21. fejezet – A munkában vezető kéz

GSAM 322.1„Megtanítalak és megmutatom neked az utat, amelyen járnod kell.”¹

GSAM 322.2Aki az Úrban bízik, annak az Úr gondoskodása folyamatosan megnyilvánul. Vannak azonban olyan idők, amikor ez a gondoskodás különösen érezhetővé válik, például amikor látható és láthatatlan gonoszságoktól és veszélyektől szabadul meg, vagy amikor a gondviselés közvetlen lehetőségeket teremt az igazság terjesztésére. Ez a fejezet éppen ezekkel a témákkal foglalkozik.

GSAM 322Az első látomás Michiganben

GSAM 322.31853 májusában White lelkész és felesége Michiganbe látogatott. Ez volt az első alkalom, hogy New York állam Buffalo városától nyugatra jutottak. Május utolsó szombatján Tyrone-ban tartózkodtak, és ott White asszonynak látomásban megmutatták az államban élő különböző szombattartó közösségeket, figyelmeztetésekkel azokról a hatásokról, amelyek ellenük dolgozhatnak. Június 2-án, Jacksonban nyolc oldalnyi foolscap méretű papírt írt tele, amelyben leírta a neki megmutatott dolgok egy részét. Átadott nekem egy ceruzával írt másolatot a látomásról, azzal a feltétellel, hogy készítek neki egy tiszta, tollal és tintával írt másolatot.

GSAM 322Egy nő, aki szentnek vallotta magát

GSAM 322.4A megmutatott dolgok között szerepelt egy nő esete is, aki megpróbált behatolni a közösségünkbe. Elmondta, hogy ez a nő nagyon szentnek vallotta magát. Mrs. White soha nem találkozott vele, és nem tudott róla semmit, csak azt, amit ebben a látomásban közöltek vele. Nemcsak a nő viselkedésmódját írta le, hanem azt is, hogy amikor megfeddik, szentfazék arckifejezést vesz fel, és azt mondja: „Az Úr ismeri a szívemet.” Elmondta, hogy ez a nő egy fiatal férfival utazgatott az országban, míg idős férje otthon dolgozott, hogy eltartsa őket gonosz életmódjukban. Mrs. White azt mondta, hogy az Úr megmutatta neki: „annak ellenére, hogy a nő szentnek vallotta magát, ő és a fiatal férfi bűnösök voltak a hetedik parancsolat megszegésében.” A zsebemben tartva ennek az esetnek az írásos leírását, némi aggodalommal vártam, hogy hogyan alakulnak a dolgok.

GSAM 323A találkozó Vergennesben, Michiganben

GSAM 323.1Gyűléseink voltak Jacksonban, Battle Creekben, Bedfordban és Hastingsben, majd Vergennesbe érkeztünk, Kent megyébe, amelyről kiderült, hogy ott lakik az a nő. Június 11-én, nem sokkal a szombat előtt érkeztünk meg arra a helyre, ahol az éjszakát töltöttük. Szállásunk egy White nevű lelkész otthonában volt, aki korábban a Christian felekezet lelkésze volt. Mivel ez egy újonnan benépesített vidék volt, gyűléseinkre egy nagy, újonnan épült pajtában készültek fel, három mérfölddel arrébb, és a látomásban megjelent nő, mint kiderült, még két mérfölddel a gyűlés helyszíne mögött lakott.

GSAM 323Tanúságtétel a fanatikusnak

GSAM 323.2Június 12-én, reggel 10:30-kor összegyűltünk a pajtában a gyűlésre. White asszony a pódium bal szélén ült, én mellette ültem, Cornell lelkész mellettem ült, White lelkész pedig a pódium jobb oldalán állt és beszélt. Miután körülbelül tizenöt percig beszélt, egy idős férfi és egy fiatal férfi együtt lépett be, és leült a pódium melletti első sorba. Velük volt egy magas, karcsú, sötét bőrű nő is, aki az ajtó közelében foglalt helyet. White lelkész rövid beszéde után Mrs. White felállt, és beszédét azzal kezdte, hogy a lelkészeknek ügyelniük kell arra, nehogy károsítsák a rájuk bízott munkát, a következő igehelyet idézve: „Legyetek tiszták, akik az Úr edényeit hordozzátok.” Azt mondta, nem Isten parancsa, hogy egy nőt hívjanak el arra, hogy a férjén kívül bármely más férfival utazzon az országban. Végül egyértelműen kijelentette:

GSAM 323.2„Az a nő, aki nemrég az ajtó közelében leült, azt állítja, hogy Isten hívta el őt a prédikálásra. Ezzel a fiatalemberrel utazik, aki épp most ült le az asztal elé, míg az öregember, a férje – Isten irgalmazzon neki! – otthon gürcöl, hogy megkeresse azt a pénzt, amit ők a gonoszságuk folytatására használnak fel. Azt állítja magáról, hogy nagyon szent – hogy megszentelt –, de minden szentségre való hivatkozása ellenére Isten megmutatta nekem, hogy ő és ez a fiatalember bűnösök a hetedik parancsolat megszegésében.”

GSAM 324.1Minden jelenlévő tudta, hogy Mrs. White soha nem látta ezeket az embereket, amíg be nem léptek a pajtába. Az, hogy így kiemelte őket, és ilyen módon jellemezte a jellemüket, hatással volt a jelenlévők elméjére, megerősítette bizalmukat és hitüket a látomásokban.

GSAM 324A megjövendölt szavak

GSAM 324.2Amíg Mrs. White tanúvallomást tett, mindenki aggódva tekintett Mrs. Alcottra, a megfeddett asszonyra, hogy lássák, hogyan fogadja a hallottakat, és mit fog tenni és mondani. Ha ártatlan lett volna a vele szemben felhozott vádban, természetesen elvárható lett volna tőle, hogy felálljon, és az egészet tagadja. Ha bűnös és súlyosan romlott lenne, talán nem is lenne túl nehéz neki mindent tagadnia, még akkor is, ha tudná, hogy igaz. Ehelyett pontosan azt tette, amit a bizonyság szerint tenne, ha megfeddnék. Lassan felállt, miközben minden szem rá szegeződött, és szentfazékos arckifejezést öltve lassan így szólt: „Az Úr… ismeri… a szívemet”, majd egy szót sem szólva leült. Pontosan azt mondta, amit a bizonyság szerint mondana, és ugyanúgy is mondta.

GSAM 325A bűn beismerése

GSAM 325.1Igaz, Isten ismerte a szívüket, és ők maguk is tudták, hogy bűnösök a vádban; hiszen később a fiatalember így szólt Mr. Gardnerhez, a helybéli lakoshoz, aki alaposan kikérdezte őt az ügyről: „Mr. Gardner, amit Mrs. White rólunk mondott, az túlságosan is igaz volt;” a nő pedig, miután 1862-ben Greenville-ben azt mondta Wilson asszonynak, hogy „nem merne egy szót sem szólni White nővér ellen, nehogy kiderüljön, hogy Isten ellen harcol”, beismerte, hogy az, amit róla és a fiatalemberről feltártak, igaz volt.

GSAM 325A Messenger-párt

GSAM 325.21853 őszén néhány elégedetlen michigani összefogott, és megkezdte a Messenger of Truth című lap kiadását. Úgy tűnt, hogy ennek a lapnak és vezetőinek a küldetése a rombolás és a rágalmazás volt, nem pedig az építés. Számos hazugság került a lapjaira, ami zavarta munkánkat az üzenet terjesztésében; és mivel ez volt az első tapasztalatunk egy ilyen nyílt támadással, kötelességünknek tartottuk cáfolni rágalmazó állításaikat. Ez időt vett igénybe, amelyet a ránk bízott igazság terjesztésére kellett volna fordítanunk, és jól szolgált Sátán céljainak, aki kétségtelenül ennek az ellenzéknek a felbujtója volt. Így folyt a helyzet 1855. június 20-án estig, amikor White lelkész és felesége, Cottrell lelkész, valamint jómagam éppen befejeztünk egy gyűlést Oswego-ban, New York államban. A gyűlésen zavart minket egy bizonyos Lillis nevű személy, aki bejött, és körbeadta azokat a rágalmazó dokumentumokat az emberek között. Ismét felmerült a kérdés, mi a kötelességünk ebben az ügyben. Minden korábbi kísérlet, amellyel a hazugságaikra akartunk válaszolni, csak azt eredményezte, hogy még többet gyártottak.

GSAM 325Tanács és jövendölés

GSAM 325.3Aznap este John Place házában, Oswego városában tartott imatalálkozón Mrs. White látomást kapott, amelyben megmutatták neki, hogy ha kitartunk a munkánk mellett, és hirdetjük az igazságot, függetlenül az olyan emberektől, mint a „Messenger-párt”, akkor ők egymás ellen háborúznak majd, és újságjuk tönkre fog menni, és amikor ez bekövetkezik, azt fogjuk tapasztalni, hogy soraink megduplázódtak. Mivel hittünk abban, hogy ez a bizonyság az Úrtól származik, azonnal elkezdtünk ennek megfelelően cselekedni.

GSAM 326A Messenger-párt és az újság összeomlása

GSAM 326.1Az igazság ügye gyorsan előrehaladt, míg a „Messenger-párt” tagjai között zűrzavar támadt. Rövid időn belül a párt szétszóródott, vezetőik közül sokan feladták a szombatot. Lapjuk hamarosan támogatás hiányában megszűnt, és az, aki egy ideig szerkesztőként működött, a tanításra fordította figyelmét; de mivel nem tanulta meg előbb önmagát kormányozni, teljesen kudarcot vallott a tanítványai irányításában. Amikor megpróbálta megfegyelmezni az egyik fiút az iskolájában, elővette a revolverét, amely kattanást adott, de nem sült el. Hogy elkerülje a lincselést, kénytelen volt éjszaka Kanadába menekülni.

GSAM 326Hatása az adventista ügyre

GSAM 326.2Ebben az időben nagyobb harmónia és egység uralkodott népünk között, mint valaha; és ahogy erőfeszítéseket tettek az üzenet terjesztésére, minden irányban megnyílt az út.

GSAM 326.3A Review 11. évfolyamának 10. számában, 1858. január 14-én a szerkesztő a Messenger munkájának eredményéről szólva így fogalmazott: „A szakadás idején, amikor megpróbálták tönkretenni a Review-t, az irodában lévő egyházi vagyont mindössze 700 dollárra becsülték. Azóta ez 5 000 dollárra nőtt. Akkor körülbelül ezer fizető előfizető volt, ma már kétezer, ráadásul egy igen jelentős »ingyenes« lista is van.”

GSAM 326.4Mivel most elértük azt az időt (1858), amikor a „Messenger-párt” szétvált és szétszóródott, és a Messenger megszűnt, a fenti számok jelentőséggel bírnak. Ahogy a Review fizető előfizetőinek száma pontosan megduplázódott, úgy a hívők száma is több mint megduplázódott. Így teljesült az a jóslat, amelyet 1855 júniusában Mrs. White közvetített.

GSAM 327Első javaslat a sátras gyűlésekre

GSAM 327.1Az üzenet korai napjaiban szokásunk volt, hogy iskolákban tartottunk gyűléseket, ha nem állt rendelkezésre jobb hely. Egy ilyen épületben egyszer olyan nagy tömeg gyűlt össze, hogy két ilyen méretű iskolaépület sem tudta volna befogadni őket. Hogy mindenki hallhassa, az előadó egy nyitott ablakban állt, és beszélt a házban lévőknek, valamint a kocsikban és a fűben ülő még nagyobb közönségnek. Ez a hatalmas gyülekezet látványa vezetett oda, hogy fontolóra vették a sátras gyűlések tartását.

GSAM 327Az első sátras gyűlés Battle Creekben, Michiganben

GSAM 327.2Ezért 1854. május 22-én James White lelkész és mások a tanácsban úgy döntöttek, hogy megvalósítható terv lenne sátrak használata a gyűlésekhez. Abban az időben a nagy sátrakat nagyon ritkán használták más célokra, mint cirkuszok, állatkert-bemutatók és különféle előadások. Michigan volt az első állam, ahol a hetednapi adventisták megkísérelték ezt a tevékenységi irányt. Az első sátras gyűlés 1854. június 10-én nyílt meg Battle Creekben. Jelenleg ez a nyári gyűlések megtartásának módja hatalmas méreteket öltött.

GSAM 327Táborozási gyűlések javaslata

GSAM 327.31868-ban újabb merész lépést tettek. Alaposan megfontolták a táborozási gyűlések megrendezésének célszerűségét, és arra a döntésre jutottak, hogy ez kiváló módja lenne a gyülekezetünk nagy létszámú összejöveteleinek befogadására az általános gyűléseken. Egy nagy sátorral a nyilvános istentiszteletekhez és kisebb családi sátrakkal az emberek kényelmesen elhelyezkedhetnének, és így több napot is hasznosan tölthetnének tanácskozással és istentisztelettel.

GSAM 328Az első táborozás Wrightban, Michiganben

GSAM 328.1Az első táborozást 1868. szeptember 1–7. között tartották Wrightban, Michiganben. Népünk ezen fontos általános összejövetelei olyan mértékben megnövekedtek, hogy évente több mint ötven táborozást tartanak a missziós terület különböző részein. Ezeket a táborozásokat nem csak Amerikában tartják, hanem Európában, Ausztráliában, Új-Zélandon és Dél-Afrikában is.

GSAM 328.2A népünk által valaha rendezett legnagyobb ilyen jellegű gyűlésre 1893-ban került sor Lansingben, Michiganben. Ezen a hatalmas összejövetelen 3 400 ember élt több mint 500 családi sátorban. A tábor különböző sátrainak felépítéséhez több mint 150 000 yard vászonra volt szükség.

GSAM 328Megmenekülés egy vasúti balesettől

GSAM 328.3Az első 60 láb hosszú sátrunk megvásárlásáról hozott döntést követő napon (1854. május 23.) White lelkész és felesége – akik akkor Jacksonban, Michiganben tartózkodtak – útra kívántak kelni Wisconsinba, ahol egy ideig szolgálni akartak. A délutánt D. R. Palmer házában töltöttük, amely csak egy rövid távolságra volt az állomástól. A délután folyamán White lelkész többször is így szólt: „Furcsa érzésem van ezzel az úttal kapcsolatban; de, Ellen, megbeszéltünk egy találkozót, és mennünk kell. Ha nem lenne megbeszélt találkozónk, ma este nem mennék el.”

GSAM 328.4Ahogy beesteledett, a vonat érkezésének ideje közeledtével imádkoztunk egy kicsit. Úgy tűnt, mindenki arra érezte magát hívva, hogy imádkozzon White lelkész és felesége biztonságáért ezen az úton. Amikor felálltunk, White lelkész kifejezte hitét abban, hogy az Úr gondoskodni fog róluk és meg fogja őket őrizni.

GSAM 328.5Nyolc órakor elkísértem őket a vonathoz, hogy segítsek helyet szerezni és elhelyezni a csomagjaikat. Bementünk egy magas háttámlás ülésekkel ellátott kocsiba, amelyet akkoriban „hálókocsinak” neveztek. Mrs. White így szólt: „James, nem tudok ebben a kocsiban maradni, ki kell jutnom innen.” Segítettem nekik helyet szerezni a következő kocsi közepén. Mrs. White leült a csomagjaival az ölében, de azt mondta: „Nem érzem itt magam otthon ezen a vonaton.” Megszólalt a csengő, és miután egy sietős „Isten veletek”-kel elbúcsúztam tőlük, hamarosan elindultam Cyrenius Smithhez, hogy ott töltsem az éjszakát.

GSAM 329.1Tíz óra körül mindannyian nagy meglepetésünkre hallottuk, hogy White lelkész – akiről azt hittük, már jó úton halad Chicago felé – kopogtat az ajtón. Elmondta, hogy a vonat Jackson-tól három mérföldre nyugatra kisiklott; a vonat nagy része, a mozdonnyal együtt, teljesen roncsolódott; de bár sokan életüket vesztették, ő és White asszony sértetlenül megúszták. Hamarosan szerzett egy lovat és egy kocsit, és Abram Dodge társaságában elindult Mrs. White-ért, akit a lelkész egy darabig a karjában vitt át egy nedves, mocsaras területen és egy kis patakon keresztül egy biztonságos helyre, távol a katasztrófa helyszínétől.

GSAM 329.2Másnap kora reggel Mr. Dodge-gal együtt elmentem megnézni a roncsokat. Egy olyan ponton, ahol az út ferdén keresztezi a vasúti pályát, egy ökör feküdt le pihenni közvetlenül a síneken. A mozdonynak nem volt tehénfogója, így amikor elütötte az állatot, a mozdony balra letért a sínekről. Amikor a mozdony először a földre csapódott, a poggyászkocsi – amelyben White lelkész könyveit tartalmazó bőröndje volt – teljesen kiugrott a sínekről, és sértetlen maradt; ugyanakkor a vonat végén lévő személykocsi emberi beavatkozás nélkül levált a vonat többi részéről, és csendesen megállt a síneken. A mozdony és a szénszállító kocsi körülbelül hat-nyolc rúdnyit haladt a sínekről letérve a földön, amikor a mozdony egy körülbelül három láb átmérőjű tölgyfa tuskóba ütközött. A vonat lendülete olyan erős volt, hogy a mozdony felborult, aljával felfelé, a szénszállító kocsi hátsó része pedig keresztbe fordult a síneken. A vonat fő része, teljes sebességgel haladva, nekicsapódott a mozdony roncsainak, ami egy második ütközést okozott. Az első kocsi, amely a mozdonynak ütközött, egy expresszküldeményeket szállító kocsi volt, amelyet tűzifává zúzott össze. A kocsi és tartalma egy szeméthalmot alkotott, amely a szénszállító kocsi tetején és körülötte tornyosult. A következő egy másodosztályú kocsi volt, amelyben tizennyolc utas utazott; közülük egy életét vesztette, a többiek pedig kisebb-nagyobb sérüléseket szenvedtek. Ezt a kocsit kettészakította az áthaladó hálókocsi. A hálókocsi elülső része darabokra tört, és az az ülés, amelyen Mrs. White nem érezte úgy, hogy maradhatna, teljesen összetört.

GSAM 330Az isteni megmentés bizonyítéka

GSAM 330.1Ahogy a roncsot néztük, majd azt a kocsit, amelyben White lelkész és felesége utazott a baleset idején, és amely csendesen állt magában, körülbelül tizenöt rúdnyira a roncstól, szívünkben azt éreztük, hogy Isten meghallgatta az imát, és ki tudja, talán elküldte angyalát, hogy leválassza azt a kocsit, hogy szolgái sértetlenül megmenekülhessenek? Ez a gondolat még inkább megragadta a figyelmünket, amikor a fékező elmondta, hogy ő nem választotta le a kocsit, sőt, a baleset idején senki sem volt a peronon, és számára, valamint az összes vasúti dolgozó számára rejtély maradt, hogyan történt mindez; és ami számukra még rejtélyesebb volt: a kapocs és a csavar egyaránt sértetlen volt, a csavar pedig a láncával együtt a roncsolt kocsi peronján feküdt, mintha gondos kéz helyezte volna oda.

GSAM 330.224-én estére a pályát annyira megtisztították a törmeléktől, hogy a vonatok már a szokásos menetrend szerint közlekedtek, és White lelkész és felesége ismét felszálltak a kocsikra, és biztonságban eljutottak a wisconsini találkozóra.

GSAM 330Az ellenzék megdorgálása

GSAM 330.3Az ókori Izrael számára nem minden ment „zökkenőmentesen”. Külső ellenségeik voltak, akik minden lépésüknél megpróbálták akadályozni előrehaladásukat. A táboron belüli „vegyes sokaság” és a meg nem szentelt emberek készen álló eszközök voltak, akik révén a Sátán elégedetlenséget, viszályt, morgolódást és lázadást akart szítani. Az a tény, hogy Isten áldó keze a benne bízók mellett állt, és hogy győzelem kísérte erőfeszítéseiket, bizonyította, hogy ez a nép kegyelmet talált az Ő szeme előtt – hogy az Úr keze vezette őket.

GSAM 331.1Így a harmadik angyal üzenetének felemelkedése és terjedése során sem azért haladt előre, mert a bemutatott igazságok valami olyasmit jelentettek, ami az ember természetes szívének tetszett. Éppen ellenkezőleg, az üzenet legfőbb igazsága – az Úr szombatja – ütközik az önző, világi érdekekkel, és hetente két napra elválasztja azokat, akik betartják, a világ dolgaitól. A jelen igazság ügyének voltak külső ellenségei is, akik elszántan és kitartóan igyekeztek megdönteni ezt a munkát. Róluk a zsoltáros szavaival mondhatjuk: „Ha nem lett volna az Úr a mi oldalunkon – mondhatja most Izrael –, ha nem lett volna az Úr a mi oldalunkon, amikor az emberek felkeltek ellenünk; akkor élve elnyeltek volna minket, amikor haragjuk felgerjedt ellenünk .”²

GSAM 331.2Időről időre felbukkantak önző és elégedetlen emberek sorainkban, akik arról beszéltek, milyen nagy dolgok fognak történni, ha céljaikat elérik; de mint a tündérfény, fényük már rég kialudt. Eközben a jelen igazság ügye biztosan és kitartóan terjedt szerte a világon, minden előrelépéssel egyre nagyobb stabilitást és erőt nyerve.

GSAM 331Stephenson és Hall lelkészek

GSAM 331.31855 nyarán Stephenson és Hall lelkészek megpróbáltak lázadást szítani Wisconsin államban. A vezető testvérek jól tudták, hogy ők hitünk minden más pontját a „jövő korszak” tanuk alapján akarták megvizsgálni, és nagyon fontosnak tartották, hogy a hetednapi adventistákat tanítsák a Krisztus második eljövetele utáni próbaidő tanára.

GSAM 331Róluk szóló jövendölés

GSAM 331.41855. november 20-án White asszony látomást kapott a cselekedeteikről, amelyben a végső kimenetelre vonatkozó jóslat a következő szavakkal hangzott el: „Gondolod-e, gyenge ember, hogy megakadályozhatod Isten munkáját? Gyenge ember, egyetlen ujjmozdulatával a földre teríthet téged. Csak egy kis ideig tűri majd téged.”

GSAM 332.1Ellenfeleink azt állították, hogy ez egy olyan látomás volt, amely kijelentette, hogy ezek az emberek hamarosan meghalnak, és mivel még több évig éltek, a látomás nem teljesült be. A látomásban nincs szó a halálukról. Úgy mutatták be őket, mint olyan embereket, akik megpróbálják megakadályozni a harmadik angyal üzenete munkáját. Miközben tájékoztatták őket arról, milyen könnyű lenne Istennek megállítani őket, hozzáadták: „Csak egy kis ideig tűri majd téged.” Mit tettek? – Ahelyett, hogy sikerrel jártak volna harcukban, ahogyan azt várták, úgy tűnt, hogy a sötétben tapogatózva kell továbbhaladniuk. Néhány héten belül teljesen feladták a szombatot, és ellene fordultak. Abban reménykedtek, hogy létrehoznak egy „jövő korszak” pártot, amelynek ők maguk lesznek a vezetői. Ahelyett, hogy sikerrel jártak volna, a szombat feladásával teljesen elvesztették a befolyásukat a népünkre. Így saját magatartásukkal teljesen meghiúsították azt, amit eredetileg terveztek. A népünk így szólt: „Valóban, Isten »csak egy kis ideig tűrte őket«.”

GSAM 332Az élet szomorú vége

GSAM 332.2Ami e két férfi sorsát illeti, érdemes idézni néhány kijelentést szomorú végükről, amelyeket saját testvéreik, a „Jövő Kor” hívei tettek, akikkel a szombat elhagyása után társultak. Harminchét évvel ezelőtt Hall úr némileg elmebeteg lett (agylágyulás miatt), ennek oka pedig az volt, hogy mások csalása révén jelentős vagyonát vesztette el. Abban a téveszmében élt, hogy ha kimenne a szabadba, akkor laposra nyomódna, vagyis a földhöz lapulna. Ártalmatlan, de természetesen ezekben a hosszú években teljesen alkalmatlan volt bármilyen formában is lelkészi munkára.³

GSAM 332.3Stephenson lelkész körülbelül tizenhat éve halt meg. Halála előtt több éven át elmeállapota nem volt rendben (elmebeteg volt), bár másokra nem jelentett veszélyt. Mielőtt ilyen állapotba került volna, az általa vallott törvénytelenség-elmélet által biztosított – általa vélt – szabadságra hivatkozva elhagyta saját feleségét, egy olyan nőt, akinek erényét senki sem vonta kétségbe (csak egy becstelen ügyvéd segítségével tudott válni), és feleségül vett egy másik nőt, aki jóval fiatalabb volt korábbi feleségénél. Ez a cselekedet olyan kirívó erkölcsi vétség volt, hogy saját „jövő korszak” testvérei elítélték viselkedését, és nem engedték, hogy továbbra is számukra prédikáljon.

GSAM 333.1Saját testvéreiknek ezeknek az embereknek az utolsó napjairól szóló kijelentései a legmélyebb sajnálatot fejezik ki; mégis ezek a nyers tények, amelyeket rosszindulat vagy előítélet nélkül közölünk. Ezzel átadjuk az olvasóknak, hogy maguk vonják le a következtetéseket a bizonyság testi vonatkozású alkalmazásával kapcsolatban.

GSAM 333J. H. Waggoner lelkész elfogadja az üzenetet

GSAM 333.21852-ben J. H. Waggoner lelkész, aki korábban egy wisconsini megyei újságot szerkesztett, elfogadta a jelen igazságot, és a következő évben teljes mértékben a lelkészi szolgálatnak szentelte magát. 1857-ben két nagyon fontos, egyenként körülbelül kétszáz oldalas füzetet írt. Az első címe: The Nature and Tendency of Modern Spiritualism, a másodiké pedig: A Refutation of the Age-to-Come. Az előbbi nemcsak sokakat mentett meg attól, hogy a Sátán csapdájába essenek, hanem Isten áldásával sok olyan ember szemét is felnyitotta, akik nem tudták, mit is kezdjenek ezekkel a modern megnyilvánulásokkal.

GSAM 333.3A Refutation of the Age-to-Come című műve a legteljesebb leleplezése a hamis elméleteknek, amelyek a bűnösök próbaidejéről szólnak Urunk második eljövetele után. Olyan teljes körű cáfolata ennek a tanításnak, hogy nemcsak nem kaptak rá választ, de eddig még soha nem is láttunk rá irányuló válaszkísérletet. A könyv a legvilágosabb és legrövidebb módon tárja fel Krisztusnak mint papnak a helyzetét Atyja trónján (Melkizedek-i papsága) a jelenlegi korszakban, valamint azt a helyet, amelyet saját trónján fog elfoglalni jövőbeli örök királyságában – egy olyan trónon, amelyhez semmiféle közvetítői papság nem kapcsolódik.

GSAM 334.1Később Waggoner lelkész még egy, nagyjából azonos terjedelmű harmadik füzetet írt, melynek címe: The Atonement in the Light of Reason and Revelation. 1884 körül ezt átdolgozták és kibővítették egy mintegy 400 oldalas kötetté. Ez egy világos és tömör értekezés a címében jelzett témáról.

GSAM 334.2Ettől kezdve szorosan kapcsolódott a kiadói munkához, mind íróként, mind szerkesztőként. Lelkészi tevékenységét is folytatta, utolsó éveit Európában töltötte.

GSAM 334.31889. április 17-én hirtelen elhunyt a svájci Bázelben, közvetlenül azután, hogy befejezte utolsó könyvét, a From Eden to Eden címűt. 16-án egész nap írt, és a következő bejegyzést tette a naplójába: „Kemény napom volt.” Az európai testvérek által készített jelentésből a következő részletek derülnek ki:—

GSAM 334.4„17-én reggel, körülbelül fél hatkor, a konyhájában hirtelen, minden előjel nélkül szívmegállás következtében elhunyt. Nagyon keményen dolgozott új könyve angol kiadásának befejezésén, és azt tervezte, hogy a következő vasárnap Londonba utazik, hogy ott is részt vegyen a munkában, mielőtt a következő nyáron visszatérne Amerikába.”

GSAM 334.51854-től kezdve Waggoner lelkész folyamatosan kiemelkedő szerepet játszott az igazság védelmében a nyilvánosság előtt, mind a szószékről, mind a sajtóban. Halálakor közel hatvankilenc éves volt. Április 20-án Bázelben temették el. Így esett el szolgálati helyén az ügy egyik korai munkása.

GSAM 334Hitbeli gyógyítás

GSAM 334.61858 kora tavaszán White asszony napok óta súlyos betegségben szenvedett, szinte tehetetlen állapotban feküdt az ágyban. Egy este, éjfél körül, elájult; a család minden ismert eszközt megpróbált, hogy visszahozzák az eszméletébe, de erőfeszítéseik hiábavalónak bizonyultak. Több mint fél órán át maradt ebben az állapotban, amikor White lelkész sietve hívott minket, Andrews lelkészt és engem, hogy csatlakozzunk egy imádsághoz. Az ágyánál elmondott buzgó imákra válaszul az Úr irgalmasan visszaadta neki az eszméletét, és helyreállította szokásos egészségi állapotát. Miközben dicsőítette Istent , látomásba merült, miközben még mindig az ágyban feküdt. A látomásban neki megmutatott dolgok egy részéről a „Testimony for the Church” 5. számában olvashatunk.

GSAM 335Figyelemre méltó fizikai megnyilvánulás

GSAM 335.1Ehhez a látomáshoz egy különös fizikai megnyilvánulás társult, amelyre különös figyelmet szeretnénk felhívni. White lelkész és én az ágy egyik oldalán ültünk, Andrews lelkész pedig a másik oldalon. Kezeit felváltva a mellén összekulcsolta, vagy karjaival a szokásos szabad és kecses mozdulatokkal a különböző jelenetek felé irányította, amelyeket éppen látott. Felsőteste felemelkedett az ágyról, így vállai és a párna között körülbelül nyolc-kilenc hüvelyknyi távolság maradt. Más szavakkal: a csípőtől felfelé a teste körülbelül harminc fokos szögben hajlott. És ebben a testhelyzetben maradt a látomás teljes időtartama alatt, ami harminc perc volt. Természetes módon senki sem tudna ilyen testtartást felvenni kezek és karok támogatása nélkül, nemhogy ilyen hosszú ideig megtartani. Ez ismételten bizonyította, hogy a látomáshoz valami olyan erő kapcsolódott, amely felett ő nem rendelkezett.

GSAM 335Egy újabb jóslat

GSAM 335.21858. október 1-jén White lelkész és felesége, valamint a szerző közös találkozót tartottak Rochesterben, New York államban. E találkozó után a szerző elkísérte őket egy körútra New York államban és a New England-i államokban. Egy szombaton White asszony látomást kapott, amelyben többek között azt mutatták meg neki, hogy a tervezett utazásunk valamelyik állomásán a Sátán hatalmas támadást fog indítani ellene, és hogy White lelkésznek és nekem hittel ki kell tartanunk mellette, és az Úr meg fogja menteni.

GSAM 336White asszony megpróbáltatása

GSAM 336.1Ez ismételten egy prófécia volt arról, ami bekövetkezni fog. A folytatásból kiderül majd, milyen pontosan teljesült be. A rochesteri találkozót követő első szombaton Rooseveltben voltunk, a következő szombaton pedig Brookfieldben, Madison megyében. A következő héten Ballou úr tágas konyhájában tartottunk gyűléseket Mannsville-ben, Jefferson megyében. Miközben vonattal utaztunk Brookfieldből Mannsville-be, Mrs. White arcán a szemei alatt gyulladás jelentkezett. Ez olyan fájdalmas volt, hogy mire Mannsville-be értünk, kénytelen volt ágyba feküdni. A gyulladás két napon át fokozódott, megfosztva őt az alvástól, és megakadályozva abban is, hogy bármilyen szerepet vállaljon a gyűléseken. A feje annyira megduzzadt, hogy mindkét szeme csukva volt, az arca pedig annyira eltorzult, hogy már nem is emberi arcnak tűnt. Mindezen gyötrelmes fájdalom és az alváshiány okozta rendkívüli idegesség közepette az ellenség minden erejével arra törekedett, hogy Isten elleni zúgolódásra bírja őt. Így folytak a dolgok a meghirdetett gyűlések végéig.

GSAM 336.2Az összejövetelek befejezése után White lelkész így szólt hozzám:

GSAM 336.2„János testvér, ez pontosan az a Sátán által feleségem ellen indított támadás, amelyről Rochesterben figyelmeztettek minket. Emlékszel, ott azt az ígéretet kaptuk, hogy ha összefogunk, és hit által megtartjuk őt, a küzdelem idején egy pillanatra sem engedve el, az ellenség hatalma megtörik, és ő megszabadul. Menjünk be azonnal, és tartsunk imádságot!”

GSAM 336A megjövendölt megszabadulás

GSAM 336.3Azonnal bementünk abba a szobába, ahol Mrs. White ágyhoz kötve feküdt, és buzgón imádkoztunk érte, míg a testvérek abban a teremben, ahol az üléseket tartottuk, csendes imádságban maradtak. Körülbelül tíz perccel azután, hogy elkezdtünk imádkozni, az Úr hatalma leszállt, és betöltötte a szobát. Mrs. White azonnal megszabadult minden fájdalmától, és rögtön ételt kért. Ez délután öt óra körül történt. Hét órára arcáról teljesen eltűnt a duzzanat, és aznap este részt vett a gyűlésen, látszólag ugyanolyan jól, mint valaha.

GSAM 337.1A városlakók kérésére este előadást tartottak a „Szentek örökségéről”, amelynek végén White asszony buzdító szavakat intézett a hallgatósághoz. Míg White lelkész kint volt a kisfiával, W. C.-vel, ő látomásba merült a nagy gyülekezet előtt. Az akkor neki megmutatott dolgok egy részét az 5. számú Testimony záró cikkében olvashatjuk, amelynek kelte: Mannsville, New York, 1858. október 21.

GSAM 337.2A fenti esemény során White asszony által elnyert megkönnyebbülés ugyanolyan hatékony volt, mint ahogyan azt a rochesteri látomásban megjósolták. Az utazás során többé nem fordult elő hasonló nehézség, és minden helyszínen dicsőséges győzelmet arattunk az igazságért.

GSAM 337Az amerikai polgárháború megjövendölése

GSAM 337.31861. január 12-én, szombaton, pontosan három hónappal azelőtt, hogy az első lövés eldördült volna a Sumter-erődnél (ami valójában a háború kezdetét jelentette, amely 4 000 000 afrikai rabszolga felszabadulásához vezetett Amerikában), felszentelték a hetednapi adventista imaházat Parkville-ben, Michigan államban. Az istentiszteleten részt vett White lelkész és felesége, Waggoner és Smith lelkészek, valamint a szerző. White lelkész beszédének végén Mrs. White megindító buzdítást mondott, majd leült egy székre. Ebben a testhelyzetben látomásba merült. A ház tele volt emberekkel, és valóban ünnepélyes hangulat uralkodott. Miután kijött a látomásból, felállt, körülnézett, és így szólt:—

GSAM 338.1„Nincs ebben a házban senki, aki akár csak álmában is elképzelte volna azt a bajt, amely e földre fog lesújtani. Az emberek gúnyt űznek Dél-Karolina elszakadási rendeletéből, de nekem épp most mutatták meg, hogy számos állam fog csatlakozni ahhoz az államhoz, és rettenetes háború fog kitörni. Ebben a látomásban láttam, hogy mindkét oldalról hatalmas seregek gyűltek össze a csatatéren. Hallottam az ágyúk dörrenését, és mindenfelé halottakat és haldoklókat láttam. Aztán láttam, ahogy egymásnak rohannak, és közelharcba keverednek [szuronyokkal támadva egymásra]. Majd láttam a csata utáni csatamezőt, amelyet teljesen elborítottak a halottak és a haldoklók. Ezután börtönökbe vittek, és láttam a nélkülözők szenvedéseit, akik elsorvadtak. Aztán elvittek azok otthonába, akik a háborúban elvesztették férjüket, fiaikat vagy testvéreiket. Láttam a szomorúságukat és a fájdalmukat.”

GSAM 338.2Aztán lassan körülnézett a házban, és így szólt: „Vannak ebben a házban olyanok, akik fiaikat fogják elveszíteni abban a háborúban.”

GSAM 338Ensign asszony tanúsága a látomásokról

GSAM 338.3A fenti tény megerősítéséül, valamint annak bizonyítékaként, hogy a jóslat a megjelölt napon hangzott el, továbbá annak illusztrálására, hogy a gyülekezet hogyan értelmezte és terjesztette azt, a következő tanúságot adjuk:—

GSAM 338.4„Ezzel igazolom, hogy 1861 januárjában a Michigani St. Joseph megyében laktam, körülbelül hat mérföldre Parkville-től. Nem voltam adventista. A hónap 12. napján több szomszédom is elment Parkville-be, hogy részt vegyen a gyűléseken. Amikor hazajöttek, elmesélték nekem, hogy a gyűlésen volt egy nő, aki transzba esett, és azt mondta, hogy szörnyű háború közeledik az Államok felé; hogy mindkét oldalon, délen és északon egyaránt nagy hadseregeket állítanak fel, és sokan fognak szenvedni a börtönökben; valamint hogy sok családban érezhető lesz a szűkös nélkülözés, mivel a háborúban elveszítik férjeiket, fiaikat és testvéreiket; és hogy a házban voltak olyan férfiak, akik fiaikat fogják elveszíteni abban a háborúban.” Aláírás: „Martha V. Ensign, Wild Flower, Fresno megye, Kalifornia, 1891. január 30.”

GSAM 339.1Az ijesztő háborúra vonatkozó jóslattal kapcsolatban White asszony továbbá kijelentette, hogy a hetednapi adventisták „a háború következtében szorult helyzetbe kerülnek, és mindenkinek kötelessége, hogy buzgón imádkozzon azért, hogy bölcsességet kapjanak ahhoz, hogy tudják, mit kell tenniük az előttük álló nehéz időkben.”

GSAM 339A polgárháború nagyságrendje

GSAM 339.2A látomás idején az északiak általában alig, ha egyáltalán, tudtak a küszöbön álló háborúról. Még Lincoln elnök is – három hónappal később (1861. április 12-én), amikor több állam is csatlakozott Dél-Karolina elszakadási rendeletéhez, és leadták az első lövést a Fort Sumter erődre – csupán 75 000 embert hívott be, és azokat is csak három hónapos, rövid távú szolgálatra.

GSAM 339.3A háború alatt az Unió oldalán összesen 2 859 132 katona állt szolgálatban. Az Encyclopedia Britannica szerint „a Konföderációs hadsereg létszáma 1863 elején körülbelül 700 000 fő volt”, de nehéz pontosan megállapítani, hogy összesen hányan álltak szolgálatba. A becslések szerint az áldozatok száma „körülbelül 300 000 fő” volt. Néhány újabb enciklopédia az Unió oldalán elszenvedett veszteségeket (a csatában elesetteket, valamint a harctéren vagy a fogságban szerzett sebek vagy betegségek következtében elhunytakat) 359 528 főre becsüli. Az Unió oldalán felhalmozódott adósságról a Britannica a következőket írja:—

GSAM 339.4„Az adósság 1865. augusztus 31-én érte el a csúcspontját, összege 2 845 907 626,56 dollár volt. Körülbelül 800 000 000 dollár bevételt is elköltöttek, főként a háborúra; az államok, városok, megyék és települések saját adóbevételeiket költötték el, és saját adósságokat halmoztak fel háborús célokra; a nyugdíjak kifizetései végül valószínűleg 1 500 000 000 dollárra rúgnak majd. A Konföderáció kiadásait soha nem lehet pontosan megismerni, a szövetségi és a konföderációs hadseregek által megsemmisített vagyont alig lehet becsülni; a déli rabszolgák pénzben kifejezett értékét (2 000 000 000 dollár) pedig a háború teljesen megsemmisítette. Összességében, bár a háború költségeit nem lehet pontosan kiszámítani, a 8 000 000 000 dollár mérsékelt becslésnek tekinthető.”⁴

GSAM 340A látomás újabb megerősítése

GSAM 340.1Ami azt a jóslatot illeti, hogy a parkville-i gyülekezeti házban lévő férfiak elveszítik fiaikat a háborúban, csak annyit mondok, hogy 1883 őszén találkoztam a parkville-i gyülekezet presbiterével, aki 1861 januárjában, amikor a látomás történt, szintén presbiter volt; és megkérdeztem tőle, emlékszik-e arra a kifejezésre, amelyet Mrs. White használt, amikor a háborúval kapcsolatos látomásról beszélt. „Igen,” mondta, „emlékszem.” „Elmondaná, hány olyan embert ismer, aki azon a napon ott volt a házban, és akinek a fia a háborúban elesett?” Azonnal öt nevet sorolt fel, és így szólt: „Tudom, hogy ők ott voltak, és hogy fiaik a háborúban elestek; és ha otthon lennék, ahol beszélgethetnék a hozzám tartozókkal, több nevet is meg tudnék nevezni. Úgy gondolom” – folytatta –, „hogy az általam említetteken kívül még öt másik is volt.”

GSAM 340.2A Dél részéről több mint négy évig tartó kitartó harc, amelynek során a hadba állított erők közel fele elesett a csatában vagy betegségben meghalt, a fenti jóslat lenyűgöző beteljesülését mutatja.

GSAM 340A rabszolgaság és a háború

GSAM 340.3Az 1862. január 4-én kapott látomásáról beszámolva Mrs. White így fogalmazott:

GSAM 340.4„Több ezer embert rávettek arra, hogy bevonuljanak azzal a megértéssel, hogy ez a háború a rabszolgaság felszámolását szolgálja; de most, hogy már ott vannak, rájönnek, hogy megtévesztették őket, hogy ennek a háborúnak a célja nem a rabszolgaság eltörlése, hanem annak megőrzése a jelenlegi formájában.”

GSAM 341.1A fentiek akkor hangzottak el, amikor a katonáktól megkövetelték, hogy segítsenek abban a munkában, hogy minden, az Unió vonalai közé szökött rabszolgát visszajuttassanak gazdáikhoz, és a katonákat úgy ábrázolják, hogy azt mondják: „Ha sikerül leverni ezt a lázadást, mit nyertünk vele?” Csalódottan így válaszolnak: „Semmit. A lázadás okát nem szüntették meg. A rabszolgarendszer, amely tönkretette nemzetünket, továbbra is fennmarad, és újabb lázadást fog szítani.” Ezek a szavak a Testimony No. 7-ből származnak, amelyben a háborúról izgalmas beszámoló található teljes terjedelemben, a „Rabszolgaság és a háború” címszó alatt; nem állítják, hogy a rabszolgaságot soha nem fogják eltörölni, hanem úgy ábrázolják a helyzetet, ahogyan azt a katonák akkor látták. Ugyanezen tanúvallomásban egy kicsit később a következő jóslat olvasható:—

GSAM 341Jóslat az Észak győzelméről

GSAM 341.2„És mégis nemzeti böjtöt hirdetnek! Így szól az Úr: »Hát nem ez az a böjt, amelyet én választottam: hogy feloldjátok a gonoszság kötelékeit, hogy eltávolítsátok a nehéz terheket, és hogy szabadon engedjétek az elnyomottakat, és hogy minden igát eltörjetek?« Amikor nemzetünk betartja azt a böjtöt, amelyet Isten választott, akkor Ő elfogadja imáikat a háborúval kapcsolatban; de most azok nem jutnak el a füléhez.”

GSAM 341.3Azok, akik ismerik a háború történetét, tisztában vannak a vereségekkel, katasztrófákkal, késedelmekkel stb., amelyek az Északnak a déli erők legyőzésére irányuló erőfeszítéseihez kapcsolódtak egészen a rabszolgafelszabadítási nyilatkozat kihirdetéséig – 1863. január 1-jéig. Milyen gyorsak voltak aztán a győzelmek attól az időponttól a háború végéig! Milyen nyilvánvaló volt azok számára, akik figyelemmel kísérték a munka előrehaladását, az 1862. január 4-i jóslat beteljesülése. Miután a terhek lekerültek, a rabság meglazult, és a rabszolgák igája eltört! Milyen nyilvánvaló, hogy Isten meghallgatta népe imáit, és támogatta a háború befejezésére irányuló erőfeszítéseket, amikor az Őneki tetsző böjtöt választották!

GSAM 342St. John volt kormányzó tanúsága

GSAM 342.1John P. St. John, Kansas volt kormányzója által az illinois-i Ottawában elhangzott beszédében, amelyet 1891. június 29-én délután hallgattam meg, a következő kijelentést tette:—

GSAM 342.2„Soha nem voltam olyan csalódott, mint amikor a [konföderáltak] legyőztek minket Bull Runnál. De mindez Isten tervének része volt. Ha mi győztük volna le a [konföderáltakat], a politikusok kitervelték volna a békét, és az Unió a rabszolgasággal együtt maradt volna fenn, és ma is az lenne a helyzet. Két éven át a [konföderátusok] voltak előnyben; de miután Lincoln kiadta a híres rabszolgafelszabadítási nyilatkozatot, átálltunk Isten oldalára, és már nem veszíthettünk.”