13. fejezet – Az isteni vezetés jelei

GSAM 198.1„Vajon megpróbált-e Isten elmenni, és magának népet szerezni egy másik nép közül, kísértésekkel, jelekkel és csodákkal, háborúval, hatalmas kézzel, kinyújtott karral és nagy rettegéssel, mindaz szerint, amit az Úr, a te Istened tett érted Egyiptomban a szemed előtt? Neked mutatták meg, hogy tudd: az Úr az Isten; nincs más rajta kívül.”¹

GSAM 198.2Így cselekedett az Úr, amikor egy pogány nép közül kiválasztott egy népet, hogy kivigye őket oda, ahol törvényét hirdetheti nekik, és ahol kőtáblákra vésve átadhatja nekik. Ezeket a csodákat nem azért hajtotta végre, hogy kielégítse kíváncsiságukat, hanem azért, hogy bizonyossággal tudják meg, hogy az, aki „nagy dolgokat cselekedett Egyiptomban, csodálatos dolgokat Ham földjén, és félelmetes dolgokat a Vörös-tengernél”², és aki a Sínai-hegy lángoló csúcsának tűzéből és füstjéből szólt hozzájuk, nem más, mint az élő és igaz Isten, minden dolog Teremtője.

GSAM 198Mózes elhívása az égő csipkebokorból

GSAM 198.3Mózes maga sem tudta volna rábírni az izraelitákat arra, hogy elhagyják Egyiptomot, ha egyszerűen csak azt mondta volna nekik: „Amikor a sivatagban a nyájat gondoztam, együttérzés töltött el irántatok a rabságotok miatt, és most azért jöttem le, hogy kivezessem titeket Egyiptomból, ahogyan azt megpróbáltam tenni, amikor megöltem az egyiptomit, közvetlenül mielőtt Midján földjére menekültem.”

GSAM 199.1Szükség volt az égő, de el nem égő csipkebokorra és a lángok közepéből hallható hangra ahhoz, hogy még Mózest is meggyőzzék arról, hogy ő az, akinek „mennie kell, és ki kell vezetnie a népet Egyiptomból”. Így, ezen a csodálatos módon kapta meg megbízatását, magas és szent hivatását, amelynek kinyilatkoztatása azonnal felkeltette testvérei figyelmét, felkészítette elméjüket a következő eseményekre, és így arra vezette őket, hogy Mózest, Isten alatt, vezetőjükként fogadják el.

GSAM 199.2Ha valaha is volt olyan idő a Megváltó feltámadása óta, amikor szomorú és csalódott követőinek szükségük volt arra, hogy jelenléte és bátorító szavai vigasztalják őket, akkor az az idő volt, amikor néhány szomorú és üldözött hívő az 1844-es „éjféli kiáltás” után is rendíthetetlen hittel tartott ki; és ha Isten irgalmában valaha is közvetlenül szólt a gyászoló lelkekhez, úgy tűnik, hogy az bizonyosan ilyen időben és ilyen emberekhez történt volna.

GSAM 199Az Úr jelenlétének ígérete

GSAM 199.3Aki nem korlátozott cselekvési módjaiban vagy eszközeiben, és aki „amikor felment a magasságba”³, a Lélek ajándékait helyezte el egyházában, megígérte, hogy követőivel lesz az evangélium hirdetésében, „a világ végéig”.

GSAM 199.4Az Úr mindvégig készen állt arra, hogy megmutassa hatalmát és ajándékait azoknak, akik teljes szívből keresték őt. Nem azt mondta-e az evangéliumi megbízatás átadásakor: „Ezek a jelek követik majd a hívőket: az én nevemben ördögöket űznek ki; új nyelveken beszélnek; kígyókat vesznek fel; és ha valami halálosat isznak, az nem árt nekik; kezet tesznek a betegekre, és azok meggyógyulnak”?⁴

GSAM 199A Lélek ajándékai a reformáció idején

GSAM 199.5A 16. századi reformáció idején és az azt követő időkben csodálatos megnyilvánulásai voltak az Úr hatalmának és a prófécia ajándékának. D’Aubigné János Husz próféciáiról beszél. Charles Buck a Religious Anecdotes című művében George Wishart 1546-os próféciáiról számol be. John Wesley műveiben Jonathan Pyrah próféciáiról és azok beteljesüléséről ír. J. B. Finley lelkész önéletrajzában egy figyelemre méltó látomásról és a saját személyén történt gyógyulásról számol be 1842 nyarán. A Christian Advocate (Metodista) érdekes beszámolót tett közzé egy figyelemre méltó látomásról és annak következményeiről, amelyet Bond doktor kapott abban az egyházban, szolgálata idején. Ezek jelek voltak azok számára, akik alázatosan keresték az Urat, hogy Ő nem változott meg, és hogy továbbra is a prófétai ajándék révén fog szólni népéhez.

GSAM 200A maradék egyháznak meglesz a prófétaság lelke

GSAM 200.1A Szentírásban egyértelmű és konkrét kijelentések találhatók arról, hogy az Úr különösen megnyilvánítja Lelkének ajándékait, és különösen a prófécia ajándékát azok között, akik az Ő eljövetelére várnak. Az első szöveg, amelyre felhívjuk a figyelmet, a korinthusiakhoz írt levélben található, és így hangzik: „Mindig hálát adok Istenemnek értetek, az Isten kegyelméért, amelyet Jézus Krisztus által kaptatok; hogy mindenben gazdagok vagytok általa, minden beszédben és minden tudásban; ahogyan Krisztus bizonysága is megerősödött bennetek: úgyhogy semmilyen ajándékban nem maradtok el; várva Urunk, Jézus Krisztus eljövetelét; aki meg is erősít benneteket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek Urunk, Jézus Krisztus napján.”⁵

GSAM 200.2A Jelenések könyvében a „maradékról” – az utolsó evangéliumi egyházról – olvashatunk: „A sárkány haragudott az asszonyra [egyházra], és elment, hogy háborút indítson az ő magvának maradéka ellen, akik megtartják Isten parancsolatait, és megvan nekik Jézus Krisztus bizonysága.”⁶ Mi az a „Jézus bizonysága” – kérdezzük –, amellyel az utolsó egyháznak rendelkeznie kell, és amely megerősítésében előkészíti az utat a Lélek minden ajándékának megnyilvánulásához? Erre a kérdésre választ találunk az angyal Jánosnak a Pátmosz-szigeten adott bizonyságában: „Lábai elé estem, hogy imádjam őt. Ő pedig így szólt hozzám: Ne tedd ezt! Én a te társszolgád vagyok, és a te testvéreidé, akiknek megvan Jézus bizonysága; imádd Istent, mert Jézus bizonysága a prófétaság lelke.”⁷

GSAM 201.1Ez az angyal által adott meghatározás azt mutatja, hogy a Krisztusra váró egyházban megnyilvánuló „prófétaság lelke” az, amely előkészíti az utat minden ajándék számára, és hogy azért folyik háború a „maradék” egyház ellen, mert közöttük megvan ez az ajándék.

GSAM 201Pál bizonysága az ajándékokról

GSAM 201.2Pál levele a thesszalonikaiakhoz azt mutatja, hogy az Úr napja – az ítélet végrehajtásának végső napja – „mint a tolvaj az éjszakában” fog bekövetkezni a tömegek számára; de az Úr hűséges gyermekeit nem fogja így meglepni, mert ők „a világosság gyermekei és a nappal gyermekei”. Az éber népnek szóló intései között így szól: „Ne oltsátok el a Szentlélek tüzét! Ne vessétek meg a próféciákat. Minden dolgot vizsgáljatok meg; ami jó, azt tartsátok meg.”⁸

GSAM 201.3A propheteias görög szóról, amelyet itt próféciáknak fordítottak, Greenfield a Greek Lexicon című művében így ír: „A prófécia ajándékának gyakorlása, ebben az értelemben, 1 Thesszaloniki 5:20.” Ezzel egyetértenek Parkhurst, Robinson, valamint Liddell és Scott szótárai is. Ez tehát egyértelmű bizonyság arra, hogy az igazi prófécia ajándéka jelen lesz az egyházban, amely Krisztus második eljövetelére vár. A figyelmeztetés nem az, hogy megvessük az ajándékot, hanem hogy vizsgáljuk meg; és ha jó megnyilvánulást találunk, akkor „tartsuk meg” azt.⁹

GSAM 201Az ígéret beteljesülése

GSAM 201.4Eddig már megjegyeztük, hogy az Úr hogyan kezdte el megnyilvánítani a prófécia ajándékát az első és a második angyal üzenetének hirdetése során. Ez az ajándék a 2300 nap lezárása óta teljesebb mértékben kibontakozott. Az Úr erre a célra saját eszközét választotta ki, olyan személyt választva megbízottjául, aki nemcsak mindent feláldozott érte, hanem akinek az élete a mérlegen forgott, „a leggyengébbek közül a leggyengébbet”.¹⁰ Az idő lejártát követő két hónapon belül Ellen G. Harmon kisasszony, a maine-i Portlandből, aki akkor még csak körülbelül tizenhét éves volt, elkezdett kinyilatkoztatásokat kapni az Úrtól.

GSAM 202.1Mivel alkalmam nyílt beszélgetni azokkal, akik az első látomás idején Portlandben éltek, és ismertem Haines asszonyt is, akinek házában Harmon kisasszony az első látomását élte át, a tényeket úgy fogom elmesélni, ahogyan azok az említett személyektől eljutottak hozzám.

GSAM 202.2Harmon kisasszony egészségi állapota akkoriban rendkívül kritikus volt. Több héten át alig tudott hangosabban beszélni, mint suttogva. Egy orvos úgy ítélte meg, hogy betegsége vízkórral járó tüdőbaj. Azt mondta, hogy a jobb tüdeje elhalt, a bal pedig jelentősen megbetegedett, és a szíve is érintett. Úgy vélte, hogy a lány legfeljebb nagyon rövid ideig élhet, és bármikor elhalhat. Fekvő helyzetben nagy nehezen tudott lélegezni. Éjszaka csak úgy tudott pihenni, ha az ágyban szinte ülő helyzetbe támasztották. A gyakori köhögési rohamok és a tüdővérzések jelentősen legyengítették fizikai erejét.

GSAM 202Harmon kisasszony első látomása

GSAM 202.3Amikor első látomása volt, Mrs. Haines otthonában tartózkodott. Reggel volt, és éppen családi imádkozáson vettek részt. Öten voltak jelen, mindannyian hittestvérnők. Mások már imádkoztak, és Harmon kisasszony is suttogva imádkozott, amikor Isten hatalma a legcsodálatosabb módon leszállt, nyilvánvalóan hatással volt minden jelenlévőre, és egy pillanat alatt elvesztette a kapcsolatot mindazzal, ami körülötte történt – látomásba merült.

GSAM 202.4A következő gyűlésen elmesélte a portlandi hívőknek, amit megmutattak neki. Teljesen meg voltak győződve arról, hogy ez az Úrtól származik. Abban az időben körülbelül hatvanan voltak Portlandben, akik az Úr művének fogadták el. A látomást, valamint annak elmesélését olyan erő kísérte, amely csak az Istentől származhatott. Az örök dolgok iránti ünnepélyes tudatosság állandóan rajta volt, és úgy tűnt, kimondhatatlan áhítattal töltötte el, hogy egy olyan fiatal és gyenge embert, mint ő, választottak ki eszközül, akin keresztül az Úr fényt közvetít népének. Elmondta, hogy a látomás során úgy tűnt, mintha ragyogó angyalok vennék körül a menny dicsőséges udvaraiban, ahol minden öröm és béke, és hogy szomorú változás volt felébredni e halandó élet ki nem elégítő valóságára.

GSAM 203Az első látomás összefoglalása

GSAM 203.1Az első látomásáról szóló alábbi rövid összefoglaló, amelyet ő maga mesélt el a portlandi hívőknek, némi képet ad az összes látomás jellegéről:—

GSAM 203.2„Imádkozás közben Isten hatalma úgy szállt rám, ahogyan még soha korábban nem éreztem. Fény vett körül, és egyre magasabbra emelkedtem a földről. Megfordultam, hogy megkeressem az adventistákat a világban, de nem találtam őket, amikor egy hang azt mondta nekem: »Nézz újra, és nézz egy kicsit magasabbra!« Erre felemeltem a szememet, és láttam egy egyenes és keskeny ösvényt, amely magasra ívelt a világ felett. Ezen az ösvényen haladtak az adventi emberek a város felé, amely az ösvény túlsó végén volt. Mögöttük, az ösvény első végénél ragyogó fényt állítottak fel, amelyről egy angyal azt mondta nekem, hogy az az »éjféli kiáltás«. Ez az ösvény egész hosszán ragyogott, és fényt adott a lábuknak, hogy ne botladozzanak meg. És ha szemüket Jézusra szegezve tartották, aki közvetlenül előttük járt, és a városba vezette őket, biztonságban voltak. De hamarosan néhányan elfáradtak; azt mondták, hogy a város nagyon messze van, és azt várták, hogy már korábban beérnek oda. Ekkor Jézus bátorította őket azzal, hogy felemelte dicsőséges jobb karját, és karjából ragyogó fény áradt, amely az adventi emberek felett hullámzott, és ők így kiáltottak: Halleluja! Mások meggondolatlanul tagadták a mögöttük lévő fényt, és azt mondták, hogy nem Isten vezette őket ilyen messzire. A fény ezek mögött kialudt, lábukat teljes sötétségbe borítva; megbotlottak, szemüket elvették a céltól, szem elől tévesztették Jézust, és leestek az ösvényről, le a sötét és gonosz világba. Hamarosan hallottuk Isten hangját, mint a sok víz zúgását, amely megadta nekünk Jézus eljövetelének napját és óráját. Az élő szentek ismerték és megértették a hangot, míg a gonoszok azt hitték, hogy mennydörgés és földrengés. Amikor Isten kijelentette az időt, ránk árasztotta a Szentléleket, és arcaink elkezdtek felragyogni és Isten dicsőségétől ragyogni, ahogyan Mózesé is, amikor lejött a Sínai-hegyről.”¹¹

GSAM 204White asszony állapotának leírása a látomás alatt

GSAM 204.1Mielőtt tovább követnénk Isten Lelkének e csodálatos megnyilvánulásáról szóló izgalmas beszámolót, néhány, a látomásokkal kapcsolatos tényt szeretnék ismertetni. Először 1852 októberében láttam E. G. White asszonyt (korábban Miss Harmon). Azon a napon láttam őt, amint több mint egy órán át látomásban volt. Azóta körülbelül ötvenszer volt alkalmam megfigyelni őt, amint látomásban volt. Jelen voltam, amikor orvosok vizsgálták őt ebben az állapotban, és örömömre szolgál, hogy tanúskodhatok arról, amit láttam és tudok. Bízom benne, hogy az esettel kapcsolatos tények leírását nem fogják gondatlanul félresöpörni azok véletlenszerű feltételezései miatt, akik soha nem látták őt ebben az állapotban.

GSAM 204.2Amikor a látomásba lép, három elragadó „Dicsőség!” kiáltást hallat, amelyek visszhangzanak és újra visszhangzanak; a második, és különösen a harmadik halványabb, de izgalmasabb, mint az első, a hang olyan, mintha valaki jó messze lenne tőled, és éppen eltűnne a hallótávolságból. Körülbelül négy-öt másodpercig úgy tűnik, mintha eldőlne, mint aki ájulásba esik, vagy aki elvesztette az erejét; ezután úgy tűnik, hogy azonnal emberfeletti erő tölti el, néha azonnal talpra áll, és körbejárja a szobát. Gyakran mozgatja a kezeit és a karjait, jobbra vagy balra mutatva, ahogy a feje fordul. Mindezeket a mozdulatokat rendkívül nagy kecsességgel végzi. Bármilyen helyzetben is legyen a keze vagy a karja, senki sem képes megmozdítani. Szemei mindig nyitva vannak, de nem pislog; feje fel van emelve, és felfelé néz, nem üres tekintettel, hanem kellemes arckifejezéssel, amely csak annyiban tér el a normálistól, hogy úgy tűnik, mintha valami távoli tárgyat figyelne intenzíven. Nem lélegzik, mégis pulzusa szabályosan ver. Arcvonásai kellemesek, arcszíne pedig ugyanolyan rózsás, mint természetes állapotában.

GSAM 205Összehasonlítás Dániel állapotával

GSAM 205.1Légzésével, erővesztésével és azzal kapcsolatos állapota, hogy Isten angyala megérinti, és erőt nyer, tökéletesen egyezik azzal a leírással, amelyet Dániel próféta saját látomásában átélt élményéről adott, amikor így szól: „Így hát egyedül maradtam, és láttam ezt a nagy látomást, és nem maradt bennem erő; mert szépségem romlássá változott bennem, és nem maradt bennem erő.” „Mert hogyan beszélhetne ennek az én uramnak a szolgája ezzel az én urammal? Hiszen engem azonnal elhagyott az erő, és lélegzetem sem maradt bennem. Akkor ismét odajött hozzám egy emberhez hasonló alak, megérintett, megerősített, és így szólt: Ó, nagyon szeretett ember, ne félj! Béke legyen veled! Légy erős, igen, légy erős! És miután hozzám szólt, megerősödtem, és így szóltam: Beszélj, Uram, mert megerősítettél.”¹²

GSAM 205SZEMTANÚK BESZÁMOLÓI

GSAM 205M. G. Kellogg, orvos

GSAM 205.2Ami White asszony állapotát illeti a látomásai alatt, helyénvaló lehet néhány szemtanú vallomását idézni. Az első M. G. Kellogg, M.D.-től származik, aki az 1853. május 29-én Michiganben, Tyrone-ban, Livingston megyében tartott gyűlésen kapott első látomásra utal. Azt mondja:—

GSAM 206.1„White nővér körülbelül húsz percig vagy fél óráig látomásban volt. Amint belépett a látomásba, úgy tűnt, hogy minden jelenlévő érezte Isten erejét és jelenlétét, és néhányunk valóban úgy érezte, hogy Isten Lelke hatalmas erővel nyugszik rajtunk. Szombat reggel körülbelül kilenc órakor imádkoztunk és közösségi összejövetelt tartottunk. White testvér, apám és White nővér már imádkoztak, én pedig éppen akkor imádkoztam. Nem volt semmiféle izgalom, semmiféle megnyilvánulás. Ugyanakkor buzgón könyörögtünk Istenhez, hogy jelenlétével áldja meg az összejövetelt, és áldja meg a michigani munkát. Amikor White nővér kiadta azt a diadalmas kiáltást: »Dicsőség! d-i-c-s-ő-s-é-g! d-i-c-s-ő-s-é-g!«, amelyet oly gyakran hallottatok tőle, amikor látomásba merül, White testvér felállt, és tájékoztatta a hallgatóságot, hogy felesége látomásban van. Miután elmagyarázta a látomásainak jellegét, és hogy látomás közben nem lélegzik, felkérte azokat, akik szeretnék, hogy jöjjenek előre és vizsgálják meg őt. Dr. Drummond, egy orvos, aki egyben elsőnapi adventista prédikátor is volt, és aki (mielőtt látta volna őt látomás közben) kijelentette, hogy látomásai hipnotikus eredetűek, és hogy ő is képes lenne látomást kelteni benne, előrelépett, és alapos vizsgálat után nagyon elsápadt, majd megjegyezte: »Nem lélegzik!«

GSAM 206.2„Teljesen biztos vagyok benne, hogy akkor, amikor látomásban volt, nem lélegzett, és a többi látomásban sem, amelyeket az én jelenlétemben tapasztalt. A látomásból való kilépés éppoly jellegzetes volt, mint a belépés. Az első jel, amiből megállapíthattuk, hogy a látomás véget ért, az volt, hogy újra lélegezni kezdett. Az első lélegzetvételét mélyen, hosszan és teljességgel vette, oly módon, ami azt mutatta, hogy tüdejéből teljesen kifogyott a levegő. Az első lélegzetvétel után néhány perc telt el, mire a másodikat vette, amely pontosan úgy töltötte meg a tüdejét, mint az első; majd kétperces szünet következett, és egy harmadik belégzés, amely után a légzés természetessé vált.” Aláírás: „M. G. Kellogg, M.D., Battle Creek, Michigan, 1890. december 28.”

GSAM 207F. C. Castle

GSAM 207.1Az alábbi nyilatkozatot egy olyan személytől idézzük, aki tanúja volt Mrs. White orvosi vizsgálatának, miközben látomásban volt Stowe-ban, Vermontban, 1853 nyarán. A következőket mondja:—

GSAM 207.2„Jelen volt egy orvos, aki bölcsessége és tudása szerint elvégezte a vizsgálatot, hogy kiderítse a jelenség okát. Egy meggyújtott gyertyát tartottak közel a szélesre nyitott szeméhez; a szem izmai egyáltalán nem mozdultak. Ezután megvizsgálta a pulzusát és a légzését is, de nem volt légzés. Az eredmény az volt, hogy meggyőződött arról, hogy ez sem természetes, sem tudományos elvekkel nem magyarázható.” Aláírás: „F. C. Castle.”

GSAM 207D. H. Lamson

GSAM 207.3Az alábbi beszámolók egy olyan vizsgálatra vonatkoznak, amelyet Mrs. White-on látomás közben végeztek el egy 1854. június 26-án, James White lelkész otthonában, a Monroe Streeten, Rochesterben (New York állam) tartott gyűlésen:—

GSAM 207.4„Akkor tizenhét éves voltam. Úgy tűnik számomra, szinte hallom azokat az izgalmas »D-i-c-s-ő-s-é-g!« kiáltásokat, amelyeket ő kiáltott. Aztán visszaereszkedett a padlóra – nem esett le, hanem gyengéden süllyedt –, és egy kísérő karjaiban támasztották meg. Két orvos érkezett, egy idős férfi és egy fiatalember. White testvér nagyon szerette volna, ha alaposan megvizsgálják White nővért, amit meg is tettek. Hoztak egy tükröt, és az egyikük a szája elé tartotta, miközben ő beszélt; de hamarosan feladták ezt, és azt mondták: »Nem lélegzik.« Ezután alaposan megvizsgálták az oldalát, miközben beszélt, hogy találjanak-e valami jelet a mély légzésre, de nem találtak ilyet. Amikor befejezték a vizsgálat ezen részét, ő felállt, még mindig látomásban, magasan tartva a Bibliát, egyik szakasztól a másikig lapozgatva, pontosan idézve, bár a szemei felfelé néztek, és elfordultak a könyvtől.

GSAM 208.1„Látomása volt a hét utolsó csapásról. Aztán látta a szentek diadalát, és diadalmas kiáltásait mintha még most is hallanám. Ezekről a tényekről szabadon tanúskodom.” Aláírás: „D. H. Lamson lelkész, Hillsdale, Michigan, 1893. február 8.”

GSAM 208Drusilla Lamson asszony

GSAM 208.2Ugyanezen orvosi vizsgálattal kapcsolatban egy másik tanúvallomást is ad Drusilla Lamson asszony, Lamson lelkész unokatestvérének özvegye, valamint a New York állambeli Clifton Springs-i szanatórium vezetőnője. Az 1854. június 26-i gyűlésről így beszél:—

GSAM 208.3„Emlékszem arra a gyűlésre, amikor elvégezték a kísérletet, nevezetesen annak ellenőrzésére, amit White testvér gyakran mondott, miszerint White nővér nem lélegzett a látomásai alatt, de nem jut eszembe annak az orvosnak a neve, aki jelen volt... Bizonyára Fleming doktor volt, mivel őt hívták néha tanácsadásra. Ő azonban mára már meghalt. Ennyit mondhatok, hogy a kísérletet elvégezték, és a tükörön nem volt látható semmiféle légzés jele.” Aláírás: „Drusilla Lamson, Clifton Springs, New York, 1893. március 9.”

GSAM 208.4Még egy tanúvallomás valakitől, aki jelen volt a fent említett eseményen:—

GSAM 208David Seeley

GSAM 208.5„Ezzel igazolom, hogy elolvastam David Lamson és Drusilla Lamson asszony fenti tanúvallomásait, amelyek az orvos nyilatkozatára vonatkoznak, amikor 1854. június 26-án megvizsgálta E. G. White asszonyt, miközben látomásban volt. Jelen voltam azon a találkozón, és tanúja voltam a vizsgálatnak. Egyetértek Lamson testvér és Lamson nővér állításával, és hozzátenném, hogy a vizsgálatot Fleming doktor és egy másik, fiatalabb orvos végezte. Miután White asszony felállt, ahogyan ők is elmondták, és idézte a Szentírás szövegeit, Fleming doktor kért egy meggyújtott gyertyát. Ezt a gyertyát a lehető legközelebb tartotta az asszony ajkaihoz anélkül, hogy megégette volna, és egyenes vonalban a leheletével, arra az esetre, ha lélegezne. A láng nem rezzent meg a legcsekélyebb mértékben sem. Az orvos ekkor hangsúlyosan így szólt: »Ezzel végleg eldőlt: nincs lélegzet a testében.«” Aláírás: „David Seeley, Fayette, Iowa, 1897. augusztus 20.”

GSAM 209A. F. Fowler úr és asszony

GSAM 209.1Az alábbi nyilatkozatok egy vizsgálatra vonatkoznak, amelyet akkor végeztek, amikor Mrs. White látomásban volt a Waldron’s Hallban, Hillsdale-ben, Michigan államban, 1857 februárjában. Dr. Lord, egy Hillsdale-i orvos, aki ötven éve gyakorolta a hivatását, rendkívül alapos vizsgálatot végzett, amellyel kapcsolatban a következő tanúvallomásokat nyújtom be:—

GSAM 209.2„Jelen voltunk, amikor (1857. februárjában) E. G. White nővér látomást kapott a Waldron-teremben, Hillsdale-ben. Dr. Lord elvégezte a vizsgálatot, és így szólt: »A szíve ver, de nincs légzés. Élet van benne, de a tüdeje nem működik; nem tudom megmagyarázni ezt az állapotot.«” Aláírás: „A. F. Fowler, A. F. Fowler asszony, Hillsdale, Michigan, 1891. január 1.”

GSAM 209C. S. Glover

GSAM 209.3Íme egy másik beszámoló ugyanarról a látomásról:—

GSAM 209.4„Jelen voltam, amikor White nővérnek a fent említett látomása volt a Waldron-teremben, Hillsdale-ben. A fenti nyilatkozat mellett hallottam, ahogy az orvos azt mondta, hogy White nővér látomásban tapasztalt állapota »meghaladja az ő ismereteit«. Azt is mondta: »Van ebben valami természetfeletti.«” Aláírás: „C. S. Glover, Battle Creek, Michigan, 1891. január 19.”

GSAM 209Carpenter úr és asszony

GSAM 209.5Íme egy harmadik nyilatkozat ugyanarról az esetről:—

GSAM 209.6„Ezzel igazoljuk, hogy jelen voltunk a michigani Hillsdale-ben található Waldron’s Hallban 1857 februárjában, amikor E. G. White asszony látomást kapott, és ebben az állapotban Dr. Lord vizsgálta meg, és hallottuk az ügyre vonatkozó nyilvános nyilatkozatát, amint azt Fowler testvér és nővér fentebb közölte.” Aláírás: „W. R. Carpenter, Eliza Carpenter, Noblesville, Indiana, 1891. augusztus 30.”

GSAM 210D. T. Bourdeau

GSAM 210.1Ezután felhívjuk figyelmüket egy kísérletre, amelyet akkor hajtottak végre, amikor Mrs. White látomásban volt Buck’s Bridge-ben, St. Lawrence megyében, New York államban:—

GSAM 210.2„1857. június 28-án először láttam látomásban Ellen G. White nővért. Akkor még nem hittem a látomásokban; de a sok körülmény közül egy, amit megemlíthetek, meggyőzött arról, hogy látomásai Istentől származnak. Hogy meggyőződjek arról, lélegzik-e vagy sem, először a mellkasára tettem a kezemet elég hosszú ideig ahhoz, hogy megbizonyosodjak arról, a tüdeje nem emelkedett fel jobban, mint amennyire egy holttesté tenné. Ezután a kezemet a szájára tettem, és a hüvelykujjammal és a mutatóujjammal összeszorítottam az orrlyukait, így lehetetlen volt számára levegőt kilélegezni vagy belélegezni, még ha akarta volna is. Körülbelül tíz percig tartottam így a kezemmel, ami rendes körülmények között elegendő lett volna ahhoz, hogy megfulladjon; őt azonban ez a megpróbáltatás a legcsekélyebb mértékben sem érintette. Mióta tanúja voltam ennek a csodálatos jelenségnek, egyszer sem merült fel bennem a kétség, hogy látomásai isteni eredetűek lennének.” Aláírás: „D. T. Bourdeau, Battle Creek, Michigan, 1891. február 4.”

GSAM 210Egy szellemközvetítő orvos vizsgálja a látomást

GSAM 210.3Említést teszek egy másik orvosi vizsgálatról is, amelynek tanúja voltam Parkville-ben, St. Joseph megyében, Michigan államban, 1861. január 12-én.

GSAM 210.4Amikor Mrs. White befejezte a beszédét, amelyet az adventista imaházban összegyűlt nagy gyülekezetnek tartott, Isten áldása rendkívüli mértékben szállt rá, és miközben a székében ült, látomásba merült. Jelen volt egy bizonyos Brown doktor, aki fizikailag életerős, erős férfi volt, és szellemi médium. Azt állította, hogy a látomásai megegyeznek a szellemi médiumokéval, és ha a jelenlétében lenne látomása, egy perc alatt ki tudná hozni belőle. Felhívták azokat, akik szeretnék, hogy jöjjenek előre, és vizsgálat útján győződjenek meg az állapotáról, amíg látomásban van. Az orvos előrelépett, de mielőtt a vizsgálat felét is befejezte volna, halálsápadt lett, és remegett, mint a nyárfalevél. White lelkész így szólt: „Kérem, az orvos jelentse be az állapotát!” Az orvos így válaszolt: „Nem lélegzik”, majd gyorsan az ajtó felé sietett. Azok, akik az ajtónál álltak és tudtak a dicsekvéséről, így szóltak: „Menjen vissza, és tegye meg, amit ígért; hozza ki azt a nőt a látomásból!” Nagy izgalomban megragadta az ajtókilincset, de nem engedték kinyitni, amíg az ajtó közelében állók meg nem kérdezték: „Doktor úr, mi a baj?” Erre ő így felelt: „Csak Isten tudja; engedjenek ki ebből a házból!” – és kiment.

GSAM 211.1Nyilvánvaló volt, hogy az a szellem, amely médiumként hatott rá, nem volt nyugodtabb annak az erőnek a jelenlétében, amely Mrs. White-ot látomásában irányította, mint a Megváltó idején azok a megszállottak, akik így kérdezték: „Azért jöttél ide, hogy idő előtt kínozz minket?”¹³

GSAM 211.2Ebben a körülményben hasonlóság látható a próféta Dániel tapasztalatában leírtakkal. Amikor az Úr Lelke által látomásba merült, a jelen lévő káldeusok – pogányok, akik nem ismerték azt a Lelket – nagyon megrémültek, és „elmenekültek, hogy elbújjanak”.¹⁴

GSAM 211Harmon kisasszonyt felkérték, hogy mesélje el látomásait

GSAM 211.3Körülbelül egy héttel az első látomása után, apja házában tartott gyűlésen, Harmon kisasszonynak második látomása volt, amelyben arra kapott utasítást, hogy másoknak is ismertesse azt, ami neki kinyilatkoztatott. Nagy zavarban volt, nem tudta, hogyan teljesítheti az Úr parancsát. Egészsége annyira gyenge volt, hogy tényleges testi szenvedést élt át, és minden jel szerint már csak rövid ideje volt hátra. Alig tizenhét éves volt, kicsi és törékeny, nem volt hozzászokva a társasági élethez, és természeténél fogva annyira félénk és visszahúzódó volt, hogy fájdalmas volt számára idegenekkel találkozni. Több napon át, késő éjszakáig buzgón imádkozott, hogy ezt a terhet vegyék le róla, és valaki másra helyezzék, aki alkalmasabb annak viselésére. De a kötelesség fénye nem változott, és az angyal szavai folyamatosan visszhangoztak: „Tedd közzé mások számára azt, amit neked kinyilatkoztattam.”

GSAM 212.1Miközben ilyen zavaros lelkiállapotban volt, Harmon kisasszony részt vett egy újabb gyűlésen, amelyet Atyja házában tartottak. Ezen a gyűlésen a jelenlévők mindannyian egyesültek, hogy buzgón imádkozzanak érte, és ő ismét felajánlotta magát az Úrnak, és hajlandónak érezte magát arra, hogy az Ő dicsőségére használják. Imádkozás közben a sűrű sötétség, amely körülvette, eloszlott; és ahogy később elmondta, egy ragyogó fény, akár egy tűzgolyó, felé tartott, és amint rásütött, ereje elszállt, és úgy tűnt, mintha Jézus és az angyalok jelenlétében lenne. Ismét elhangzott: „Tedd közzé másoknak, amit neked kinyilatkoztattam.” Elmondta, hogy buzgón könyörgött azért, hogy ha el kell mennie, és el kell mesélnie, amit az Úr megmutatott neki, akkor óvják meg a felmagasztalódástól. Ekkor egy angyal közölte vele, hogy imájára válasz érkezett, és ha a gőg veszélye fenyegetné, betegség fogja sújtani. Az angyal így szólt hozzá: „Ha hűségesen továbbadod az üzenetet, és kitartasz a végéig, az élet fájának gyümölcséből fogsz enni, és az élet vizének folyójából fogsz inni.”

GSAM 212Harmon kisasszony látogatása Polandban, Maine államban

GSAM 212.2Harmon kisasszonynak megmutatták, hogy el kell mennie Polandba, Maine-be, és el kell mesélnie a látomását. A harmadik látomás másnapján, mindenki számára váratlanul, sógora kocsival megérkezett apja házának ajtaja elé, és felajánlotta, hogy elviszi őt Polandba. Ott tartott egy gyűlést, amelyen elmesélte a látomását. Hazen Foss¹⁵ kétségbeesésében nem volt hajlandó részt venni az istentiszteleten, de odakint, fülét az ajtóhoz közel tartva hallotta, ahogy a lány elmeséli a látomását, és így szólt: „A látomás, amit elmesélt, annyira hasonlít ahhoz, amit nekem mutattak, amennyire két ember leírhatja ugyanazt a dolgot.” Másnap reggel váratlanul találkozott Harmon kisasszonnyal, és azt mondta neki, hogy „hűségesen viselje a terhet, és mondja el azokat a bizonyságokat, amelyeket az Úr ad neki, és Isten nem fogja elhagyni”. Másoknak azt mondta: „Ő az az eszköz, akire az Úr ezt a terhet helyezte.” Bizonyára tudnia kellett, hiszen látta azt a személyt a látomásban, amelyben azt mondták neki, hogy a terhet „levették” róla.

GSAM 213.1Harmon kisasszony ettől kezdve azzal foglalkozott, hogy a New England-i államokban egyik helyről a másikra járt, és elmesélte, amit megmutattak neki. Bizonyos esetekben látomásban megmondták neki, hová menjen, és azt is, milyen nehézségekkel fog szembesülni. Üzenetei elsősorban azokat feddték meg, akik a Krisztus szellemi eljöveteléről szóló tanítás felé sodródtak, és mindenkit arra buzdítottak, hogy ragaszkodjanak a múltbeli tapasztalatokhoz.

GSAM 213.2Tapasztalatairól így nyilatkozik: „Voltak, akik teljesen elhagyták a munkát, és kizárták a gyülekezetből mindazokat, akik nem fogadták el a nézeteiket ebben a kérdésben... Isten látomásban kinyilatkoztatta nekem ezeket a tévedéseket, és elküldött engem tévelygő gyermekeihez, hogy hirdessem azokat; de sokan közülük teljes mértékben elutasították az üzenetet, és azzal vádoltak, hogy alkalmazkodom a világhoz. Másrészt a névleges adventisták fanatizmussal vádoltak, és hamisan – egyesek gonoszul – úgy állítottak be, mintha én lennék annak a fanatizmusnak a vezetője, amelyet valójában igyekeztem felszámolni.”¹⁶ Erről a következő fejezetben részletesebben is olvashatunk.