27. fejezet – Más bizonyságok megerősítése

GSAM 442.1„Jósafát felállt, és így szólt: Hallgassatok rám, Júda népe és Jeruzsálem lakói! Higgyetek az Úrban, a ti Istenetekben, és megszilárdultok; higgyetek prófétáinak, és boldogulni fogtok.”¹

GSAM 442.2Évekkel ezelőtt a prófétálás ajándékán keresztül tanúságot tettek arról, hogy a vég előtt ennek az igazságnak a nyomtatott oldalai „szétszóródnak, mint az őszi levelek”. Sokan azt kérdezték magukban: hogyan valósulhatna ez meg, ha az igazságban hívő emberek nem lennének valamilyen módon szervezve vagy összefogva a munka elvégzésére? Isten gondviselése révén gyakran a legszerényebb kezdetektől indulva érnek el nagy eredményeket; így történt ez a közöttünk kialakult munkarendszer fejlődése során is.

GSAM 442A Tract and Missionary Society

GSAM 442.31870 körül először néhány elkötelezett nővér vetette fel a traktátus- és missziós társaság gondolatát South Lancasterben, Massachusettsben. Ezek a nővérek egy ideig kipróbálták azt a tervet, hogy egyházi újságjainkat és traktátusainkat postán elküldjék különböző, hitünkön kívüli személyeknek, majd leveleket írtak nekik. Ennek eredményeként több személy is elfogadta az igazságot, ami S. N. Haskell lelkész fejében felvetette a kérdést: „Miért ne vehetnének részt mindannyian abban, amit néhány nővér tett?” Különösen 1871 folyamán ezzel a témával többé-kevésbé foglalkoztak a Review hasábjain. Az 1871. december 29-én tartott Generál Konferencia rendkívüli ülésén, amelyen Haskell lelkész is jelen volt és bemutatta a kezdeményezés gyakorlati hasznosságát, határozatot fogadtak el, amelyben ajánlották a traktátus-társaságok létrehozását. S. N. Haskell, W. H. Littlejohn, J. N. Andrews, J. H. Waggoner és I. D. Van Horn lelkészekből álló bizottságot neveztek ki, hogy kidolgozzák az ilyen társaságok létrehozásának terveit.

GSAM 443.1Ez a mozgalom új korszakot nyitott az üzenet terjesztésének munkájában. Eddig az igazság hirdetése szinte kizárólag az élő prédikátorok erőfeszítéseire korlátozódott. Haskell lelkész több éven át rendkívül szorgalmasan dolgozott azon, hogy tanulmányozza és bevezesse azokat a terveket, amelyek a traktátus- és missziós társaságok sikerét biztosítják. Csak igazságos vele szemben azt állítani, hogy ő volt valóban az úttörő ezen a téren. Ez nem csupán az egyes államok traktátus- és missziós társaságai esetében igaz, hanem ő volt az is, aki 1878-ban a Battle Creekben összegyűlt Generál Konferenciának bemutatta egy általános (azóta International néven ismert) Tract Society tervét, amelynek tevékenységi területe a konferenciáinkon kívüli területek, nemcsak Amerikában, hanem külföldi országokban is.

GSAM 443Hatékony titkárok – Maria Huntley

GSAM 443.2Az Úr gondviselése révén hatékony titkárnőket emelt fel, akik nagy segítséget jelentettek Haskell lelkésznek ebben a mozgalomban. Maria Huntley nővér egyike volt azoknak, akik rendíthetetlenül dolgoztak, még (későbbi években) súlyos testi szenvedések közepette is, és körülbelül tizennégy évvel ezelőtt hivatásában hunyt el. Az ő erőfeszítéseinek köszönhetően fedezték fel először a külföldi területeken ma fennálló számos lehetőséget. Más titkárok is csatlakoztak ehhez a munkához, és ahogy a tevékenységi terület bővült, szükségessé vált különböző nyelveken beszélő titkárok alkalmazása.

GSAM 444A helyi gyülekezetekre gyakorolt hatás

GSAM 444.1A traktátus-társasági munka közöttünk való megindulásának azonban a legfontosabb eredménye az a hatás volt, amelyet a helyi gyülekezeti szervezetek körében a misszionáriusi szellem kialakítására és erősítésére gyakorolt. Mindenkinek lehetőséget adott arra, hogy levelezés és olvasnivalók terjesztése révén tegyen valamit, és megérezze a lelkek üdvösségéért végzett közvetlen munka ihletét.

GSAM 444A traktátusmunkával kapcsolatos bizonyságtétel

GSAM 444.2Hogy bemutassuk a prófétaság lelke által a traktátus- és missziós munkáról adott utasítások természetét, idézünk a Testimonies 29. és 30. számából:—

GSAM 444.3„Ha van olyan munka, amely fontosabb, mint a többi, az az, hogy kiadványainkat a nyilvánosság elé tárjuk, és így arra ösztönözzük őket, hogy kutassák a Szentírást. A misszionáriusi munka – kiadványaink bemutatása a családokban, beszélgetés, valamint imádkozás velük és értük – jó munka, amely felkészíti a férfiakat és a nőket a lelkipásztori munkára.

GSAM 444.4„Nem mindenki alkalmas erre a munkára. Azokat kell kiválasztani , akik a legnagyobb tehetséggel és képességekkel rendelkeznek, akik hozzáértően és szisztematikusan fognak hozzá a munkához, és kitartó energiával viszik előre. Rendkívül alaposan megszervezett tervnek kell lennie, amelyet hűségesen végre kell hajtani. Minden helyszínen a gyülekezeteknek a legmélyebb érdeklődést kell tanúsítaniuk a traktátus- és missziós munka iránt.”

GSAM 444.5„A traktátus- és missziós munka jó cselekedet. Isten munkája. Semmilyen módon nem szabad lebecsülni; de állandó veszély fenyeget, hogy eltérítik valódi céljától. Szükség van missziós területen dolgozó terjesztőkre. A durva modorú emberek nem alkalmasak erre a munkára. Azok a férfiak és nők, akik tapintattal, jó modorral, éles előrelátással és megkülönböztető képességgel rendelkeznek, és akik érzik a lelkek értékét, azok lehetnek sikeresek.”

GSAM 445.1Az, hogy gyülekezeteink és terjesztőink tizenkét év alatt több mint 8 000 000 dollár értékű könyvet, brosúrát és traktátust osztottak szét, elégséges bizonyíték a Tract and Missionary Society munkájának gyakorlati értékére.

GSAM 445Prófécia kontra világi bölcsesség

GSAM 445.2Az európai területen végzett munkával kapcsolatban egy prófécia hangzott el, amely olyan szó szerint teljesül, hogy érdemes itt megemlíteni. A munkások és az emberek azt állították, hogy ott, különösen Skandináviában, a munkát nem lehet úgy folytatni, ahogyan Amerikában. White asszony – meglepetésükre – azt mondta, hogy nemcsak sikeresen folytatható, hanem ugyanúgy fenntartható is, ahogyan Amerikában, és hogy az Úr megmutatta neki: ha elhatározzák, hogy tizedet fizetnek, még a csekély jövedelmükből is, Isten a várakozásaikat messze meghaladóan megáldja őket. Azt is elmondta nekik, hogy a könyvterjesztők Skandináviában is előfizetéses alapon tudnak könyveket eladni, és ez sikerrel jár majd. Az ottani kiadók vezetői azt mondták: „Ez nem lehetséges”; ők „soha nem adtak el könyveket ilyen módon”. A későbbi események bebizonyították, hogy amit az Úr angyala ebben a kérdésben mutatott meg neki, messze felülmúlta a világi könyvkereskedők és kiadók bölcsességét. A házaló munkát ott a kezdetektől fogva siker kísérte. Néhányan azok közül, akik elhatározták, hogy szerény jövedelmük tizedét az ügyre fordítják, házalókká váltak, és nemcsak megélhetésüket biztosítják, hanem több jövedelmet is keresnek, mint valaha, és ennek következtében sokkal nagyobb tizedet tudnak fizetni.

GSAM 445.31895-ben a könyvterjesztők több mint 40 000 dollár értékben adtak el olyan könyveket, amelyeket a norvégiai Christianában található kiadónkban nyomtattak. Tekintsük ezt egy újabb beteljesült próféciának, méghozzá annak ellenére, hogy mindenfelől – mind az egyházon belül, mind azon kívül – tiltakozások hangzottak el, miszerint ez nem lehetséges.

GSAM 445.4Az 1871-ben és azután létrehozott traktátus-társaságok munkájára vonatkozóan nyugodtan kijelenthetjük, hogy szinte ugyanannyi embert vezettek el az igazsághoz ezeknek a munkásoknak az erőfeszítései révén, mint a lelkészi szolgálat személyes erőfeszítései révén. Ezen a csatornán keresztül terjed az üzenet a föld minden nemzete és nyelve felé.

GSAM 446Ékszerek és a traktátus-munka

GSAM 446.1A kaliforniai Tract and Missionary Society 1873 áprilisában egy érdekes hírt közölt. Arról szólt, hogy az ékszereket, amelyeket az államban az igazságot elfogadók addig adományoztak a társaságnak, beolvasztották, megvizsgálták, és tényleges arany- és ezüstértékükön, 200 dollárért eladták; hogy ezt az összeget teljes egészében traktátumokba, brosúrákba és folyóiratokba fektették be, amelyeket szétosztottak, és hogy a társaságnak már határozott tudomása volt arról, hogy húszan az ékszerekből származó bevételből vásárolt irodalom segítségével jutottak el az igazság elfogadásához. Azok között, akiket az olvasás révén vezettek el az igazság ismeretéhez, ott volt John I. Tay is, Oaklandből, Kaliforniából.

GSAM 446San Francisco: missziós központ

GSAM 446.21875-ben egy fontos bizonyságot tettek a San Franciscó-i gyülekezetnek, amelyre most azért hívjuk fel a figyelmet, mert oly feltűnően beteljesedett. Ez a gyülekezet kezdettől fogva kénytelen volt termeket bérelni az istentiszteletekhez, és ez is jelentős költségekkel és némi kényelmetlenséggel járt, mivel nem lehetett ott gyűléssorozatokat tartani, mert a helyiségeket legtöbbször más célokra kellett használni.

GSAM 446.31875. április 14-én és 20-án este a San Franciscó-i gyülekezet vezető tagjait összehívták J. L. James asszony házába, az 5. utcába, a Market Street közelében, és ott White asszony elmesélte nekünk, mit mutattak neki látomásban a helyzetről: San Francisco mindig is missziós központ marad, ahol a munkát folytatni lehet; és ha az ügyet bölcsen kezelik, a lelkek továbbra is elfogadják az igazságot. Ha felépítenének egy istentiszteleti házat, ahová az embereket meghívhatnák, és ahol munkát végezhetnének, új lelkek csatlakoznának a gyülekezetükhöz, akik viszont segítenének fedezni a költségeket és törleszteni az adósságot, amely az istentiszteleti ház előkészítése során keletkezik.

GSAM 447.1White asszony azzal folytatta, hogy látta: amikor a San Franciscó-i gyülekezetnek hangsúlyozni fogja az istentiszteleti ház felépítésének fontosságát, az a szegény gyülekezet számára olyan lépésnek tűnne, mintha a sötétben tapogatóznának; de arra kapott utasítást, hogy mondja el: ahogy előrehaladnak, látni fogják, hogy Isten gondviselése lépésről lépésre megnyitja előttük az utat, és hogy az egész út során barátok fognak felbukkanni, mígnem végül az adósság teljes egészében kiegyenlítésre kerül.

GSAM 447.2Mivel én is azok közé tartoztam, akik részt vettek a már említett gyűléseken, elmondhatom, hogy annak a társaságnak az elképzelése – akik szinte mindannyian a világ szegényei közé tartoztak –, hogy 35 x 80 láb méretű imaházat építsenek, ráadásul egy olyan városban, ahol a legolcsóbb telek ára is legalább 6000 dolláros kiadást igényelt, valóban úgy tűnt, mintha „sötétben tennének lépéseket”. Csak az a teljes bizalom késztette őket erre a lépésre, hogy a White asszony által nekik adott bizonyság az Úrtól származott, és biztosan beteljesülni fog.

GSAM 447.3Mivel többé-kevésbé a kezdeményezés kezdetétől a mai napig részese voltam ennek a vállalkozásnak, itt szeretném kijelenteni, hogy a fenti bizonyság minden részletében beteljesedett. Amikor elindultunk telkeket keresni, sikerült egy 6 000 dolláros telket 4 000 dollárért megszereznünk. Az egyik nővér azt mondta, hogy 1 000 dollárt adna, ha el tudná adni a házát. Azonnal megbízott egy ingatlanügynököt az ingatlannal, aki közölte vele, hogy az ár túl alacsony. Két héten belül a házát 1 000 dollárral drágábban adták el, mint amennyire ő eredetileg becsülte, és így teljesítette az ígéretét. Egy másik, szegény testvér, aki nem látta, hogyan épülhetne fel a templom, de azt mondta: „Ha az Úr azt mondja, hogy meg kell tenni, valahogyan megnyitja az utat”, megdöbbenésére azt tapasztalta, hogy egyik rokonának hagyatékát rendezték, és így 20 000 dollár birtokosává vált. 1 000 dollárt adományozott az építkezésre, és megvásárolta a templom telkének egyharmadát, hogy ott házat építsen magának, így kétféleképpen is segítséget nyújtott a gyülekezetnek.

GSAM 448Jelentős szívesség San Franciscónak

GSAM 448.1Így számos adományt és kedvezményt említhetnénk, amelyekkel a bizottság az építkezés során találkozott. Elég annyit mondani, hogy a templomépületet – a telekkel együtt – körülbelül 14 000 dollárból emelték fel, amelynek több mint a felét adományokból fedezték még azelőtt, hogy az épület elkészült volna. Mivel a Laguna Street, amelyen az épület felépült, a városnak egy olyan része volt, ahol hiányoztak az iskolai célokra alkalmas épületek, az iskolatanács még a tető felrakása előtt bérbe vette az alsó helyiségeket, hogy ott iskolát tartson. A havi 75 dolláros bérleti díj, amelyet közel két éven át kaptak, fedezte a kamatot és a működési költségeket, így a társaságnak csak azt kellett a fennmaradó adósságra fordítania, amit össze tudott gyűjteni.

GSAM 448Egy hidriatikus gyógyközpont

GSAM 448.2Jelenleg az akkor felhalmozódott adósság egy kis része maradt fenn, és a templom alagsorában egy teljesen felszerelt hidriatikus gyógyközpont található, amely minden anyagi nehézségtől mentes, és sokkal nagyobb értéket képvisel, mint a fennmaradó adósság, amely hamarosan a múlté lesz.

GSAM 448.3A bizonyságnak az igazságot elfogadó lelkekre vonatkozó része a legcsodálatosabb módon teljesült. Nem csupán tucatnyian, hanem százak kapták meg az igazság fényét abban a városban, és most a föld különböző részeire szóródtak szét. Amikor időről időre San Franciscóba látogatok, minden alkalommal találkozom két-tíz emberrel, akik azóta fogadták el az igazságot, hogy utoljára találkoztam velük; és ennek még nincs vége.

GSAM 449White lelkész halála

GSAM 449.11880 körül Mrs. White a prófétaság lelke által utasítást kapott, hogy mondja meg férjének, James White lelkésznek, hogy tegye le a válláról a gondok és felelősségek nagy részét, és adja át azokat más, fiatalabb kezekbe, miközben ő „készüljön fel utolsó átalakulására” – ami azt jelentette, hogy földi élete hamarosan véget ér. Ezt az utasítást elkezdte figyelembe venni, és éppen időben, mert 1881-ben munkája véget ért, és Jézusban elaludt. Július 31-én maláriás láz támadta meg. Augusztus 3-án otthonából a Battle Creek-i szanatóriumba szállították, ahol minden lehetséges gondoskodást és figyelmet megkapott, de hiába. Állapota egyre romlott. Betegsége kezdetétől fogva megérzése volt, hogy eljött az „utolsó változás”.

GSAM 449Smith lelkész nyilatkozata

GSAM 449.2Ezen eseményről Uriah Smith lelkész így nyilatkozott: „Halálának körülményei aligha lehettek volna kedvezőbbek. Amíg az utolsó három napban eszméleténél volt, arról tanúskodott, hogy nem érzett fájdalmat. Számos őszinte és könnyes szemű barát gyűlt össze az épületben és környékén, miközben azon a kellemes szombat délutánon élete lassan elszállt. Mintha csendes álomba merült volna, úgy távozott a halálba; és amikor minden véget ért, lágy béke látszott megmaradni minden vonásán. Mintha ez az ima meghallgatásra talált volna:

GSAM 449.4Halálakor hatvanéves és kétnapos volt. A Battle Creekben iránta tanúsított tiszteletet jól bizonyítja, hogy augusztus 13-án legalább huszonötszáz ember vett részt a temetésén, és kilencvenöt kocsiból álló menet, valamint gyalogosok sokasága kísérte utolsó nyughelyére, az Oak Hill temetőbe.

GSAM 450.1A halála után elhangzott és a Review-ban közzétett számos búcsúbeszéd közül az alábbiakat idézzük S. N. Haskell lelkész tollából:—

GSAM 450.2„Ha belegondolok szinte minden vészhelyzetben tanúsított jó ítéletébe, a tévelygők iránt – sőt, még azok iránt is, akik bántalmazták őt –, amikor bűnbánatuk jeleit látta – tanúsított szívének gyengédségébe és lelkének nemességébe, valamint abba a szeretetbe, amit az általa igaznak tartott dolgok iránt tanúsított, akkor őszintén mondhatom: Izrael egyik atyja elhunyt. És amíg ő nyugszik, az ügy, csakúgy, mint sok egyén, érezni fogja előrelátásának és atyai gondoskodásának hiányát.”

GSAM 450.3Halála után ellenségeink azt állították, hogy az üzenetnek most véget kell érnie. Nem így van; azok az intézmények, amelyeket ő Isten keze alatt létrehozott, arra voltak rendeltetve, hogy még nagyobb méretűre növekedjenek, hogy olyanok legyenek, mint „az Úr által ültetett fák”, amelyekről számos és termékeny ág terjed ki.

GSAM 450A vallási törvényhozásról szóló jövendölés

GSAM 450.4Ötvennyolc év telt el azóta, hogy a harmadik angyal üzenetét hirdetők azt mondták: eljön az idő – a Jelenések 13. fejezetének próféciája szerint –, amikor az Államokban és másutt is üldözni fogják az embereket azért, mert betartják Isten parancsolatait. Mrs. White Early Writings című könyvében a következőket olvashatjuk ezzel a tanítással kapcsolatban:—

GSAM 450.5„Az angyal így szólt: »Nézzétek!« Figyelmem a gonoszokra, azaz a hitetlenekre irányult. Mindnyájan nyüzsögtek. Isten népének buzgalma és ereje felkeltette és felbőszítette őket. Zűrzavar, zűrzavar volt mindenfelé. Láttam, hogy intézkedéseket hoznak azok ellen, akik Isten fényével és erejével rendelkeztek. Sűrű sötétség borult rájuk; mégis szilárdan álltak, Isten tetszésére cselekedtek, és bíztak benne. Láttam, hogy tanácstalanok; majd hallottam, ahogy buzgón kiáltanak Istenhez. Éjjel-nappal nem szűnt meg kiáltásuk: »Legyen meg a te akaratod, ó Isten! Ha ez dicsőíti a te nevedet, teremts menekülési utat a te népednek! Szabadíts meg minket a körülöttünk lévő pogányoktól. Ők halálra ítéltek minket; de a te karod megmentést hozhat.«”²

GSAM 451.1„Ekkor láttam, amint a föld vezető férfiai együtt tanácskoztak és Sátán és angyalai buzgón tevékenykedtek körülöttük. Láttam egy írást, amelynek példányait elterjesztették a föld minden részében, elrendelve, hogyha a szentek nem adják fel különleges hitüket, és a Szombatot; és nem tartják meg a hét első napját, a vasárnapot, bizonyos idő múlva megölhetik őket.”³

GSAM 451Üldözés Amerikában

GSAM 451.2Ellenfeleink azt állították, hogy ebben az országban soha nem jöhet létre üldözés, mert az Államok Alkotmánya kimondja, hogy „a Kongresszus nem hozhat törvényt a vallás létrehozásáról, sem annak szabad gyakorlásának tiltásáról.” Ezen felül a legtöbb állam „Jognyilatkozata” is tiltja a vallási törvényhozást. Ezen kijelentések ellenére népünk továbbra is hirdette a figyelmeztető üzenetet és a konfliktusra való szükséges felkészülést.

GSAM 451.31863-ban létrejött egy szervezet, amelynek célja az Államok Alkotmányának és az ország törvényeinek olyan módosítása volt, hogy azok hatékonyan szolgálják a vallás érvényesítését. Ezek az eszmék olyan gyorsan nyertek híveket, és az emberek jó cselekedetekre való kényszerítésének elve – különösen a vasárnap megtartása tekintetében – olyan mértékben teret nyert, hogy számos államban már komolyan megkezdődött az üldözés, még azokban is, amelyek vasárnaptörvényei rendelkeznek azokról, akik lelkiismeretük szerint egy másik napot tartanak szentnek, és embereket börtönöztek be azért, mert nem tartották meg a vasárnapot.

GSAM 452Száztizenhat letartóztatás

GSAM 452.1Előttem van egy lista, amely hetednapi adventisták 116 amerikai letartóztatását sorolja fel 1878-tól 1896 márciusáig. Közülük 109-et elítéltek. Sokan közülük 20–60 napig ültek börtönben, és körülbelül egy tucatnyian kénytelenek voltak a „láncra vert rabok munkacsapatában” dolgozni gyilkosokkal, tolvajokkal és a legrosszabb fajta bűnözőkkel együtt. Minden esetben azok, akik az ítéletet hozták, elismerték, hogy ők a legjobb polgárok.

GSAM 452A Religious Liberty Association

GSAM 452.21889. július 21-én Battle Creekben (Michigan) megalakult a National Religious Liberty Association, amelynek célja az volt, hogy szembeszálljon a vallási törvényhozással, tájékoztassa a tömegeket a vallás és a polgári kormányzat közötti valódi viszonyról, valamint segítséget nyújtson azoknak, akiket lelkiismeretük miatt üldöznek. Ez az egyesület hatalmas munkát végzett az irodalom terjesztése terén, valamint az emberek felvilágosításában a saját nemzetünkben fennálló kötelességekről és veszélyekről. Valójában nagyszerű munkát végzett a Jelenések 14:9–12 üzenetében szereplő figyelmeztetések terjesztésében.

GSAM 452A világi újságok segítsége

GSAM 452.3A hetednapi adventisták ellen akkor tomboló üldözéseket olyan lapok szerkesztői rovatai is felvetették, mint a New York Sun, a New York World, a Chicago Inter Ocean stb. Cikkek jelentek meg, amelyek nyíltan szóltak arról az igazságtalan eljárásról, amelyet az Egyesült Államok egyik állampolgára ellen folytattak azért, mert engedelmeskedett a saját lelkiismeretének, és betartotta a parancsolatban kijelölt napot. Ilyen jellegű újságcikkek révén ez a téma több millió olvasó elé került. Egy hónapon belül a harmadik angyal üzenetének központi igazságára több ember figyelmét sikerült felhívni, mint amennyit több mint húsz év alatt elérni tudtunk.

GSAM 453Az ember haragja az Úr dicsőítésére szolgált

GSAM 453.1Így látható, hogy az emberek erőfeszítései, amelyekkel meg akarták akadályozni Isten munkáját, és törvényeket akartak elérni egy, a negyedik parancsolatban előírt szombattal versengő vasárnap támogatására, végül az igazság gyorsabb terjedésének útját nyitották meg.

GSAM 453.2Ha elgondolkodunk azon, hogy mit sikerült néhány hónap alatt ezekkel az eszközökkel elérni, két ige erőteljesen eszünkbe jut. Az egyik így szól: „Nem tehetünk semmit az igazság ellen, hanem az igazságért”⁴, a másik pedig: „Bizony, az ember haragja dicsérni fog téged; a harag maradékát te fogod visszatartani.”⁵

GSAM 453Jóslat a vasárnaptörvényekről

GSAM 453.3Az 1885-ben kinyomtatott Testimony No. 32-ben található egy kijelentés arról, hogy az Államokban hogyan fogják elfogadni a vasárnaptörvényeket. A szöveg így hangzik: „A törvényhozók meghajolnak a vasárnap-törvények követelései előtt, hogy ezzel népszerűségre tegyenek szert és pártfogásban részesüljenek.”⁶ Egy pillanatra megvizsgáljuk, hogy ez hogyan valósult már meg.

GSAM 453A világkiállításra vonatkozó törvényhozás

GSAM 453.41892-ben követelést intéztek a Kongresszushoz, hogy tiltsák meg a Chicagóban (Illinois államban) az év májusától októberéig tartandó világkiállítás vasárnapi megnyitását. Egy ilyen törvényt 1892. július 19-én fogadtak el pontosan a fent megjósolt nyomás hatására. És ne feledjük, hogy ez volt az első alkalom, hogy az Észak-Amerikai Államok Kongresszusa valaha is törvényt hozott a szombat kérdéséről.

GSAM 453.5Az egyházak hatalmas névlistákat, petíciókat és táviratokat küldtek be, amelyekben nemcsak a Kongresszushoz fordultak, hanem kedvesen (?) tájékoztatták a kongresszusi képviselőket arról, „hogy ezennel magunkra és egymásra vonatkozóan ígéretet teszünk arra, hogy ezentúl megtagadjuk a szavazatunkat és támogatásunkat bármely tisztségre vagy bizalmi pozícióra olyan kongresszusi tag számára – legyen az szenátor vagy képviselő –, aki a Világkiállítás számára bármilyen további támogatás mellett szavaz, kivéve a jelen határozatokban megnevezett feltételek mellett.” A feltételek között szerepelt, hogy a Világkiállítást vasárnap be kell zárni.

GSAM 454Tárgyalások a Kongresszusban, 1892

GSAM 454.1A törvényjavaslat elfogadásakor a kongresszusi ülésen elhangzott beszédből az alábbiak olvashatók:

GSAM 454.1„Szeretném, ha az elhatárolódó nyilatkozatot feketén-fehéren megfogalmaznák, és az Államok Kongresszusa javasolná. Írják meg! Hogyan fogalmaznák meg? ... Fogalmazzák meg, ha mernek; szószólók legyenek, ha mernek; hányan térnének vissza ide azok közül, akik mellette szavaztak? Remélem, senki. Azzal, hogy ellenzik, veszélybe sodorják magukat.”

GSAM 454Az egyház dicsekvése

GSAM 454.2Az, hogy azok, akik a Kongresszustól követelték és elérték a törvényjavaslat elfogadását, ezt fontos győzelemnek tekintették a vallási jogalkotásra vonatkozó terveikben, egyértelműen kitűnik abból a tényből, hogy az egyik ilyen prominens lelkész a törvény elfogadása után nem sokkal, egy pittsburghi (Pennsylvania) prédikációjában a következőket mondta:—

GSAM 454.3„Hogy az egyháznak nagy a befolyása a nagy politikai és kormányzati testületeknél, azt a leghatásosabban a közelmúltbeli világkiállítási ügy bizonyította, amikor az Államok Szenátusa, az ország legfőbb testülete, meghallgatta a vallás hangját, és elfogadta a világkiállításra szánt 5 000 000 dolláros költségvetési törvényt azzal az egyház által kezdeményezett kikötéssel, hogy a nagy kiállítás kapuit vasárnap nem szabad megnyitni. Ez a nagyszerű tény azt sugallja a keresztényeknek, hogy ha ez megvalósulhatott, akkor más, ugyanolyan szükséges intézkedések is megvalósulhatnak. Az egyház folyamatosan erősödik, és hangját a jövőben sokkal gyakrabban fogják hallani, mint a múltban.”

GSAM 454.3Így láthatjuk, hogy az 1885-ben tett tanúságtétel hogyan teljesült és hogyan teljesül ma is.

GSAM 455A katolikusok és a protestánsok egysége

GSAM 455.1Ezzel kapcsolatban hivatkozunk egy másik, 1885-ben tett jóslatra, amely szintén a Testimony No. 32-ben található:—

GSAM 455.2„Amikor a protestantizmus kinyújtja kezét a szakadék felett, hogy megragadja a római hatalom kezét; amikor átnyúl a mélység felett, hogy kezet fogjon a spiritizmussal; amikor e hármas szövetség hatására hazánk elutasítja alkotmányának minden alapelvét, mint protestáns és köztársasági kormányzat, és intézkedéseket hoz a pápai hazugságok és téveszmék terjesztésére, akkor tudhatjuk, hogy eljött az idő a Sátán csodálatos működésére, és hogy közel a vég.”⁷

GSAM 455.3Hogy megmutassuk, hogyan teljesedik már be e jóslat első része, csupán arra kell felhívnunk a figyelmet, ami körülöttünk zajlik. Nézzük csak a protestánsokat, mind a lelkészeket, mind a hívőket, akik a katolikusok kegyeit keresik, meghívják őket, hogy vegyenek részt gyülekezeteikben stb. Ne feledjük, hogy 1885-ben, amikor a fenti tanúvallomás elhangzott, alig volt nyoma annak, amit ma e téren látunk.

GSAM 455.4Hogy szemléltessem, hogyan nyúlnak a protestánsok a katolikusok kezéért és segítségéért, idézek a Kansas City (Mo.) Star 1896. március 18-i számából.

GSAM 455Metodisták és Szent Patrik napja

GSAM 455.51896. március 17-én, Szent Patrik-napon a missouri Kansas City-ben található Coates Opera House-ban beszédet tartott Dr. Mitchell, a kansas city-i vezető Metodista gyülekezet lelkésze. A Star a beszéd egy részét „drámai kis jelenetnek” nevezi. Dr. Mitchellt hangos taps fogadta, amikor a következőket mondta:—

GSAM 455.6„A bigottság a tudatlanság gyermeke. Azért vagyunk bigottak, mert nem ismerjük elég jól a szomszédainkat. Minket, protestánsokat arra tanítottak, hogy kimondhatatlan dolgokat higgyünk a katolikusokról. A katolikusokat pedig arra tanították, hogy kimondhatatlan dolgokat higgyenek a protestánsokról. Most pedig rájövünk, milyen téves elképzeléseink vannak egymásról, amikor elég közel kerülünk ahhoz, hogy egymás szemébe nézzünk és kezet fogjunk; ha csak jobban ismernénk egymást, jobban szeretnénk egymást. Eddig távol tartottuk magunkat egymástól, és bírálgattuk egymást. Szégyen az áldott Krisztus követőire nézve. Minden keresztényt ugyanaz a drága vér váltott meg; ugyanaz az isteni kegyelem tart fenn minket, és ugyanazt a mennyországot reméljük. Mondjátok, testvérek, jobb lenne, ha itt a földön megismerkednénk egymással.”

GSAM 456.1A Star így folytatja:—

GSAM 456.2„Mitchell doktor ezután Dalton atyához [katolikus pap] fordult, aki közvetlenül mögötte ült, és kinyújtotta a kezét, mondván: »Tessék, Dalton testvér, itt a kezem.« Dalton atya felállt, és megragadta a kinyújtott kezet, és miközben Mitchell doktor rázta a kezét, így szólt: »Szörnyű kár lenne, ha miután olyan sokáig egy városban éltünk a földön, a mennyben egy angyalnak kellene bemutatnia egymásnak minket. Ismerkedjünk meg itt, a földön.« A közönség tapsolt, és miután Dalton atya leült, Dr. Mitchell folytatta beszédét.”

GSAM 456Valami nagy és döntő jelentőségű

GSAM 456.3Idézzünk egy másik, 1892. február 18-án Melbourne-ben, Ausztráliában kelt közleményből:

GSAM 456.3„Az egész mennyország úgy tárul elém, mint amely figyelemmel kíséri az események alakulását. Válság fog bekövetkezni Isten földi kormányzása körüli nagy és elhúzódó vitában. Valami nagyszerű és döntő fog történni, és az már hamarosan.”

GSAM 456Brewer bíró „keresztény nemzete”

GSAM 456.4Tizenegy nappal e dokumentum megírása után, és még mielőtt az eljutott volna az Államokba, olyan esemény történt, amelyet mind a protestánsok, mind a katolikusok e nemzet sorsát meghatározó eseményként emlegetnek. Az Államok Legfelsőbb Bíróságának azon döntésére gondolok, amely szerint „Ez egy keresztény nemzet”, és amelyet február 29-én Brewer társbíró hozott meg. Mint már láttuk, ugyanazon év július 19-én elfogadták a világkiállításra vonatkozó vasárnapi zárva tartási törvényjavaslatot. Azok a lelkészek, akik olyan erőteljesen szorgalmazták annak elfogadását, azzal érveltek, hogy mivel a Legfelsőbb Bíróság kijelentette, hogy ez egy keresztény nemzet, természetesen a keresztény vasárnapot meg kell védeni a megszentségtelenítéstől. Így érvelt a Nemzeti Reformpárt is. Mivel ez egy keresztény nemzet, el kell ismernie Istent és törvényeit a kormányzás alapjaként stb. Valóban valami nagy és döntő fordulat történt ebben a végső küzdelemben, „és méghozzá elég korán”.

GSAM 457Az ókori próféták

GSAM 457.1Úgy tűnik, kétféle látomás volt, amelyet Isten szolgáinak, a prófétáknak adott: az egyik az úgynevezett „nyílt látomás”, vagyis az, amelynél a látomást átélő személy a látomás közben látható volt; a másik pedig az úgynevezett „éjszakai látomás”. Az előbbi látomásokra utalás található az 1. Sámuel 3:1-ben, ahol a kis Sámuel élményét a következő szavakkal írják le: „Az Úr szava ritka volt azokban a napokban; nem voltak nyílt látomások.”

GSAM 457Nyílt látomások

GSAM 457.2Egy ilyen jellegű látomás (nyílt látomás) volt az, amelyben az Úr keze az Ezékiel prófétán volt. Amikor Júda vénei előtte ültek, nyílt látomásban látták őt.⁸ Egy másik alkalommal Dániel prófétát látomásba ragadták a káldeai uralkodók közepette. Ha ott maradtak volna, talán ők is láthatták volna őt a látomásban, de ehelyett „nagy remegés fogta el őket, úgyhogy elmenekültek, hogy elrejtőzzenek.”⁹

GSAM 457White asszony éjszakai látomásai

GSAM 457.3White asszony korábbi látomásai mind nyílt látomások voltak. 1884 óta a látomások jellege e tekintetben megváltozott, mivel most már azok, amiket a Szentírásban „éjszakai látomásoknak” neveznek: nem egyszerűen álmok, hanem ugyanaz a ragyogó angyal jelenik meg, aki utasításokat ad neki, mint a korábbi években a nyílt látomásokban. Az „éjszakai látomások” számos példája szerepel a Bibliában, amint azt a Mózes első könyve 46:2; Dániel 2:19; 7:13; Apostolok cselekedetei 16:9; 18:9; 23:11; 27:23–25 olvasásakor könnyen láthatjuk.

GSAM 458.1White asszony ezen éjszakai látomásaiban számos fontos jövendölés hangzott el, amelyek – amint azt korábban már megjegyeztük – a legpontosabban beteljesedtek. Most néhány későbbi időpontból származó látomást fogok megemlíteni.

GSAM 458A washingtoni költözés

GSAM 458.21893-ban White asszony így szólt:

GSAM 458.2„Túl sok érdekeltség halmozódik fel jelenleg Battle Creekben. Ha ezek az érdekeltségek megoszlanának és más városokban helyezkednének el, ahol a fény és a tudás más településeket is megáldhatna, az Isten rendjének megfelelne. Az Úr nem akar egy második Jeruzsálemet Battle Creekben. Erős reformációkra, átalakulásokra, valamint a létesítmények és intézmények áthelyezésére lesz szükség, ha Isten akarata teljesül.”

GSAM 458.3Az 1903. márciusában Oaklandben (Kalifornia) tartott Generál Konferencián így fogalmazott:

GSAM 458.3„Évek óta figyelmeztetjük népünket: Menjetek el Battle Creekből! De mivel ott már sok érdekeltség jött létre, kényelmesebb volt maradni, és az emberek nem látták be, miért kellene elköltözniük.”

GSAM 458.4„Arra a kérdésre, amelyet a máshová való letelepedéssel kapcsolatban tettek fel, így válaszolok: Igen. A Generál Konferencia irodáit és a kiadói munkát vigyék el Battle Creekből. Nem tudom, hol lesz az a hely, az Atlanti-óceán partján vagy máshol. De ezt mondom: soha ne tegyenek le egy követ vagy téglát sem Battle Creekben a *Review* szerkesztőségének ottani újjáépítésére. Istennek van egy jobb helye számára.”

GSAM 458.5Miután meghallgatták ezt az utasítást, a hívők gyűlése úgy szavazott, „hogy a Generál Konferencia irodáit költöztessék el Battle Creekből (Michigan) az Atlanti-óceán partvidékének valamelyik helyére.”

GSAM 459.1A Generál Konferencia ülését követően Battle Creekben tartott Generál Konferencia-tanácsban úgy szavaztak, „hogy támogatjuk a Generál Konferencia-iroda székhelyének New York város környékén való elhelyezését.” Ennek megfelelően egy nagy bizottságot választottak ki, hogy keressenek egy megfelelő helyszínt. A bizottság közölte tervét White asszonnyal, és megkérdezte, van-e további útmutatása számukra. Válaszul ő így szólt:—

GSAM 459.2„Az Úr segítsen nekünk, hogy megfontoltan és imádkozva cselekedjünk. Biztos vagyok benne, hogy Ő azt akarja, hogy tudjuk – és minél hamarabb –, hová helyezzük el a kiadónkat. Meggyőződésem, hogy az egyetlen biztonságos út az, ha készen állunk az átköltözésre, amint a felhő elmozdul. Imádkozzunk, hogy Ő vezessen minket. Gondviselésével jelezte, hogy azt akarja, hogy elhagyjuk Battle Creeket...

GSAM 459.3„New Yorkban is szükség van a munkára, de azt nem tudom megmondani, hogy ott kell-e létrehoznunk a kiadónkat. Nem tartom a kapott megvilágosodást elég határozottnak ahhoz, hogy támogassam ezt a lépést.”

GSAM 459.4Miután közel két hetet töltöttek New York városában és a környező településeken való keresgéléssel, a bizottságnak nem sikerült megfelelő helyet találnia a kiadó számára. Ekkor érkezett egy május 30-i keltezésű levél, amelyben Mrs. White így írt:—

GSAM 459.5„Miközben testvéreink helyszínt keresnek a Review and Herald kiadó számára, buzgón kell az Úrhoz fordulniuk. Nagy óvatossággal, éberséggel és imádsággal kell eljárniuk, és folyamatosan tudatában kell lenniük saját gyengeségüknek. Nem szabad az emberi ítéletre támaszkodnunk. Isten által adott bölcsességet kell keresnünk...

GSAM 459.6„Ami az intézmény New York-i létrehozását illeti, azt kell mondanom: Legyetek óvatosak! Nem támogatom, hogy New York közelében legyen. Jelenleg nem tudom felsorolni az összes okomat, de biztos vagyok benne, hogy a várostól harminc mérföldön belül bármely hely túl közel lenne. Vizsgáljátok meg más helyek környezetét is! Biztos vagyok benne, hogy alaposan meg kell vizsgálni Washington, D.C. előnyeit.

GSAM 460.1„Ezt az intézményt sem városban, sem városi külvárosban nem szabad létrehoznunk. Vidéki környezetben kell létrehozni, ahol földterületek veszik körül.”

GSAM 460Kedvező ajánlatra vonatkozó jóslat

GSAM 460.2Ezen információk birtokában a bizottság imádkozva kezdte áttekinteni a Washington környéki területet, amikor megérkezett egy harmadik levél, amely a következő utasítást tartalmazta:

GSAM 460.2„Imádkoztunk, hogy megvilágosodást nyerjünk keleti munkánk helyszínével kapcsolatban, és a megvilágosodás nagyon határozott módon érkezett hozzánk. Határozott megvilágosodást kaptam arról, hogy olyan ingatlanokat fognak eladásra kínálni nekünk, amelyekre sok pénzt költöttek olyan emberek, akiknek bőven volt pénzük. E paloták tulajdonosai meghalnak, vagy figyelmüket más dologra irányítják, és az ingatlanokat nagyon alacsony áron kínálják eladásra....

GSAM 460.3„A nekem adott megvilágosodásból tudom, hogy egyelőre a Review and Herald székhelyének Washington közelében kell lennie.”

GSAM 460A megjósolt helyszín megtalálása

GSAM 460.4Ezzel az üzenettel a bizottság megkezdte a helyszínkeresést a Columbia Kerületben, de ezer dollárnál olcsóbb földet nem találtak acre-enként. Végül figyelmüket Takoma Parkra irányították. A bizottság jelentése a következő:—

GSAM 460.5„Találtunk egy körülbelül ötven acre-es területet közvetlenül a kerületen kívül, de Takoma Park városhatárain belül, amelyet hatezer dollárért, azaz acre-enként százhúsz dollárért vásárolhattunk meg. Alaposan megvizsgáltuk ezt a helyet. Megállapítottuk, hogy néhány évvel ezelőtt egy bostoni orvos választotta ki szanatórium helyszínéül. Állítólag körülbelül hatvanezer dollárt költött a vételárra, valamint a bozót, a rönkök és a hulladék eltávolítására. Pénzügyi nehézségek miatt nem tudta megvalósítani terveit, és a telek egy úr kezébe került, aki jelzálogot tartott rajta, ami tizenötezer dollárjába került.

GSAM 461.1„Takoma Park polgárai – akiket a polgármester és néhány vezető személyiség képviselt – nagyon szívélyesen fogadtak minket a helyszínen, és biztosítottak bennünket arról, hogy barátságosan együttműködnek majd terveink megvalósításában.

GSAM 461.2„Minden utazásunk és keresésünk során nem találtunk más olyan helyet, amely ennyire teljes mértékben megfelelt volna a bizonyságokban szereplő leírásoknak, mint ez. Hiszünk abban, hogy Isten gondviselése vezetett minket arra a helyre, amelyet Ő szánt számunkra.”

GSAM 461.3Tekintettel a jelen és az előző fejezetekben bemutatott tanúságok számos beteljesülésére, „higgyünk az Úrban, a mi Istenünkben, és így erősödjünk meg; és higgyünk prófétájában, és így boldoguljunk”, hogy felkészülhessünk a jövőben még bekövetkező eseményekre, és azok ne érjenek minket váratlanul.