2. fejezet – Az üdvösség tervének kibontakozása

GSAM 38.1„A halogatott remény megbetegíti a szívet; de amikor a vágy beteljesedik, az az élet fája.”¹ „Mert így szól a Seregek Ura: Még egyszer, egy kis idő múlva, megrázom az eget, a földet, a tengert és a szárazföldet; és megrázok minden nemzetet, és eljön minden nemzet Vágyalma; és dicsőséggel töltöm meg ezt a házat, mondja a Seregek Ura.”²

GSAM 38.2Attól az időtől kezdve, hogy Ádámot kiűzték az Éden kertjéből és az élet fájától, a Sátánhoz intézett szavak az asszony magváról – „Az megsebzi a fejedet” – reményt adtak az ördög végső legyőzésére, ravasz terveinek meghiúsítására és az élet fájához való visszatérésre. A várt személy – az ígért Mag – így lett „minden nemzet Vágyakozása”.

GSAM 38.3A fenti Haggai-idézetből kitűnik, hogy ennek a Vágyottnak az eljövetele összefügg azzal az idővel, amikor az Úr megrázza mind az eget, mind a földet. Pál, amikor a Zsidókhoz írt, ezt a megrázást a jövőbe helyezte, mondván: „Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is. És ez a szó: »Még egyszer«, azt jelenti, hogy a megrendülő dolgok, mint a teremtett dolgok, eltávolításra kerülnek, hogy azok a dolgok, amelyek nem rendülhetnek meg, megmaradjanak. Ezért mi, akik egy megrendíthetetlen királyságot kapunk, legyen bennünk kegyelem, amely által tisztelettel és istenfélelemmel tetsző módon szolgálhatjuk Istent.”³ Ez a nyelv, amely az egyetlen, még eljövendő megrázásról szól, úgy tűnik, szoros kapcsolatba hozza azt Isten királyságának végső felállításával, Krisztus, az ígért Mag, „minden nemzet vágya” alatt.

GSAM 39.1A Krisztus által véghezviendő helyreállítást ezekben az utolsó napokban mindenki világosan láthatja, akinek a teljes Biblia nyitva van előtte. Az ókoriaknál nem így volt . Az Úr szava így szólt hozzájuk: „parancs parancsra, parancs parancsra; sor sorra, sor sorra; itt egy kicsit, ott egy kicsit.”⁴ Így az üdvösségi terv nekik való kinyilatkoztatása olyan volt, mint az igazak útja: „mint a ragyogó fény, amely egyre jobban ragyog a tökéletes napig.”⁵ Ezért nagy érdeklődésre tart számot, hogy röviden nyomon kövessük e terv fokozatos kibontakozását az ősi népe előtt.

GSAM 39A késedelem eleinte nem lett kinyilatkoztatva

GSAM 39.2Az Úr nem halasztotta el azonnal reményüket, és nem okozott fájdalmat a szívüknek azzal, hogy kinyilatkoztatta nekik: több száz évnek kell eltelnie, mire elérik reményeik beteljesülését az ígért Magban. A rögzített tényekből arra következtetünk, hogy megengedték nekik azt hinni, hogy az elsőszülött gyermek lesz az a Mag; és hogy nagyon hamar, valamilyen módon, Éden helyreáll, és ők ismét hozzáférhetnek az élet fájához. Amikor Kain megszületett, Éva így kiáltott fel: „Férfit szültem az Úrtól.” (⁶ ) Egyes héber tudósok tanúsítják, hogy a szöveg szó szerinti és teljes fordításában így hangzik: „Férfit szültem, az Urat.” Vagyis: Íme az Utód, aki elvégzi Sátán legyőzésének ezt az Úrhoz méltó munkáját. Nincs feljegyzés arról, hogy Éva ilyen kifejezést használt volna Ábel születésekor. Feltételezhette – és természetesen feltételezte is –, hogy az elsőszülött az, aki beteljesíti az ígéretet. Milyen mélyre zuhantak, sőt meg is haltak reményei, ahogy Kain jelleme kialakult, és szemtanúja volt annak a gonosz útnak, amely végül testvére meggyilkolásához vezetett. Mielőtt Ábelt megölték, bizonyára kaptak némi megvilágosodást és tudást a jövőbeli, értük hozandó áldozatról; hiszen Ábel, isteni utasításra, bárányt hozott áldozatul, míg Kain, akit ugyanúgy tanítottak, mint testvérét, a föld gyümölcseiből hozott áldozatot, és ezt még harag és irigység szelleme is áthatotta. Ábel áldozata elfogadhatóbb volt, mint Kainé, mert „hitből” történt, és erről Pál így ír: „Bár meghalt, mégis beszél.”⁷

GSAM 40Séth az utód?

GSAM 40.1Ábel halála után megszületett Séth, és ezzel újjáéledt a remény; „mert Isten” – mondta Éva ( ) – „kijelölt nekem egy másik utódot Ábel helyett, akit Kain megölt.”⁸ Ezt követően Séthet Ádám leszármazottjai közé sorolták. (Lásd Mózes első könyve 5:3.) Káint, az igazi elsőszülöttet, nem számolják bele a családfába. Valószínűleg Éva azt hitte, hogy Séth most már az ígért Mag. A feljegyzésekből kitűnik, hogy Séth születése után az emberek elkezdték magukat az Úr nevével nevezni. (Lásd a Mózes első könyve 4:26 margóját.) Talán azért tették ezt, mert azt feltételezték, hogy Séth lesz az, aki a végső uralkodó, az Úr lesz, és megdönti Sátán jogtalan uralmát.

GSAM 40Noéba vetett remény

GSAM 40.2Az Ádám idejétől Noé születéséig tartó események rövid leírásában alig többet kapunk, mint az emberiség genealógiáját. Noé („az igaz”, margó) születésével újra felcsillant a remény, és az emberek így szóltak: „Ez az, aki vigasztalást nyújt nekünk munkánkban és kezeink fáradozásában, a föld miatt, amelyet az Úr megátkozott.”⁹ Az isteni szó nem szól arról, hogyan vagy milyen módon várták a vigaszt; de reménykedtek abban, hogy a földre mért átok valamilyen módon enyhülni fog. Nem tudták, milyen gonoszság fog uralkodni Noé idején, amikor az emberek annyira elárasztják majd a világot bűnnel és erőszakkal, hogy az emberiséget özönvíz pusztítja el, és csak Noé és családja menekül meg a pusztulástól; és azt sem tudták, hogy Noénak százhúsz éven át kell majd figyelmeztetnie a világot a közelgő pusztulásra.

GSAM 41Bábel felépítése

GSAM 41.1Az özönvíz után az emberek Noé révén utasítást kaptak, hogy népesítsék be újra a földet; de ahogy elszaporodni kezdtek, elutasították az Úr tervét, hogy Ő uralkodjon felettük. Nimród megalapította Bábel királyságát (amelyet később Babilonnak neveztek, ez volt az első földi kormányzat).¹⁰ Kicsit később az emberek megkezdték a Bábel tornyának építését, hogy nevet szerezzenek maguknak, és megakadályozzák, hogy szétszóródjanak, pontosan ellentétben azzal, amit az Úr Noé révén tanított nekik. Ahelyett, hogy türelmesen várták volna, hogy az Úr megvalósítsa szándékait, saját kezükbe vették az ügyet, mire Isten összezavarta nyelvüket, és így szétszóródtak.

GSAM 41Ábrahám, a világ örököse

GSAM 41.2Ha végigkövetjük a rövid feljegyzést Noé tizedik leszármazottjáig, eljutunk Ábrahám elhívásához, akinek az Úr így szólt: „Minden földet, amelyet látsz, neked adom, és utódodnak örökre. És utódodat olyan soká teszem, mint a föld pora; úgyhogy ha valaki megszámolhatja a föld porát, akkor utódodat is megszámolhatja. Kelj fel, járd be a földet hosszában és szélességében; mert neked adom azt.”¹¹ Annak ellenére, hogy Ábrahámnak megígérte, hogy birtokolni fogja a földet, az Úr biztosította őt arról, hogy meg fog halni. Pál azt mondja, hogy elment „egy olyan helyre, amelyet később örökségül fog kapni”.¹² Az ígéret beteljesülésének kérdése kétségtelenül világossá vált Ábrahám számára egy Istentől kapott látomásban, hiszen „olyan várost keresett, amelynek alapjai vannak, és amelynek építője és alkotója Isten.”¹³ A Rómaiakhoz írt levél 4:13-ban az áll, hogy az ígéret az volt, „hogy ő lesz a világ örököse”; nem a jelenlegi állapotában, hanem előbb-utóbb, miután újra életre kel.

GSAM 42.1Emberi szempontból Ábrahám nem látta be, hogy az ígért utód hogyan lehetne a saját leszármazottja. Ezért azt javasolta, hogy Eliezer, a gazdatisztje legyen az utód. Az Úr így szólt: Nem így lesz; hanem az lesz az, aki „a te testedből származik”. Most az Úr elkezdi kinyilatkoztatni neki, hogy utódjának végső munkája nem fog azonnal megvalósulni. Azt mondta Ábrahámnak: „Utódod idegen lesz egy nem az övék földön, és szolgálni fogja őket; és azok négyszáz évig nyomorgatni fogják őket... Te pedig békében távozol atyáidhoz; jó öregkorban temetnek el.”¹⁴

GSAM 42.2Ábrahám felesége egy bölcstelen tervet javasolt az ígéret beteljesülésének felgyorsítására; de miután megszületett Izsák, Ábrahám és Sára, törvényes felesége igazi fia, az Úr így szólt Izmaelről és anyjáról, Hágárról: „Utasítsd ki ezt a szolgálóleányt és fiát!”

GSAM 42.3Ábrahám hitének próbája során, amikor Izsákot az oltáron kellett feláldoznia, tanulságot szerzett a halottak feltámadásáról. Róla így írják: „Abban bízva, hogy Isten képes volt őt [Izsákot] feltámasztani még a halálból is; ahonnan szimbolikusan visszakapta őt.”¹⁵

GSAM 42Az igazi Mag

GSAM 42.4Ábrahám egy alkalommal arra a tanításra jutott, hogy az igazi Mag, akin keresztül minden nemzet megáldatik, bár test szerint az ő utódai közül származik, valójában Isten Krisztusa lesz; mert az Úr nem azt mondta neki: „Magok, mintha sokan lennének; hanem mintha egy lenne, és a te Magodnak, aki Krisztus.”¹⁶ Pál apostol erről így szólt: „A Szentírás, előre látva, hogy Isten a pogányokat a hit által igazítja meg, már korábban hirdette az evangéliumot Ábrahámnak, mondván: Benned lesznek adva az áldások minden nemzetnek.”¹⁷ Az Ábrahámnak tett ígéretet megújították Izsáknak és az ő magjának,¹⁸ valamint Jákobnak is.¹⁹

GSAM 42.5Mivel Jákobnak tizenkét fia volt, természetesen felmerül a kérdés: melyikükön keresztül vezethető vissza az igazi Mag leszármazása? Jákob fiairól szóló, ihletett tanúságtételében eldőlt a kérdés: „A jogar nem távozik el Júda törzsétől, sem a törvényhozó az ő lábai közül, amíg el nem jön a Siló; és hozzá gyűlnek a népek.”²⁰ Ennek beteljesülése kapcsán érdemes itt megjegyezni, hogy az izraelitáknak – bár különböző nemzetek fennhatósága alatt álltak – megengedték, hogy legyen saját szanhedrinjük. Így Júda – a zsidók törzse, amelyet Júda után neveztek el – bizonyos mértékben beleszólhatott a kormányzásba, amíg Siló (Krisztus) valóban el nem jött.

GSAM 43A rejtett idő

GSAM 43.1A pátriárkák rendelkeztek némi ismerettel a helyreállításról és az ígért Magról; de hogy mikor fog eljönni, illetve mennyi idő telik el addig, az még rejtve maradt előttük. Ahogy Jákob utódai szaporodtak Egyiptomban, és az asszír – a Fáraó (Ézsaiás 52:4) –, aki „nem ismerte Józsefet”²¹, elnyomta őket, gondolataik természetesen visszatértek arra a 400 (valójában 430) évre, amelyet Ábrahámnak említettek, mint a szenvedéseik és az idegenként való tartózkodásuk időtartamát, abban a reményben, hogy a megszabadulás ezekből bevezeti az ígért örökséget.

GSAM 43.2Amikor Mózes megszületett, szülei látták, hogy „szép gyermek volt”.²² Bizonyára megvilágosodtak arról, hogy ő lesz – Isten vezetése alatt – Izrael megszabadítója a kegyetlen rabszolgaságból. Kétségtelenül ezt a tudást Mózes is megkapta; hiszen amikor negyvenéves korában úgy döntött, hogy teljes szívvel az elnyomott izraeliták mellé áll, és inkább velük együtt szenved, mintsem hogy a Fáraó leányának fiaként és az egyiptomi trón örököseként emlegetessék,²³ és amikor elkezdte népe ügyét képviselni, és védelmükben megölt egy egyiptomit, nagyon csodálkozott azon, hogy nem ismerték fel cselekedeteit; „mert azt hitte, testvérei megértették volna, hogy Isten az ő keze által fogja őket kiszabadítani.”²⁴

GSAM 44.1Amikor eljött az Úr ideje, hogy az izraeliták elhagyják Egyiptomot, elindultak, és napra pontosan a megjövendölt időpontban. 2Mózes 12:40, 41. Nem tekinthették Mózest végső uralkodójuknak és annak a leszármazottnak, akinek az ígéretet tették, hiszen ő a Lévi törzsből származott, és nem Jákob hirdette-e meg ihletett jövendölésében, hogy Júda lesz az uralkodójuk, amíg el nem jön a Siló?

GSAM 44„Látni fogom őt, de nem most.”

GSAM 44.2Amikor az izraeliták Kánaán felé tartottak, Balák, Moáb királya (Lót leszármazottja) hívatta Bálámot, hogy átkozza meg Izráelt. Az Úr az átkát áldássá változtatta, amelyen keresztül további megvilágosodást kaptak, ami arra szolgált, hogy eloszlassa azt a gondolatot, hogy a Sátán uralmától való végső megszabadulás azonnal bekövetkezik majd, amint belépnek Kánaánba. A Szentírás erről így számol be: Bálám egy Istentől kapott látomásban így szólt: „Látni fogom őt, de nem most; megpillantom őt, de nem közelről: Csillag fog felkelni Jákobból, és jogar emelkedik fel Izraelből, és megüti Moáb sarkait, és elpusztítja Sét minden gyermekét.”²⁵

GSAM 44.3Erről a sokaságos nemzetségről, amely Ábrahámtól származott, Pál így szól: „Így tehát egyetlen embertől, aki már-már halottnak tekinthető, olyan sokan származtak , mint az ég csillagai számban, és mint a tengerparton lévő homok, amely megszámlálhatatlan. Ezek mind hitben haltak meg, anélkül, hogy megkapták volna az ígéreteket, hanem messziről látták azokat, meggyőződtek róluk, befogadták őket, és bevallották, hogy idegenek és vándorok a földön.”²⁶

GSAM 44.4Izrael szívének nem kellett volna elcsüggednie vagy elbátortalanodnia Bálám jóslata miatt, miszerint reményük beteljesülése „nem most” és „nem is közel van”; hiszen az Úr nem sokkal e prófécia előtt saját életével fogadott, hogy a dicsőséges állapot végül el fog jönni. Mózes által így szólt: „De amilyen bizonyosan élek, az egész föld megtelik az Úr dicsőségével.”²⁷ 863 évvel később, Habakuk próféta idején ugyanezt az igazságot megismételték, de még jövőbeli eseményként emlegették: „mert a föld megtelik az Úr dicsőségének ismeretével, ahogy a vizek borítják a tengert.”²⁸

GSAM 45A szentélyi szolgálat az igazi előképe

GSAM 45.1Amikor az Úr kivezetette Izráelt Egyiptomból, az egész tábor hallatára kihirdette erkölcsi törvényeit, és adott nekik egy példányt belőle kőbe vésve, saját ujjával faragva, hogy folyamatosan arra a Megváltóra irányuljon a tekintetük, aki végül önmagát áldozza fel értük; és hogy drága vére által bűneik megtisztulhassanak, szentélyt építtetett a pusztában. Mózes azt a parancsot kapta, hogy ezt a sátrat, vagyis a szentélyt minden részletében pontosan úgy készítse el, ahogyan az Úr a hegyen megmutatta neki.²⁹ Az ebben a szentélyben végzett istentisztelet Krisztus mennyei szentélyben végzett valódi szolgálatának árnyéka volt.³⁰ Míg Isten célja a szentélyben bemutatott áldozatokkal és áldozatokkal az volt, hogy az emberek szeme előtt tartsa a „jövőbeni jó dolgok” árnyékát,³¹ addig a Sátán arra törekedett, hogy az embereket arra késztesse, hogy magára az áldozatra tekintsenek, Krisztus és tényleges szolgálata helyett, amelynek ez csupán példája volt. Így arra igyekezett rávezetni őket, hogy üdvösségükért saját cselekedeteikben bízzanak .

GSAM 45.2Az Úr szándéka az volt, hogy népe – az izraeliták – uralkodója legyen, harcoljon a csatáikban és leigázza a nemzeteket. Megvolt a maga uralkodási módszere, amint azt a következő szöveg is mutatja: „Miután elpusztította a hét népet Kánaán földjén, sorshúzással osztotta szét nekik a földjüket. Ezután pedig bírókat adott nekik körülbelül négyszázötven évre, egészen Sámuel próféta idejéig.”³²

GSAM 45Izrael királyt követel

GSAM 45.3Az izraeliták nyilvánvalóan nem kedvelték az Úr uralkodási módját. Azonban az Ő szándéka és akarata az volt, hogy ők különleges nép legyenek, elkülönülve minden más, körülöttük élő néptől. Ha szigorúan követték volna az Ő utasításait, még a nemzetek is ezt mondták volna róluk: „Bizony, ez a nagy nemzet bölcs és értelmes nép. Mert melyik nemzet olyan nagy, amelynek Istene olyan közel van hozzá, mint az Úr, a mi Istenünk, mindenben, amiben hozzá kiáltunk?”³³

GSAM 46.1Elégedetlenségükben azt kérték Sámueltől, hogy nevezzen ki felettük királyt, és az Úr így szólt Sámuelhez: „Elutasítottak engem, hogy ne uralkodjak felettük.”³⁴ Ismét szóltak Sámuelhez, ezúttal kissé parancsolóbb hangnemben: „Most pedig állíts nekünk királyt, hogy ítéljen felettünk, mint a többi nemzetnél.”³⁵ Sámuel gondosan felvázolta előttük azt az elnyomást, amely rájuk várna, ha királyuk lenne, de „a nép mégis nem hallgatott Sámuel szavára; és azt mondták: Nem, hanem királyt akarunk magunk fölé, hogy mi is olyanok legyünk, mint a többi nemzet; és hogy királyunk ítéljen felettünk, és előttünk járjon, és harcoljon a csatáinkban.”³⁶

GSAM 46.2Így körülbelül ötszáz évig királyok uralkodtak rajtuk: először egyetlen királyságként Saul, Dávid és Salamon alatt; majd két királyságra osztva, Izraelre és Júda királyságára. Királyaik közül csak nagyon kevesen voltak jók és igazságosak, de többségük gonosz volt, és a népet bálványimádásba és súlyos gonoszságokba vezette. Így a nép nemcsak abban hasonlított a környező nemzetekhez, hogy királyuk volt, hanem gonoszságukban is , abban, hogy elhagyták atyáik Istenét, és bálványokat és az ég seregeit imádták.

GSAM 46.3Az Úr Hóseás próféta száján keresztül így szólt erről a királyi uralomról: „Ó, Izrael, te magad pusztítottad el magad; de bennem van a segítséged. Én leszek a királyod; hol van még valaki, aki megmenthetne téged az összes városodban? És hol vannak azok a bíráid, akikről azt mondtad: Adj nekem királyt és fejedelmeket? Haragomban adtam neked királyt, és haragomban elvettem tőled.”³⁷

GSAM 47A királyság bukása

GSAM 47.1Ez a királyi uralom addig tartott, amíg a káldeusok fel nem égették Jeruzsálemet, el nem vitték a templom edényeit, és fogságba nem hurcolták Júda népét Babilonba, ahol hetven évig maradtak, amint azt ellenük megjövendölték. E monarchikus uralom végével az Úr a próféta Ezékiel által így szólt Zedekiához, az utolsó királyukhoz: „Te, Izrael szentségtelen, gonosz fejedelme, akinek eljött a napja, amikor a gonoszságnak vége lesz, így szól az Úr Isten: Vedd le a diadémot, és vedd le a koronát: ez nem lesz többé ugyanaz; emeld fel az alacsony rangút [Babilon uralkodóját], és alázd meg a magas rangút [ezt a magát rendkívül magasztaló, Júda törzséből származó uralkodót]. Felforgatom, felforgatom, felforgatom azt; és többé nem lesz, amíg el nem jön az, akinek joga van hozzá; és neki adom azt.”³⁸

GSAM 47.2Ez a jogos uralkodó, az igazi Mag, Krisztus. Róla írta Mikeás próféta: „Te, nyáj tornya, Sion leányának erődje, hozzád fog jutni az első uralom [a föld feletti uralom, Krisztusban helyreállítva]: a királyság Jeruzsálem leányához fog jutni.”³⁹

GSAM 47.3Amikor Izrael elvesztette a jogarát, Babilon királyának a kezébe került. Mivel egymást követően a médo-perzsa, a görög és a római uralom alá kerültek, a királyságot háromszor is megdöntötték. Augustus császár, Róma uralkodója idején született Krisztus, Dávid trónjának jogos örököse – az asszony, Ábrahám és Dávid igazi Utódja –, és mindez a megjövendölt módon történt.

GSAM 47.4Hogy a nép megismerje: a jogos Uralkodó, az igazi Utód több volt, mint egy közönséges halandó ember, akinek királysága rövid életű, az Úr így ihlette a zsoltáros kezét, hogy ezt írja: „Őt teszem elsőszülöttemmé, magasabbá, mint a föld királyai. Irgalmamat örökké megőrzöm neki, és szövetségem szilárdan áll vele. Utódját is örökké fennmaradónak teszem, és trónját, mint az ég napjait.” „Utódja örökké fennmarad, és trónja, mint a nap előttem. Örökre megerősödik, mint a hold, és mint hűséges tanú az égben.”⁴⁰

GSAM 48.1Ézsaiás próféciájában a következőket olvashatjuk erről az Uralkodóról: „Gyermek született nekünk, fiú adatott nekünk; és az uralom az ő vállán lesz; és a neve: Csodálatos, Tanácsadó, Hatalmas Isten, Örök Atya, a Béke Fejedelme. Uralmának és békéjének növekedésének nem lesz vége Dávid trónján és királyságában, hogy azt rendbe hozza, és ítélettel és igazsággal megerősítse mostantól fogva mindörökké. A Seregek Ura buzgósága fogja ezt véghezvinni.”⁴¹

GSAM 48Énok és Illés elragadása

GSAM 48.2Vannak feljegyzések arról, hogy az ókorban voltak olyanok, akiket a halál megkóstolása nélkül elvittek a mennybe. Énokról, Ádámtól számított hetedikről, azt mondják, hogy „Istennel járt; és nem volt többé, mert Isten elvette őt.”⁴² „Hitével Énok elvitetett, hogy ne lássa a halált; és nem találták, mert Isten elvitte őt; mert elvitelét megelőzően megkapta ezt a bizonyságot, hogy tetszett Istennek.”⁴³

GSAM 48.3Hasonlóképpen, amikor Illés és Elizeus együtt jártak, „és miközben még mindig mentek és beszélgettek, íme, megjelent egy tűzszekér és tűzlovak, és elválasztották őket egymástól; Illés pedig forgószélben felment a mennybe. Elizeus pedig látta ezt, és kiáltott: Atyám, atyám, Izrael szekere és lovasai! És többé nem látta őt.”⁴⁴

GSAM 48.4Énok a következő szavakkal prófétált Krisztusnak mint az egész föld bírájának eljöveteléről: „Íme, az Úr eljön szentjeinek tízezreivel, hogy ítéletet tartson mindnyájuk felett, és elmarasztalja mindazokat, akik istentelenek közöttük, minden istentelen cselekedetükért, amelyet istentelenül követtek el, és minden kemény beszédükért, amelyet az istentelen bűnösök ellene mondtak.”⁴⁵

GSAM 49Jób tanította az Úr eljövetelét

GSAM 49.1Jób, aki állítólag Mózes idején élt, rendelkezett némi ismerettel Krisztus eljöveteléről és a feltámadásról; mert így szólt: „Ó, bárcsak most leírnák szavaimat! Bárcsak könyvbe nyomtatnák őket! Bárcsak vas tollal és ólommal örökre a sziklába vésnék őket! Mert tudom, hogy Megváltóm él, és hogy az utolsó napon a földön áll majd; és bár a bőröm után a férgek elpusztítják ezt a testet, mégis a húsomban látni fogom Istent: akit saját szememmel fogok látni, és a szemem fogja meglátni, és nem más.”⁴⁶

GSAM 49Dávid trónja, az Úr trónja

GSAM 49.2Dávid trónját az Úr trónjának nevezték. „Salamon az Úr trónjára ült királyként atyja, Dávid helyett.”⁴⁷ Az Úr „esküt tett neki [Dávidnak], hogy az ő ágyékának gyümölcséből, a test szerint, fel fogja emelni Krisztust, hogy az ő trónjára üljön: ő ezt előre látva beszélt Krisztus feltámadásáról, hogy lelke nem maradt a pokolban, és teste sem látta a romlást.”⁴⁸ És Krisztus jövőbeli uralkodásáról továbbá ez áll: Ő ül majd Dávid trónján. (Lásd Ézsaiás 9:7.) Ismét: „A föld királyai felkelnek, és a fejedelmek tanácskoznak az Úr ellen és az Ő Felkentje ellen... De én királyomat a szent Sion hegyére ültettem. Hirdetem a rendeletet: így szólt hozzám az Úr: Te vagy az én Fiam, ma szültelek téged.”⁴⁹ És ismét: „Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra, míg ellenségeidet lábaid alá nem teszem.”⁵⁰

GSAM 49A zsidók zavarba jöttek

GSAM 49.3Ezek a szövegek zavarba ejtették a zsidókat. Itt volt egy olyan probléma, amelyet nem tudtak megoldani: ha Dávid Úrnak nevezte őt, hogyan lehetett akkor a fia? Hogyan lehetett Dávid magvából született gyermek , és mégis Immanuel – Isten velünk? Pedig Ézsaiás, a saját prófétájuk, kijelentette: „Egy szűz fogan, és fiút szül, és Immanuelnek fogja nevezni.”⁵¹

GSAM 50.1Krisztus jól tudta, melyik kérdés fogja elhallgattatni a szőrszálhasogató farizeusokat, ezért így kérdezte tőlük: „Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia ő?” Ők így feleltek neki: „Dávid fia.” Ő pedig így szólt hozzájuk: „Hogyan nevezheti hát Dávid a Szentlélek által Urának, mondván: »Az Úr így szólt az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra, míg ellenségeidet lábaid alá teszem!« Ha tehát Dávid Úrnak nevezi őt, hogyan lehet az ő fia?”⁵²

GSAM 50.2Erre a témára utal ismét a 45. zsoltár 6–7. verse is: „Trónod, ó Isten, örökké és mindörökké áll; királyságod jogara igazságos jogar. Szereted az igazságot, és gyűlölöd a gonoszságot; ezért Isten, a te Istened, öröm olajával kent fel téged társaid fölé.”⁵³ Ezeket a Szentírási helyeket szem előtt tartva a zsidó népnek bizonyára magasztos elképzelései voltak a jövőbeli Uralkodó és Helyreállító jelleméről. Nem is lehetett volna másképp.

GSAM 50Az isteni eredetű Mag

GSAM 50.3Részletes utasításokat kaptak Krisztusról és születéséről, mert az Úr Mikeás prófétán keresztül kijelölte isteni származását, sőt azt a kis falut is, ahol születnie kellett: „De te, Betlehem-Efrata, bár kicsiny vagy Júda ezrei között, mégis belőled fog előjönni nekem az, aki uralkodni fog Izraelben; akinek eredete ősidők óta, örökkévalóság óta van” (margó, héberül: „az örökkévalóság napjaitól”).⁵⁴

GSAM 50Isten jelenléte, amely a Szekinában és a felhőben nyilvánul meg

GSAM 50.4Az izraeliták történelmének későbbi szakaszában, amikor Salamon befejezte a templom felépítését – amelyről azt mondta, hogy rendkívül „pompásnak” kell lennie –, Isten dicsőségének shekinája elfoglalta helyét a kerubok között, a kegyelem trónja felett. A feljegyzés szerint a templom felszentelésekor, amikor a papok kijöttek a szent helyről, „a felhő megtöltötte az Úr házát, úgyhogy a papok a felhő miatt nem tudtak ott állni, hogy szolgálatot végezzenek; mert az Úr dicsősége megtöltötte az Úr házát.”⁵⁵ Az Úr jelenléte ebben a templomban a dicsőség felhőjében nyilvánvalóvá vált a nép szemei előtt. Az Úr ezen az alkalmon válaszolt Salamon imájára, és így szólt hozzá: „Meghallgattam imádat, és ezt a helyet választottam magamnak áldozati háznak.”⁵⁶

GSAM 51.1A nép vétkezett – bálványimádásba esett –, és ennek következtében városuk és szentélyük hetven évig romokban hevert. A fogság után a templomot Zorobábel vezetésével újjáépítették. Bár pompájában elmaradt a Salamon által építettől, az Úr mégis prófétája által így szólt róla: „Ennek az utóbbi háznak a dicsősége nagyobb lesz, mint az előzőnek.”⁵⁷ Ezt a házat Heródes díszítette fel, és udvaraiban a Megváltó tanított. Az előbbi házban az Urat jelképező dicsőségfelhő volt, de a másodikba maga a Megváltó, minden teremtője lépett be.

GSAM 51Jesse leszármazottjának dicsőséges uralkodása

GSAM 51.2Ézsaiás korában a várakozók számára a végső megváltással kapcsolatos dicsőséges dolgokról szóló próféciái bizonyára erőt és bátorítást jelentettek. Ezek a próféciák ismét a legvilágosabban vázolják fel azt a vérvonalat, ahonnan ennek a várt Megváltónak származnia kell, az alábbiak szerint: „És ki fog jönni egy vessző Jesse törzséből, és egy hajtás fog kinőni gyökereiből; és az Úr Lelke fog rajta nyugodni: a bölcsesség és a megértés lelke, a tanács és az erő lelke, a tudás és az Úr félelmének lelke; és az Úr félelmében gyors megértéssel ruházza fel őt; és nem a szeme látása szerint ítél, sem a füle hallása szerint vádol; hanem igazságossággal ítél a szegényeknek, és méltányossággal szolgáltat igazságot a föld szelídjeinek; és a szája vesszejével csapja meg a földet, és ajkainak leheletével megöli a gonoszokat.”⁵⁸

GSAM 52A próféták által tanított feltámadás

GSAM 52.1Ézsaiás próféta is tanította a halottak feltámadásának tanát, ezekkel a vigasztaló szavakkal: „Ezen a hegyen a Seregek Ura minden népnek lakomát rendez zsíros ételekből, seprőn érlelt borokból, csontvelővel teli zsíros ételekből, jól finomított, seprőn érlelt borokból. És ezen a hegyen elpusztítja a minden népet eltakaró fátylat, és a minden nemzet fölé terített leplet. Győzelemmel elnyeli a halált; és az Úr Isten letörli a könnyeket minden arcról; és népe szégyenét eltávolítja az egész földről; mert az Úr mondta ezt. És azon a napon ezt fogják mondani: Íme, ez a mi Istenünk; vártuk őt, és ő megment minket: ez az Úr; vártuk őt, örülni fogunk és ujjongani fogunk az ő üdvösségében.”⁵⁹

GSAM 52A megújult föld királysága

GSAM 52.2Ugyanaz a próféta mondja, hogy egy megújult föld lesz az, amelyen a végső uralkodás megalapul: „Mert íme, új eget [légköri eget] és új földet teremtek; és a régiekre nem emlékeznek, sem nem jutnak eszükbe [margó, héberül: „nem jutnak a szívükbe”, azaz nem vágyakoznak utánuk]. De örüljetek és ujjongjatok örökké abban, amit teremtek: mert íme, Jeruzsálemet örömre teremtem, és népét örömre. És örülni fogok Jeruzsálemben, és ujjongani fogok népemben; és sírás hangja többé nem hallatszik majd benne, sem kiáltás hangja. Onnantól fogva [az új föld teremtésének idejétől kezdve] nem lesz többé csecsemő [rövid életű gyermek], sem olyan öregember, aki nem élte ki napjait [korai öregség]; mert a gyermek százévesen fog meghalni [olyan időkben, amikor az emberek kilencszáz éves korig éltek, a gyermekek százévesek lehettek]; de a bűnös, ha százéves lesz [a százéves élettartam későbbi éveiben], átok alá kerül. [Azok, akik az új föld eljövetelekor meghalnak, azok, akik a „gonosz emberek pusztulásában” vesznek el. 2 Péter 3:7.] És házakat építenek, és azokban laknak; szőlőket ültetnek, és azok gyümölcsét eszik. Nem építenek, hogy más lakjon benne; nem ültetnek, hogy más egye meg: mert amiképpen a fa [az élet fája, Septuaginta] napjai olyanok, mint népem napjai, úgy az én választottaim is sokáig élvezik kezeik munkáját.”⁶⁰

GSAM 53.1Ezékiel a hosszú időtávon át tekint a halottak feltámadására. Rajta keresztül az Úr így szól: „Íme, népem, megnyitom sírjaitokat, és kihozlak titeket sírjaitokból, és elviszlek titeket Izrael földjére.”⁶¹

GSAM 53„Ő hordozta a mi fájdalmainkat”

GSAM 53.2Ézsaiásnak, az evangélium prófétájának, teljesebb mértékben kinyilatkoztatták a Megváltó megpróbáltatásait, szenvedéseit és halálát az emberekért. „Ki” – mondja a próféta – „hitt a mi hírünknek? És kinek nyilvánult meg az Úr karja? Mert úgy fog felnőni előtte, mint egy gyenge hajtás, és mint egy gyökér a száraz földből; nincs sem alakja, sem szépsége; és amikor meglátjuk őt, nincs benne olyan szépség, amiért vágyakoznánk utána. Megvetett és elutasított az emberek között; a fájdalmak embere, és a szenvedéshez szokott; és mintha elrejtettük volna előle az arcunkat; megvetett volt, és nem tartottuk őt semmire. Bizony, ő vitte el a mi fájdalmainkat, és hordozta a mi szenvedéseinket; mi pedig azt hittük, hogy megveretett, Isten által megsebezett és megpróbáltatott. De ő a mi vétkeinkért sebesült meg, a mi bűneinkért zúzódott meg; a mi békességünk büntetése rajta volt; és az ő sebeivel gyógyultunk meg.”⁶²

GSAM 53.3Vajon ezek a csodálatos események az én koromban fognak megtörténni? – kérdezhették volna az emberek, akárcsak a próféta. A válasz az lett volna: Nem most fognak megtörténni; még nem jött el az idő ennek a nagy Megváltónak az eljövetelére; de a próféta így szól: „A te szemeid meglátják a Királyt szépségében; meglátják a nagyon távoli földet.”⁶³

GSAM 54Dániel próféciái feltárják a jövőt

GSAM 54.1Az Úr azonban Dániel prófétán keresztül kezdte el tanítani népét azokról az egymást követő királyságokról, amelyek fel fognak támadni és uralkodni fognak egészen az Ő örök királyságának felállításáig; és hogy kinyilatkoztasson egy különleges időszakot, egy akkor még bekövetkezendő eseménytől kezdve a Messiás tényleges megjelenéséig és elpusztításáig. Nabukodonozor álmának értelmezése feltárta, hogy a világot uraló négy királyság hatalma és dicsősége az arany, az ezüst, a réz és a vas értékének csökkenésével arányosan fog gyengülni; és hogy végül a királyságok széttört, széthullott állapota összehasonlítható lesz a sáros agyaggal kevert vas törékenységével. Ezután következett volna a mennyeknek országa, amely azoknak a királyságoknak a hanyatlását követte volna, amelyek olyanokká válnak, mint a nyári szérűpadlón lévő pelyva, úgyhogy helyet sem találnak majd számukra, míg Isten országa betölti az egész földet.

GSAM 54.2Ezután, a hetedik fejezet látomásában, a négy nagy fenevad szimbólumai alatt, ugyanazt a témát ismét felvetik, és bemutatják e királyságok további jellemzőit . Ebben a fejezetben nyomon követhető a „kis szarv” hatalmának pályafutása és működése, amely a negyedik királyság tíz részre való felosztása után keletkezik, és amely közülük hármat megdönt vagy leigáz, hogy mindnyájuk felett szellemi uralkodóként álljon hatalomra. Ez a pápai hatalom a negyedik királyság megosztott és törékeny állapotában fog fennmaradni, méghozzá 1260 évig. Így tárultak fel azok az események, amelyek egészen addig az időig nyúlnak, amikor Krisztus átveszi a királyságot Atyjától, és átadja azt a Magasságos szentjeinek; egy királyságot, amely végül az egész föld felett fog uralkodni, és örökké fennmarad.

GSAM 55A 2300 nap

GSAM 55.1Dániel könyvének nyolcadik fejezetében, a kos, a kecske és a „rendkívül nagyra nőtt kis szarv” látomása alatt a prófétát ismét elviszik a végidőig. A 13. és 14. versekben figyelmét egy időtartamra – 2300 napra – irányítják, amely az ítéletig tart. Ez hosszú időtartam volt, és a próféta is így értelmezte; az angyal ugyanis közölte vele, hogy a látomás még sok napig tart. Mivel egyelőre nem adtak meg dátumot a napok kezdetére, a fejezetet azzal zárja, hogy: „Megdöbbentem a látomástól, de senki sem értette meg.”

GSAM 55A hetven hét a Messiásig

GSAM 55.2A kilencedik fejezet arról szól, hogy az angyal Dánielhez jött, válaszul az ő kérésére, hogy adjon neki bölcsességet és megértést. Tájékoztatta őt egy hetven hétből álló időszakról. Ezekből az évhetekből hatvankilenc [amint megtudjuk, ezt jelenti a „heteknek” fordított shevooim szó] a Messiásig tartana. Az az időpont, amelytől az időszaknak kezdődnie kellett volna, „a parancs Jeruzsálem helyreállítására és felépítésére”, még nem hangzott el. Felmerül a kérdés: Honnan tudhatta Dániel, hol fog véget érni a hatvankilenc hét? A tizenkettedik fejezetben ismét szóba kerül az idő kérdése, és amikor azt kérdezi: „Mi lesz ezeknek a dolgoknak a vége?”, azt a választ kapja, hogy menjen az útjára, mert a szavak „el vannak zárva és lepecsételve a végidőig”, amikor „a bölcsek meg fogják érteni”.

GSAM 55.3Kétségtelenül ez az időbeli kérdés egyike azoknak az eseteknek, amelyekre Péter apostol utal, amikor azt mondja: „Ezt az üdvösséget kutatták és vizsgálták szorgalmasan a próféták, akik a hozzátok eljövendő kegyelemről prófétáltak: azt kutatták, hogy mit, vagy milyen időt jelzett a bennük lévő Krisztus lelke, amikor előre bizonyságot tett Krisztus szenvedéseiről és az azokat követő dicsőségről.”⁶⁴

GSAM 56A gonoszok sorsa

GSAM 56.1Malakiás, az Ószövetség utolsó prófétája, izgalmas leírást hagy hátra a gonoszok végső pusztulásáról: „Íme, eljön az a nap, amely úgy fog égni, mint a kemence; és minden gőgös, sőt minden gonosztevő szalma lesz; és az eljövendő nap felégeti őket, mondja a Seregek Ura, úgy, hogy sem gyökér, sem ág nem marad belőlük. De nektek, akik félitek az én nevemet, felkel az igazság napja, és gyógyulás van a szárnyai alatt; és kimentek, és megnövekedtek, mint az istálló borjai. És eltapossátok a gonoszokat; mert hamu lesznek a lábatok talpai alatt azon a napon, amikor ezt cselekszem, mondja a Seregek Ura.”⁶⁵

GSAM 56.2Mivel mindezek a tények, amelyek az Ószövetségben rögzítve voltak és az izraeliták birtokában álltak, az üdvösségi terv oly sok vonását tártak fel előttük, milyen nagy lehetett az Ige szorgalmas tanulmányozóinak érdeklődése, amikor meglátták és felismerték, hogy közeledik az az idő, amikor ez az ígért Utód eljön. Míg a tömegek, sőt még azok is, akik minden szombaton a zsinagógákban olvasták a Szentírást, nem értették meg az igét (ApCsel 13:27), addig a jámbor, tanulmányozó emberek, akik hűségesen kutatták a Szentírást a Lélek vezetése alatt, kétségkívül buzgón imádkoztak, ahogyan János apostol is ebben a korszakban: „Jöjj el, Úr Jézus, és jöjj el hamar!”