28. fejezet – Egy ajtó, amelyet senki sem zárhat be
GSAM 462.1„Nyitott ajtót állítottam eléd, amelyet senki sem zárhat be; mert kevés erőd van, és megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet.”1
GSAM 462.2Így szól az evangéliumi egyház filadelfiai állapotban lévő tagjaihoz intézett üzenet. Ez az egyház az volt, amely Krisztus közeli eljövetelének hirdetése révén fejlődött ki, vagyis azoké, akik szilárdan ragaszkodtak ahhoz, amit erről a témáról hallottak; hiszen a szardiszi egyházról (amely közvetlenül a filadelfiai előtt áll) így szól: „Emlékezz tehát arra, hogyan fogadtad és hallottad, és tarts ki, és térj meg! Ha tehát nem vigyázol, úgy jövök rád, mint a tolvaj, és nem fogod tudni, melyik órában jövök rád.”2
GSAM 462.3A szardiszi gyülekezet tehát hallotta az Úr közelgő eljöveteléről szóló tanítást. Azok, akik ragaszkodtak ahhoz, amit hallottak, továbbhaladtak az igazságban, miközben a „gyertyatartót” elvitték, és ők alkották a filadelfiai gyülekezetet, amelyhez így szólt: „Mivel megtartottad az én türelmem szavát, én is megóvlak téged a kísértés órájától, amely az egész világra eljön, hogy megpróbálja a földön lakókat. Íme, hamarosan jövök: tartsd meg azt, amid van, hogy senki ne vegye el a koronádat.”3 Ezért tehát ennek a filadelfiai gyülekezetnek mondja: „Nyitott ajtót tettem eléd, és senki sem zárhatja be.”
GSAM 462.4Íme tehát a szent Szentírás határozott kijelentése, miszerint azok, akiket Isten gondviselése arra késztet, hogy figyelmeztessék a világot az Úr eljövetelére, és arra buzdítsák az embereket, hogy készüljenek fel az Istennel való találkozásra, munkájukban Isten különleges kegyelmében részesülnek. Az emberek megpróbálhatják akadályozni, meghiúsítani tevékenységüket, bezárni a „szó ajtaját”, de Isten hangja mégis minden zűrzavar felett felhangzik: „Én , nyitott ajtót nyitottam előtted.”
GSAM 463Hetvennégy év fejlődése
GSAM 463.1E könyv előző oldalain röviden áttekintettük a 74 éves időszakot, 1831-től 1905-ig, nyomon követve az adventi üzenetek, és különösen a harmadik angyal üzenetének felemelkedését és fejlődését. Megmutattuk, hogyan haladt előre ez az üzenet az ismeretlenségből és a szegénységből évről évre egyre nagyobb erővel és hatalommal, mígnem missziói körbevették a földet. Bizonyára nem azért virágzott így az üzenet, mert a testi szíveknek tetsző lenne; hiszen élén az Úr szombatját hordozza, amelynek megtartása nehéz keresztet jelent, és megköveteli, hogy a hét legforgalmasabb világi napján elszakadjunk a világi ügyektől. Nem is azért terjedt el, mert nem volt ellenállás; hiszen ezzel már az elejétől fogva szembesült, és a leghevesebb ellenállás kívülről érte, valamint olyan zavarok is keletkeztek, amelyeket azok a nem szentelt személyek okoztak, akik egy időre bejutottak a sorainkba. Ami a külső ellenségek tervei és erőfeszítései által kiváltott helyzetet illeti, joggal mondhatjuk Dávid zsoltáros szavaival: „Ha nem lett volna az Úr a mi oldalunkon, most Izrael mondhatná: ha nem lett volna az Úr a mi oldalunkon, amikor az emberek felkeltek ellenünk; akkor élve elnyeltek volna minket, amikor haragjuk felgerjedt ellenünk; akkor a vizek elborítottak volna minket, a patak átfolyt volna lelkünkön; akkor a gőgös vizek átfolytak volna lelkünkön. Áldott legyen az Úr, aki nem adott minket zsákmányul a fogaiknak. Lelkünk megmenekült, mint a madár a madarászok hálójából: a háló elszakadt, és mi megmenekültünk. Segítségünk az Úr nevében van, aki teremtette az eget és a földet.”4
GSAM 464Segítség az Úrban
GSAM 464.1Az Úr kijelenti, hogy népe elé „nyitott ajtót” állított, „amelyet senki sem zárhat be”. Nem csoda tehát, hogy az üzenet folyamatosan terjed. Ez Isten üzenete a népnek, és sikerrel kell járnia. A Jelenések 7:2-ben azt a munkát, hogy felkészítsék a népet arra, hogy állva maradjon, amikor eljön Isten haragjának nagy napja, egy „keletről felemelkedő” angyal szimbolizálja, vagy – ahogyan egyesek fordítják – „mint a felkelő nap”. Íme, a nap hajnala – először a fény sugarai jelennek meg keleten; ezek egyre nagyobb tisztasággá olvadnak össze, mígnem a nap széles, jól kivehető korongja láthatóvá válik. Ahogy a „Nap Királya” a zenit felé emelkedik, fénye, melege és ereje egyre élénkebbé válik.
GSAM 464.2Így is alakult a harmadik angyal üzenete 1848 óta, amikor is az azt alkotó igazságok egyértelmű formát öltöttek, és ettől a ponttól kezdve csodálatos, markáns és folyamatos növekedést mutattunk. Ezt másképp nem tudjuk megmagyarázni, mint azzal, hogy az Úr beteljesíti szavát azok számára, akik ebben az időben, amikor üdvössége hamarosan eljön, „megőrzik a szombatot, hogy ne szennyezzék be”5, és elfordítják lábukat attól, hogy saját kedvük szerint cselekedjenek Isten szent napján, így a Jelenések 14. fejezetében szereplő harmadik angyal üzenetében kijelentett „Jézus hite” által megtartva „Isten minden parancsolatát”. Róluk mondta az Úr Ézsaiás prófétán keresztül: „Akkor ragyogni fog a te világosságod, mint a hajnal, és gyorsan kikel a te gyógyulásod; és az igazságod [„az Úr, a mi igazságunk.” Jeremiás 23:6] előre fog menni előtted; és az Úr dicsősége lesz a te hátvéded.”6 Ilyen biztosítékok mellett hogyan is várhatnánk mást, mint hogy a munka sikerrel járjon? „Ha Isten velünk van, ki lehet ellenünk?”
GSAM 464Hogyan lehet ezeknek sikerük?
GSAM 464.3Ha megnézzük azt a helyzetet, amikor 1846-ban József Bates lelkész elkezdte írni azt az első könyvet – az elsőt, amelyet a hetednapi adventisták valaha is kiadtak a szombat kérdéséről –, és mindössze tizenkét és fél centje volt a világon, amit fel kellett használnia még az írás első napjának lejárta előtt; és ha újra megnézzük, ahogy James White lelkész a szénakaszálásból szerzett pénzből kinyomtatja első kis lapját, a Present Truthot, és ingyen elküldi az újságot mindenkinek, aki elolvassa, és arról beszél, hogy ez az üzenet eljut a föld végéig – ha megnézzük ezeket a szerény kezdeteket, az Ámosz idejében élők nyelvén feltehetjük a kérdést: „Ki fogja felemelni Jákobot? Mert kicsiny ő.”7 Ha ezt összehasonlítjuk az 1905-ös helyzettel, amikor az üzenet igazságainak közzététele húsz, a világ különböző részein található kiadónál valósul meg, amelyek gyakran a maximális kapacitásukig terhelve működnek, hogy kielégítsék az olvasnivaló iránti igényt, akkor valóban azt mondhatjuk: Íme, „egy nyitott ajtó”, amelyet eddig még senki sem zárt be.
GSAM 465.1Azokról, akik a korábbi időkben azt hitték, hogy a munka soha nem járhat sikerrel, azt mondhatjuk, azokkal a szavakkal, amelyekkel Zakariás próféta megdorgálta azokat, akik meg akarták akadályozni Isten munkáját Jeruzsálem újjáépítésében: „Ki vetette meg a kicsiny dolgok napját?”8 Azokról a dolgokról, amelyek útjukban hegyeknyi nehézségnek tűntek, az Úr a prófétán keresztül így szólt:—
GSAM 465A hegy síksággá vált
GSAM 465.2„Ki vagy te, ó, nagy hegy? Zorobábel előtt síksággá válsz; és ő kihozza annak zárókövét ujjongással, kiáltva: Kegyelem, kegyelem neki!”9 Így történt a harmadik angyal üzenete munkájában is, és így lesz mindaddig, amíg „a zárókő” ki nem kerül, vagy más szavakkal, amíg a munka be nem fejeződik.
GSAM 465.3Nézzük meg az 1846-os keveseket, akik anyagi szempontból szegények voltak, minden tekintetben szegények, kivéve az Istenbe vetett hitüket és az igazság kincsét, és lássuk, milyen méreteket öltött munkájuk. Gondoljunk csak a jelenleg rendelkezésre álló eszközökre: a könyvekre, amelyek mind elkészültek, lefordításra kerültek és kinyomtatták őket a föld különböző nyelvein, valamint a több száz terjesztőre, akik ezeket a könyveket az emberek otthonába juttatják, évi 400 000 dollár értékben. Ha Isten áldása továbbra is kíséri a munkát, akkor a sikerre számíthatunk. Ezekkel a hónapról hónapra bővülő lehetőségekkel és eszközökkel, valamint Krisztusba vetett bizalmunkkal nem várhatunk mást, mint amit Salamon énekelt Isten egyházáról, amikor az kilépett a pusztai állapotból, „szeretője karjára támaszkodva”, miközben úgy ábrázolta őt, mint aki előre tekint: „szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, és félelmetes, mint a zászlókkal felvonuló sereg.”10
GSAM 466A prófécia ajándékának segítségével
GSAM 466.1Nemcsak azt láttuk, hogy az Úr gondviselése megnyitotta az utat az igazság terjedése előtt, és hogy különleges áldása kísérte azokat az erőfeszítéseket, amelyek az Ő gondviselésének útján haladtak, hanem a harmadik angyal üzenetének felemelkedése és terjedése során az Úr a prófécia ajándékán keresztül is kommunikált népével. Ez nem a Biblia helyébe lépő új kinyilatkoztatás formájában történt, sem oly módon, hogy eltorzította volna a Szentírás tanításait, hanem azért, hogy megmutassa, hol áll fenn ebben a korszakban a veszélye annak, hogy eltávolodunk Krisztus evangéliumának egyszerűségétől, hol fenyegeti az embereket az a veszély, hogy a korszak tendenciájának hatása alá kerülnek, és megelégednek a hatalom nélküli jámborság látszatával.
GSAM 466.2Ha ezt a témát az ókori próféták példáján keresztül vizsgáljuk11 – amelyet az Úr az ilyen megnyilvánulások megvizsgálásának egyik szabályaként adott nekünk –, ugyanazokat az okokat találjuk, amelyek miatt ilyen megnyilvánulásokra ma is szükség van, mint akkor; nevezetesen, hogy minden korszakban fennáll annak a veszélye, hogy az adott korszak uralkodó és sajátos tanai és gyakorlatai eltérítenek az igazság útjáról. Pál apostol, amikor az Úr által az egyházba helyezett ajándékok megnyilvánulásáról beszél, azt mondja, hogy azok „a szentek tökéletesítésére, a szolgálat munkájára, Krisztus testének építésére szolgálnak; amíg mindnyájan nem jutunk a hit egységébe és Isten Fiának ismeretébe, a tökéletes emberhez, Krisztus teljességének mértékéig; hogy ezentúl ne legyünk többé gyermekek, akiket ide-oda dobálnak, és akiket minden tanítás szele ide-oda sodor, emberek cselvetései és ravasz álnoksága által, amellyel lesben állnak, hogy megtévesztsenek; hanem az igazságot szeretetben mondva mindenben növekedjünk abba, aki a fej, azaz Krisztus: akitől az egész test, minden ízület hozzájárulása által megfelelően összekapcsolva és összetartva, az egyes részek mértékének hatékony működése szerint, a test növekedését eredményezi, hogy szeretetben építse önmagát.”12
GSAM 467.1Ugyanazok a kifogások, amelyeket manapság a prófécia ajándékának megnyilvánulásai ellen emelnek, ugyanolyan erővel hangoztathatók lettek volna az ókorban is; azaz: megvan nekünk a Szentírás, ezért nincs szükségünk ilyen ajándékokra. Ugyanezek a Szentírások azonban azt mondják nekünk, hogy Krisztus azért helyezte el ezeket az ajándékokat az egyházban, hogy azok betöltsék feladatukat, amíg „el nem jön a tökéletes [a tökéletes állapot]”, és hogy az egyháznak „semmi ajándékban ne maradjon el, várva Úrunk, Jézus Krisztus eljövetelét”.13
GSAM 467Mi szükségünk van prófétákra?
GSAM 467.2Az ókori emberek talán úgy érveltek volna, hogy rendelkezésükre áll Isten erkölcsi törvénye, amelyet saját ujjával írt kőtáblákra; hogy rendelkeznek olyan törvényekkel, ítéletekkel és utasításokkal, amelyeket Isten szájából Mózesnek mondott, és amelyeket gondosan leírtak; és mire lenne még szükségük? De mindazon kiváló igazságok ellenére, amelyek birtokában voltak, Istennek tetszett, hogy „különböző időpontokban és különféle módon szent prófétái által” szóljon hozzájuk.
GSAM 467.3Látjuk, hogy a különböző próféták – mint Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, Dániel, Hóseás és mások – által tett bizonyságok minden esetben ugyanazt a nagy elvet tanították Isten iránti engedelmességről; mégis minden prófétának megvoltak a maga sajátos feddései a korabeli nép számára, amiért hajlamosak voltak eltávolodni a helyes cselekvés szent és szent elveitől a prófécia korszakának uralkodó szokásai miatt.
GSAM 468Az ajándékok szükségessége
GSAM 468.1Bár felhozható az az érv, hogy nemcsak az Ószövetségi Szentírások kiváló tanításával rendelkezünk, hanem emellett maga a Megváltónk és az apostolok szavaival is, mi szükségünk van további világosságra? Az a tény azonban fennáll, hogy éppen ezek a szent apostolok utaltak az utolsó napokra, amikor „veszélyes idők jönnek”, és amikor az emberek „a jámborság látszatát mutatják, de annak erejét tagadják”, és azt is elmondták nekünk, hogy „néhányan eltávolodnak a hittől, és csábító szellemeknek és ördögi tanításoknak adnak hitelt”.
GSAM 468.2Mindezekre tekintettel azokat az embereket, akikről Pál a thesszalonikaiakhoz írt levelében beszél – akik nem lesznek sötétségben, hogy Krisztus napja tolvajként érje őket, hanem a világosság gyermekei lesznek –, arra buzdítja, hogy a „prófétálás” tekintetében „mindent vizsgáljanak meg”, és „ragaszkodjanak a jóhoz”.14 Ez azzal egyenértékű, mintha azt mondaná nekik, hogy azok között, akik az Úr Jézus Krisztus eljövetelét várják, és akik végül készen állnak majd arra a napra, „jó”, igaz megnyilvánulásai lesznek a prófécia ajándékának.
GSAM 468A vég jelei
GSAM 468.3Olyan időben élünk, amikor mindenfelé bőségesen vannak jelei annak, hogy az Úr napja közel van. Pontosan abban az időszakban vagyunk, amikor fel kellett támadnia egy népnek, amely betartja az összes parancsolatot, és amelynek „Jézus bizonysága” is lesz15 — a „prófétaság lelke”.16 Mit tapasztalunk? Hogy az elmúlt hatvan év során felállt egy ilyen nép, amely pontosan ilyen üzenetet hirdet, és amelynek tagjai között megnyilvánult a prófécia ajándéka. Amikor a Biblia szabályai szerint megvizsgáltuk E. G. White asszonyon keresztül megnyilvánuló ajándékot, láttuk, hogy minden tekintetben kiállja a próbát. Mrs. White összes írásában, az elsőtől az utolsóig, nem találtunk egyetlen sort sem, amely a legcsekélyebb mértékben is engedélyt adna a bűnre, vagy a legkisebb mértékben is eltérést tolerálna Isten szavától. Ezek az írások soha nem helyezték magukat a Biblia fölé, hanem folyamatosan Isten szavának a legkörültekintőbb tanulmányozására buzdítanak, rámutatva arra, mint a nagy mércére, amely szerint ügyeinket a végső ítéletkor megvizsgálják. Írásaiban Krisztust emelik ki előttünk, mint az egyetlen követendő példát. A legélénkebb módon hirdetik, hogy Ő az egyetlen reményünk a győzelemre itt a földön, az egyetlen menedékünk a jövőbeli harag elől, az egyetlen név és eszköz, amelyen keresztül üdvözülhetünk.
GSAM 469Személyes tisztelgés
GSAM 469.1White asszonyról és munkásságának természetéről az alábbiak olvashatók, melyeket 1877-ben írt le valaki, aki ismerte őt, és aki sok éven át tanulmányozta munkásságát; és körülbelül ötvenhárom évnyi próbatétel, gondos megfigyelés után teljes mértékben egyetértek az ott kifejezett minden gondolatával:—
GSAM 469.2„White nővér keresztény jelleméről hadd mondjam el, hogy úgy vélem, van némi ismeretem róla. Tizennyolc éve ismerem őt – ez népünk történetének több mint a fele. Számtalanszor jártam a családjuknál, néha akár hetekig is. Ők is sokszor vendégeskedtek nálunk, a családunkban. Szinte mindenhová utaztam velük; magánkörben és nyilvánosan, gyűléseken és azokon kívül is velük voltam, és a legjobb lehetőségem volt arra, hogy megismerjem White testvér és White nővér életét, jellemét és szellemét. Lelkészként mindenféle emberrel és mindenféle jellemmel kellett foglalkoznom, így úgy gondolom, hogy ítélni tudok egy emberről, legalábbis több évnyi szoros ismeretség után.
GSAM 470.1„Tudom, hogy White nővér szerény, visszafogott, jószívű, nemes lelkű asszony. Ezek a jellemvonások nem csupán felvett és ápolt tulajdonságok, hanem természetes hajlamából fakadnak, kecsesen és könnyedén. Nem öntelt, nem önelégült és nem fontoskodó, ahogyan a fanatikusok mindig azok. Gyakran kerültem kapcsolatba fanatikusokkal, és mindig azt tapasztaltam, hogy tele vannak álszentséggel, büszkeséggel, készek a véleményükkel előállni, dicsekednek szentességükkel stb., de White nővérről mindig pont az ellenkezőjét tapasztaltam.
GSAM 470A szegények barátja
GSAM 470.2„Bárki, a legszegényebb és a legalázatosabb is szabadon fordulhat hozzá tanácsért és vigasztalásért anélkül, hogy elutasítanák. Mindig gondoskodik a rászorulókról, a nélkülözőkről és a szenvedőkről, ellátja őket, és kiáll az ügyük mellett.
GSAM 470.3„Soha nem ismerkedtem meg olyan emberrel, akinek ennyire állandóan Istenfélelme lenne. Semmit sem vállal anélkül, hogy előtte buzgón imádkozna Istenhez. Gondosan és folyamatosan tanulmányozza Isten szavát. Több százszor hallottam White nővér beszédét, végigolvastam az összes bizonyságát, többségüket többször is, és soha nem találtam bennük egyetlen erkölcstelen mondatot sem, semmit, ami ne lenne szigorúan tiszta és keresztény; semmit, ami eltérítene a Bibliától és Krisztustól; hanem ott a legkomolyabb felhívásokat találom arra, hogy engedelmeskedjünk Istennek, szeressük Jézust, higgyünk a Szentírásban, és folyamatosan kutassuk azt. Számtalan alkalommal kaptam nagy lelki hasznot a bizonyságokból. Valóban, soha nem olvastam őket anélkül, hogy ne éreztem volna, hogy megfeddnek Istenbe vetett hitem hiányáért, odaadásom hiányáért és a lelkek megmentése iránti komolyságom hiányáért. Ha van bármilyen ítéletem, bármilyen lelki megkülönböztető képességem, kijelentem, hogy a bizonyságok ugyanazon szelleműek és ugyanazon hangvételűek, mint a Szentírás.
GSAM 470.4„Harminc éve [ma már hatvan éve] hisznek ezekben a bizonyságokban és olvassák őket a népünk körében. Hogyan hatottak rájuk? Elvezették őket Isten törvényétől? Arra késztették őket, hogy feladják a Krisztusba vetett hitüket? Arra késztették őket, hogy félredobják a Bibliát? Arra késztették őket, hogy romlott, erkölcstelen néppé váljanak? Tudom, hogy bármely más keresztény felekezettel összehasonlítva is kedvezően állnak majd.
GSAM 471.1„Egy dolgot észrevettem, mégpedig azt, hogy White nővér látomásainak leghevesebb ellenzői is elismerik, hogy ő keresztény. Hogy hogyan tudják ezt beismerni, azt nem tudom. Azzal próbálják megmagyarázni, hogy őt megtévesztették. Nem tudnak egyetlen foltot sem találni egész életében, sem egy erkölcstelen mondatot sem az összes írásában. Be kell ismerniük, hogy írásainak nagy része kiváló, és hogy aki mindazt, amit ő mond, meg is élne, az jó keresztény lenne, akinek biztos helye van a mennyben. Ez rendkívül furcsa, ha ő az ördög eszköze, akit Sátán ihletett, vagy ha írásai erkölcstelenek, vagy csupán saját elméjének szeszélyei.”
GSAM 471Idegenek tanúskodnak az írásokról
GSAM 471.2Ahogy elküldjük a Mrs. White írásait tartalmazó folyóiratainkat, a legszerényebbek, az istenfélők és az odaadó hívők keresik őket. Beszámolva arról, amit olvastak, így mondják: „Különösen érdekelnek minket Mrs. White írásai. Olyan gyakorlatiasak, olyan tele vannak tanácsokkal, amelyek arra szolgálnak, hogy az embert közelebb vezessék az Úrhoz, és alázatosabbá, istenfélőbbé és odaadóbbá tegyék. Ezek az írások annyira a Szentírás szellemében íródtak, hogy olvasás közben úgy tűnik, hogy Mrs. White bizonyára ihletésre ír ilyen módon.” Ilyen a bizonyságtétel számtalan esetben azok részéről, akik levelezésben állnak misszionárius munkatársainkkal, köztük olyanok is, akiknek a leghalványabb sejtésük sincs arról, hogy White gondolatai szent látomásokból származnak.
GSAM 471Az ellenállás forrása
GSAM 471.3Mivel szem előtt tartjuk az ezen ajándék által keltett benyomást, felmerül a kérdés: honnan és miért keletkezett ellenállás ezen ajándék megnyilvánulása ellen? És mi lett az eredménye azoknak, akik ellenezték? Miután 1852 óta gondosan figyelemmel kísértem ezt a kérdést, azt tapasztaltam, hogy az ellenállás e megnyilvánulás ellen többnyire azok részéről keletkezett, akiket jellemhibák, rossz szokások vagy életmódjukban elkövetett valamilyen helytelen lépés miatt feddtek meg. A megfeddettek közül sokan tiltakoztak, mondván, hogy nem olyan rosszak, mint ahogyan a bizonyság őket ábrázolta, és meg akarták mutatni, hogy képesek ragaszkodni az igazsághoz, még akkor is, ha ellentétben állnak a nekik adott feddéssel. Az idő megmutatta, hogy az ilyenek túlnyomó többsége elhagyta hitét, és teljesen kilépett a sorokból. Néhányan felismerték tévedésüket, és még szilárdabban ragaszkodtak az igazsághoz. Felmerül a kérdés: ha azokat, akik ellenzik ezt az ajándékot, az Úr vezeti, miért veszítenék el lelkiségüket, és miért térnének el Istentől? Megváltónk szabálya szerint a fát gyümölcséről kell megismerni. Ő a leghatározottabban kijelenti, hogy „a romlott fa nem hozhat jó gyümölcsöt”.
GSAM 472Az ellenzék kudarca
GSAM 472.1Emlékszünk olyan esetekre, amikor szervezett ellenállás alakult ki White asszony bizonyságtételei ellen, azzal a kijelentéssel, hogy munkájukat nagy siker fogja kísérni, amint megszabadulnak a bizonyságtételektől. Reményeik megvalósításában azonban teljes kudarcot vallottak. Évekig tartó küzdelem után sem mutattak több bizonyítékot a szombati igazság világ elé tárására, mint társaik negyvenkilenc évvel ezelőtt. Ha az övék volt az Úr különleges munkája, miért nem járt nagyobb siker az üzenetükkel?
GSAM 472Hol van a siker?
GSAM 472.2Másrészt, ha megnézzük azt az üzenetet, amelyen keresztül Isten parancsolatait és Jézus hitét hirdetik a világnak – egy üzenetet, amelyhez kapcsolódik a prófécia ajándékának megnyilvánulása, tanácsaival, utasításaival és feddéseivel együtt –, látjuk, hogy az a kezdetektől a mai napig biztos és folyamatos előrelépést tett. Figyelembe véve az Úr tanácsait ezen az ajándékon keresztül, az Úr erejében haladva az üzenet, amint azt már bemutattuk, körbejárta a földet, és gyorsan terjed „minden nemzethez, törzshez, nyelvhez és néphez”.
GSAM 473.1Múltbeli fejlődéséről azt mondhatjuk, hogy Isten szava beigazolódott abban, hogy így szólt: „Nincs olyan fegyver, amely ellened készülne, és sikerrel járna.” Valóban, Isten keze nyilvánvalóan megnyilvánult abban a sikerben, amely eddig kísérte ennek a nagy adventi mozgalomnak a felemelkedését és fejlődését, és a jövőre nézve bízunk az Ő szavának biztos beteljesülésében: „Nyitott ajtót tettem eléd, és senki sem zárhatja be.” Ebben a bizalomban teljes meggyőződéssel énekelhetjük:—