20. fejezet – Áldozatok a korai munkában

GSAM 311.1„GYŰJTSÉTEK össze nekem szentjeimet, azokat, akik áldozattal kötöttek szövetséget velem. És az egek hirdetni fogják az ő igazságát, mert Isten maga a bíró.”¹

GSAM 311.2A Review and Herald 1902. június 3-i számában ezt olvashatjuk:

GSAM 311.2„Azok, akik jelenleg csatlakoznak a munkához, viszonylag keveset tudnak arról az önmegtagadásról és önáldozatról, amelyek jellemezték azokat, akikre az Úr a munka kezdetén rábízta a terhet. A múlt tapasztalatait újra és újra el kell mesélni nekik; mert ugyanazzal az alázatossággal és önáldozattal kell folytatniuk a munkát, amely a múlt igazi munkásait jellemezte.”

GSAM 311.3A Testimonies for the Church 7. kötetében pedig a következő szavak olvashatók:

GSAM 311.3„Közeledünk e föld történelmének végéhez, és Isten munkájának különböző területeit sokkal nagyobb áldozatokkal kell továbbvinni, mint amilyen eddig megnyilvánult.”²

GSAM 311.4Már utaltunk azokra a körülményekre, amelyek 1846-ben arra késztették Bates lelkészt, hogy megírja és kiadja első könyvét a szombat kérdéséről. Említést tettünk továbbá James White lelkész nehéz helyzetéről is, amikor 1849-ben megkezdte a The Present Truth című újság kiadását.

GSAM 311Füzet a megnyíló mennyekről

GSAM 311.5Miután 1846 őszén White asszonynak Topshamban, Maine államban látomása volt, amelyben megmutattak neki néhány bolygót, Bates lelkész elkészítette a The Opening Heavens című röpirat kéziratát. De nagy szükség volt a kiadásához szükséges anyagi forrásokra. Hogy ezt a szükségletet kielégítsék, egy Massachusettsben élő testvérnő, aki éppen akkor készített el és fektetett le egy új rongyszőnyeget, azt felszedte és eladta, majd a bevételt Bates lelkésznek adta, ami lehetővé tette számára második könyvének kiadását.

GSAM 312Füzet a pecsételő munkáról

GSAM 312.1Az 1848. november 18-án Dorchesterben (Massachusetts) a pecsételés munkájáról adott látomás után Bates lelkész írt egy harmadik röpiratot, amelynek címe: A Seal of the Living God volt. Itt ismét azzal a problémával szembesült, hogy nem volt pénze a nyomtatásra. Egy fiatal özvegyasszony, miután tudomást szerzett a helyzetről, eladta a vidéken lévő kis házát, és az eladási ár felét Bates lelkésznek adta. Így ismét képes volt kifizetni a könyv nyomtatásának költségeit.

GSAM 312A kiadói munka igényei

GSAM 312.21851–52-ben az Advent Review and Sabbath Herald című lapot Saratoga Springsben (New York) nyomtatták. Itt Thompson úr ingyen szállást biztosított White lelkésznek és feleségének; kölcsönzött bútorokkal pedig ismét lehetőségük nyílt háztartást vezetni.

GSAM 312.3Ekkor a jelen igazságban hívők száma növekedett, és ezzel a növekedéssel együtt megnőtt az igény White lelkész és felesége személyes munkájára is. Ez, a szerkesztői munkával együtt, irodai segítség iránti igényt teremtett. Éppen akkor mások is elhatározták, hogy segítenek az írói munkában. Hogy illusztráljuk, hogyan cselekszik az Úr népe hitére válaszul, és hogyan emel fel munkásokat szükség idején, idézzük egy odaadó testvér, Rebecca Smith asszony (West Wilton, New Hampshire) tapasztalatát:—

GSAM 312.4A várt időpont elmúlása után fia, Uriah, és lánya, Annie R. nagyon szerettek volna iskolába járni, hogy felkészüljenek a tanári pályára. Az anya attól tartott, hogy gyermekei a világ felé sodródnak, és valójában félelmei nem voltak teljesen alaptalanok. Az anya szülői szeretetét a gyermekek is viszonozták.

GSAM 313Uriah Smith a Phillips’ Academy-n

GSAM 313.11848-tól 1851-ig a fiú a New Hampshire-i Exeterben található Phillips’ Academy-n tanult, ahol a diákokat végigvezették az egyetemi tananyag első évén, hogy az egyetemre lépéskor egy év előnyben legyenek. Ezt a tanfolyamot elvégezte. 1851-ben dolgozott, hogy pénzt keressen az egyetemi tanulmányaihoz, de mivel munkaadója csődbe ment, elvesztette a pénzét, és ennek következtében fel kellett adnia régóta dédelgetett tervét, hogy egyetemre járjon.

GSAM 313Miss Smith egy leánygimnáziumban

GSAM 313.2Amíg Uriah az akadémián tanult, nővére egy fiatal hölgyek számára létrehozott szemináriumba járt Charlestownban, Massachusettsben. Tanulmányai ott már majdnem befejeződtek, és mivel hamarosan el kellett hagynia az iskolát, ajánlatot kaptak ő és testvére, hogy három évig tanítsanak egy akadémián Mt. Vernonban, New Hampshire-ben, évi 1000 dollárért, szállással és ellátással együtt.

GSAM 313.3Körülbelül ebben az időben az anya magáévá tette a „jelen igazságot”. Imái most, ha lehetséges, még buzgóbbak és szenvedélyesebbek voltak, mint valaha, gyermekei érdekében. Bates lelkész West Wiltonba látogatott, és Mrs. Smith előtte ismertette gyermekei helyzetét, így megtérésük imádság tárgyává vált. Bates lelkész néhány nap múlva gyűléseket tartott volna Somerville-ben (Massachusetts), Paul Folsom házában, és Smith asszonynak levelet kellett írnia a lányának, meghívva őt a gyűlésre. Addig is Bates lelkésznek és az anyának imádkozniuk kellett, hogy Isten megindítsa a lány szívét, hogy elmenjen a gyűlésre.

GSAM 313Két álom beteljesülése

GSAM 313.4Bates lelkész még soha nem járt abban a teremben, ahol a gyűlést tartani fogják, ezért semmit sem tudott a helyszínről. A gyűlés előtti éjszakán azt álmodta, hogy abban a teremben van, és hogy minden hely foglalt, kivéve azt, amelyik közvetlenül az ajtó mellett van. Azt is álmodta, hogy eltért attól a témától, amelyről eredetileg beszélni akart, és a szentély kérdéséről beszélt; hogy elénekelték az első himnuszt, imádkoztak, majd elénekelték a másodikat, ő pedig éppen kinyitotta a Bibliáját, és ezt olvasta: „Kétezer-háromszáz nap múlva megtisztul a szentély”, miközben a táblán látható szentély ábrájára mutatott, amikor kinyílt az ajtó, és egy fiatal hölgy lépett be, aki leült az üres székre. Azt is álmodta, hogy az a személy Annie R. Smith volt, és hogy ő azonnal érdeklődni kezdett, és magáévá tette az igazságot.

GSAM 314.1Bates lelkész gyűlése szombaton volt, és mivel aznap nem volt iskola, Annie így szólt: „Csak azért, hogy anyámnak örömet szerezzek, elmegyek.” A szombat előtti éjszakán azt álmodta, hogy elment, és késett; hogy amikor az ajtóhoz ért, az első éneket már elénekelték, az imát elmondták, és éppen a második ének végére értek; hogy amikor belépett, észrevette, hogy minden szék foglalt volt, kivéve az ajtó melletti egyet; hogy egy magas, nemes, kedves előadó egy olyan táblára mutatott, amilyet még soha nem látott, és ezt ismételgette: „Kétezer-háromszáz nap múlva megtisztul a szentély.” Azt álmodta, hogy amit a férfi mondott, nagyon érdekelte, és hogy az az igazság volt.

GSAM 314.2Bőven időben indult el a gyűlésre, de eltévedt, így csak a második ének utolsó részének éneklésekor ért oda. Amikor belépett, minden pontosan olyan volt, ahogyan az álmában látta, és az álmából ismert ugyanaz a férfi ugyanúgy ismételgette a Dániel 8:14-ből származó szöveget. Ez azonnal meggyőződést keltett a szívében.

GSAM 314.3Bates lelkész nem is gondolt az álmára, amíg Annie be nem lépett az ajtón, és le nem ült a helyére. Egy másik témáról akart beszélni, de a gondolatai folyton a szentély kérdésénél jártak. Miközben a szöveget ismételgette, hirtelen eszébe jutott az álma, és csendben imádkozott segítségért, hogy a hallgatói szívéhez szólhasson. Nagy szabadsággal magyarázta a várt időpont elmúlását, amelyet Annie is jól ismert. Ezután kifejtette a harmadik angyal üzenetének igazságát és a szombat jelentőségét.

GSAM 315Annie Smith elfogadja az igazságot

GSAM 315.1Amikor lezárta az összejövetelt, odalépett Annie-hez, és így szólt: „Úgy vélem, ön Smith nővér lánya West Wiltonból. Még soha nem láttam önt, de az arca ismerősnek tűnik. Tegnap éjjel álmomban láttam önt.” Ekkor Annie elmesélte az álmát. Teljesen megváltozott érzésekkel és vágyakkal távozott az összejövetelről, mivel ott és akkor elfogadta a szombat igazságát.

GSAM 315.2Visszatért a szemináriumba, összepakolta a bőröndjét, és hazament. Miután megismerte White lelkész kiadói gondjait és prédikálási munkáját, úgy érezte, hogy Isten arra hívja, menjen és segítse őt az irodai munkában. 1851 augusztusában, amikor az újságot Parisból Saratoga Springsbe (New York) költöztették, Smith kisasszony is odament, mint az egyik munkatárs.

GSAM 315Áldozat és elköteleződés

GSAM 315.3A Review 2. kötetének 7. számában néhány sor olvasható tőle, amelyekben kifejezi érzéseit, miután feladta korábbi terveit a szerény, igénytelen munkája érdekében. Így ír:

GSAM 315.3„Bízom benne, hogy mindent elhagytam, hogy kövessem a Bárányt, bárhová is vezet. A föld teljesen elvesztette vonzerejét. Reményeim, örömeim, érzelmeim most mind a fenti és isteni dolgokra összpontosulnak. Nincs más vágyam, mint Jézus lábánál ülni és tőle tanulni – nem kívánok más foglalkozást, mint mennyei Atyám szolgálatát – nem kívánok más örömöt, mint Isten békéjét, amely minden értelmet felülmúl.”

GSAM 315.4Annie nővér segítsége az irodában korrektorként stb. éppen időben jött. Három éven át hűségesen és hatékonyan dolgozott, cserébe csupán ellátást és ruhát kapott. Ezen időszak végén a tuberkulózis már kiszemelte áldozatául. E hosszan elhúzódó és halálos betegség pusztításai alatt néhány gyönyörű verset írt, amelyek közül a legszebb a „Home Here and Home in Heaven” című volt; ennek előszava, amelyet 1855. július 26-i halála előtti napon írt, olyan jól kifejezi az egyszerűség és az alázatosság kegyelmét, amelyek annyira kiemelkedően jellemzőek voltak rá, hogy nem tudjuk megállni, hogy ne idézzük teljes egészében:

GSAM 316Háztartás vezetése nehéz körülmények között

GSAM 316.31852 áprilisában White lelkész Saratoga Springsből Rochesterbe (New York állam) költözött. Ebben a városban, a Mt. Hope Avenue 124. szám alatt rendezték be először otthonukat olyan tárgyakkal, amelyeket vásároltak, nem pedig kölcsönkértek. De annyira vágytak arra, hogy a kiadói munka sikeres legyen, hogy az újság rendszeresen megjelenhessen, és így az igazság elterjedhessen, hogy megvonták maguktól az élet számos szokásos kényelmét.

GSAM 316.4Hogyan kezdték el ekkor a háztartás vezetését, azt a következő, 1852. április 16-án írt magánlevélből olvashatják, amelyet Mrs. White írt S. Howland családjának:—

GSAM 316.5„Épp most rendezkedünk be itt Rochesterben. Béreltünk egy régi házat évi 175 dollárért. A nyomdagép a házban van. Ha ez nem lenne, évi 50 dollárt kellene fizetnünk irodaterületért. Mosolyognál, ha benézhetnél hozzánk, és megláthatnád a bútorainkat. Vettünk két régi ágykeretet, egyenként huszonöt centért. A férjem hozott nekem hat régi széket, amelyek közül nincs két egyforma, és egy dollárt fizetett értük; nem sokkal később pedig még négy régi széket ajándékozott nekem, ülőfelület nélkül, amelyekért összesen 62 centet fizetett. A vázuk erős volt, és én magam készítettem hozzájuk ülőfelületet sávolyszövetből. A vaj olyan drága, hogy nem veszünk belőle, és burgonyára sincs pénzünk. Vaj helyett gyümölcsmártással, burgonya helyett pedig fehérrépával étkezünk. Az első étkezéseinket egy kandallónyílást takaró deszkán fogyasztottuk el, amelyet két üres lisztes hordóra helyeztünk. Hajlandóak vagyunk elviselni a nélkülözéseket, ha ezzel előmozdíthatjuk Isten munkáját. Hiszünk abban, hogy az Úr keze volt abban, hogy idejöttünk. Hatalmas a munkaterület, de kevés a munkás. A múlt szombaton kiváló volt a gyülekezeti összejövetelünk. Az Úr jelenlétével felüdített minket.”

GSAM 317A hívők nagylelkűsége

GSAM 317.1A Review első számában, amelyet 1852. május 6-án nyomtattak Rochesterben, a Saratogából Rochesterbe való költözésről beszélve White lelkész így fogalmazott:

GSAM 317.2„A testvérek a várakozásainkat felülmúló mértékben biztosították a lap fenntartásához szükséges forrásokat. És bár a Saratoga Springsből való költözésünk, valamint a lap elindítása ebben a városban jelentős kiadásokkal járt, mégis adósságmentesek vagyunk.”

GSAM 317A munkások áldozata

GSAM 317.3A 12. számban, október 14-én megjelent üzleti közleményben ezt olvashatjuk:

GSAM 317.3„A szerkesztőségnek azonban nincs adóssága, és ennek az az oka, hogy Belden és Stowell testvérek, akik az elmúlt hat hónapban a szerkesztőségben dolgoztak, alig kaptak többet, mint az ellátásuk költségeit fedező összeget. Mások, akik ugyanazt a munkát végezték, nem kaptak többet, mint ők. Bizonyára öröm lesz minden jelen igazság barátjának, hogy segítsen pótolni a bevételek hiányát, hogy azok, akik keményen dolgoztak – különösen távollétünkben, betegség közepette – a Review and Herald kiadásán, kényelmes megélhetésben részesülhessenek.”

GSAM 317Új tagok Rochesterben, New York államban

GSAM 317.41852 nyarán, amikor a kiadói munka már meglehetősen beindult Rochesterben, White lelkész és felesége három hónapos utazásra indultak lóval és kocsival egészen keletre, Bangorba (Maine), útközben gyűléseket tartva és meglátogatva a szétszórt szombattartókat. Visszatérésük előtt, szeptember 26-tól kezdődően, J. N. Andrews lelkész egy sorozatnyi előadást tartott a Mt. Hope Avenue 124. szám alatt. Ekkor nyolc elsőnapi adventista fogadta el a jelen igazságot, köztük a szerző is.

GSAM 318Oswald Stowell meggyógyulása

GSAM 318.1Október egyik péntek estéjén White lelkész és felesége hazatért keleti körútjáról. Másnap (szombaton) a szombati gyűlésen láttuk őket először. A gyűlés idején Oswald Stowell, a nyomdász, nagyon súlyos mellhártyagyulladásban szenvedett, és orvosa már lemondott az életéről. Az orvos azt mondta, hogy „semmit sem tehet érte”. Az istentisztelet alatt Oswald a szomszédos szobában volt, és nagy fizikai fájdalmak gyötörték. Az istentisztelet végén kérését küldte be, hogy imádkozzanak érte. Másokkal együtt engem is meghívtak, hogy vegyek részt egy imádságban. Letérdeltünk az ágya mellett, és miközben imádkoztunk, White lelkész „az Úr nevében” megkente őt olajjal. Érezhető volt Isten Lelkének jelenléte, és ő azonnal meggyógyult. Amikor felálltunk az imádságból, ő már felült az ágyban, megütögette az oldalát – ami korábban olyan fájdalmas volt –, és azt mondta: „Teljesen meggyógyultam. Holnap már tudok majd a kézi présgéppel dolgozni.” Két nappal később valóban dolgozott vele.

GSAM 318Mrs. White látomása a rochesteri társaság előtt

GSAM 318.2Ugyanaz az áldás, amely Stowell testvért meggyógyította, még nagyobb mértékben szállt Mrs. White-ra, és amikor White lelkész odafordult, hogy ránézzen, így szólt: „Ellen látomásban van; ebben az állapotban nem lélegzik. Ha valamelyikőtök meg akar győződni erről a tényről, nyugodtan megvizsgálhatjátok őt.” Körülbelül egy óra húsz percig maradt látomásban. Ebben az állapotban szavakat, néha pedig teljes mondatokat is mondott; mégis a legapróbb vizsgálat során sem lehetett észlelni, hogy lélegzne.

GSAM 319Látomás egy távollévő tag magatartásáról

GSAM 319.1Miután White asszony felébredt ebből a látomásból, tanúbizonyságot tett arról, amit látott. Mielőtt White lelkész és felesége visszatért volna keleti útjukról, egyik társunk elhagyta a várost, és üzleti ügyben Michigan államban tartózkodott. Ezért nem volt jelen ezen a gyűlésen, és soha nem találkozott White lelkésszel vagy feleségével. Látomásáról beszámolva White asszony többek között elmesélte nekünk, mit látott egy férfiról, aki utazásai során, otthonától távol, sokat beszélt Isten törvényéről és a szombatról, ugyanakkor megszegte az egyik parancsolatot. Elmondta, hogy soha nem találkozott ezzel a személlyel, mégis úgy hitte, hogy egyszer majd találkozni fog vele, mivel az ő esete kinyilatkoztatott neki. Közülünk azonban senki sem gondolta, hogy ő valaki lenne, akit ismerünk.

GSAM 319.2Körülbelül hat héttel a fenti látomás után a korábban említett testvér visszatért Michiganből. Amint Mrs. White meglátta az arcát, így szólt az egyik nővérhez: „Ez az a férfi, akit a látomásomban láttam, és akiről beszéltem nektek.” Miután a látomást elmesélték ennek a testvérnek a felesége és több más személy jelenlétében, Mrs. White így szólt hozzá: „Ahogy Nátán mondta Dávidnak: »Te vagy az az ember.«” Ő pedig pontosan azt tette, amit Pál szerint egyesek tennének, ha a prófécia ajándékával feddés érné őket bűneik miatt: „De ha mindnyájan prófétálnak, és bejön egy hitetlen vagy egy tanulatlan, az mindnyájuk által meggyőződik, mindnyájuk által ítéltetik meg; és így nyilvánvalóvá válnak szívének titkai; és így arccal a földre borulva imádni fogja Istent, és kijelenti, hogy Isten valóban bennetek van.”³ Miután meghallgatta, ahogy Mrs. White felsorolta bűneit, ez a testvér térdre esett felesége előtt, és könnyek között így szólt hozzá és a jelen lévő néhány emberhez: „Isten valóban veletek van”, majd teljes vallomást tett Michiganben való tartózkodása alatt elkövetett cselekedeteiről, amelyekkel megszegte a hetedik parancsolatot – amint az az esemény idején, több mint ötszáz mérföld távolságban kiderült.

GSAM 320.1Így néhány hét alatt erős megerősítést kaptunk a bizonyságokról. Nemcsak arra a következtetésre jutottunk, hogy azokat valamilyen természetfeletti erő hozta létre, hanem arra is, hogy olyan forrásból származtak, amely egyértelműen megfeddte az embereket bűneikért.

GSAM 320Uriah Smith csatlakozik a Review szerkesztőségéhez

GSAM 320.2A Review 3. kötetének kiadása alatt kezdte el Uriah Smith a szombat megtartását, és lépett kapcsolatba a Review szerkesztőségével, ahol oly sok éven át íróként és szerkesztőként dolgozott. Az újságban megjelent első műve egy „The Warning Voice of Time and Prophecy” című vers volt, amely 1853. március 17-én jelent meg.

GSAM 320.3Smith lelkész először 1852. szeptember 10–12-én, a New Hampshire-i Washingtonban tartott konferencián hallotta a harmadik angyal üzenetét. Miután hazatért West Wiltonba, alaposan áttanulmányozta a hallottakat, és 1852. december első szombatján kezdte el a hetedik nap megtartását. 1853. május 3-án csatlakozott a Review szerkesztőségéhez Rochesterben (New York), ahol nővérével, Annie-vel együtt ellátásukért és ruhájukért dolgoztak, ahelyett, hogy egy akadémián tanítottak volna évi 1000 dollárért és ellátásért cserébe. Ilyen jellegű áldozatokat hoztak a harmadik angyal üzenete munkájának megalapozása érdekében annak kezdeti időszakában.

GSAM 320Lelkésszé szentelték

GSAM 320.41863 körül Smith lelkész kezdte gyakorolni nyilvános beszédre vonatkozó ajándékát. 1866-ban evangéliumi lelkésszé szentelték fel, ezt követően pedig sokat dolgozott táborozási gyűléseken és konferenciákon az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig terjedő különböző államokban, valamint lelkipásztori munkát végzett a Battle Creek-i egyházban, amely az ő otthoni egyháza volt. A Battle Creek Főiskola megnyitása után többé-kevésbé az intézmény bibliai tanszékén tanított. A Review and Herald érdekében 1894-ben átkelt az Atlanti-óceánon, és meglátogatta Európa különböző országait. Szíriában tartózkodása alatt lázas megbetegedést kapott, amelynek következményeitől soha nem gyógyult meg teljesen.

GSAM 321Ötven év fáradhatatlan munkája

GSAM 321.11853-tól 1903-ig, fél évszázadon át Smith lelkész szinte folyamatosan szerkesztői kapcsolatban állt az Advent Review and Sabbath Herald-dal; és ez idő nagy részében ő látta el a lap teljes szerkesztői irányítását. Még halálának napján is, amikor agyvérzés érte, éppen az irodába tartott a nyomdába készített anyaggal. Számos fontos kötettel is hozzájárult a felekezet irodalmához. E művek között található a Thoughts on Daniel and the Revelation, Nature and Destiny of Man, egy kibővített kötet a The Sanctuary and Twenty-three Hundred Daysről, The Marvel of Nations, valamint a Modern Spiritualism. Az első kötetet többnyire este kilenc és éjfél között írta, miután befejezte a napi szerkesztői és irodai munkát.

GSAM 321Smith lelkész halála

GSAM 321.2Élete hasznos és jól eltöltött volt. 1903. március 6-án Jézusban elaludt, és most már pihen munkáitól. De róla igazán elmondható: „Művei követik őt”, és bár meghalt, mégis szól.