, lelkem, és ne felejtsd el az Ő jótéteményeit!”³⁷

GSAM 33.1Minden korszakban voltak az Úrnak fontos igazságai, amelyek kegyelme által arra szolgáltak, hogy kivezessék a népet a bűn rabságából, és felkészítsék őket a mennyei Kánaánba való belépésre; és hasznos megfontolni az Úr cselekedeteit azokkal szemben, akik ezeket az igazságokat hirdették.

GSAM 33Nagy eredmények a legkisebb eszközökből – D’Aubigné tanúsága

GSAM 33.2D’Aubigné a History of the Reformation című művében így ír: „Isten, aki korszakokon át előkészíti munkáját, azt a leggyengébb eszközökkel valósítja meg, amikor eljön az ideje. Hatalmas eredményeket elérni a legkisebb eszközökkel – ez Isten törvénye. Ez a törvény, amely a természetben mindenütt érvényesül, a történelemben is megtalálható.”³⁸

GSAM 33.3Amikor Isten az ókorban elkezdett kiválasztani egy különleges népet, hogy saját magának különleges nemzetként megalapítsa őket, ezt úgy tette, hogy elhívott egy embert – Ábrahámot –, aki a pogányok között lakott, a káldeusok Ur városában. Tőle származott számos utód; de róluk, amikor nemzet méltóságára emelkedtek, az ég Istene így szólt: „Az Úr nem azért szerette meg titeket, és nem azért választott ki titeket, mert számban többek voltatok, mint bármely más nép; hiszen ti voltatok a legkevesebben az összes nép közül.”³⁹

GSAM 33.4Majd amikor meg akarta szabadítani népét az egyiptomi rabszolgaságtól, vezetőjükül olyat választott, akit csecsemőkorában három hónapig anyja házában rejtegettek, majd egy egyszerű, durva, nádból készült és kátránnyal bekent kosárba tettek, és a Nílus folyó gondjaira bíztak. Ugyanez a Mózes azonban, amikor elérte a megértés korát, inkább az Isten népével való szenvedés alázatos útját választotta, mint a „bűn ideiglenes örömeiben” rejlő élvezetet.⁴⁰

GSAM 34Gedeon győzelme

GSAM 34.1Később, amikor az Úr meg akarta szabadítani Izráelt a midianitáktól és az amalekitáktól, akik „a sáskákhoz hasonló sokaságban” támadtak országukra, és elpusztították a föld termését, „nem hagyva Izraelnek semmiféle élelmet, sem juhot, sem ökröt, sem szamarat”, az Úr angyalt küldött Gedeonhoz. Joásnak ez a fia olyan szélsőséges helyzetbe került, hogy alig tudott egy kis búzát csépelni, és azt is el kellett rejtenie ellenségei elől. Amikor az angyal közölte vele, hogy neki kell megmentenie Izráelt, Gedeon megdöbbenve kérdezte: „Mivel menthetném meg Izráelt? Íme, családom szegény Manasséban, és én vagyok a legkisebb apám házában.”⁴¹ Ugyanez a szerény, szegény ember kiment háromszáz emberével, egyszerű lámpáikkal és kancsóikkal (ami a véges ítélet számára ostobaságnak tűnhetett), és Istent erősségüknek tekintve hatalmas győzelmet arattak. A megszabadítás előtti Gedeon talán olyan siralmat mondott volna, mint Ámosz próféta, amikor azt kérdezte: „Ki fogja felemelni Jákobot? Hiszen ő kicsiny.”⁴²

GSAM 34A jászolban fekvő csecsemő

GSAM 34.2Az Úr által kijelölt időben megszületett az emberiség Megváltója, és a pásztorok egy jászolban fekve találták meg. Földi rokonai szerény, de tiszteletre méltó életmódot folytattak. Földi szegénységéről a Megváltó így szólt: „A rókáknak vannak barlangjaik, az ég madarainak fészkeik; az Emberfiának azonban nincs hová hajtania fejét.”⁴³ Apostolait „az alacsonyabb társadalmi rétegből választotta ki, amely – bár nem a legalsóbb – nem éri el a középosztály szintjét. Mindezzel azt akarta a világnak megmutatni, hogy a mű nem ember műve, hanem Istené.”

GSAM 35Nem sok bölcset hívtak el

GSAM 35.1Pál így szólt az őskeresztény egyház idején végzett munkáról: „Isten bolondsága bölcsebb az embereknél; és Isten gyengesége erősebb az embereknél. Látjátok ugyanis, testvéreim, hogy milyen a ti elhívásotok: nem sok a test szerint bölcs, nem sok a hatalmas, nem sok a nemes, akiket elhívott; hanem Isten a világ bolondjait választotta ki, hogy megszégyenítse a bölcseket; és Isten a világ gyenge dolgait választotta ki, hogy megszégyenítse az erőseket; és a világ alantas dolgait, valamint a megvetetteket választotta ki Isten, sőt, a nem létezőket is, hogy a létezőket semmivé tegye; hogy senki se dicsekedhessen az Ő jelenlétében.”⁴⁴

GSAM 35Alázatos emberek a reformációban

GSAM 35.2Ugyanezt az elvet látjuk példázva a tizenhatodik század nagy reformátorainak életében is. A történész így ír: „Zwingli reformátor egy alpesi pásztorkunyhóból származott; Melanchthon, a reformáció teológusa, egy fegyverkovácsműhelyből; Luther pedig egy szegény bányász kunyhójából.” Luther így beszélt magáról: „Szüleim nagyon szegények voltak. Apám szegény favágó volt (később bányász lett), anyám pedig gyakran hordott fát a hátán, hogy megteremtse a megélhetést a gyermekeinek neveléséhez. A legkeményebb munkát vállalták értünk.”

GSAM 35.3Jakab apostol, amikor az embereknek az Úr szolgálatára való elhívásáról beszélt, így szólt: „Figyeljetek, szeretett testvéreim, nem a világ szegényeit választotta-e ki Isten, akik hitben gazdagok, és az Ő országának örökösei, amelyet azoknak ígért, akik Őt szeretik?”⁴⁵

GSAM 35A korai metodisták

GSAM 35.4Ha visszatekintünk a reformátorok sorára egészen a metodizmus korai napjáig, amikor a szabad kegyelem tanát szorgalmasan hirdették, azt látjuk, hogy Isten hatalma kísérte azt. Amint azt hűségesen, Krisztus gyengéd szeretetével tárták a nép elé, és az élő hit befogadta, a hívők nemcsak a múltbeli bűneik bocsánatát találták meg, hanem egy megszentelő erőt is, amely képessé tette őket a szentségben való életre. A metodizmus szerény kezdetekkel indult, és a lelkészek és a laikusok hitének és egyszerű bizalmának megfelelően kapott áldást.

GSAM 36.1Az adventi mozgalommal kapcsolatos események és tapasztalatok nyomon követése során azt látjuk, hogy – mint az Úr minden olyan munkájában, amelynek megvalósításában az ember közreműködik – eredete a szegények és a jelentéktelenek körében volt; de senki se ítélje el emiatt, mielőtt alaposan megvizsgálná azokat a bizonyítékokat, amelyeken ez a nagy mű alapul, nehogy olyan helyzetbe kerüljön, mint azok, akikről az Úr így kérdezett: „Ki vetette meg a kicsiny dolgok napját?”⁴⁶

GSAM 36Eck válasza Luthernek

GSAM 36.2Azok számára, akik hajlamosak arra, hogy egy tanbeli kérdés helyességét vagy helytelenségét aszerint ítéljék meg, hogy kevesen vagy sokan fogadják el, részletben idézzük a Luther és Eck közötti vitát. Mivel Luther a Szentírásra alapozta álláspontját, és merte vitatni az emberek jogát arra, hogy véleményüket Isten szava fölé helyezzék, Eck ezekkel az ironikus szavakkal vágott vissza: „Meglep az a szerénység és alázat, amellyel a tiszteletreméltó doktor egyedül vállalkozik arra, hogy szembeszálljon oly sok jeles atyával, és úgy tesz, mintha többet tudna, mint a pápák, a zsinatok, a teológusok és az egyetemek! … Kétségtelenül meglepő lenne, ha Isten elrejtette volna az igazságot oly sok szent és vértanú elől egészen a tiszteletreméltó atya megjelenéséig.”

GSAM 36.3Erre a visszavágásra jól illene Zwingli válasza János Fabernek Zürichben, amikor utóbbi kifejezte „megdöbbenését azon, hogy a dolgok milyen helyzetbe jutottak , amikor a tizenkét évszázadon át fennálló ősi szokásokat elhagyták, és egyértelműen arra a következtetésre jutottak, hogy a kereszténység 1400 éven át tévedésben élt.” Zwingli gyorsan így válaszolt: „A tévedés nem lesz kevésbé tévedés attól, hogy a benne való hit 1400 évig fennállt, és Isten imádatában a hagyományok régisége semmit sem ér, ha azok alapját vagy indokát nem lehet megtalálni a Szentírásban.”⁴⁷

GSAM 37Az Úr szava kontra az emberi bölcsesség

GSAM 37.1Azt a veszélyt, hogy az emberek véleményére támaszkodunk, ahelyett, hogy az Úr Igéje alapján eldöntenénk a kérdést: „Mi az igazság?”, élesen megfogalmazza Hóseás próféta, amikor így szól: „Gonoszságot szántottatok, gonoszságot arattatok; a hazugság gyümölcsét ettétek; mert a ti utatokban bíztatok, a ti hatalmas embereitek sokaságában.”⁴⁸ Az emberi szív hajlamossága mindig is az volt, hogy az emberben bízzon; de ahogy közeledünk ahhoz az időhöz, amikor az Úr „felkel, és rettenetesen megrázza a földet”, Ézsaiás próféta így int: „Ne bízzatok az emberben, akinek lélegzete az orrlyukaiban van; mert miért is kellene őt számításba venni?”⁴⁹

GSAM 37.2Mivel a Szentírás így figyelmeztet bennünket az ezzel kapcsolatos veszélyre, senki se ítélje el elhamarkodottan az adventi mozgalmat, mintha nem lenne figyelemre méltó a szerény kezdetei miatt, vagy azért, mert azok, akiket a világ szemében nagyoknak tartanak, nem álltak az ügy mellé. Inkább mérlegeljék mindannyian gondosan az állításait. Az igazság felbecsülhetetlen értékű, amellyel összehasonlítva az emberek puszta véleményei csupán értéktelen pelyva.